Az EC-ellenfelek eddigi nyara

Mivel az európai átigazolási piac már egy ideje nyitva van, egy nap viszont elképesztő mennyiségű hír gyűlik össze ezen a fronton, ezért pár nap múlva itt is napi rendszerességgel vezetjük majd a híreket, az NBA-hez megszokottan az öreg kontinens eseményeiről is beszámolunk majd. Ahhoz viszont, hogy a legfrissebb információkat, pletykákat tudjuk hova tenni, ismerni kell az eddigi történéseket is, úgyhogy a nagyobb bajnokságokból, illetve külön a magyarok kupaellenfeleiből érkezik egy kis összefoglaló a nyár eddigi eseményeiből. Kezdjük is rögtön azokkal a csapatokkal, akikkel már biztosan találkoznak a magyar csapatok a nemzetközi kupákban - később az Alba Fehérvár ellenfeleit is kitárgyaljuk majd, amint meglesz a Eurocup sorsolása.

EuroChallenge

B csoport

Az Atomerőmű SE ellenfelei közül a címvédő, orosz Krasnye Krylya Szamarát nagyon szétszedték.

A kulcsemberek közül talán az a legfontosabb, hogy az ECH-ben 16.1 pontot átlagoló Chester Tre Simmons visszament korábbi csapatához, a CEZ Nymburkhoz, de távozott a légiósok közül Andre Smith és Omar Thomas is - mindketten Olaszországot választották, előbbi a Reyer Venezia, utóbbi pedig Dinamo Sassari színeiben fog pattogtatni a következő szezonban.

Az orosz játékosok közül is vesztettek már el kettőt. Az egyik a 22 esztendős erőcsatár, Nyikita Balasov, aki két éves szerződést írt alá a Himki Moszkvával, a másik pedig Jevgenyij Kolesnyikov, aki 1+1 évre a UNICS Kazanyhoz szerződött. Az a távozók új kenyéradóiból leszűrhető, hogy a tavalyi, igen jól sikerült szezon után könnyen adták el magukat a játékosok nagycsapatokhoz.

Mindössze két biztos tagja van egyelőre a jövő évi együttesnek. Két évvel meg tudták hosszabbítani Szergej Bazarevics vezetőedző szerződését - annak ellenére is, hogy a UNICS a hírek szerint szerette volna megszerezni a trénert -, mellette pedig egyetlen biztos érkezője van egyelőre az együttesnek, az orosz Viktor Kejru. A 29 esztendős dobóhátvéd kifejezetten nagy név, hiszen járt már a CSZKA Moszkvánál, a Szpartak Szentpétervárnál, és a már többször is említett kazanyi együttesnél is.

A török Royal Hali Gaziantepnél is komoly változások léptek életbe.

A tavalyi csapat legnagyobb nevei közül mind a négy amerikai távozott, köztük a két, év közben érkező, Joey Dorsey és Dylan Page is. Dorsey az Olimpiakosztól érkezett még a szezon első felében, most pedig a Barcelona játékosa lesz, elvileg két évig. Page neve ismerős lehet a magyaroknak is, ő a Union Olimpiában kezdte az évet, és februárban érkezett Törökországba - az előbb említett Tre Simmons csapattársa lesz a CEZ Nymburknál. A másik két amerikai közül Isiah Swann jelenleg a Dominikai Köztársaságban kosarazik, míg Andre Collins az olasz másodosztályban, a LegaDue Goldban szereplő Sigma Barcellonát választotta.

Egyetlen maradójuk van eddig, a 30 esztendős erőcsatár, Mutlu Akpinar, aki tavaly még alapembernek számított 30 perc fölötti átlagával, idén viszont könnyen lehet, hogy ennél jóval kevesebb lehetőséget fog kapni, látva az újak névsorát.

Négy külföldi érkező van eddig. Ketten a lengyel bajnok és EuroCupban szereplő Stelmet Zielona Góra együttesétől jöttek, és mindketten szerb magasemberek. A 27 éves Dejan Borovnjak a EuroCupban 15.7 pontot és 6.7 pattanót, a 29 esztendős Oliver Sztevics pedig ugyanebben a sorozatban 13.8 pontot és 7.3 pattanót átlagolt. Mindketten megbízható, jó kosarasok, ráadásul mindkét magasposzton bevethetőek. A harmadik új jövevény, a 28 éves amerikai irányító, Stanley Burrell a német első osztályú Eisbären Bremenhaven együttesétől érkezik, ahol 16.2 pont mellett 4.3 gólpassz volt a teljesítménye meccsenként - igaz, a hármasokat nem dobta jól, csak 32.4%-kal, ám legalább tisztában volt azzal, hogy nem ez az erőssége, nem is vállalkozott túl sokszor a triplavonalon túlról. A negyedik új arc a Tsmoki Minszket otthagyó, rutinos, 31 éves dobóhátvéd, Alekszander Kudrjavcev, aki nemrég a magyar válogatott ellen is pályára lépett a Belorusz válogatottban, de Burrell mellett neki sem erőssége a távoli dobások.

A törökök közül egy nagy fogásuk már van, ugyanis sikerült leigazolniuk a korábban az Ülkernél, az Efes Pilsennél, a TAU Ceramicánál, a Türk Telekomnál, a Besiktasnál és legutóbb a Banvitnál játszó, egykori válogatott dobóhátvédet, Serkan Erdogant - valószínűleg ő és a fehérorosz viszi majd el a kettes posztot. Mellette kölcsönbe érkezik a Galatasaray-tól a 22 esztendős center, Sertac Sanli, aki Sztevicsék mögött lehet a rotáció tagja. Szintén a magasember-szekcióba érkezett az Erdemirsportól Emre Bayav, az irányításban pedig Can Ugur Ogut segíthet majd Burrellnek, aki a Türk Telekomot hagyta ott a Gaziantep kedvéért.

A Paks harmadik ellenfele, a nagyváradi CSM Oradea talán a csoport legkiegyensúlyozottabb csapata abból a szempontból, hogy több fontos játékosuk is megmaradt tavalyról, náluk van a legnagyobb állandóság.

Maradt az irányító William Franklin, aki harmadik szezonját kezdi már meg a klubnál. Franklinnek két éve volt egy komoly műtétje, elszakadt az ACL térdszalagja, és ki is kellett hagynia egy teljes szezont, de azóta is maradt Romániában. Érdekesség, hogy amerikai létére nem vállal túl sok dobást, inkább a társak kiszolgálását helyezi előtérbe. Hátvédtársa, az ausztrál és Trinidad és Tobago-i állampolgársággal is rendelkező Daniel Dillon is maradt az együttesnél, ők egészen biztosan összeszokott párost fognak alkotni, tavaly is nagyon szépen osztották meg a szerepeket. Az összeszokottságot nem rontja, hogy a tavaly év közben érkező szerb hármas, Zsarko Csomagics is az együttes tagja lesz jövőre - igaz, ő inkább kiegészítőember, mint húzónév.

A románok közül négyen maradtak a tavalyi keretből. Közülük a 25 esztendős kombóhátvéd, Horia Hora a klub saját neveltje, a 28 éves Rares Pasca már negyedik szezonját kezdi majd jövőre a Nagyváradnál, a 22 esztendős, 210 centi magas Bogdan Tibirna is hosszabbított egy évet, de a legérdekesebb közülük a mindössze 18 éves, 203 centi magas erőcsatár, Andrej Ciordas, akit a gárda legnagyobb tehetségeként tartanak számon.

A távozók közül a legérzékenyebb veszteség annak a Milos Pesicsnek a távozása, aki a tavalyi csapat legponterősebb játékosa volt, és hármas posztja ellenére nagyon jól is pattanózott. Mellette még két szerb játékos ment el, Nemanja Marics és Ivan Sztefanovics. Előbbi a hátvédsorban Dillon és Franklin mellett is játszott, ő is meghatározó alakja volt a csapatnak, utóbbi viszont 20 perces játékideje ellenére is csak a vízhordó szerepét töltötte be. A bosnyák center, Sasha Topchov három év után hagyta ott Nagyváradot, míg Lázár László Magyarországra, a Jászberény együtteséhez igazolt pár héttel ezelőtt.

Az érkezők között egyelőre három külföldi szerepel. A rutinos, 32 esztendős montenegrói dobóhátvéd, Vujadin Szubotics játszott korábban a Keravnos és a Crvena Zvezda együtteseiben is, az előző szezont pedig a ciprusi AEK Larnaca csapatánál töltötte - nem igazán sikerült neki ez az idény. A kintről is veszélyes, 28 esztendős, kanadai magasember, Sean Denison az elmúlt szezont az orosz szuperligában - azaz lényegében a másodosztályban - szereplő Ataman Rosztov együttesnél töltötte, de korábban játszott a már említett Eisbären Bremenhavennál, a török Tofas Bursánál és egy éve még az PBL-ben, az orosz szuperligában pattogtatott a Szpartak Primorje csapatában. A szerb Vojvodinánál leginkább a tripladobásáért tartott Radovan Markovics a harmadik érkező idegenlégiós - ő a 6. külföldi a keretben, és 3 szerb így is megmaradt a három távozó ellenére is.

Három román is csatlakozott a kerethez, de gyaníthatóan egyikőjük sem játszik majd túl komoly szerepet. A 25 esztendős irányítónak, Daniel Popescunak botrányos szezonja volt a Pitesti színeiben, valószínűleg itt próbálja meg újra felépíteni magát. Szintén nem sikerült jól az idénye a Popescunál csak egy évvel idősebb, de szintén egyes poszton játszó Daniel Tudosának, aki két csapatnál is megfordult tavaly, de sem Marosvásárhelyen, sem Temesváron nem kapott túl sok lehetőséget. Náluk egy fokkal komolyabb szerepet játszott az előző évadban a Gaz Metan Medias együttesénél a 25 éves erőcsatár, Titus Nicoara, de húzóembernek ő sem nevezhető. Nicoara és Popescu egyébként román válogatottak, mindketten ott voltak a pár nappal ezelőtti, bolgárok elleni vesztes meccs alkalmával.

 

D csoport

A Körmenddel egy csoportban lévő Triumph Lyubertsy-nél szinte minden fontos elemet kicseréltek.

Hat játékosukra - Tywain McKee, Tasmin Mitchell, Yuval Naimy, Szergej Karaulov, Denisz Polohin és Nikita Barinov - egyáltalán nem tartottak igényt, vannak köztük olyanok is, akik az elmúlt évben abszolút húzónevei voltak az együttesnek. Az NBA drafton a 19. helyen elkelt a gárda legnagyobb tehetsége, Szergej Karaszev is, akivel a Cleveland Cavaliers már szerződést is kötött, úgyhogy vele sem számolhatnak idén a Triumph-nál.

Az érkezők közül a magyarok számára legismertebb név Obie Trotteré - mint ismeretes, a magyar válogatott irányítója a Nyizsnyij Novgorodtól teszi át székhelyét, és a UNICS Kazanyhoz távozó McKee helyét veheti majd át. A legkomolyabb érkező azonban papíron nem ő, hanem a 28 esztendős szerb center, Milovan Rakovics, aki az előző három idényben olyan csapatokban játszott, mint a MontePaschi Siena, a Zalgiris Kaunas, vagy legutóbb éppen a EuroCup második helyezettje, a spanyol Bilbao Basket.

A tavaly az Ataman Rostovhoz távozó Alekszej Kurcevics úgy döntött, mégis jobb neki itt, a csapat is vissza akarta hozni, úgyhogy ő megint a gárda kosarasa. Trotter mellett még egy amerikai származású játékossal erősödtek - leigazolták az ukrán Ferro-ZNTU csapatából Jeremy Chappellt. Az amerikai hátvéd három évet játszott az ukrán élvonalban, idén kupát nyert csapatával, és 15 pont mellett 6 pattanót és 3.6 gólpasszt átlagolt az alapszakaszmásodiknál, akik az elődöntőben azonban sima 0-4-gyel estek ki a rájátszásból.

A tavaly az ukrán első osztály utolsó helyén végző BC Kyiv egyelőre nagyon óvatos. Nem is meglepő ez, hiszen tavaly év közben elfogyott a pénzük, februárban minden amerikai játékosuk távozott - többek között ekkor érkezett Jarrod Jones is Fehérvárra -, és gyaníthatóan ebbe a hibába nem akarnak még egyszer beleesni.

Egyetlen játékosuknak sincs szerződése a tavalyi keretből, és összesen három embert igazoltak eddig. Közülük a számunkra legismertebb Donald Copeland, a Puerto Rico-i és amerikai útlevéllel is rendelkező irányító, aki tavaly a ZTE-ben is játszott, majd márciusban távozott, hogy Puerto Ricóban fejezze be az idényt, június legvégén. Egy nála nagyobb nevet is igazoltak egyes posztra: Lee Humphrey már játszott a PAOK-nál, a németek egyik legjobb csapatánál, a Ratiopharm Ulmnál, egy teljes évet lehúzott a D-Ligában a Rio Grande Valley Vipersnél, az előző évet pedig a francia másodosztályban, a Denain alakulatánál töltötte. Humphrey egyébként az irányítás helyett inkább a tripladobásáról híres, egészen kiváló kinti tüzér, úgyhogy nyugodtan játszhatnak egymás mellett is Colemannel - valószínűleg fognak is.

A harmadik és eddigi utolsó érkező az orosz csatár, Sztanyiszlav Dikij, aki a szintén ukrán Ferro-ZNTU együttesétől érkezik majd - a Triumph-nál említett Chappell csapattársa volt tehát -, viszont alig játszott az előző két szezonban, abszolút kiegészítőemberként, cserejátékosként tekintettek rá már jó ideje.

Szintén nagyon csendben van eddig a csoport román tagja, a medgyesi Gaz Metan Medias.

Összesen két játékosuknak van szerződése egyelőre a tavalyi keretből. A 26 esztendős, kettes és hármas poszton is bevethető Andrei Mandache ha nem is húzóembere a csapatnak, de meghatározó kiegészítője volt tavaly is - ráadásul a román válogatott legjobbja volt az augusztus elsejei, bolgárok elleni vereség alkalmával. A 34 éves irányító, Tudor Dumitrescu már hét esztendeje áll a csapat szolgálatában, de az ő jelenléte sokat nem oszt, nem szoroz, alig 7.5 percet játszott meccsenként tavaly is.

A távozók közül a legnagyobb veszteség Deven Mitchellé, de a húzóemberek közül már biztos elment Ivan Ivanovics és Alekszandar Mladenovics is - mindannyiuknak van már új csapatuk. A még egyelőre parlagon heverők közül az amerikai irányító Kyle Shiloh, és az anno Sopronból ismert Zoran Krsztanovics azok, akiknek csapatváltása érzékenyen érintené az együttest.

Mladenovics helyére, center posztra érkezett a 32 esztendős, montenegrói középjátékos, Radomir Marojevics, aki a Vojvodinánál játszott tavaly, de nem túl meghatározó szerepben. Még nála is kevesebbet játszott viszont az előző évben a másik új játékos, a 30 éves görög erőcsatár, Giorgos Tsiaras, aki egy nymburki kitérőt leszámítva leginkább hazájában kosarazott csak, de sehol nem játszott sokkal többet, mint meccsenként 20 perc.

Egyelőre tehát a húzóembereket pótolni nem sikerült a románoknak semmilyen szinten.

 

F csoport

Papíron a Jászberény van a legnehezebb csoportban a négy magyar együttes közül, itt van rögtön a szlovén bajnok Krka Novo Mesto.

Egyetlen játékosuknak sincs szerződése az előző szezonból, de ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy közülük csak Uros Lucsics távozott egyelőre, ő a szintén Adria Ligás MZT Szkopjét fogja erősíteni a következő idényben.

Régi-új edzőjük van: Alekszandar Dzsikics 2009 és 2011 között már irányította az együttest, méghozzá nem is kis sikerrel. 2010-ben az ő vezetésével lettek 7 esztendő után újra bajnokok (a 2002-03-as csapat tagja volt Báder Márton is), egy év múlva pedig nemcsak megismételték ezt, de begyűjtötték mellé a EuroChallenge trófeát is, az Adria Ligában pedig harmadikok lettek, így elődöntőbe jutottak. A hatalmas sikerek ellenére váltottak a vezetők, most azonban visszanyúltak az egyszer már beváló edzőhöz, két éves szerződést kötöttek Dzsikiccsel.

Július közepén két névvel erősödtek. Egyrészt elvitték a Zlatorogtól a szlovén swingmant, Luka Lapornikot, másrészt egy, a magyarok számára ismerős névvel, Zvonko Buljannal is megegyeztek. Mint ismeretes, Buljan tavaly több csapatot, többek közt a Körmendet is megjárta - korábban a Szolnok ellen a Telekom Bonn színeiben járt Magyarországon -, az előző szezont pedig a Keravnos együttesénél fejezte be.

Mellettük első éves amerikaiakkal próbálkoznak - két, az egyetemet frissen befejező játékossal egyeztek meg eddig. Szerződést kötöttek a Wichita State-n játszó irányítóval, Malcolm Armsteaddel, és a Michigan State-t erősítő centerrel, Derrick Nix-szel - utóbbival nem nagyon teketóriáztak, három éves szerződést kapott azonnal. Armstead kitűnő játékmester, de a kinti dobások nem tartoznak az erősségei közé - pedig az egyetemen közelebb van a triplavonal, mint Európában -, Nix pedig igazi jómunkásember, nem a pontszerzéssel, inkább a centerek egyéb feladataival van elfoglalva.

Ötödik érkezőjük a bosnyák swingman, Jasmin Hukic, aki korábban nagy nevű csapatok - Benetton Treviso, BC Donyeck, Union Olimpija, Asseco Prokom - játékosa is volt, de az előző szezonban összesen egy meccsen lépett pályára az iráni Petrochimi gárdájában. Nem akárkiről van szó, hiszen a 33 esztendős játékos korábban a bosnyák válogatott kapitánya is volt.

Az orosz szuperligás Ural Jekatyerinburg tűnik a legverhetőbb ellenfélnek, ezt állományuk is megerősíti.

Azt fontos kiemelni, hogy Oroszországban a Szuperliga csak a második vonalat jelenti, a legerősebb, anyagilag legjobb helyzetben lévő 10 csapat külön bajnokságban, a szövetségtől külön, a PBL-ben birkózik meg egymással most már évek óta - ide tartozik a korábban már tárgyalt Szamara és a Triumph is. A Jekatyerinburg tavaly megnyerte a Szuperligát.

Mindössze két játékosuk van szerződés alatt. A EuroChallenge győztesétől, a Krasnye Krylyától érkezett a 27 esztendős, 210 centi magas center, Alekszej Fedorcsuk, aki "1-gyel fentebb" csak kiegészítő volt, alig-alig lépett pályára tétmeccsen, de szinte biztos, hogy itt nagyobb szerepet szánnak majd neki. Mellette a 22 esztendős kombóhátvéd, Fedor Kliucsnyikov az, akinek aláírt szerződése van már a következő évadra is, ő a szintén szuperligás Ruskon-Mordovia Saransktól érkezett.

Bár még a teljes állományt nem látjuk, az szinte biztos, hogy 1-2 amerikai mellett hazai kosarasokra épül majd a csapat, ez a szokás a Szuperligában, és tavaly is így épültek fel. Egyik előző szezonbeli légiósukat jól ismerhetjük: Chris Monroe a Paks színeiben szép sikereket ért el Magyarországon, és azt követően elég komoly ligák és csapatok hívták. Sérülései miatt nem futotta be azt a karriert, amit beleláttak, de még mindig komoly fejtörést okozhatna a berényieknek, ha ő és a Jekatyerinburg is úgy dönt, hogy szeretnének még egy közös évet - új csapata ugyanis egyelőre még nincs.

A csoport negyedik tagja a török Tofas Bursa, akik szintén nem sietik el egyelőre az építkezést.

A tavalyi együttesből mindössze az U20-as török válogatott, Samet Geyik rendelkezik szerződéssel. Tavaly alig játszott meccsenként pár percet, de egy jól pattanózó, hasznos kosarasról van szó, úgyhogy idén nőhet játékideje.

Az előző idény húzónevei közül Austin Nichols a Nancy-hoz, a francia első osztályba, a nigériai magasember, Chinemelu Enolu pedig Kínába írt alá, ők már biztosan mennek. Az U18-as válogatott irányítónak, Kenan Sipahinak, illetve az amerikai magasembernek, Johsua Heytveltnek egyelőre sem új csapata, sem új szerződése nincs, mindkettejük megtartása fontos lenne az együttes számára a tavalyi szezon alapján.

Az érkezők között Marcus Denmon a legnagyobb név, őt 2012-ben draftolta a San Antonio Spurs az 59. helyen, az előző évben pedig a francia Elan Chalon játékosa volt - 20 meccsen 12.9 pontot átlagolt, jó százalékkal. Két ismerős név rajta kívül is van a törököknél. Az egyik Serhat Cetiné, aki a Besiktastól érkezett, és 2012 nyarán ott volt a EuroChallenge négyesdöntőjét megnyerő együttesben is, mint cserekettes. A másik ismerős az a Jure Balazic, aki az előbb említett Monroe-hoz hasonlóan játszott az Atomerőműnél, majd megfordult a Krkában is, most pedig a török Erdemirsportól teszi át székhelyét a Tofashoz. Szintén nem kis név a negyedik új arc, Evren Buker sem, aki tavaly a EuroChallenge-döntőt játszó Pinar Karsiyaka megbízható kiegészítőjátékosa volt.

Denmon mellett azért kijelenthető, hogy az igazán komoly húzóemberek még innen is hiányoznak, a java még csak most jön a Tofasnál, és nemcsak az igazolandó játékosok száma miatt.

 

H csoport

A Szolnok saját ereje, és a sorsolás miatt is a legelőnyösebb helyzetben lévő magyar gárda. Legnagyobb ellenfelük talán a fehérorosz bajnok Tsmoki-Minszk lehet, de egyelőre az ő keretükről alig tudni még valamit.

Az egyetlen, jelenleg hivatalosan igazolt játékosuk épp a csoportellenfél Rilski Sportisttől érkezett - ő a bolgár válogatott hátvédje, Branko Mirkovic. A 31 esztendős, Szerbiából származó kosaras egészen kiváló, 40% fölötti kinti dobó, de az irányítással is foglalkozik, igazi mindenes, és komoly erősítés a Minszk számára.

Mellette azonban egyelőre senki nem biztos. A tavalyi évben nagyon keveset játszó Tierre Brown helyére jött valószínűleg Mirkovic, de nincs szerződése az U18-as válogatott Kirill Mihajlovnak, a felnőtt fehérorosz nemzeti csapat tagjainak - Pavel Uljankónak, Alekszej Traszcineckinek, Alekszander Pustavarnak és Vlagyimir Krisevicsnek -, valamint annak az Ater Majoknak sem, akit a 2011-es drafton Hanga Ádám előtt húzott el a Los Angeles Lakers az 58. helyen. Utóbbinak a maradására azért jóval kevesebb az esély, mint a hazai játékosokéra, tekintve hogy az ausztrál állampolgár center elég nagy világjáró, és draftolása ellenére még a Minszkben sem tudott semmi maradandót alkotni - átlag 19 perc alatt 4.2 pontot és ugyanennyi pattanót átlagolt.

Távozó is csak egyetlen biztos van: a Royal Hali Gaziantepnél már említett fehérorosz válogatott, Alekszander Kudrjavcev.

A bolgár Rilski Sportistnál még ennyit sem lehet tudni, mindössze az előbb említett Branko Mirkovic búcsúja biztos, de hogy kik alkothatják a jövő évi keretet, arról semmiféle információi nem látott még napvilágot.

A legtöbbet a marosvásárhelyi BC Targu Muresről lehet tudni, és itt több ismerős névvel is találkozhatunk.

Máris itt az első a vezetőedző posztján, a csapatot ugyanis a Falcóból, Pécsről és az Albacompból is jól ismert Szrecsko Szekulovics dirigálja a következő idényben is - még az előző szezon hajrájában hosszabbítottak a román alapszakaszt nyerő klub trénerével, akik egyébként a döntőben 4-2 arányban kaptak ki a bajnok CSU Asesoft Ploiesti ellen.

A két maradó idegenlégiós közül az egyik legalább olyan ismert itthon, mint Szekulovics. Andrija Csirics szintén megfordult Szombathelyen és Pécsett is - a marosvásárhelyieknél a legjobb, leghatékonyabb pontszerzőnek bizonyult (meccsenként 15 pont 58% fölötti kettessel, és 40% fölötti triplával), így nem meglepő, hogy az őt egyébként is kedvelő Szekulovics marasztalta. Maradt a másik egészen kiváló pontgyáros, a litván dobóhátvéd, Vaidotas Peciukas is. Nem alkotnak túl fiatal swingmanpárost a BC Mures kezdőjében, hiszen ő 31, Csirics pedig már 33, de ő még kiválóbb százalékkal értékesítette a helyzeteit, mint szerb társa (61% fölötti kettes, 45% fölött triplamutató).

A román játékosok közül három már biztosan marad - szerződése van a következő idényre a gárda cserecenterének, Dan Paltinisanunak, a cserehármasnak, Tudor Jucannak és a csereirányítónak, Baczo Balázsnak is. Utóbbi mindössze 20 esztendős, tavaly alig kapott lehetőséget, és az érkezőket nézve közel sem biztos, hogy ez idén fog változni, a másik két maradó viszont rutinos kosarasok, akik közül a 30 éves Jucan a pattanózásban jó, a már 34 éves Palatinisanu pedig kiemelkedően jó százalékkal használja ki a helyzeteit - túl sokat azért nem vállal, csak ha biztos a lehetőség.

A palánk alá a kezdőcsapatba a medgyesi Gaz Metanból erősítettek - a mindkét csatárposzton bevethető Ivan Ivanovics, és a centerként is használható Alekszandar Mladenovics is a Körmend csoportellenfelétől érkezett. A 33 éves, montenegrói Ivanovics kintről és bentről is veszélyes kosaras, elég jó pattanózó, míg Mladenovics tipikusan az a játékos, aki a festéken kívülről veszélytelen, nem is próbálkozik, de összességében megcsinálja, amit mondanak neki - pontszerzője már úgyis van a marosvásárhelyieknek.

Még két játékost igazoltak rajtuk kívül - mindketten irányítók, ezért valószínű, hogy Baczo idén is csak epizódszerepet kap majd. Az egyik a montenegrói Goran Martinics, aki az éppen a Mures ellen a negyeddöntőben kieső CSM Bucuresti csapatánál játszott tavaly, és Csiricsékhez hasonlóan kiváló pontszerző - igaz, ő a társak kiszolgálását is szem előtt tartja. A másik az egyetlen új román igazolás, Silviu Lupusavei, aki a Nagyvárad csereegyese volt az előző szezonban, valószínűleg Martinics mögött ugyanilyen szerep jut neki idén, csak már Marosvásárhelyen.

Szekulovics a rutinra helyezte a hangsúlyt, az látszik az eddigi csapatépítésen, hiszen Baczon, és a 26 éves Martinicsen kívül mindenki legalább 29 éves, és a legtöbben bőven 30 fölött vannak, nem a fiatalság jellemzi tehát a román ezüstérmest.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus