Történetek egy Európa-bajnokság hátterében II.

Sok színes egyéniség fordul meg egy Európa-bajnokságon, akadnak vidám és emberi történetek, szellemes ki- vagy beszólások. Ilyenekből osztunk meg most újfent néhányat olvasóinkkal

Egy évtized múltán is fáj

Mi, az Európa-bajnokságon a sors(olás) jóvoltából egymás mellett dolgozó újságírók a meccsek között gyakran beszélgetünk, a téma persze a kedvenc sportág. Így sikerült e sorok írójának pár szót váltani a különleges nevű és amúgy fölöttébb szemre való szőke belgrádi televíziós kolléganőjéval, bizonyos Jasmina Becsirovics kisasszonnyal. Nem csak megjelenése, neve is szembetűnő volt, hiszen hasonló néven, a Sani keresztnevet viselve egy kiváló szlovén férfi játékost tart számon a szakma. Amikor rákérdeztem, a névrokonságon túl vajon egyéb rokoni köteléke is van-e a kolleginának a kiváló játékossal, azt mondta, egészen távoli, s ez akkor derült ki, amikor egyetlen egyszer, a 2005-ös, Szerbiában rendezett Európa-bajnokságon személyesen is tudtak találkozni és beszélgetni. Amikor jeleztem, ha jól tudom, az említett kontinensviadal nagy "égés" volt Szerbia számára, kényszeredetten elmosolyodott s mondta: "Az hazánk kosárlabdázása történetének legkínosabb, leggyengébb szereplése, valóságos katasztrófa volt. Szeretnénk elfelejteni, de nagyon sokáig lesz fájó emlék. A legjobb játékosok jöttek haza, a legjobbnak gondolt edzővel, de így együtt képtelenek voltak csapatként működni, ezért már a csoportból sem jutottak tovább..."


Az Európa-bajnokságról az Európa-játékokra

Köztudott, hogy a horvátok az első Európa-bajnoki mérkőzésükön 2 játékosukat is elvesztették - sérülés miatt. Nos, a litván válogatott is megfogyatkozott, egy játékos, egy kimagasló egyéniség távozott a csapattól, nem sérülés miatt - egészen más okból. A keret legmagasabb kosarasa, a 205 centire nőtt Kristina Alminaite hagyta ott a balti együttest. A 25 éves kosaras magassága ellenére nem volt meghatározó játékosa hazája válogatottjának, az Eb-n 1 meccsen lépett pályára 2 perc erejéig, igaz, ez alatt szerzett két pontot, értékesítve 2 büntetőt. Az Európa-bajnokság második felére őt másfelé hívta a kötelesség, ha úgy tetszik a hazája. Az Azerbajdzsánban, Bakiban zajló Európa-játékokon volt rá szükség, a B3x3-as litván női válogatottba, Mantas Sernius szövetségi kapitány pedig elengedte.


Szurkolók Sopronból

Sokan tartottak tőle, hogy mivel a mieink nem  jutottak tovább a csoportból, nem nagyon lesz néző, szurkoló az impozáns győri Audi Arénában. Szerencsére amellett, hogy jó néhány egészen kiváló, színvonalas találkozóra került sor Győrben, a hangulata sem lehetett panasz. Az aránylag közeli országok csapatait, elsősorban a szlovák és a szerb válogatottat szép számmal buzdítják onnan Győrbe érkező drukkerek. Az optimista svédekről már szóltunk - továbbra is kitartanak -, ám a szombati játéknapon a lelátókon jó néhány régi soproni "törzsszurkolót" is felfedezhettünk. Ők nyilván jelenlegi és a korábbi kedvenceiket jöttek megtekinteni. Az előző évadban Sopronban játszott - s marad is - a horvátok irányítója, Ciglar Iva, valamint a szerb center, Krnjics Szara. Mindkét csapatban akad olyan játékos, aki korábban viselte a soproniak mezét, gondolunk itt a horvátoktól Iva Sliskovicra, vagy a szerbektől Jelena Milovanovicsra. A szlovák válogatottban is játszik két ex-soproni, Zuzana Zirková és Kristi Toliver személyében, a litván stábban pedig ott van a még Natalia Hejková irányította soproni együttesben bő egy hónapig kosarazó Jurgita Streimikyte - van tehát min nosztalgiázni.


Országjáró tévések

Nem panaszkodhatnak kilométerhiányra a televíziós közvetítéseken dolgozók. Operatőrök és a lassításon dolgozó szakemberek ugyanis a középdöntő alatt ingáznak Győr és Debrecen között. Mikor hol vannak éppen a mérkőzések, ők ott tartózkodnak, tehát a Győr-Debrecen távolságot mostanság naponta megteszik. Van, hogy egyik, van, hogy a másik városban hajtják álomra fejüket, de akad, amikor útközben, Budapesten térnek nyugovóra - minden elismerésünk!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus