Hanga Ádám naplója (vol. 20)

Mielőtt felszállunk Ferihegyen a Finnország felé tartó gépünkre, elmesélném nektek, hogyan emlékszem vissza erre a nagyon nehéz és egyben szomorú hetemre, de mindenképp szeretnék a jövőbe pozitívan tekintően hozzáállni a dolgokhoz, ami jelen esetben azért nem könnyű. Nagyon csalódottak vagyunk azzal kapcsolatban, hogy mára eldőlt, az utolsó találkozótól függetlenül nem juthatunk ki az Európa-bajnokságra. Élet-halál mérkőzés volt a csütörtöki Szolnokon, a kialakult helyzet, azaz a két vereségünk után mindenképpen diadalmaskodnunk kellett volna a reményeink életben tartásához. Semmi nem jött össze, sem védekezésben, sem pedig támadásban nem tudtuk azt nyújtani, amire képesek vagyunk. Ennek bármennyire is szeretném megmondani a miértjét, sajnos nem tudom. Azt, hogy mi volt az oka annak, hogy nem tudtuk kiadni magunkból a maximumot, sőt, annak a közelében sem jártunk, az egy nagyon nehéz kérdés. Végtelenül sajnálom, mert hatalmas lehetőség volt a kezünkben, amivel nem tudtunk élni. Ezt nem tudjuk és nem is akarjuk senki másra hárítani, csakis a mi hibánk és mi rontottuk el, mi játszottunk rosszul. Át kell gondolni, mit és hol rontottunk el, remélem, a jövőben ezekből tudunk tanulni és ki is tudjuk őket javítani, a későbbiekben pedig sikeresebbek leszünk.

Szintén fogós kérdés, hogy mondjuk mi változott a finnek elleni derbi óta, de direktben erre sem tudnék választ adni. Úgy gondolom, hogy az első hazai mérkőzésen nagyjából képesek voltunk jól játszani és egy igazán szoros meccset buktunk el a végjátékban. Ha meg is tudnám mondani, mi változott, akkor kollektíven okosabbak lennénk és tudtunk volna cselekedni, de sajnos az egészet belülről megélve sem tudom az okot. Lehetett mentális probléma, elképzelhető, hogy a felkészülésben kell keresni az indokot, ami miatt gyakorlatilag semmi nem úgy jött össze, ahogy mi azt szerettük volna.

Le kell vonni a következtetéseket és a tanulságokat abból, hogy hol állunk jelen pillanatban kosárlabda térképén. Az a baj, hogy amit eddig felépítettünk, azt most nagyon nagyon gyorsan leromboltuk, ebből pedig rendkívül nehéz lesz újra építkezni és megint olyan eredményeket elérni, amire az emberek esetleg felkapják a fejüket. Ám a magam nevében - és mindenki nevében, aki itt lesz a csapatnál – mondhatom: mindent meg fogunk tenni azért, hogy ténylegesen visszaszerezzük azt a nevet és azt a helyezést, ahol az utóbbi időben álltunk a rangsorban. Remélem, hogy valójában sikeresek leszünk a továbbiakban, le kell vonnunk a konzekvenciákat és innentől kezdve előre kell tekinteni. Sajnos ez már elmúlt, de nem lehet elmenni szó nélkül amellett, ahogy játszottunk és amit csináltunk. Nyilván gondolkodnunk kell ezeken és muszáj magunkba néznünk.

Természetesen elég rosszul viselt lelkileg az eddigi eseménysor, azért ezek a vereségek semmilyen tekintetben sem voltak jók. Fizikailag nincsen gondom, hála istennek sérüléssel nem bajlódom. A fáradtság az egyetlen dolog, ami nagyon nagyon rossz, az elmúlt két meccs sok játéklehetősége után ezt érzem is magamon, de most ez a legkisebb probléma, nyilván a lelki részén jóval nehezebb túltennie magát az embernek. Viszont muszáj továbblépni, egyszerűen nem lehet pusztán bánkódni, mert abból nem lehet építkezni - de ez nehéz. A hátam körülbelül 80 százalékos, ami az eddigiekhez képest elég jó, de azért még most sincs teljesen rendben, de azért nem sokára már a jelek szerint elmúlik minden gondom vele.

A finnországi találkozóra egy nyilvánvalóan csalódott csapat utazik ki, de én azt mondom, hogy a becsületünkért kell játszanunk, minél jobban szeretnénk produkálni. Egy ideig nem lesz a válogatott így ebben a formában együtt lenni, ezért mindenképpen egy pozitív élménnyel kellene elbúcsúznunk. Remélem, hogy ez így lesz. Nehéz lesz megfelelően felpörögni erre a mérkőzésre és úgy játszani, ahogy kéne, de a becsületünkért, a magyar válogatottért és a magyar nemzetért tényleg mindent meg kell tennünk, egyszerűen nem vehetjük félvállról az ütközetet. Csak úgy szabad lejönnünk a pályáról a lefújást követően, hogy mindent kiadtunk magunkból ezen az összecsapáson.

A további programommal kapcsolatban is ejtenék néhány szót végezetül, hiszen már a következő héten új feladatok várnak rám. Hétfőn érkezünk vissza Magyarországra az utolsó pótselejtezőt követően, utána két napig itthon leszek, csütörtökön pedig már indulok Manresába. Így sok időm nem lesz búslakodni, mert kezdődik a nagy kaland, a finnországi meccs után már arra kell koncentrálnom. Kezdődik az alapozás, rögtön a csapattal együtt fogom azt kezdeni, legközelebb már onnan jelentkezem nektek!

Köszönöm annak és azoknak, akik a rossz időkben is kitartanak mellettem, mellettünk, igyekszem a jövőben meghálálni a bizalmatokat!

Fotó(1,2): kosarsport.hu

Fotó(slide): magyarhirlap.hu

A szerk: Nézzük meg Ádám és csapattársa, Keller Ákos mozdulatait az első két pótselejtező mérkőzésről:


Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus