Hanga Ádám naplója (vol. 10)
Bizonyára sokan értesültetek már arról, hogy sikerült Spanyolországba, az Assignia Manresa csapatához szerződnöm. Amikor az év elején leültünk menedzseremmel, Lóránt Andrással, akkor kitűztünk egy célt a szemünk elé, ez pedig az volt, hogy mindenképpen Spanyolországba – akár másodosztályba is – sikerüljön kijutnom játékosként. Ő egész évben azon dolgozott, hogy ez létrejöjjön. Az idény közben több spanyol ajánlat is érkezett, de nevezzük őket inkább érdeklődéseknek, ezen felül voltak német és olasz ajánlatok, a legvégén pedig egy olaszországi és egy spanyolországi lehetőség maradt. Mivel leszögeztük már az elején, hogy az utóbbit részesítjük előnyben, ezért amellett is döntöttünk. Februárban már leült kint tárgyalni a menedzserem ezzel a csapattal, de én megkértem Andrást, hogy a döntő előtt nem szeretnék ezzel foglalkozni, csakis a fináléra akarok koncentrálni, ezt tiszteletben is tartotta, így a bajnokság befejezése után beszéltük át igazán ezt a dolgot. Sokat nem vacilláltam, szinte azonnal igent mondtam. Az első lépések legfőképp szakmai szempontból lettek megtéve, nem pedig az anyagi megtérülést tartottuk a legfontosabbnak, a lényeg, hogy Európa legerősebb bajnokságába mehetek játszani és ott fejlődhetek, edződhetek. Nagyon izgatott vagyok, hogyan fog ez nekem sikerülni.
Az új csapatomról annyit tudok, hogy 15-ként zárták az idényt az első osztályban. Inkább egy, a fiatalokra építő, illetve azokat foglalkoztató gárda, mely felvásárolja az ifjabb tehetségeket – a sztárjátékosok szerződtetése helyett – és megpróbálják őket megfelelő módon kinevelni, majd a későbbiek folyamán értékesíteni. Szerintem egy nagyon szerethető alakulatról beszélünk, Manresa 60 kilométerre található Barcelonától, tehát ez egy katalán kisváros, aminek 80 000 lakója van. Csak a kosárlabda számít ott a fő sportágnak, gondolom, hogy mindenki ismeri is az ott játszó játékosokat. Elvileg egy ötezres befogadóképességű csarnokuk van, ahol mindig óriási a hangzavar és a hangulat. Még nem tisztázott, de elvileg a jövő héten megyek is ki hozzájuk elvégeztetni az ilyenkor szükséges orvosi vizsgálatot.
Sokan kérdeztétek már különböző helyeken, hogyan állok az idegen nyelvekkel és miként tudom majd megértetni magamat odakint. Az angol társalgási szinten megy, spanyolul pedig el kell kezdenem tanulni, de szerencsére azt mondják, hogy elég könnyen elsajátítható nyelv, gyorsan meg lehet tanulni. Az alapokat természetesen szeretném elsajátítani még ezen a nyáron, hogy azért ne nulla tudással menjek ki. Az angol azért mindenképp menni fog, azzal el tudok majd lenni, bármi is lesz.
Én leszek az egyik utolsó ember, aki csatlakozik a csapathoz a válogatottal való programok okán, de rövidtávon is az a célom, hogy bebizonyítsam, számíthatnak rám és bevethető játékosként tekintsenek rám. Hosszútávon pedig nyilván az, hogy minél stabilabban meg tudjak maradni az ACB bajnokságban. Az egy dolog – persze nagyon jó -, hogy én odakerültem, de most jön az igazi megmérettetés azzal, hogy meg is kell ragadnom odakinn, illetve fel kell hívnom magamra valahogyan a figyelmet. Egy ilyen erős ligába nehéz bekerülni, többen nyilatkozták is velem kapcsolatban, hogy nem szabad elkeserednem, amennyiben nem sikerül már az elején annyi játéklehetőséget kapnom, meg kell majd ezért küzdenem, harcolnom. Ám az Albacompnál is így indult az egész, nem lehetett annyi játékpercem, lehetőségem, viszont idővel ki tudtam magamnak harcolni. Azt a tendencionális dolgot szeretném továbbvinni a Manresanál is, amit Székesfehérváron kezdtem el.
Természetesen rengeteg munka vár rám a kosárpályán is, mielőtt az új klubomhoz érkeznék. Bácsalmási Gáborral már szerdán kezdjük is az egyéni edzéseket, elvileg hat-hét tréningem lesz, de ez igazából a június 11-én kezdődő trevisiói tábor miatt esedékes. Az olaszországi Camp után lesz megint egy-két hét szünetem, utána pedig jön a nemzeti csapat és a készülés az EB pótselejtezőire. Tehát a nyár zömében a válogatottal fogok edzeni.
Ahogy már említettem, a spanyol gárdához már a jövő héten ki fogok utazni körülbelül két-három napra az orvosi vizsgálatra, velem tart Lóránt András is. Egyébként úgy egyeztünk meg a Manresa vezetőivel, hogy a válogatott program befejezése – ami nyilván azon múlik, meddig sikerül eljutnunk – után öt napom van kiérkezni hozzájuk, ám én minél hamarabb szeretnék, hogy a lehető legkorábban fel tudjam venni a ritmust. Minél előbb kint leszek, annál jobb. Valószínűleg a barátnőmmel együtt fogunk akkor kimenni. Neki is bele kell tanulnia majd a nyelvbe, az első félévben valószínűleg erre fogja minden energiát összpontosítani, de van már egy közgazdász diplomája, illetve most végez jogon is, tehát a képesítése megvan ahhoz, hogy sikerüljön neki is elhelyezkedni.
Nem feledkezem meg régi csapatomról, az Albacompról sem! Ahogy tudom, nem kezdtek még el igazolni, pedig a riválisok közül a Paks nagyon beindult. Úgy gondolom, ha a magyar magot meg tudják tartani és ehhez megfelelő külföldieket hoznak, akkor lesz keresnivalójuk. Szerintem egy nagyon jó gárda jött össze Fehérváron, és azzal együtt, hogy én távoztam, erősek tudnak maradni. Nagyon remélem, hogy jövőre is a bajnoki címért fognak majd küzdeni.
Végezetül szeretném megemlíteni, hogy kintről is jelentkezni fogok nektek ezzel a naplóval, ugyanúgy beszámolok majd a velem történő dolgokkal, továbbá ezen a blogon olvashattok a következő két hétben egy négyrészes cikksorozatot, melyben megismerhetitek az egész eddigi életemet, pályafutásomat. Egykori társaim, edzőim is megszólalnak ezekben az írásokban, én magam is kíváncsian várom, ők hogyan emlékeznek vissza a közös élményeinkre! Köszönöm nektek a kitartó szurkolást és, hogy szorítottak nekem a külföldi igazolás miatt is. Igyekszem meghálálni a bizalmatokat!
Fotó: BB1.hu
A szerk: Hanga Ádám és menedzsere, Lóránt András az NSO TV-n beszéltek a friss spanyol szerződésről:
{youtubejw width="100%"}e1xGSWEDruo{/youtubejw}