ACB Liga: Két magyarral kezdődik ma Európa legerősebb nemzeti bajnoksága!

 Vegyük is számba, milyen mezőnyben kell helyt állniuk, azaz miként (nem) változott a 18 szereplő, illetve a kluboknál milyen játékosmozgások történtek a holtszezonban, továbbá szerintünk mire lehetnek képesek a rendkívül kiegyenlített és mindig sok meglepetést tartogató ACB Ligában a 2013-2014-es évadban. Ezen felül azt is számba vesszük, hogy mely csapatok indulnak a különböző nemzetközi kupákban.

Real Madrid:

A tavalyi spanyol bajnok, Euroliga-döntős fővárosi alakulat nem sok változáson ment keresztül, ami a keretet illeti. Pablo Laso mester természetesen maradt a vezetőedzői székben, s bár nem tudta megszerezni Hanga Ádámot, s így nem is érkezett senki a 17 éves macedón irányítótehetségen, Andrej Magdevszkin kívül a hátvédek közé, ám ő a bevált és összeszokott Sergio Lull, Sergio Rodriguez, Dontaye Draper, Jaycee Carrol, Rudy Fernandez mezőnysorban nem sok érdemi percet kaphat még ebben a szezonban, pláne, hogy a tavaly évközben megszerzett Tremmel Darden is visz el perceket kettes-hármas poszton. Utóbbi egyébként idén már az Euroligában is a Real rendelkezésére állhat, így mindkét fronton igazi esélyesnek számít a spanyol bajnoki címvédő, mely az Unicaja Malagához távozó Carlos Suarezt és a Zalgiris Kaunashoz igazoló Martynas Pociust nem tartotta meg kisemberei közül.

Kisebb szerkezetváltás viszont történt a Laso-legénységnél, hiszen a palánk alól elment Mirza Begic és Rafael Hettsheimer, előbbinek a centijeit a tunéziai óriás, az Obradoirótól megszerzett Salah Mejri pótolhatja, ám sokkal nagyobb fogásnak tűnik az Olimpia Milanótól elhozott görög válogatott dupla dupla-gép, Jannisz Buruszisz. Utóbbi kulcsember lehet a Nikola Mirotic, Marcus Slaughter, Felipe Reyes trió mellett, mindenképpen sok játékpercre és nem kevés labdára is számíthat, lényegesen veszélyesebb lesz támadásban tehát a Real a palánkok alatt, így némileg eltolódik majd az eddig megszokott periméter-shooter túlsúly a palánk alatti tömeg, illetve kinti-benti játék fel. Komplexebb, nehezebben védhető és jobban variálható kerete van tehát az összességében nem sok átigazolást végrehajtó favoritnak, de a Barcelona embertelen mértékű erősödése miatt nem mondhatnánk, hogy egyedül emelkednének ki a mezőnyből a múlthéten Szuperkupát Vitoriában éppen a katalán ősi rivális ellen megnyerő Rudy Fernandezék.

 

Barcelona:

A tavalyi ezüstérmes tavaly kihozta magából, ami a keretében volt, de ez csupán egy tisztességes döntős szerepléshez volt elég az ACB-ben, illetve egy Király Kupa-diadalhoz és egy Euroliga negyedik helyhez volt elég, ami nem rossz ugyan, de nem számít extrának egy ekkora költségvetésű és ennyire magasan jegyzett klubnál. Bizony volt is nagytakarítás a Barcánál ezen a nyáron, ami inkább a bevásárlási oldal felé tolódott el. Az egy éve megszerzett centert, Nathan Jawait és az őt a bajnoki rájátszás folyamán sérülése miatt helyettesíteni kívánt pótlékát Lukasz Mavrokefalidiszt sem tartotta meg a vezetőség, sőt, a remek kiegészítőember, CJ Wallace is Milánóba távozott, helyükre pedig jött egy jó melós a korábbi NBA-játékos, illetve az Olympiakosszal Euroligát nyerő Joey Dorsey személyében, akinek egyébként van már spanyolországi tapasztalata, ugyanis anno a Laboral Kutxánál is megfordult egy fél szezon erejéig. Nála nagyobb név itt az öreg kontinensen a Hanga Ádám új klubjától kivásárolt lengyel center, Maciej Lampe, valamint a hármas és négyes poszton is bevethető szlovén válogatott, Bostjan Nachbar. Utóbbi a Brose Baskets színeiben az Euroliga egyik legponterősebb játékosa volt tavaly, s Lampéhoz hasonlóan van NBA-tapasztalata is. A megtartott horvát nagyemberrel, Ante Tomiccsal, valamint az Eb-t műtét miatt kihagyó szlovén magasbedobóval, Erazem Lorbekkel együtt ez a felső rotáció a Realénál is erősebb papíron, itt kérdés, hogy Lorbeket sikerül-e úgy használni, mint két éve, mert ha igen, akkor nagyon nehéz lesz hatékony védekezést bemutatnia bármely ellenfélnek - értjük ezt a spanyol bajnokságra és az Euroligára egyaránt.

Hármas poszton is kíméletlenül erős a keret, hiszen nem csak Nachbar érkezett, hanem az Euroliga Rising Starja, a kétszeres El-győztes görög bedobó, Kosztasz Papanikolau is. Amennyiben sikerül egészséges egyensúlyt találni az újak és a régiek játszatásával a felső három poszton, úgy egy elég nehezen sebezhető Barcelona állhat össze, viszont koránt sem ennyire fényes a helyzet a két hátvéd pozíciójában, ahol a sérülékeny Navarro hiába klasszis, az utóbbi két évben többet volt sérült, mint egészséges, Marcelinho Huertas pedig eléggé hullámzó teljesítményt nyújt. Jacob Pullen személyében ide is érkezett erősítés, a grúz útlevéllel is rendelkező amerikai kisember Olaszországban már letette a névjegyét, de vélhetően itt sem fog kilógni a sorból, ám a távozó Jaskievicius, Ingles, Rabaseda trió után már csak a megbízható védő, illetve csapatember, Victor Sada, aki érdemben tehermentesíthet a következő két hónapban, ami alatt Brad Oleson lábadozik fáradásos lábtöréséből. A rotáció itt is komplettnek tűnik, de ha Navarro idén is sérülésekkel küszködik majd, akkor mindenképpen elmondható, hogy lényegesen alacsonyabb szintet képvisel ez a szekció, mint a palánkalatti - bár nem elhanyagolható tény, hogy az "összekötő" szerepben lévő Nachbar, Papanikolau duó is otthonosan mozog a hárompontos vonalon kívül, tehát van eszköze ahhoz Xavi Pascual mesternek, hogy orvosolja az esetleg felmerülő problémákat, ráadásul van rá esély, hogy az állandó mismatch-nek számító Pete Mickeal kényszerű távozása után újra hasonló védekezésbeli gondok elé állítsák ellenfeleiket a katalánok ezzel a külső sorral.

A két ősi rivális között vélhetően idén is felejthetetlen mérkőzéseket látunk majd, s a szerkezeti különbségek és az eltérő játékstílus miatt jelenleg megmondhatatlan, hogy a Barca vagy a Real erősebb-e, de tény, hogy az ACB Ligában és az Euroligában is a legszűkebben értelmezett elit tagjai ők és igazi favoritoknak tekinthetőek - Spanyolországban érdemi kihívó nélkül ráadásul.

 

Laboral Kutxa:

Számunkra a(z egyik) legfontosabb spanyol klubcsapat a Laboral Kutxa, mely a Manresától vásárolta ki a legmagasabban jegyzett magyar férfi kosárlabdázót, Hanga Ádámot, aki ugyan jelenleg térdműtét után lábadozik és csak bő egy hónap múlva csatlakozhat a tánchoz, ám könnyen lehet meghatározó szerepe is Dávid Kornél korábbi csapatánál, melyet tavaly még Caja Laboralként, korábban pedig TAU Ceramicaként ismerhetett a nagyközönség. A tavaly évközben edzőt váltó baszkok (Dusko Ivanovics helyett érkezett Zan Tabak) nem tartották meg új mesterüket, hiába az emlékezetes feltámadás és menetelés az Euroligában, ennek pedig egyértelmű oka az ACB Ligában a Gran Canaria elleni negyeddöntős kiesés, ami ráadásul vitoriai pályaelőnyből történt meg. Egy kissé kockázatos vállalással a spanyol válogatottat Európa-bajnoki címekig, valamint olimpiai döntőig vezető Sergio Scariolo lett az új szakvezető a Laboralnál, akinek ellentmondásos a teljesítménye az utóbbi években, hiszen előbb a Himki Moszkvánál bukott meg, majd az Olimpia Milano bombaerős keretével sikerült érthetetlen bukdácsolást bemutatnia az előző két szezonban, ugyanakkor szövetségi kapitányként csak sikerekben volt része, s hiába olasz, karrierjét tekintve mintha valamiért leginkább a hispánokkal értetné meg magát kosárlabda-nyelven.

A vitoriai klubnak nem kis erőfeszítéseibe tellett úgy ahogy egyben tartani a keretet, hiszen köztudottan voltak anyagi problémái is a baszk együttesnek, ám Maciej Lampe és Nemanja Bjelica kivásárlása fontos mentőövként jókor jött - ám helyükre igazán minőségi pótlék nem érkezett a palánk alá. Lamont Hamilton jött a Bilbaótól ötösbe, ő a maradó német óriás, Tibor Pleiss előtt vihet el viszonylag sok játékpercet, de négyesben is használható, a Fueblabradától megszerzett Leo Mainoldi szintén fontos érkező, ám ő sajnos Hanga Ádámmal együtt térhet majd vissza nagyjából, addig pedig a brit Daniel Clarknak kéne olyan feladatokat is jól teljesítenie, melyekben egyáltalán nem jó a CAI Zaragozától két hónapra leigazolt négyes posztos légiós. Az elsősorban a tripláiról híres Clark sajnos védekezésben puha, gyenge pattanózónak is számít, továbbá palánk alatti mozdulatokban sem erős, tehát teljesen más stílust képvisel, mint az argentin válogatott Mainoldi, aki egy nagyon megbízható, jó felépítésű iparos. Négyesben viszont szerencsére a tapasztalt - és jó formában lévő - argentin legenda, a korábbi NBA-menő Andres Nocionié az elsőbbség - érdekesség, hogy ő itt Vitoriában még Dávid Kornéllal is játszott együtt a 2000-es évek első felében. Érdekes szerkezeti gondjai lehetnek a Laboralnak a palánk alatt, hiszen Pleiss hiába magas, az említett barcelonai, illetve madridi magasember-sorok ellen nagyon kevés, de talán még a többi közvetlen rivális, azaz a Valencia, a Bilbao és a Malaga ellen is lehetnek gondjai, míg a Hamilton, Nocioni páros tudásával nincs sok gond, ám ők elég alacsony szerkezetet jelentenek a többiekkel szemben.

A külső sor viszont jelentős mértékben erősödött is a nyáron - itt joggal mondhatjuk, hogy a legnagyobb szerzemény a magyar Hanga Ádám, aki négy éves garantált szerződést kapott a baszkoktól, ám csak november vége felé szállhat be, addig a posztján a lengyel válogatott honosított amerikaija, a tavaly még Valenciában pattogtató Thomas Kelati kell, hogy megoldja a posztot a szabadügynökként visszaigazolt franchise player, Fernando San Emeterio, illetve a fiatal cseh, David Jelinek mellett. A felkészülés alatt egyébként a bolgár válogatott Filip Videnov is kiharcolhatta volna a csapattagságot ezen a poszton, de őt végül a négyesben használható korábbi szerb válogatott Dragan Laboviccsal egyetemben nem tartotta meg Scariolo mester stábja. Irányítóban érkezett Walter Hodge, aki a lengyel Zielona Gorát egészen a bajnoki címig, s ez által az idei Euroliga-szereplésig vezette, neki egyébként vissza is vonultatták a mezét Lengyelországban, továbbá érdemes róla tudni, hogy a Florida Gatorsszel NCAA-bajnok is volt - olyan társak mellett, mint Joakim Noah, Al Horford vagy Corey Brewer. Mindenképp meghatározó szerepe lesz a puerto ricói hátvédnek pontszerzésben is, de mivel a mögötte, mellette lévő friss francia Európa-bajnok Thomas Heurtel is inkább a kosárszerzésben jobb, mint a társak kiszolgálásában, ezért neki némileg változtatnia kell játékfelfogásán, hogy a Laboral oda tudjon érni a dobogóra vagy annak közelébe Spanyolországban, valamint a Top 16-ba az Euroligában. Huertel megtartása egyébként nem volt könnyű, ahogy San Emeterióé sem, előbbit a török Anadolu Efes szerette volna kivásárolni, utóbbit pedig a Valencia vitte volna szabadügynökként, ám szerencsére mindketten maradtak a vitoriaiak kötelékében. Irányítóban idén már talán kaphat perceket a brit válogatott ifjonc, Devon van Oostrum is, akit eddig alsóbb ligás csapatoknak adott kölcsön a Laboral, ám úgy fest, mostanra megérett a nagyobb feladatokra is és legalább percemberként a keret tagja lehet. Ezen felül akkor sem szabad meglepődnünk, ha Hanga Ádám komoly szerepet kap játékszervezésben ebben a szezonban, ugyanis a meghatározó emberek közül leginkább ő képes pass-first PG-ként üzemelni, még ha nem is ez az elsődleges posztja.

A szezon elején vélhetően nagyon fog szenvedni mindkét fronton a hazai rendezésű spanyol Szuperkupa elődöntőjében egy hete a Barcelonától óriási pofont kapó Scariolo-legénység, mivel rengetegen voltak ott az Európa-bajnokságon a keretből, így a közös felkészülés is igen későn kezdődhetett csak el a baszkok számára, továbbá Hanga és Mainoldi is még legalább egy-egy hónapig harcképtelenek. Ez alatt fontos meccsei lesznek a Laboralnak a bajnokságban és az Euroligában is, nemzetközi porondon pedig a Top 16-ba kerülés miatt azonnal kellene teljesíteni, ami nem lesz egyszerű a Panathinaikosszal, a Maccabi Tel-Avivval, az Európa Kupa-címvédő Lokomotív Kubannyal, az Euroliga selejtezőtorna győztesével, a Lietuvos Rytasszal, illetve az Adria Ligás Crvena Zvezdával egy hatosban szerepelve. Az ACB Ligában a mezőny kiegyenlítettsége miatt sajnos könnyen el is csúszhat a gárda, ha nem áll össze időben. A harmadik helynél feljebb kerülni nem reális a Laboral számára, de a Valencia, a Bilbao és a Malaga is hasonló szintet képvisel, mint Hangáék, így ezek közül bárki könnyen előzheti is őket az alapszakaszban. A rájátszás már más tészta, oda mindenképpen kötelező bejutnia a Scariolo-legénységnek, s reményeink szerint ezt Hanga Ádám hathatós segítségével teszi majd meg a vitoriai csapat.

 

Unicaja Malaga:

Az andalúzok tavaly megint egy hihetetlenül kaotikus idényt zártak le, melynek végén mérhetetlenül csalódásként a spanyol bajnokság rájátszásában sem lehettek ott, az Euroligában pedig úgy estek ki a Top 16-os kör végén, hogy a saját csoportjuk legjobb három helyezettjét egyaránt le tudták győzni idegenben! Otthon valamiért nem voltak képesek stabilan teljesíteni Jasmin Repesa mester tanítványai, egyszerűen sorra bukták a kötelező-, illetve nyerhető meccseket Krunoslav Simonék, nem is meglepő, hogy az idény végén jött is a Malagában már megszokott nagytakarítás. Ezt stílszerűen a horvát edzővel kezdték, akinek a helyét a korábban Sevillában és a Real Madridnál is komoly eredményeket elérő, de most közvetlenül Kaunasból érkező Joan Plaza vette át, akinek csapataira mindig is jellemző volt a kemény védekezés és az egység, úgyhogy ez egy igen minőségi váltásnak tűnik az Unicaja szemszögéből. A mester hozta is magával a litván bedobót, Mindaugas Kuzminskast, aki az Eb-n ugyan nem kapott sok szerepet, ám tavaly már megmutatta az Euroliga Top 16-os csoportkörében, hogy lehet rá komolyabb terheket is pakolni.

A horvát Zoric volt az átmenet a tavalyelőtti és a tavalyi keret között, ám őt most kivásárolta a török Fenerbahce, se honfitársa, Krunoslav Simon is ment, mégpedig a Lokomotív Kubanyhoz. Marcus Williams évközben megsérült, s ő hiába hozott extra performanszokat az Euroligában is, nála is voltak komolyabb gondok a kiegyensúlyozottsággal, így nem tartottak igényt a további szolgálataira. Megtartották viszont a Plazával a Cajasolnál már együtt dolgozó, s tavaly is kellemes meglepetést jelentő Earl Calloway-t, de Williams pótlására szerződtetett Tarence Kinsay-t nem marasztalták. A Sevillában Plaza kezei alatt szintén megforduló Txemi Urtasun is maradhatott a hátvédek közül, sőt, a szlovén Zoran Dragic is a Malaga játékosa maradt. Az Estudiantestől érkezett az uruguayi Jayson Granger, aki már letette a névjegyét ebben a ligában, s kiegészítőként vélhetően hasznos lehet majd itt is Calloway és Dragic mögött. Ryan Toolson személyében a tavaly az ACB Top 4-ig jutó Gran Canaria egyik legjobbját is elhozta az Unicaja, a kicsit sérülékeny maradó veteránnal, Sergi Vidallal és a bajnok madridiaktól elhozott Carlos Suarezzel együtt ez a perimétersor telítettnek és komplexnek tűnik, a spanyol bajnoki riválisokat tekintve nincs sokkal elmaradva ez a rotáció a Laboral Kutxáétól, az Euroligában (ahol az A-licence miatt idén is indulhat a gárda) pedig a viszonylag kellemes csoportellenfelekkel szemben is elég kell, hogy legyen egy továbbjutáshoz.

A palánk alatt még ennél is több változás volt az andalúzoknál, nem maradt a korábbi spanyol MVP, Andy Panko, aki a Fuenlabradához került, s említettük már a csapat legjobb magasemberének, Luka Zoricnak is a kivásárlását. A keveset használt Koszta Perovicsot sem marasztalták, a szerb center az orosz Jenyiszejnél folytatja pályafutását, a fiatal brazil projekt, Augusto Lima ezzel egy időben szintén szélnek lett eresztve, ő rá egyébként a Murcia csapott le. Ognjen Kuzmicot hiába akarta idénre beépíteni a csapatba Plaza mester, amint jött a bosnyák ifjonc, ki is vásárolta az ő draftjogait birtokló Golden State Warriors és már ment is az NBA-be, de a Realtól megszerzett brazil Rafael Hettsheimer szerződtetésével és a tapasztalt Franc Vazquez maradásával, valamint a szerb válogatott Vlagyimir Stimac szignóztatásával úgy ahogy megoldott az ötös poszt. Hármas-négyesben ott van a szintén új szerzemény Nik Caner-Medley, aki ugyan most az izraeli Maccabi Tel-Avivtól jött, ám a Valencia és az Estudiantes színeiben több sikeres évet lehúzott más a spanyol élvonalban is.

A dobogó harmadik foka a Malaga számára is abszolút reális célként fogalmazható meg a spanyol bajnokságban, az Euroligában pedig a Top 16-ba jutás alapelvárás lehet a Plaza-legénységgel szemben, de a rájátszásba kerülés sem lenne eget rengető meglepetés Calloway-éktől. Az biztos, hogy az ACB-ben Hanga Ádámék legfőbb közvetlen riválisairól beszélünk esetükben, két év gyengélkedés után kötelező a legjobb nyolcba jutnia ennek az Unicajának, de csalódás lenne az is, ha a Top 5-ben nem lenne ott az andalúz együttes.

 

Valencia Basket:

Az Európa Kupában is induló, s ott tavalyi Top 4-be jutása után most is a fő esélyesek között emlegetett Valencia is várományosa a a Top 5-be jutásnak az ACB-ben, ám a Vladimir Perasovic mester vezette alakulat egy árnyalatnyival gyengébb játékoskeretet tud felmutatni, mint a Laboral és az Unicaja. A távozók között meg kell említenünk a lengyel Adam Hrycaniukot, aki az Euroligában szerepel majd a Zielona Gorával, Rodrigo San Miguelt, akire nem tartott igényt a vezetőség és mostantól a Murciánál fog pattogtatni, valamint azt a Thomas Kelatit, aki jelenleg Haga Ádámot igyekszik pótolni Vitoriában. Nem maradt az irányító Stefan Markovics sem, a szerb játékmester helyett viszont a Zalgiristől elhozott amerikai kisember, Oliver Lafyette minőségi pótlásnak tűnik (vagy inkább komoly előrelépésnek), továbbá a Zaragozától sikerült megszerezni a belga Sam Van Rossomot is egyesbe, ezen a poszton tehát javult a gárda. Centerben ugyanakkor a Boston Celtics által kivásárolt brazil légióst, Vitor Faveranit a Zaragozából jövő spanyol válogatott Pablo Aguilarnak, valamint a Cajasoltól elhozott Juan Triguerónak pótolni elég nagy falatnak tűnik.

Hármas-négyes poszton meg tudták tartani az NBA-be csábított, tavaly berobbant montenegrói ifjoncot, Bojan Dubljevicset, s hiába távozott a francia őskövület, az inkább védekezésben használható Florent Pietrus és a már említett Kelati, óriási fogás lehet a Partizan Belgrade-ban nevelkedő Vlagyimir Lucsics, aki tavaly az Euroligában is vezére volt a szerb klubnak, illetve az egész ACB egyik legjobb pontszerzője, Hanga Ádám korábbi manresai csapattársa, Justin Doellman is maradt, a Fenerbahcétől pedig érkezett az Euroliga-menő közép-afrikai Romain Sato, tehát szerkezetben lesznek változások Valenciában, de a gárda inkább erősödött, mint gyengült, pláne ha az ukrán traktor, az Eb-t kihagyó és elég sokat sérült Szerhij Liscsuk is egészséges tud maradni a szezonban.

Nem esett még szó a két maradó hátvédről, az egyaránt egy éve érkező Pau Ribasról és Rafa Martinezről, velük együtt elég jól mutat a Perasovics-legénység külső sora is, mennyiségben mindenképpen felveheti a versenyt a Laborallal és az Unicajával is ez a gárda, mellyel szemben alapelvárás a rájátszásba jutás a bajnokságban és az Európa-kupában is.

 

Bilbao Basket:

A nemzetközi szereplők közül talán a legtöbbet a baszk Bilbao gyengült, hiszen távozott a teljes görög szekció, azaz a csapatot három éve a bajnoki döntőbe vezető Fociosz Kacikarisz mester és a két meghatározó hátvéd, Nikosz Ziszisz (UNICS Kazany - VTB Liga, Oroszország) és Kosztasz Vasziliadisz (Anadolu Efes - Törökország), valamint a palánk alól a rivális Laboralhoz igazoló Lamont Hamilton, illetve az orosz Triumphoz kerülő szerb Milovan Rakovics is. Az érkezők oldalán a fiatal amerikai, Jackie Carmichael óriási lutrinak tűnik, pláne mivel még nem is kosárlabdázott profi klubnál, csak az NCAA-ben szerzett tapasztalatot, de a három évvel idősebb Zoran Vrikic sem tartozik a legnevesebb horvát kosarasok közé, ő pedig a görög Ikarosz után ugrik egy nagyot és próbál meg ezen a szinten is helyt állni. Hanga Ádámot hiába próbálta megszerezni a Bilbao több alkalommal is, de Dairis Bertans személyében egy fiatal minőségi hátvédet azért sikerült szereznie a gárdának, a maradó Raul Lopez, Roger Grimau, Fran Pilepic trió pedig azért stabilitást adhat a periméteren.

Alex Mumbru és Axel Hervelle is maradtak a tapasztaltabbak közül, felső posztokon pedig a rutinos venezuelai születésű, de a spanyol válogatottal az Eb-n is játszó German Gabriel elhozása az Estudiantestől fontos húzás lehet. Jordan Williams is jött négyes posztra, de hamar távozott is, róla azt mondta az új vezetőedző, Rafael Pueyo, hogy nem igazán volt képes az európai játékrendszerhez való alkalmazkodáshoz.

A spanyol Szuper Kupa Final Fourjának elődöntőjén pokoli a Real Madrid ellen pokoli vereséget szenvedő, ám pár nappal később az NBA-s Philadelphia 76erst fogadó, s majdnem le is győző Bilbao viszont egy időre elvesztette új ászát, a lett Bertanst, az ő pótlására érkezett most egyelőre ideiglenesen a litván Mindaugas Lukauskis a török Tofastól. Bertans mellett egyébként egy másik litván, Antana Kavaliaskus is a VEF Rigától jött a baszkokhoz, de ez a keret azért elmarad a tavalyitól, nem is kis mértékben, valamint papíron nem feltétlenül veszi fel a versenyt az Unicaja Malaga, Laboral Kutxa, Valencia trióval, tehát a Top 4-be jutás így elsőre nem reális a baszkok számára, ugyanakkor csalódás lenne, ha a rájátszásban nem lennének ott Mumbruék, ahogy az Európa Kupában is a Top 32, de inkább a Top 16, ami nagyon minimális célként megfogalmazható ennél az együttesnél idén a szerényebb feltételek mellett is.

 

CAI Zaragoza:

A kecskeméti illetőségű, korábban utánpótlás játékosként Görögországban is légióskodó Dobos László már harmadik szezonjában lesz tagja a keretnek, miután bő másfél éve öt esztendőre igazolt az idén az Európa Kupában is elinduló klubhoz, mely relatíve kisebb költségvetése és nevetlenebb játékosai ellenére is üde színfoltja az ACB Ligának az utóbbi években. Az U20-as magyar válogatottal az A-divíziós szereplét nyáron kiharcoló Dobost még valószínűleg mindig inkább a fiókcsapatban láthatjuk, de nem elképzelhetetlen, hogy a tavalyi szezon sikeredzője, Jose Luis Abos már nem csak edzéseken, de akár éles helyzetekben is számít alkalmanként 222 centis honfitársunkra, ugyanis center posztról távozott a spanyol válogatott Pablo Aguilar, aki már a Valencia kosarasa, az Albával egy Európa Kupa-csoportba besorolt TEF Ankara által szerződtetett Vlagyimir Golubovics, Daniel Clarkot pedig Hanga Ádámék vitték el két hónapos szerződéssel.

A fölső posztokon elkélt tehát az erősítés, de az Euroliga-győztes grúz Giorgi Shermadini megszerzése komoly fegyvertény, a holland Henk Norel pedig már tavaly is húzóember volt a palánk alatt. A Dé-Amerikából érkező Joseph Jones, valamint a spanyol második ligából hozott Dominic Calegari is itt bevethető, ahogy a maradó Alberto Fontet is, tehát Dobosnak rengeteget kell fejlődnie a szezon során, hogy idővel beverekedje magát az aktív rotációba, de már az is komoly dolog, hogy edzéseken leshet el finomságokat az említett profiktól.

Egy poszttal kintebb szintén van egy neves grúz érkezője a Zaragozának, ő nem más, mint az olasz bajnok Sienától elhozott Viktor Sanikidze, aki az Európa-bajnokságon óriási formában vitte hátán hazája nemzeti csapatát. A horvát válogatott Damjan Rudez leigazolása tavaly telitalálatnak bizonyult, ő idén is fontos szerepet kaphat, de a fiatal Pere Tomas is a rotáció tagja lehet, amennyiben egészséges tud maradni.

A külső sorban a már rutinos zaragozainak tekinthető Jon Stefansson, Michael Roll és az egy éve érkező Pedro Llompart is maradtak, ám fontos veszteség Sam Van Rossom Valenciába igazolása, ugyanakkor a belgát egy belgával pótolták a vezetők, hiszen jött az olasz Cantu ifjonca, Jonathan Tabu. John DiBartolomeo is új arc a hátvédek között, s összességében itt is azt mondhatjuk, hogy jelentősen nem lett rosszabb a keret, ami idén is Top 8-as szereplésre lehet elég nagyjából az ACB-ben és minimum a legjobb 32, s talán a Top 16 eléréséhez az Európa Kupában. Számunkra viszont elsősorban azért fontos a Zaragoza szereplése, mert Dobos László személyében talán egy másik magyar játékost is láthatunk a ligában Hanga Ádám mellett, még ha egyelőre valószínűleg csak ritkán és csak kevesebb játéklehetőséggel is.

 

Gran Canaria:

A tavalyi spanyol bajnoki szezon abszolút meglepetéscsapata volt a legjobb négybe a Laboral Kutxa pályahátrányból való kiütésével bekerülő Gran Canaria, mely nem mellesleg Dávid Kornél utolsó profi klubja volt játékosként. Ahogy az lenni szokott a kicsi költségvetésű, de kiugrónak szereplő kluboknál, sajnos financiálisan nem sikerült lekövetni a csapat tavalyi sikereit, ezért nem csak, hogy fontos játékosokat (Ryan Toolson - Unicaja, Nelson Spencer - Siena, Chamberlain Oguchi, Uros Slokar) volt kénytelen elengedni a Gran Canaria, de az Európa Kupában való indulást sem tudta vállalni a csapat.

Ugyanakkor örömre ad okot, hogy a VAL értékmutatók alapján a tavalyi szezon legjobb ACB-játékosát, Nacho Martint meg tudták szerezni a Valladolidtól, sőt, az ebben a kategóriában szintén a legjobbak közé tartozó Albert Olivert is a Joventut Badalonától, tehát a közvetlen riválisokat is gyengítették egy kicsit. Az NBA-ből is szereztek légióst, méghozzá az Indiana Pacerstől elbocsátott Ben Hasnbrough-t, akinek van már európai játéktapasztalata is, s a jelenleg spanyol válogatott centert, Xavi Rey-t is meg tudták tartani Pedro Martinezék (apropó, a korábban a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztjával kapcsolatban is felmerülő sikeredző is maradt).

Martinhoz hasonlóan a Valladolidtól szerezték meg Ian O'Leary-t is, Anaterve Cruz pedig a fiókcsapatból került fel. Fontos elemeket tartottak meg a kanárik az ausztrál válogatott vezér, Brad Newley személyében, de Eluis Baez, Thomas Bellas és Javier Beiran is a rotáció érdemi tagjai voltak az előző évadban, így az egység vélhetően elég jó marad az összeszokott mag miatt. Jelentősen nem lett gyengébb vagy erősebb a Gran Canaria, mely ráadásul csak az ACB Ligában kell, hogy helyt álljon sok évnyi nemzetközi szereplés után, ami előny lehet a nyolcba jutásért folytatott harcban. Óriási fegyvertény lenne, ha hasonlóan produkálnának a Martinez-tanítványok, mint tavaly, de ennek mindent egybevéve nem sok realitása van.

 

Joventut Badalona:

Tavaly nem rossz kerettel csak a 11. helyre futott be a nagy múltú klub, idén viszont egy lényegesen gyengébb játékosállománnyal kellene a középmezőny végére odaérnie a kisebbik katalán alakulatnak, hiszen a vezér, Albert Oliver elment a Zaragozához Pere Tomasszal egyetemben, Corey Fisher az orosz Jenyiszejhez igazolt, Tony Gaffney a Telekom Bonnál kötött ki, s még az NBA-be is próbál bekerülni jelenleg, ezen felül Manny Quezadát sem sikerült megtartani.

Az érkezők névsorában egy nagyobb fogás lelhető fel, ő Tariq Kirksay, aki az Estudiantesben és a Cajasolban is megfordult már korábban, s vélhetően abszolút első számú opció lesz ebben a gárdában. Nick Cochran személyében egy amerikai újonc irányító érkezik Oliver pótlására, John Shurna pedig a francia ezüstérmes Strasbourgtól jött, de Sitapha Savane, a Gran Canariától még tavaly megszerzett veterán is fontos kiegészítőembere lehet a Joventutnak, valamint az Alba Berlintől Spanyolországba visszatérő Albert Mirallesnek is komolyabb játékpercei lesznek ebben a nem éppen fiatal együttesben. Devoe Joseph az ukrán Himiktől érkezik, ám neki azért ez egy nagy ugrás lehet, viszont egyértelműen van benne potenciál.

A maradóknál Nacho Llovet és Alejandro Barrera, akiket fontos kiemelnünk a már említett Savane mellett, de összességében elmondható, hogy a tapasztalt Salva Maldonado mester kisebb csodát kéne, hogy tegyen, ha ez a gárda oda akar érni a legjobb nyolc közé és a neveket elnézve az sem garantált, hogy ez a Joventut még jövőre is az ACB Liga tagja marad, hiszen eléggé kiegyenlített a mezőny, s amennyiben nem sikerül gyorsan beépíteni az új arcokat - akik amúgy is bőven rejtenek magukban kockázatot -, úgy egy gyenge rajt még a 36 meccses alapszakasz végére is kihatással lehet.

 

Estudiantes Madrid:

A kisebbik fővárosi klub megtartott a vezetőedzőt, Txus Vidorretát, ám a tavalyi szezon pontkirályát, Carl English-t nem tudta, ahogy Jayson Granger és a helyi kedvenc, German Gabriel sem az Estudiantes játékosa már, ráadásul Lamont Barnes és Joshn Fisher is távoztak. A két fiatal értéket, az NBA-ben az Atlanta Hawks által idén draftolt, de talán túlhype-olt brazil centert, Lucas Nogueirát, valamint a spanyol Jaime Fernandezt tovább fejlesztheti a tapasztalt mester, ők már ebben a szezonban vélhetően igazi kulcsemberekké válnak, ráadásul a náluk nem sokkal öregebb, de a Barcelonánál az utóbbi két évben nem sokat játszó Xavi Rabaseda is érkezett, tehát lendületes, fiatal csapata lehet az Estudiantesnek. Két elég komoly veterán érkező is van a sorban, akikkel nem tűik irreális célnak a rájátszásba jutás sem, Marko Banic egy sérülés miatt átszenvedett idény után érkezik az orosz UNICS Kazanytól, a bolgár válogatott Dejan Ivanov pedig tavaly az olasz Top 4-es Cimberio Varese fontos embere volt.

Juan Hernangomez a fiókcsapattól jött fel a felnőttek közé, s az egyik legnagyobb spanyol tehetségként ennek a keretnek a tagjaként a következő időszakban akár szépen ki is nőheti magát, Quino Colom pedig a Fuenlabradát hagyta ott a fővárosiak kedvéért, ő irányító poszton segíthet be, illetve mentorálhatja Fernandezt. A Murciától megszerezték Andres Misót, Dario Brizuela pedig a fiókcsapatból került fel a nagyok közé, őt szintén nagy tehetségek tartják spanyol honban, s 19 esztendősen eljött számára a következő lépcsőfok megmászásának ideje.

Izgalmas csapat lesz az Estudiantes, mely vélhetően ott lesz a középmezőnyben, de nem lehet elvárás ezzel a kerettel szemben a rájátszásba kerülés, még ha erre lehet is sansza a Vidorreta-legénységnek.

 

Cajasol Sevilla:

Az egész mezőny egyik legfiatalabb csapata lesz idén a sevillai, melyet most is a spanyol edzőlegenda, Aito Garcia Reneses készít fel. A tavalyi biztos bennmaradás kiharcolása után túlzottan merész céljai most sem lehetnek a Cajasolnak, miután menet közben elvesztették Pops Mensah-Bonsut, majd Robert Doziert és az évek óta a klubnál játszó Milenko Tepics (Lietuvos Rytas), Luka Bogdanovics (Turk Telekom), Juan Triguero (Valencia) triót, s a Roderick Blakney, John Holland, Christopher Iza (Valladolid), Brian Asbury (Hapoel Holon) négyesfogatot is szélnek eresztette az utóbbi fél évben a klub. Nem maradt más opció, mint a fiatalok fejlesztése, illetve megszerzése, de ebben a kategóriában nem kispályázik a Cajasol. A csapat évek óta legnagyobb értéke, a cseh válogatott Tomas Satoransky maradt, ám idén már honfitársa, Ondrej Balvin is komolyabb szerepet kaphat Reneses mestertől, Joan Sastre pedig meglépheti azt a lépcsőfokot, amit az utóbbi esztendőkben nem igazán sikerült neki elvitethetetlen tehetsége ellenére sem.

Lataviuos Williams idény közben érkezett tavaly az euroligás Bambergtől, honfitársa, Bamforth Scott viszont új arc, ráadásul Európában újoncnak is számít, tavaly még az NCAA-ben vitézkedett a Weber State-tel. A Penaroltól elhozott argentin válogatott Marcos Mata nagy szerzemény lehet, a fiatalok közül pedig érdemes kiemelnünk a grúz válogatott Beka Burjanadzét, a lett Kristaps Porzingist és a szerb Nikola Radicsevicset, akik a Real Madridtól kölcsönkapott Willy Hernangomezzel együtt mindannyian 18-20 év között vannak, ám korosztályuk legnagyobb európai tehetségeiként vannak számon tartva, tehát az ő beépítésükkel, fejlesztésükkel amolyan missziója is van idén a Cajasolnak. Kiesési gondjai vélhetően így sem lesznek a Reneses-legénységnek, de csoda lenne a legjobb nyolcba jutás a Sevillától még akkor is, ha minden azonnal klappolna Satoranskyéknál, pláne azért, mert centerben elképesztően fiatalok és tapasztalatlanok.

 

Blusens Monbus Obradoiro:

Moncho Fernandez együttesénél kisebb népvándorlás volt a nyáron, nem maradt a csapatnál a Real Madrid által elvitt tunéziai óriás, Salah Mejri, az Alba Berlin új embere, Levon Kendall, a Fuenlabradához kerülő Jorge Sanz, illetve a Minnesota Timberwolves-nál próbálkozó Robbie Hummel sem, rajtuk kívül pedig Andres Rodriguez, William Buford és Rafael Freire is távozott az Obradoirótól. Ugyanakkor a helyi kedvenc triplavető, Alberto Corbacho, a jól beváló cseh bedobó, Pavel Pumprla, a veterán amerikai, Ben Dewar, a maga 37 évével korelnök Oriol Junyent és Micky Stobart is maradtak a Blusensnél.

A komolyabb szerzemények közül érdemes kiemelnünk az NCAA-ből érkező Mike Muscalát, a korábbi görög válogatott Vaszilisz Xantopuloszt, aki a Panathinaikosz profija volt legutóbb, a szintén az Euroligából (Zalgiris Kaunas) elhozott horvát válogatott nagyembert, Mario Delast, valamint Nick Minnerath-ot, aki Muscalával egyetemben az NCAA-ből érkezik, méghozzá négyes posztra. Scott Durand is új arc, ám ő lényegesen kockázatosabb vállalás igen neves érkezőtársainál, de összességében elmondható, hogy elég jól tudott igazolni az Obradoiro ebben a szezonban is. A rájátszásba kerülés talán nem reális az otthon igen erős Fernandez-legénység számára, ám a biztos bennmaradás nem tűnik kérdésesnek a szerethető és mindig stílusos kosárlabdát játszó kiscsapat számára.

 

Fuenlabrada:

Ők azok, akik ebből a lenti tömörülésből komolyabban erősíteni tudtak, hiszen hiába ment el a nagyon megbízható Leo Mainoldi Hanga Ádámékhoz, illetve Quino Colom az Estudianteshez, Saer Sene a francia Antibeshez és Kristaps Valters az Alba Fehérvár Európa Kupa-elenfeléhez, a TED Ankarához, mutatós az érkezők listája. A korábban az Unicaja Malaga alkalmazásában állva már az Euroligában is edzősködő Jesus Mateo az andalúzoktól hozatta el Andy Pankót, aki két éve a liga MVP-je volt még Lóránt Péter csapattársaként a Lagun Aro színeiben, de a korábbi szerb válogatott hátvéd, Ivan Paunics is új arc, ő egyenesen a san sebastianaiaktól érkezett, de volt tavaly Obie Trotter csapattársa is a Nyizsnij Novgorodnál. Van még magyar vonatkozás az újaknál ezen felül is, hiszen a Valladolditól elhozott Roman Montanez még annak a Manresának volt csapatkapitánya három éve, melyben Hanga Ádám bemutatkozott a spanyol élvonalban. A lett magasember, Mareks Mejeris már fiatalon is viszonylag tapasztaltnak tekinthető, az egy éve még a Laboral Kutxánál pattogtató, korábbi spanyol válogatott Carlos Cabezas, az "agy" pedig szintén kulcsember lehet ebben a újjáformálódó Fuenlabradában.

Az Aliaga Petkimtől, Törökországból jött a tapasztalt légiós, Marcus Arnold, de a neves szerzemények megkaparintása mellett igen komoly fegyverténynek számít James Feldeine, a tavaly kiválóan produkáló dominikai hátvéd megtartása is. A régiek közül Javier Vega kaphat még számottevő szerepet idén, s bizony ezzel a kerettel nem tűnne túl nagy csodának az sem, ha a Mateo-legénység harcban lenne a rájátszásba kerülésért, miután tavaly a kiesés elkerülése volt a cél.

 

Valladolid:

A klubnál évek óta komoly anyagi gondok vannak, s most is sokáig kérdéses volt, hogy egyáltalán tudják-e vállalni az ACB-s szereplést Nedzad Sinanovicék. Ennek megfelelően szélnek eredt szinte a teljes tavalyi keret, mely egyébként év közben is sokat változott, egyedül a bosnyák óriás és az ifjú irányító, Antonio Izquierdo maradt meg hírmondónak az előző csapatból, ám a lehetőségekhez képest egész tisztességes névsort sikerült összehozni a csapatnál, bár a célok szerények lesznek, az utolsó két helyet kellene elkerülnie a Ricard Casas edzette Blancos de Ruedának. Az egykori NBA-s Luther Head a legnagyobb név, akit levadásztak a szabadügynök-piacról, de az egykori görög válogatott, Euroliga-győztes Panajotisz Vaszilupolosz is remek pedigrével rendelkezik - ő amennyiben egészséges, akkor úgymond újrakezdheti a karrierjét Valladolidban. A Bilbaótól tudták elhozni az izlandi Hoerdur Vilhjalmssont, ezen felül az olasz másodosztályú Scafatitól jövő Antonio Porta is húzóember lehet itt, de a légiósok közül Akeem Wright és a görög Haritopulosz is a rotáció tagjai lesznek. Nem kérdés, cél az anyagi stabilizáció és a bennmaradás, de a jelenlegi keretet elnézve csak a Manresával és a Canariasszal vannak egy szinten, a többiek lényegesen erősebb állománnyal rendelkeznek.

 

Canarias:

Alejandro Martinez csapatát tavaly mindenki biztos kiesőnek várta a szezonrajt előtt és a keretet elnézve bizony most sem állíthatnánk, hogy a bennmaradáson felül bármilyen komolyabb célja lehetne a Kanári-szigetek kisebbik klubjának, ám 2012-2013-ban remekül elkapta a rajtot a Levi Rost vezette társaság és szó sem volt a kiesésről egész éven át, sőt, a rájátszásra is sokáig eséllyel pályázott a Canarias. Nem is lehetett más a motiváció nyáron, mintsem együtt tartani a gárdát, ami úgy ahogy sikerült is. Az Izraelbe távozó Jakim Donaldsonon kívül minden fontos játékos maradt, ráadásul Diego Fajardo és Juan Gutierrez személyében két légióssal erősített a klub.

A Blagota Szekulics, Nicolas Richotti, Saul Blanco, Ricardo Uriz négyesfogat tavaly remekül játszott együtt, s az említettekkel együtt masszív, jól védekező együttest alkothat ebben a szezonban is, de nem lesz már meg az a helyzeti előnye a Canariasnak, mint tavaly, mindenki készülni fog ellenük és ezzel az alapanyaggal nagyot kell majd vélhetően küzdeniük, ha nem akarnak az utolsó fordulókban még izgulni a bennmaradás biztosítása miatt.

 

Lagun Aro:

Lóránt Péter egykori csapata tavaly, honfitársunk távozása után egy évvel kiesett az ACB Ligából, ám mivel a másodosztály két legjobbja nem tudta vállalni az indulást az élvonalban, így Sito Alonso idén is a kontinens abszolút elit bajnokságára készítheti fel tanítványait. Óriási jövés-menés nem volt a csapatnál, de a húzónevek közül David Doblas, Javi Salgado és a már említett vezetőedző is maradt, ráadásul a Utah Jazz által az NBA drafton nemrég kiválasztott Raul Neto sem most kerül át a tengerentúlra. Ugyanakkor Emanuelle Papamakariosz két év után elhagyta San Sebastiant és hazament Görögországba játszani, míg Ivan Paunics a Fuenlabradához került. Richards Kusiks (Budyvelnik) itt sem váltotta meg a világot, tőle korábban megváltak. Qyntel Woods-ot nem tudták megtartani, ő a francia Le Manst választotta, Chris Lofton pedig már a Besiktas játékosa. Érdekesség, hogy Guillem Rubio, Daniel Diez, Morris Finley és az itt nagy kedvenccé váló Ibekwe sem talált még magának másik csapatot, ám egyikőjük sem maradt a baszk alakulatnál.

Az érkezők oldalán Hanga Ádám tavalyi manresai csapattársa, Charles Ramsdell lehet ismerős név, bár ő nem rossz kvalitásai ellenére is kockázatos vállalás a Lagun Arónak, hiszen ACL-szakadásból épült fel és sokat kellett kihagynia. Jason Robinson és Will Hanley a Valenciától jöttek, Jon Cortaberria pedig a Fuenlabradát hagyta el a nyáron. Két szerb, Goran Huszkics és Marko Iszlamovics is érkezett, Xavier Assalit személyében pedig egy spanyol tehetséget is szerződtettek a Joventuttól. A már említetteken felül Anthony Winchester segíthet még a bennmaradás kiharcolásában a san sebastianiaknak, s valószínűleg ezt a minimális célt teljesíteni is tudja majd az igen tehetséges edzővel rendelkező klub.

 

La Bruixa D'or Manresa:

Hanga Ádám korábbi klubja csont nélkül esett ki az ACB Ligából tavaly, ám mégis maradt az élvonalban ugyanazon okból, mint a Lagun Aro. Honfitársunk távozása mellett több igen komoly változás is volt a csapatnál, melyet emberemlékezet óta először nem Jaume Ponsarnau vezetőedző készít fel, már Borja Comenge, a Barcelona második csapatától érkező szakvezető irányítja a szakmai munkát a katalán klubnál. Ferran Lavina veterán kora ellenére éppen helyet cserélt az új mesterrel és ment a gránátvörös-kékek fiókcsapatához mentornak, Charles Ramsdell pedig a Lagun Aróhoz szerződött. A Törökországba szerződő Troy DeVries-től végre megszabadult a Manresa, Haukur Palsson beépítésével viszont már nem próbálkoznak idén, ő ment a második ligába a Beogranhoz. Nemanja Alekszandrov, a tavaly idény közben érkező, jól teljesí