Hanga Ádám naplója (vol. 32)
Sziasztok! Pár gondolat erejéig visszatérnék még a legutóbbi bajnoki meccsünkhöz, amit nagyon sajnálok, hogy elvesztettünk. Én úgy éreztem, hogy végig mi domináltunk, vezetni is tudtunk igen sokáig, diktáltuk az iramot, valóban minden rendben volt. Jól pörgött a csapat, szépen pörögtünk, ám a végére teljesen leálltunk. A negyedik negyedben meg is fordították a mérkőzést és onnantól nem is volt már annyi bennünk sajnálatos módon, hogy vissza tudjuk fordítani a történéseket. Tényleg azt mondhatom, hogy a mi kezünkből csúszott ki ez a győzelem, mert ott voltunk, végig vezettünk és jól produkáltunk, de a végén döntött a rövidzárlat. A meccseket eredményre játsszák, így hiába három játékrésznyi remeklés, ha a záró etappal elrontottunk mindent. A csapatkapitányunk, Roman Montanez ezen a derbin hiányzott. Nekem az első félidőben, mikor bejöttem csereként, az volt a szerepem, hogy lendületet adjak a gárdának, ami úgy érzem, jól is sikerült, a nagyszünet után pedig nem volt olyan emberünk a holtpontnál, aki át tudta volna lendíteni a csapatunkat a nehézségeken.
Kellenek még mérkőzések, hogy megfelelően összeszokjunk, szerdán is azért játszottunk edzőmeccset. Mi még csapatépítésben vagyunk, mivel több emberünk volt sérült, miután visszajöttek, újra meg kell találni a helyüket a gárdában. Akármilyen jól indítottuk a szezont, a gépezetnek újra olajozottan kell működnie, hogy eredményeket tudjunk produkálni. Montaneznek egyébként a lába húzódott meg, nem is edzett a múlthéten, de a napokban már újra velünk tréningezik, minden bizonnyal játszani is fog.
Visszatérve az edzőmeccsre, engem is meglepett, hogy lesz, mivel amikor a heti programot küldték, akkor még nem volt benne ez a felkészülési találkozó. Ám gyorsan változtattak rajta, a Joventut Badalona ellen idegenben mérkőztünk meg. Az első félidőben kétszer 12 percet játszottunk, a fordulás után pedig kétszer 10-et. Szerintem igencsak hasznára volt ez a csapatnak, minél többet kell így együtt szerepelnünk, hogy megfelelően tudjon működni a csapatjáték. Minden negyedet 0 – 0-áról kezdtünk, úgyhogy pontosan nem tudom megmondani, milyen arányban, de nyertünk összességében. Nagyon jól kezdtünk most is, de a negyedik periódusban most sem remekeltünk. Valami itt nem stimmel, tehát, legalábbis nem koncentrálunk elég jól, fejben elfáradunk. Felhívták a figyelmünket most arra is, hogy az ellenfél igencsak agresszívan védekezett: Ez ellen pedig rengeteg hibát vétettünk, sokkal jobban oda kell figyelnünk a továbbiakban, hogy lényegesen precízebben legyünk képesek támadni az ilyen stílusú gárdák ellen.
Érdekes volt ez a találkozó számomra, mert nagyon sokat játszottam irányítóként, sajnos az egyik játékmesterünk elkapta azt a vírust, ami nekem volt korábban. Ő a meccs közben lett rosszul, még be is melegített, utána jött a baj. Ezt természetesen meg kellett szoknom, furcsa volt ennyit egyesben szerepelni és mondani a figurákat. Más ez, mint amikor ide jöttem és edzéseken, edzőmeccseken kipróbáltak irányítóban a mostani helyzethez képest. Remélem, hogy lesz még ilyen lehetőségem – természetesen nem azért, mert jó lenne, ha bárki lesérül -, mivel úgy vélem, benne van, hogy egyesként tudjak játszani itt és ez egy óriási fegyvertény lenne a későbbiekben. Ami nehézség volt, az az, hogy a társak még annyira nem figyeltek rám, nem szokták meg ők sem, hogy én kérem el a labdát. Nekik ugyanúgy szokatlan volt ez, mint nekem. A pontszerzés sem ment rosszul, 10 körül sikerült dobnom. Az az igazság, hogy nem első ligás játékvezetők fújtak és ez által jóval kisebb testi kontaktusoknál is harsant a síp, mint ahogy azt a bajnokikon megszokhattuk volna. Ezzel együtt is használt és jó volt ez a csapatnak.
A Facebookos Online oldalamon már írtam nektek bő egy hete, hogy egy hasmenéses, hányásos vírussal küszködöm, amit azóta szerencsésen le tudtam küzdeni és még a mérkőzést sem kellett kihagynom, hála istennek. Itt voltak velem a nagyszüleim, rögtön egy húslevessel elősegítették a gyógyulásomat. Gondomat viselték, a szerencsétlenségben egy kis szerencse volt az ittlétük, látogatásuk, így könnyebb volt a gyógyulásom. Csütörtökön érkeztek Magyarországról és kedden már repültek is haza. Nem voltak túlzottan sokáig itt, de nagyon örültem nekik, jó volt látni őket. Ennyire sok ideig még nem voltam korábban távol tőlük, ezért is voltam rendkívül boldog. A vasárnapi mérkőzésünkön így az első félidőben kellően robbanékony tudtam lenni, sokat foglalkozott velem az orvosi stáb is, megmondták, mikor milyen folyadékot igyak a meccs alatt is. Kaptam cukros inzulinokat, csokikat kellett ennem, hogy legyen energiám, úgyhogy profi segítséget kaptam, de a második félidőben így sem nagyon volt energiám. Az edző fenn is tartott a pályán az elején, mivel szerencsére jól ment nekem. Megfigyeltem már az ACB-ben, hogy a szakvezető tényleg megteheti minden helyzetben, hogy az éppen jól teljesítőket hagyja fent, mert 12-es rotációkat használnak a gárdák. Ha egy sztárjátékosnak nem megy éppen, akkor őt is nyugodt szívvel leültetik a kispadra.
Lóránt Peti barátommal beszéltem már a sérülése óta, bár korábban is említette, hogy menni fog megvizsgáltatni a lábát, mert nagyon be van dagadva és nem igazán tudtak mondani neki semmit sem ezzel kapcsolatban először. Pozitívan álltam a dologhoz, mondtam neki, hogy nem lesz gond, de sajnos kiderült, hogy fáradásos törése van. Valamilyen szinten – ha lehet ilyet mondani – kevésbé szerencsétlen időpontban történt a sérülés, mivel pár ACB-s meccset már maga mögött tudhat, kivívta a helyet magának a csapatában. Az utóbbi 4-5 évben nem volt számára kisebb pihenő sem, hiszen a klubszezon után azonnal jött a válogatott, így semmi ideje nem volt arra, hogy kipihenje magát, végigdolgozta a nyarakat is. Megúszta eddig sérülések nélkül, így valamilyen mértékben várható volt, hogy azért történik valami ilyesmi. Most a legjobb körülmények közt van, tényleg mindent megtesznek a gyors felépüléséért. Egyébként mondta, hogy ugyanúgy dolgozik, kondizik ez alatt a 6-8 hét alatt is. Itt is üzenem neki, hogy minél hamarabb gyógyuljon meg és az a minimum, hogy amikor újra egymás ellen fogunk játszani, már a Lagun Aro teljes értékű harcosaként lép parkettre Manresában.
Ma volt egyébként a Copa del Rey megbeszélése. Annyit érdemes tudni a Spanyol Kupáról, hogy az első 8 csapat jut be, aki az alapszakasz féltávjánál a rájátszás pozíciókban tanyázik. Február második felében lesz a torna, három nap alatt bonyolítják le. Mi most a 9. helyen tanyázunk, az egy álom lenne, ha beférnénk oda féltávnál. Rengeteg meccsünk van még addig, ám azért érdemes elmondani, hogy a Manresa nem mostanában állt utoljára olyan helyen, hogy esély legyen ide bekerülni. Olyan ellenfeleink jönnek, akik nagyon kemények lesznek, szombaton este 19:30-tól a Valencia otthonában máris itt az első komolyabb megmérettetés. Ma már meg is érkeztünk ide, itt vacsorázunk és alszunk, holnap pedig jön a derbi, ami után egyből jövünk is vissza. A mostani ellenfelünk egy egykori ACB MVP-vel erősödött Tiago Splitter személyében, aki egyébként a San Antonio Spurs-ben pattogtat a tengerentúlon. Borzasztóan kemény meccs lesz egy nagyon jó ellenféllel szemben, mely tavaly negyeddöntős volt az Euroligába, illetve bronzérmes a spanyol első ligában. Idén egy sorozattal lejjebb indulnak a nemzetközi kupában, egész pontosan az Európa Kupában vitézkednek. Nekünk az ilyen csapatokhoz idegenbe úgy kell odamennünk, hogy nyomás nem lehet rajtunk. Ha partiban vagyunk, akkor az jó és igyekszünk kihasználni a meccsben rejlő lehetőségeket, ám amennyiben nem, akkor pedig törekedni kell arra, hogy megnehezítsük a dolgokat, illetve a következő találkozónkra tudjuk felhasználni felkészülésként.
Az utána való két mérkőzésünk szerintem sorsdöntő lesz, hiszen a Valladolid-dal és az Alicante-val meccselünk otthon. Ha azokat majd hozni tudjuk, akkor „nyugodtan” mehetünk el a karácsonyi pihenőre. Szurkoljatok nekünk holnap, remélem, hogy lesz lehetőségetek látni is bennünket. Amennyiben igen, akkor itt találtok ehhez segítséget a Kezdő5.hu portálon. Üdvözlök mindenkit Magyarországon!
A Szerk.: A Manresa múltheti mérkőzésének összefoglalóját nézhetitek meg alább: