Hanga Ádám naplója (vol. 27)
Üdvözlöm a Kezdő5.hu olvasóit, egy nem akármilyen kemény hét után jelentkezem, szerencsére bőven van miről mesélnem ez alkalommal is. Múlthét szerdán a Fuenlabdara otthonában játszottunk, tudtuk róluk, hogy egy nagyon kemény csapat, a tavalyi 7. helyezésüknek köszönhetően a nemzetközi porondra is kiléphettek idén, az EuroChallenge sorozatban fognak vitézkedni az ACB küzdelmei mellett. Számítottunk rá, hogy nem lesz egy egyszerű derbi, de nagyon jól kezdtük a találkozót és szinte végig tudtuk kontrollálni a mérkőzést, talán egy kisebb hullámvölgyünk volt csak összesen. Ami nagyon fontos, hogy újra sikerült nyernünk, ez rendkívül pozitív volt számunkra, főleg, hogy idegenben diadalmaskodtunk, kis túlzással azt is lehetne mondani, hogy ezek két győzelemmel is felérnek. Nagyon jó kis meccs volt, egy kisebb csarnokban rendezték a derbit, de így is kiváló hangulat volt, mi pedig rendkívül boldogak voltunk a siker miatt.
Vasárnap megint egy idegenbeli fellépés várt ránk, amit egy sokkal nagyobb arénában játszottunk, ráadásul igencsak messzire kellett utaznunk az Obradoiro-hoz, emiatt egy nappal korábban már meg is érkeztünk a helyszínre. A mérkőzés előtt egy nagyon jót edzettünk – legalábbis én egy remek tréningnek éreztem, ahol pörgősen, nagy iramban gyakoroltunk, jól is ment a játék. Ennek megfelelően kezdtük a találkozót akkor már ugye élesben, 14 – 2-es villámrajtot tudtunk venni, szépen ment a labda, bedobtuk kintről a helyzeteinket, ám a félidő előtt már egy picit fel tudott jönni a hazai alakulat, de akkor még mindig tudtunk vezetni és tisztában voltunk vele, a harmadik negyed sorsdöntő lesz. Sajnos a fordulás után nagyon megakadt a játékunk, a távoli kísérleteink pedig mind lejöttek, hiába voltak meg a kidolgozott akcióink, melyek után rendre üresből próbálkozhattunk. Az Obradorio védelme nagyon betömörült a gyűrű közelébe és hagyták a külső dobásainkat, amennyiben azok nem mennek be, úgy nehéz mérkőzést nyerni, most pontosan ez történt.
Sokakat meglepett a remek idényrajtunk, én azzal tudnám megindokolni az első két fordulók jó szereplését, hogy keményen dolgozunk és egy elég jó csapat kezd itt Manresában összeállni. A két sérültünk ellenére jól állunk, amikor pedig visszajönnek ők is, akkor még tovább erősödhetünk azzal, hogy még több rotációs lehetőségünk lesz és nem kell félnünk annyira a faultproblémáktól sem, hiszen leszünk elegen és tudunk cserélni, így pedig még keményebb lehet a védekezésünk. Minden meccsre úgy megyünk ki, hogy igazi nyomás nincsen rajtunk, mindig megpróbáljuk a legjobbunkat nyújtani és csapatként játszani. Ez eddig sikerült is, talán a legutóbbi találkozónk második félidejében annyira nem ment, de én azt gondolom, csak pozitívan szabad ehhez hozzáállnunk és még jobban kell koncentrálnunk. Idegenben sajnos nem szabad, hogy kicsit is vérszemet kapjon az ellenfél, mert ezt rendre megbosszulják a hazai alakulatok.
Én nagyon szeretem, amikor sorozatban vannak a mérkőzések, nekem ez abszolút fekszik. Nyilván sokkal jobban fel tudunk készülni egy-egy meccsre a leendő riválisból, ha van egy egész hetünk az adott derbi előtt. Úgy érzem, hogy jól bírtam ezt a három meccset egy hét alatt, szerintem a szerdai összecsapáson ment a legjobban a játék nekem, sikerült 14 pontot dobnom, aminek nagyon örültem, no meg győztünk is, így teljes volt a boldogság a részemről. Az Obradoiro ellen sajnos már sokkal kevésbé jöttek össze a dolgok, a külső dobásaim nem akarnak bemenni, de nem vagyok elkeseredve, tisztában vagyok vele, hogy be tudom őket dobni, úgyhogy remélem, egyszer elkapom a fonalat végre. Úgy látom, hogy egy kicsit szerepet játszik ebben az önbizalomhiány – értem itt azt, hogy nem bízom benne eléggé, hogy ezeket én is be tudom dobni. Azért nem félek attól, hogy ez túlzottan sokáig tartana, legalábbis remélem, legközelebb már egész más lesz a helyzet. Egyszerűen kellenek ezek a triplák, főleg itt az ACB-ben fontos, ám sajnos van olyan, amikor nem megy az embernek valami, ezt el kell tudni viselni, még többet fogok dolgozni, hogy ilyen mérkőzéseim ne legyenek.
Visszatérve a sérültjeinkre, hála istennek tényleg egyre közelebb jutnak a visszatéréshez. Gladyr már teljesen jól van lassan, ezen a héten el is kezd rendesen edzeni velünk, teljes értékű futásokat csinál velünk, be is melegített a csapattal a legutóbbi meccs előtt, úgyhogy szerintem a jövőhéten már tudjuk őt használni is, legalábbis szépen lassan visszaépítjük őt a gárdába, most egyébként az első félidő végén 3 másodperc erejéig már pályára is küldte őt az edzőnk. Micah Downs-nak pedig vagy ezen a héten, vagy a következő elején veszik le a gipszet a kezéről, két vagy három hét, mire ő is teljes értékű munkát végezhet velünk. Ahogy már korábban említettem, ők elsősorban a hármas poszton használhatók, ott tehát nagy erősítés lesz majd a visszatérésük.
Mivel vasárnap nagyon későn érkeztünk vissza Manresába, ezért a hétfő napunk gyakorlatilag szünet volt, de én azért elmentem edzeni, meg még azért páran hasonlóan tettek. Kondiztunk átmozgatás gyanánt, akik pedig kevesebbet játszottak, azoknak volt termi tréningük is. Én dolgoztam a dobásaimon eközben. A mai napon már visszatértünk a szokásos kerékvágásba, tehát reggel 9:30-tól kondival indítottuk a napot, majd rendes edzés volt, délután pedig szintén tréningeztünk. Szerdán délelőtt fogunk dolgozni, a délutánunk szabad lesz, majd csütörtökön délelőtt nem lesz gyakorlás, de délután edzünk, pénteken pedig kettőt tréningezünk, végül szombat délelőtt lesz a héten az utolsó gyakorlás, utána vasárnap pedig hazai pályán fogadjuk az Európa Kupában is szereplő Gran Canaria együttesét 12:30-tól. Az is egy kemény mérkőzés lesz, szintén egy remek csapatról beszélünk, ám mivel itthon játszunk, ki kell használnunk a lehetőséget és ugyanazt a játékot kell mutatnunk, amellyel sikerült megnyerni a korábbi meccseinket. A második félidőben jobban kell koncentrálnunk, mint legutóbb, a harmadik negyed mindig rendkívül fontos, én remélem azt is, hogy hazai környezetben jobban megy majd a dobás is nekünk, mint idegenben.
Az ACB 3. fordulójában nem akármilyen meglepetések születtek, például a Valencia hazai pályán kapott ki az Alicante gárdájától. Úgy látszik, hogy náluk nem igazán jött be eddig az edzőváltás, tavaly a legendás Svetislav Pesic volt a trénerük, most pedig egy tavalyi kieső egyesület, a Menorca szakembere ült a padjukra. A Barcelona Cajasol elleni idegenbeli bukása is meglepő volt számomra, a Caja Laboral nagyarányú veresége Zaragozában pedig szintén az volt, ezen a hétvégén tehát bőven volt papírforma-borulás.
Egy gondolat erejéig kitérnék az NBA lockoutra is, bár őszintén megvallva ebben az időszakban annyira nem koncentrálok a tengerentúli eseményekre, mivel itt rengeteg a teendőm. Az amerikai helyzettel kapcsolatban az itt a Kezdő5.hu portálon megjelenő hírmorzsákat olvasgatom, én személy szerint úgy látom, hogy a fél szezon minimum el fog maradni, aztán talán januárban elkezdődik az idény, de pontosan ezt senki sem tudja megmondani, nem látunk bele eléggé a tárgyalások menetébe, csak azok vannak tisztában mindennel, akik az összes megbeszélésen ott ülnek. Nyilván ez egy nagyon nagy sokk mindenkinek, NBA nélkül lenni sosem jó, az persze érdekes lehet, hogy sok tengerentúli játékos Európába igazolt, például a törököknél egész sokan vannak már az ottani bajnokságban.
Sajnálom, hogy a legutóbbi mérkőzésünket csak kevesen láthattátok, tudtommal a most vasárnapival nem lesz gond, mivel van egy adó, ami a hazai találkozóinkat mind programra tűzi, így láthattátok a nyitóderbinket is, bízzunk benne, hogy ez most is össze fog jönni. A Kezdő5-ös szerkesztők mindenképpen segítséget adnak nektek ebben, kövessétek minél többen ezt a találkozónkat is és szurkoljatok nekünk!
A szerk: Az alábbi videóban megnézhetjük Ádám mozdulatait az Obradoiro elleni vasárnapi mérkőzésről: