Hanga Ádám naplója (vol. 3)
Itt az újabb vasárnap reggel, úgyhogy újfent jelentkezem az aktualitásokkal és pár érdekességgel. Tegnap a Falco ellen megkezdtük a negyeddöntős párharcunkat, melynek első mérkőzésén a várakozásoknak megfelelően sikerült diadalmaskodnunk, talán a végeredmény lehet kissé meglepő. Köszönhető ez annak, hogy maximálisan odatettük magunkat, kijött a két csapat közti különbség. Az első derbi egy ilyen sorozatban rendkívül fontos, kedden már gyakorlatilag az is eldől, hogy sikerülhet-e 3 – 0-al továbbmennünk, vagy több találkozót kell még megvívnunk. Nagyon reménykedem benne, hogy a következő, szombathelyi összecsapáson ugyanezt az oldalunkat tudjuk mutatni, hiszen a pihenés szempontjából sokat jelentene, ha képesek lennénk a lehető leghamarabb lezárni a párharcot.
Kicsit kitekintve a többi mérkőzésre, szerintem óriási meglepetés a ZeTE nagyarányú paksi diadala, én erre egyáltalán nem számítottam, főleg, hogy a zalaegerszegiek elég sok mindenen mentek keresztül ebben a bajnokságban, de mindenekelőtt gratulálok a címvédőnek, mert egy mostanában sokat erősödő, a bajnoki címre is esélyes ASE-t sikerült két vállra fektetniük. Sok sikert nekik a továbbiakban, mert ez nagyon nagy munka volt a részükről. A Szolnok sima hazai sikere véleményem szerint várható volt és nehezen tudom elképzelni, hogy egyáltalán foghasson meccset a Pécs ellenük. A Körmend győzelme szintén kisebb meglepetés számomra, hiszen a Kecskeméttől vártam volna, hogy elveszi a vasiak pályaelőnyét, mivel Németh Istiék rendkívül rosszul teljesítettek az utolsó két fordulóban. Azt gondoltam volna, hogy ez lesz az a találkozó, amit sikerül megcsípni Ivkovics gárdájának, de így sincs lefutva az a párharc, ami egyébként véleményem szerint a legkeményebb lesz az összes közül. Persze, a ZTE meglepetése miatt az a sorozat szintén nem várt küzdelmet hozhat.
Az eddigi két jelentkezésem alkalmával kiveséztem a csapattársaim eddigi produkcióját, most szeretném nektek kicsit a sajátomat is értékelni, mivel azt gondolom, hogy sikerült egy fontos lépést tennem előre a pályafutásom szempontjából. Ez pedig az, hogy nagyjából kiegyensúlyozott teljesítményt tudtam hozni az alapszakasz során, mindig sikerült az átlagaim környékén produkálni, odatettem magam az összes mérkőzésen. Nyilván voltak benne hibák is, talán három olyan meccsem volt, ahol nem tudtam úgymond elegendőt nyújtani a pályán, de sajnos fiatalként benne van, hogy az ember kissé hullámzóan teljesít. Ám őszintén megvallva, én a szezon elején még arra számítottam, hogy ennél jóval kevésbé sikerül ezt a célomat megvalósítani, azaz, hogy minél kiegyensúlyozottabb legyen a performanszom. Ez valamilyen szinten sikerült, a magyar játékosokat tekintve nekem lett a legjobb pontátlagom az alapszakaszban, de ez még édeskevés, hiszen most jön a playoff, itt kell megmutatni, mindenkinek, hogy mit tud a pályán, mert ez az, ami igazán számít. Tehát az eddigieket lezártam magamban és a rájátszásra koncentrálok.
A válogatottal kapcsolatban megosztanék pár gondolatot, mégpedig arról, hogy ott, mióta számítanak rám, a keret összetétele, illetve a sérülések miatt többnyire irányítóként kellett helytállnom, aminek személy szerint akkor örültem is, mert szeretem azt a szerepet is. Annyi a fontos igazából, hogy oda kell szoknom mindig arra a posztra, ahol teljesítenem kell, például nyáron elkezdtem anno és ezért voltam képes szerintem viszonylag jól produkálni egyesben a selejtezősorozat alkalmával. Hozzászoktam ahhoz a helyzethez, sokat volt nálam a labda, a kettő-kettők lejátszása pedig abszolút erősségemnek számít. Ez annyiban volt „rossz”, hogy amikor visszatértem az Albához, újra át kellett térni az ott megszokott kettes posztra, ami kisebb időt vett igénybe. Volt nemrég a klubcsapatommal egy mérkőzés a Körmend ellen idegenben, amikor Simon Balázs kiesésével nekem kellett irányítót játszanom, de sajnos annyira elszoktam tőle, hogy akkor eléggé idegenül mozogtam azon a poszton. Viszont a jövőt tekintve az is komoly célom, hogy ne vegyen el túl sok időt az átszokás egyik szerepről a másikra, hanem akárhol bevethető lehessek, külön rákészülés nélkül is.
Zárásként arról mesélnék, hogy mi az a rituálé, „kabala”, ami minden mérkőzésen plusz támaszt ad nekem. A derbik napján ébredés után elmegyek kávézni, általában Simivel együtt ebédelünk, többnyire ugyanazt is esszük. Húsleves, natúr csirkemell rizzsel, utána pedig pihenünk. Ami még érdekes lehet, hogy a megelőző este Balázzsal szintén együtt vacsorázunk egy étteremben, ez már két éve megszokottá vált. Kettesben, vagy a barátnőinkkel együtt megyünk, és felváltva fizetünk, ez az úgymond kabalánk. Persze, volt már olyan, hogy vereség esetén ráfogtuk, más étterembe mentünk tegnap. Emiatt általában ugyanoda járunk, illetve ugyanazt fogyasztjuk. Még egy kulisszatitkot elárulhatok, a csapat addig nem borotválkozik, amíg bent marad a rájátszásban, szóval, ha eljutunk a döntőig, igen érdekesen fogunk kinézni.
Kövessétek továbbra is az utunkat a nagy cél felé, jövő héten találkozunk ugyanitt!
Fotó(1.): BB1.hu
Fotó(2.): Szabó László - BB1.hu
A szerk.: Végezetül nézzünk megy egy összeállítást a 15(!) éves Hanga Ádámról, aki ekkor még a budapesti BLF-Palota színeiben riogatta az ellent:
{youtubejw width="100%"}_WQrSIvZblE{/youtubejw}