Hanga Ádám naplója (vol. 33)
Az utóbbi hétvégén a Valencia otthonába látogattunk. Úgy mentünk oda, hogy tisztában voltunk vele, mennyire kemény meccs vár ránk. Videóztunk előtte, amennyit csak lehet, tudtuk, hogy az új emberük, az egykori ACB MVP, Tiago Splitter még játszani fog, belőle is alaposan felkészültünk, ahogy Nando De Colo-ból és Rafa Martinezből is. Nyerni akartunk és úgy is nézett ki a mérkőzés az elejétől a végéig, hogy erre lehet esélyünk. A brazillal nem tudtunk mit kezdeni, amikor ő megkapta pozícióban a labdát, akkor nagy százalékban kosár, kiharcolt falt vagy gólpassz érkezett tőle, de ezért játszik ő az NBA-ben, ez nem volt tehát meglepő. Partiban voltunk végig, három negyednyi jó játék és vezetés után a negyedikben rosszul kezdtünk, de némileg visszajöttünk, de a záró percekben volt két szerzett labdánk, amik után gyorsindítást vihettünk volna végig, ha nem adjuk el mindkétszer a játékszert. Ekkor elhúztak 5-6 ponttal és már nem adódott lehetőségünk arra, hogy visszahozzuk a meccset. Ettől függetlenül nagyon örülök annak, hogy ilyen csapatok ellen tudok játszani, két-három éve ezeket a klubokat még a tévében néztem Európa Kupát, Euroligát játszva, most pedig küzdhetek ellenük a pályán.
9 ponttal, 9 lepattanóval és 2 blokkal zártam, így azt mondhatom, hogy hála istennek, kijött nekem a lépés, próbáltam harcolni minden lepattanóért, oda is esett többször a kezembe. Rájöttem arra, hogy nekem ez egyik erősségem lehet, az atletikusságomat kihasználva menni a lepattanókért. Faltot sajnos nem nagyon fújtak a hazaiak ellen, de ezzel meg kell barátkozni, mert amikor egy kiscsapat találkozik egy naggyal, akkor rendre ez fog történni, erre a társaim is felhívták a figyelmem. Megvan a respektje a sztároknak és az élcsapatoknak, engem vagy minket pedig nem ismer szinte senki sem, úgyhogy majd az évek folyamán lehet ezen javítani, de most még ezen körülmények közt kell kivívni a tiszteletet. Most sikerült végre jobban játszanom, de a dobások és a ziccerek még mindig javításra szorulnak. Azt mondták nekem, hogy jobban kell keresnem a kontaktot, mivel a közeli dobásaimnál rendre inkább elfele ugrom a centerektől, hogy ne legyen testi kontaktus és ezért sem fújnak a védőimre személyi hibákat. Amikor elengedem a dobásokat, akkor kéne, hogy rámessen az ember, nem pedig utána. Ez így nehezebb lesz, de ezen lehet csiszolni – fogok is, hiszen ezért vagyok itt.
A Valenciában játszó magyar válogatott játékossal, Honti Katával találkoztam kint a meccsen és azt megelőzően is. Amikor hallottam, hogy ő ide igazol, akkor gratuláltam neki és megbeszéltük, hogy ilyen esetben találkozni fogunk. A mérkőzés előtti estén is összeültünk, váltottunk néhány szót, majd a derbi után is. Ezen felül külön öröm, hogy voltak kint magyar szurkolók is, akik fehérváriak egyébként, itt pedig Alicantéban laknak. Velük is találkoztam, hoztak nekem gulyáslevest, amit ezúton is szeretnék nekik megköszönni, nagyon jó volt, az étel pedig finom. Vasárnap hajnalban értünk haza Manresába, másnap ebédre meg is tudtuk enni. Ilyenkor remek érzés, hogy magyarokkal találkozhatok, lassan az a benyomásom, hogy tényleg szinte mindenhol találok honfitársakat. Kijönnek a meccsemre, ahogy most is, pedig Alicante sincs azért a szomszédban Valenciához mérve, több, mint 100 km van a két város közt. Borzasztóan örülök, hogy kijöttek és követtek engem, valamint, hogy még néhány szót is tudtunk váltani.
Nekem már a múlthéten is voltak egyéni edzéseim, illetve most kedden délelőtt is volt. Általában a délelőtti tréning után szoktam még egy órát ott maradni a teremben, nagyon örülök ennek a lehetőségnek. Leginkább a leütésből dobásokat, illetve az elzárások utáni szituációkat nézzük meg, pontosabban, hogy miként használjam ki még jobban ezeket a blokkokat és utána még jobb helyzetekbe legyek képes kerülni. A dobásokat is specifikusan átvesszük, tehát ha a zárásoknál alul megy a védő, akkor leütésből miként vállalkozzam. Ezeken felül az állóhelyes dobásokat is gyakoroljuk, valamint az úgynevezett post-move-okat is fejlesztjük, azaz a palánk közeli mozdulatokat vesszük, ezekből kettőt-hármat kellene magas szinten tudnom a közeljövőben. Ezen nagyon sokat dolgozunk. Nem nekem kell a legjobbnak lenn alsó poszton a ligában, de kell, hogy ezek benne legyenek a repertoáromban, úgyhogy dolgozunk rajta keményen és kitartóan. Úgy festenek ezek a különedzések, hogy amikor vége van a csapattréningnek, akkor 5 perc szünetem van, iszom egy kis vizet és egy egyéni edzővel, akit csak erre alkalmaznak, kezdjük el a munkát. Minden megmozdulásomnál mondja, mit és hogyan kellene. A tempóimnál például nagyon sokszor eldőlök valamilyen irányba, ami nem is mindig baj, de ezektől túlzottan gyakran el is megy a dobásom, itt is hasznos tanácsokkal lát el. Boldog vagyok, hogy ilyen feladatokat végezhetek itt és ennyi segítséget kapok hozzájuk.
Jól haladok az erősödéssel is, amikor kijöttem 89 kg voltam, most 92 és 93 között vagyok, a célomtól sem vagyok már messze, ez a 94 kg elérése lenne. Nagyon szépen sikerül egyre előbbre lépni ezen a területen, ez is rendkívül pozitív számomra. Amikor itt voltak a barátaim, illetve a családtagjaim, akik már régebb óta ismernek, mind megjegyezték, hogy mennyit erősödtem és vállasodtam. Még 1-2 kilót kell felszedni, utána pedig csak olyan erősítést fogok végezni, ami a stabilitást és az egyensúly helyzetet javítja még inkább. Szerencsére a mozgásomon ez nem látszik meg, ugyanolyan ruganyos és robbanékony tudok lenni, esetleg a dobásom az, amit megváltoztat ez némileg, hiszen több erőm van és könnyebben el tudom ez által dobni a labdát. Nyilván furcsább ez így, és közrejátszik ez abban, hogy nem akarnak ülni a tripláim, de lehet, hogy ezt már csak bebeszélem magamnak. 3 – 4 kiló az nem kevés plusz, főleg az én esetemben, de hála istennek a gyorsaságomat nem vesztettem el és a dobások terén is dolgozom azon, hogy egyre jobb legyek. A felsőtestem erősítése mellett lábra is ugyanilyen intenzitással és rendszerességgel erősítünk, úgyhogy tényleg sokkal jobban viselem a kontaktokat mondjuk az elzárásoknál. Inkább védekezésnél érzem azt, hogy lényegesen könnyebben át tudom törni a blokkokat, főleg labdás pick and roll-oknál vagyok képes egyre jobban követni a támadót. Az előre játékban az ütközéseknél érezteti ez pozitív hatását, de ott még mindig inkább próbálok a labdával „trükközni” és kikerülni az ütközést, ahogy azt feljebb is taglaltam, ez még nem igazán változott, de azon dolgozunk, hogy ebben is jobb legyek.
Egészségileg teljesen rendben vagyok, a hátam, derekam szépen rendbe jött. Néha van, hogy érzek bármit ezen a területen és akkor megijedek, de ez inkább azért van, mert nagy jelentőséget tulajdonítok neki most, korábban pedig ugyanígy megtörtént, de akkor némileg természetesnek vettem. Le is kopogom, de mostanában már egyáltalán nincsenek fájdalmaim, úgyhogy ez az erősítés mindenképp helyretette ezt a problémát.
A mostani héten is teljes erőbedobással készülünk, jön két olyan mérkőzésünk, amit nagyon szeretnénk megnyerni. Talán azt is mondhatom, hogy az egész évre kihathat ez a mérkőzés. Előbb a Valladolid ellen, majd az Alicantéval fogunk hazai pályán összecsapni, ha szeretnénk biztonságban érezni magunkat, akkor ezt a két derbit egyszerűen hoznunk kell. Hétfőtől hosszú, kemény és intenzív edzésekkel készülünk. Hétfőn egyébként kettőt edzettünk, kedden és szerdán szintén, tegnap kaptunk bőven fizikális felkészítést is, ma pedig teljes regeneráló nap van, ahogy az már megszokott. Holnap újra két tréning, majd szombaton még egy, aztán vasárnap 7 órától játszunk a Valladolid ellen hazai pályán, amit remélek, hogy ti is láthattok majd itthonról online.
Még egy gondolat erejéig kitérnék a legutóbbi fordulóra, ahol az Obradoiro majdnem megverte a Barcelonát, de végül nem és a katalánok behúzták a kötelezőt. Az mindenféleképpen rossz, hogy Lóránt Peti csapata, a Lagun Aro kikapott hazai pályán az Alicantéval szemben. Nem csak azért, mert a barátom, honfitársam klubja vesztett, hanem azért is, mert az Alicante vetélytársunk, ahogy egyébként Petiéknek is. Ők az alsóházba tartoznak, viszont eddig rendkívül jól megy nekik és sorra gyűjtik a győzelmeket. Két hét múlva ők látogatnak hozzánk, jó lett volna, ha a Lagun Aro nyerni tudott volna ellenük otthon. Azoktól a csapatoktól a riválisok közül, akiktől mi kikapunk, nyilván sosem jó, ha nyernek máshol.
Ám előbb még van egy nagy feladatunk vasárnap 7 órától a Valladolid ellen, szurkoljatok nekünk, hogy sikerüljön begyűjteni az újabb győzelmet, és ha tehetitek, nézzétek is ezt a derbit online. Üdvözlök mindenkit!