Hanga Ádám naplója (vol. 37)
Sziasztok, Boldog Újévet mindenkinek!
A Barcelona ellen játszottuk a kettővel ezelőtti bajnoki mérkőzésünket még a 2011-es esztendő utolsó fordulójában, ahol egy egész jó meccset sikerült játszani a hozzánk elég közel székelő óriásklub otthonában. Mint mindegyik mérkőzésünkre, itt is úgy mentünk ki a parkettre, hogy szeretnénk nyerni és úgy gondolom, hogy most sokkal jobban kezdtük a találkozót, mint a legutóbbi összecsapásainkat. Nem feltartott kézzel mentünk ki a pályára, kellemes meglepetést tudtunk okozni, az első félidő elég szoros volt. Annak ellenére is tartottuk magunkat, hogy a kezdőirányítónk, aki a csapatszervezést oldaná meg, sajnos már az első percben lesérült. A gondokat tetézte, hogy a második számú egyesünk pedig 3 faulttal kénytelen volt a kispadra ülni, úgyhogy Roman Montanez-el mi ketten voltunk az irányítók a derbi hátralévő részében.
Azt gondolom, hogy egy nagyon jó útra tértünk rá, sokkal szebben mentek a passzaink, mint a korábbi fordulókban. Az egy dolog, hogy kimaradtak most is üres dobásaink, de ha minden tökéletesen ment volna, akkor mi lennénk a „Barcelona” és nem pedig egy kisebb csapat. A lényeg, hogy végre feljavult a teljesítményünk ahhoz képest, amit az utóbbi időszakban mutattunk. A jó labdajáratásnak köszönhetően megtaláltuk a réseket, továbbá a védekezésünk sem volt olyan rossz, arra nagyon figyeltünk, hogy ne legyen sok alley-oopjuk, talán egyszer jött össze csak nekik, hogy így szerezzenek kosarat. Azt szerettük volna elérni, hogy kettő-kettők után a centerekhez ne jusson el a labda, inkább a hármast dobják el. Összességében az edzőnk is úgy vélekedett, hogy végre jó úton kezdtünk elindulni.
A saját játékomat illetően egyrészt bosszantó, hogy most is volt két ziccerem, ami kimaradt, de ez már nem változtatható meg. Az önbizalmam kellene, hogy jobban visszajöjjön, akkor ezek be fognak menni, amint így lesz. Az ilyen meccsek viszont tudnak abban segíteni, hogy ezt visszanyerjem, igazán jó érzés volt egy ilyen klub ellen játszani! A passzsávokban mindig ott voltak, nagyon keményen felvették a fizikai kontaktusokat, így mindenképp fel lehetett mérni, mire képes az ember egy igazán magas szintű gárda ellen. Ami már régen fordult elő utoljára, az most sikerült, jól tudtam szervezni a játékot, sok kiharcolt faultom volt, s fizikálisan sem fáradtam el. Az elmúlt másfél hétben elég sok fizikálisan megterhelő edzésem volt, és ezeket éreztem is magamon, lényegesen jobban bírom az iramot, abszolút használt nekem a dolog. Remekül felkészültünk erre a meccsre, ez abszolút érződött is végig a 40 percen keresztül.
Mielőtt rátérnék a legutóbbi bajnokinkra, picit mesélnék nektek az nagyon rövidre sikeredett itthonlétemről is. Ha egy szóban jellemeznem kéne, akkor tényleg a "rövid" megnevezés illik rá. Volt egy kis gondom a reptéri átszállással és emiatt lekéstem a gépemet, ezét nem tudtam hazajutni úgy és akkor, ahogy azt megszerveztük.A jegyemre rá volt írva, hogy T87-es kapu, de felnéztem, amikor sétáltam, a kijelzőn pedig ki volt írva, hogy Budapest B15. Én itt egyetlen dolgot hibáztam, nem néztem meg a járatszámot, mivel összesen egy darab Budapest volt kiírva és B15, számomra egyértelmű volt, hogy ide kell mennem. Mire odaértem kiírták, hogy késik a gép egy órát, ezzel nem is volt semmi probléma. Ám amikor odasétáltam és szálltam volna be, akkor közölte velem a hölgy, hogy ne haragudjak, de az én gépem már elment... Rajtam kívül még hárman-négyen ugyanígy jártak, ők is felnéztek a kijelzőre és úgy cselekedtek, mint én. A másik budapesti járatot egyszerűen elfelejtették kiírni, mi négyen pedig ottmaradtunk Amszterdamban emiatt. A szállásomat nem fizette a repülési társaság, de átették a jegyemet másnapra szó nélkül, nem kellett semmit ráfizetnem, reggel indulhattam végre haza 9:35-kor. A reptérhez legközelebbi szállodában aludtam egyet és ébredés után máris mentem ki a reptérre.
Nem kívánok senkinek hasonlót, teljesen mértékben azzal számoltam, hogy két napra fogok hazamenni és szörnyű érzés volt, amikor Amszterdamban kellett várakoznom egy éjjelen keresztül. Ezt leszámítva az a majdnem egy nap, amit otthon tudtam tölteni az nagyon aktív volt, hiszen mind az én szüleimnél, mind pedig a barátnőm szüleinél eltölthettünk egy pár órát, találkoztam egy-két barátommal is, továbbá a mamámékkal is tudtam némi időt tölteni. Felruháztak egy csomó dologgal, szinte üres táskával mentem haza, majd gyakorlatilag telivel indultam el vissza. Töltött káposztát hoztam körülbelül másfél hétre valót, süteményeket, illetve olyan dolgokat, amiket itt Spanyolországban nem nagyon találok, ilyen mondjuk a túró. Rendkívül hasznos volt, hogy otthon tudtam lenni egy kicsit, fel is töltött érezhetően, úgyhogy azért nagyon örülök, hogy ezt megtehettem, még ha ilyen rövid időre is. Szerintem ezek kihatnak a játékosok teljesítményeire - persze azt nem mondom, hogy biztosan nem ment volna ilyen jól, ha nem utazom haza, de meg vagyok győződve róla, hogy ez abszolút pozitívan hatott rám. Rengeteget számított, hogy láthattam a barátaimat, rokonaimat, szeretteimet.
Arról talán nem sokat tudtok, bár említettem a legutóbbi bejegyzésemben, hogy játszottunk még egy edzőmeccset a karácsonyi pihenő előtt, a Joventut Badalonával négy negyedet vívtunk meg, amit összességében megnyertünk. Az egy nagyon jó kis felkészülési találkozó volt, érezhető volt már, hogy ott se ment nekünk annyira rosszul végre, ami fontos volt az én szemszögemből is, mivel a Real Madrid elleni derbi után kicsit azt éreztem, hogy hullámvölgybe kerültem. Nagyon sok asszisztom volt, tényleg jól ment, megtaláltam azt az egyensúlyt a betörésekből, melyben stabilnak tűnt, hogy milyen százalékban tudom megoldani az ilyen helyzeteimet, illetve mekkora arányban passzolom ki őket, illetve milyen gyakran keresem meg a labdával a centert. Ezeket a döntéseket kell jól meghoznom, úgy érzem, hogy a Barcelona ellen már sikerült is jobb arányban hoznom megfelelő döntést. Az edzők is azt mondták, hogy meg kell találnom a saját dobásaimat, amikor ritmussal játszunk, akkor olyan kísérleteim legyenek, melyeket egyértelműen el kell vállalnom ütemből. Ha ezek nem mennek be, akkor majd elkezdünk gondolkodni rajta, hogy miért nem esnek be, de először ezt a ritmust kell megtalálnunk.
A legutóbbi mérkőzésünkön az elmúlt hétvégén végig partiban voltunk, de nem jött össze a győzelem az Estudiantes pályáján Madridban, ezzel már utólag sajnos nem lehet mit csinálni, ezért inkább térjünk is vissza előbb az egyel korábbi bajnokinkhoz, amit megnyertünk hazai környezetben a Murcia gárdája ellen. Ahogy azt a Real Madrid, illetve a Barcelona elleni meccseinket megelőzően említettem nektek, azokat a találkozókat fel kellett használnunk egyfajta felkészülésnek azokra a derbikre, melyek számunkra mindenképp nyerhetőek. A Murcia is egy ilyen közvetlen riválisa a mi alakulatunknak, ennek tudatában voltunk, így készültünk, illetve álltunk hozzá az összecsapáshoz. Végig fej-fej mellett haladtunk, de úgy vélem, hogy folyamatosan kontrollálni tudtuk a mérkőzést. Nagyon jól kezdtünk, az első félidőben mondhatni remekeltünk, aztán a második negyed végén volt egy kétperces rövidzárlata a csapatnak, amikor annyi történt, hogy a legrutinosabb játékosunk reklamált egy személyi hibát, amit végül nem kapott meg, technikait kapott és lecserélték, utána pedig az egyik legfiatalabb játékosunk az ő helyére beállva egy látványosabb mozdulattal nehezményezett egy ítéletet, amiért technikai lett a jutalma, akkor dobhattak négy büntetőt, majd egy triplát is beszórtak a vendégek. Akkor ki is csúszott kicsit a kezünkből a derbi és vérszemet kapott a Murcia.
Utána a harmadik negyedre úgy jöttünk ki, hogy bennünk volt még ez az eseménysor, rosszul kezdtük a periódust, ám szerencsére a szakasz közepétől már visszaállt a korábbi, nekünk jó ritmus, utána pedig kiválóan védekeztünk, kifejezetten sok szerzett labdánk volt. Kicsit a korábbi évek Albacompos időszakához tudnám hasonlítani azt a fajta sok-sok indítást tartalmazó játékot, amit onnantól a végső dudaszóink mutattunk. Igen látványos támadásaink voltak, amik a jó és eredményes védekezéseknek voltak köszönhetőek. Végül meg tudtuk nyerni ezt a találkozót, ami rendkívül fontos lépés volt számunkra.
Úgy gondolom, hogy akkor a mezőnymunkából is kivettem a részemet, ám sajnos a ziccereim akkor sem mentek be, ezzel a részével nem vagyok megelégedve. Nyilván a 100 százalékra kell mindig törekedni, de úgy éreztem, hogy az asszisztokkal, lepattanókkal, szerzett labdákkal tudtam kompenzálni a hibáimat, megpróbáltam én is kivenni a részem a csapatmunkából, ami szerintem sikerült is. Ha ezt a teljesítményt tudnám hozni folyamatosan, akkor az nem lenne rossz, de így is voltak bőven hibáim. Remélem, hogy amikorra már rutinosabb leszek, megtanulom ezeket a szituációkat megfelelően kezelni.
Ha végeztünk az előző héttel, akkor most nézzük, mi volt az Estudiantes ellen Madridban! Ők a táblázaton mögöttünk voltak, de a helyezésük kicsit becsapós lehet, mert egy nagyon jó gárdáról van szó, melynek a költségvetése sem kicsi, továbbá látszik, hogy remekül dolgoznak, egyébként a csarnokuk is igen impozáns, a legszebb létesítmény, ahol eddig játszottunk. Azért küzdünk az utóbbi hetekben, mert szeretnénk bejutni a Király Kupa nyolcas mezőnyébe, ezért most duplán fontos lett volna a győzelem. Szerintem jól is játszottunk a meccs nagyobb részében, sokáig vezettünk is, viszont a végén sajnos nem tudtuk megnyerni azt a találkozót.
Annyiból volt nehezebb dolgunk, mint korábban, hogy a kezdőirányítónk, Javi Rodriguez még mindig sérült, valamint az eggyel korábbi bajnokink utolsó percében lesérült a csapatkapitányunk, Roman Montanez, ő sajnos elég hosszú időre ki is dőlt a sorból. Tehát kicsit megfogyatkozva indultunk el Madridba, emiatt én irányítóként szerepeltem, a 25 játékpercem alatt maximum 2 alatt nem ezen a poszton kellett helytállnom. Nagy kihívás volt ez, sok figurát kellett hívnom, jól kellett megválasztanom, hogy mikor melyik játékot futtassuk. Vannak temperamentumosabb játékosaink, akik ilyenkor mondják, hogy rájuk hívjam a figurát, mert érzik, hogy be fogják dobni. El kell találni ezt a balanszot, de hát ettől irányító az irányító, ő adja meg a ritmust a csapatnak és szabja meg a fazonját, úgyhogy nehéz feladat volt, de úgy gondolom, jó dolog volt, hogy most ennyit tudtam játszani egyes poszton, így lehet hozzászokni ehhez a szerepkörben, valódi éles helyzetben.
Végig partiban voltunk a találkozón, de a hajrában kimaradtak ziccereink és egyéb tiszta dobásaink, volt két kritikus helyzetben eladott labdánk és ez megbosszulta magát, az Estudiantes hazai pályán élt a kapott lehetőséggel. A saját játékommal kapcsolatban ennyit tudok elmondani, mint ami az előbb is, bár érdekesség, hogy például 8 pontot dobtam, de a statisztikában csak 6 állt a nevem mellett, továbbá volt még több gólpasszom is, de nem ez a lényeg, hanem, hogy nem sikerült nyernünk. Ugyan kipontozódtam a végén, de az egy nagyon pozitív dolog volt, hogy ennyit játszhattam, egy jó gyakorlási lehetőség volt számomra irányítóban. A válogatottban korábban ugyan játszottam már sokat ezen a poszton, de ehhez itt külön hozzá kell szoknom, nagyon más így, itt megvannak a pontdobók, akikre rendszeresen hívni kell a játékokat, meg kell találni a legjobb egyensúlyt, valahogy meg kell találni, hogy mindenki meg legyen elégedve, s megkapja a megfelelő dobáslehetőségeit. Arra is oda kell figyelni, hogy mikor legyen gyorsindítás és mikor álljon meg inkább egy kicsit a csapat. Az erősebb klubok ellen például sosem szerencsés belemenni egy rohanós játékba, mert képesek felőrölni bennünket és visszafelé sül el a dolog.
Attól függetlenül, hogy legutóbb kikaptunk, az edzőnk szerint visszatértünk arra az ösvényre, melyen lehet keresnivalónk és ezen az ösvényen kell továbbmennünk.
Tegnap egy óriási győzelmet sikerült aratni idegenben az addigi holtversenyes első helyezett Caja Laboral otthonában! Végig irányítóként szerepeltem ezen a találkozón is, mivel Javi Rodriguez még nem épült fel. Próbáltam védekezésben és támadásban is hasznos tagja lenni a gárdának és úgy érzem, hogy ez sikerült is. Rendkívül nehéz volt ilyen minőségű játékosok ellen egyesként bizonyítani, korábban ennyire magas szintű riválisokkal még nem találtam szembe magam ebben a szerepkörben. Két triplakísérletem volt, amik lejöttek, de ezek már úgymond "desperation" dobások voltak, tehát a támadóidő lejárta előtt valahogyan el kell indítani egy-egy kísérletet. Ezen felül mezőnyből szerencsére kettőből kétszer ültek a dobásaim és kiharcoltam még két büntetőt is, melyek közül egy bement, egy sajnos nem. Azt gondolom, hogy ez egy hatalmas siker a csapatunknak és természetesen személy szerint nekem is. Pár éve még a tévében néztem ezeket a játékosokat, most pedig győztes csapatban szerepeltem ellenük.
Még matematikai esélyünk maradt a Király Kupa nyolcasdöntőjébe jutásra ezzel a diadallal, de ehhez mindenképpen le kellene győznünk jövőhéten a szintén Euroligás Unicaja Malagát és közben ötből négy riválisunknak vereséget kellene szenvednie. Annak különösen örülök, hogy Lóránt Petiéknek a Lagun Aro csapatával reális esélyük van bejutni erre az igen patinás tornára, ha ők diadalmaskodnak a Murcia otthonában, nagyon valószínű, hogy bent lesznek. Szorítok nekik is, és persze mi is mindent megteszünk, hogy odaérhessünk valamilyen módon.
A szerk.: Nézzünk egy újabb összeállítást Ádám idei ACB-s mozdulataiból: