Hanga Ádám naplója (vol. 41)
Sziasztok, egy hosszabb szünet után jelentkezem nálatok, hiszen az elmúlt hétvégén nem volt bajnoki forduló a Király Kupa miatt, így én is eltölthettem pár napot otthon, amiről mesélni is fogok nektek az alábbiakban. Térjünk vissza az utóbbi összecsapásunkhoz, amit az Euroligás Bilbao gárdája ellen vívtunk meg idegenben, s sajnos nagy különbséggel maradtunk alul a fantasztikus formában lévő Mumbruék ellen. Úgy készültünk erre a találkozóra is, mint az összes többire, ráadásul otthon az "odavágón" meg is tudtuk verni a baszkokat, úgyhogy számukra is abszolút presztízsmeccs volt ez az ütközet. Javi Rodriguez tőlük érkezett hozzánk, ő mondta is, hogy figyeljünk oda, mert nagyon készülnek arra, hogy alaposan elverjenek minket és ütni, vágni, harcolni fognak 40 percen keresztül, bármit is mutasson az eredményjelző.
Az első negyedben még fel is tudtuk venni velük a kesztyűt, utána viszont kezdett kicsúszni a kezünkből a mérkőzés. Megrázták magukat, Raul Lopez beszórt két triplát kritikus pillanatban, Mumbru pedig tarthatatlan volt a palánk közelében, ezzel elhúztak, a félidő végéig csak szaladtunk az eredmény után, majd gátlástalanul dobálták a triplákat a fordulást követően, ha jól védekeztünk, akkor is bedobták őket. Sajnos jelentős különbséggel vesztettünk, de ez benne volt a pakliban.
Én személy szerint sokat voltam bent a pályán, Mike Downs is lesérült idejekorán, így több lehetőséget kaphattam és agresszívabban is játszottam a szokásosnál. A második legponterősebb meccsem volt, összesen 13 egységig jutottam, de ezzel együtt sem mondom, hogy jól ment volna, viszont örülök, hogy legalább a kosárszerzés jól ment és tudtam agilisabban kosarazni.
Természetesen szeretnék nektek mesélni a Copa del Rey-ről is, hiszen jómagam is kint voltam Lóránt Petiék meccsén, bár csak a második félidőre értem ki, mivel nekünk éppen edzésünk volt előtte, onnan rohantam át. Amikor odaértem, még fej-fej mellett haladt a Lagun Aro a Caja Laborallal, de az erősebb csapatnak számító vitoriaiak jobban bírták a végjátékot. Sajnáltam, hogy Petiék nem tudtak továbbjutni, ám ez valamilyen szinten várható volt. A többi találkozóból annyira sokat nem láttam, mivel éppen akkor utaztam haza, otthon pedig nem elsősorban ezzel foglalkoztam, hanem a család, a barátok és maga a feltöltődés volt a középpontban. Persze tudom, hogy a Real Madrid nyert, érdekesség, hogy a hazaiak ez alkalommal sem tudtak diadalmaskodni a kupadöntőn, ez hasonló volt sokáig otthon is, a Falco kétszer is elbukta otthon a lehetőséget, illetve anno mi is az Albacomppal, tavaly a Szolnok törte meg ezt a hagyományt. Nyilván azon a gárdán van a nagyobb nyomás, mely otthon szerepel. Összességében úgy vélem, megérdemelten nyerte ezt a kupát a fővárosi alakulat.
Rátgéber Lászlóval, a szövetségi kapitányunkkal is találkoztam Barcelonában, ő is kint volt Petiék meccsén. Nagyon örültem a találkozónak, noha csak 10 percet tudtunk beszélni. Nagyvonalakban esett szó arról, hogy majd mire lehet számítani a nemzeti csapatnál, körülbelül mikor kezdődhet a felkészülés, illetve én is jeleztem, hogy örömmel állok elébe a dolognak és nagyon szívesen leszek tagja a válogatottnak. Nagyon jó benyomást tett rám, igencsak pozitívan állt hozzám a kapitány. Előbb itt vannak teendőim, de a szezon után mindenkivel együtt szeretnénk bebizonyítani, hogy a tavalyi eredményünk egy hullámvölgy volt és képesek vagyunk arra, hogy kijussunk az Európa-bajnokságra.
Az itthonlét nagyon nagyon jó volt, sajnos most is történt egy kisebb gondom az utazással, mivel éppen azon a pénteken volt a legnagyobb havazás, ezért késett két órát a gépem, plusz elhagyták a csomagomat, de az a lényeg, hogy viszonylag időben meg tudtam érkezni és mindenkivel tudtam találkozni, aki éppen ráért. Ez hosszabb látogatás volt, mint a múltkori 20 órás, majdnem 3 napot otthon tölthettem. Mégy egy alaposabb interjúzás is belefért, amivel hamarosan találkozni is fogtok a SportKlubon. Vasárnap este jöttem vissza Manresába és hétfőn már el is kezdtük újra a munkát.
Azóta készültünk a Sevilla ellen, akikkel vasárnap 19:00-tól játszottunk hazai pályán. A mostani riválisunk egy igen jó kupaszereplést tudhat maga mögött, hiszen Davisék előbb kiverték az Euroliga Top 16-os Malagát, majd nagy küzdelemre késztették a Real Madridot is. Egy nagyon kemény csapat az övék, a legjobban védekezők közt tartják számon Joan Plaza fiait, illetve lepattanózásban is a mezőny elején tanyáznak. Az odavágón kikaptunk tőlük, mindenképp szerettünk volna visszavágni, főleg mivel saját közönségünk előtt szerepeltünk.
Legutóbb említettem nektek, hogy gond van az egyik lábujjammal, de azóta megröntgenezték és nincsen vele komolyabb baj, csupán egy kisebb gyulladás okozott fájdalmat, ám mára már nincs különösebb probléma. Nem is tudom, hogy volt-e már ilyen idén, de ezennel a legjobb 12 emberünkkel állhatunk fel, senki sem bajlódik különösebb sérüléssel. Összeállhat a teljes csapatunk, ami nem tudom, hogy jó-e vagy sem, mert ez lesz az első ilyen alkalom.
Nagyon készülünk, volt egy edzőmérkőzésünk is, méghozzá kedden játszottunk az Andorrai válogatottal, amit idegenben nyertünk meg hosszabbításban két ponttal, egy érdekes találkozón, mely rendes játékidejének végén egy triplával egyenlített az ellenfelünk, az után nyúlt hosszabbra a derbi. Nekem sem ment túl jól, de azért dobtam pár pontot, sajnos akkor még nem voltunk formában igazán a kisebb szünetet követően. A pihenő után kicsit nehezebben indultunk be, de csütörtökön már úgy edzettünk, ahogy egyébként is szoktunk, visszarázódtunk a normális kerékvágásba. Úgy érzem, hogy mindenki megfelelően rápörgött a találkozóra, úgyhogy egyértelműen a győzelem volt a cél tegnap!
Ha megnézzük a statisztikát, akkor láthatjuk, hogy a tegnapi mérkőzésen Gladyr kivételével a mezőnyembereinknek nem sok lehetősége volt a dobásra. Ez azért volt így, mert a két magasemberünket, Asselint és Doellmant kérte meg az edzőnk, hogy erőltessék a pontszerzést a gyűrűk alatt. Szerencsére ez meg is hozta a várt siket, egy nagyon kemény derbi volt, hiszen hazai pályán sem volt kis feladat megverni a Sevillát, főleg, hogy közvetlen riválisról volt szó. Örültünk a győzelemnek, nem is kicsit!
Nekem volt már sokkal jobb produkcióm a tegnapinál. Kezdőként léptem pályára és ez alkalommal inkább a csapat érdekeinek kellett alárendelnem magam, szinte teljes mértékben, így nem dobtam túl sokat, de most a lényeg a győzelem megszerzése volt. Ma pihenőnapunk van, aztán megyünk tovább, hiszen hétvégén jön a Gran Canaria elleni derbi, melyen remélem, hogy nekem is jobban ki fog jönni a lépés! Hamarosan jelentkezem újra, addig is üdvözöllek benneteket!