Hanga Ádám naplója (vol. 43)
Sziasztok! Jó ideje nem jelentkeztem, úgyhogy most extra adag mesélni valóm van így a hétvégi bajnokink előtt. Vágjunk is bele, kezdjük az elején, méghozzá az Obradoiro ellen megnyert meccsünknél! Úgy kezdtük az egész felkészülést a találkozóra, hogy megbeszéltük a többiekkel: ez az egyik legfontosabb mérkőzés számunkra a szezonban. A szezon elején kikaptunk tőlük, s azóta igen rossz helyen is áll a Blusens Monbus néven futó obradoirói csapat. Ahhoz, hogy ne kerülhessünk közel semmiféleképp a kiesési zónához, ezt a meccset egyszerűen be kellett húznunk. Ennek szellemében végig jól koncentráltan játszva nyertük meg a találkozót, ami tényleg borzasztóan fontos volt számunkra.
Nekem akkor az elején volt egy 4-5 perces periódusom, ami nagyon jól sikerült, akkor tudtam dobni 8 pontot zsinórban, majd amikor lecseréltek, az előtt volt egy igen kemény ütközésem a levegőben. Voltak bizony fájdalmaim, ezért is jöttem le, onnantól pedig már folyamatosan kezelésben részesültem, jegelték is a sérülésem, ami azért kellemetlen volt, majd 2-3 napon keresztül fájt még, nagyon lágy részen találtak el a patella alatt. Úgy vélem, hogy azért ez előtt tudtam adni egy kis lendületet a csapatnak és az sokat segített is, aztán végig tudtuk kontrollálni a mérkőzést. A két center kapcsolatából indított pontszerzési akcióinkkal nem tudtak mit kezdeni, ezzel kivégeztük őket.
Utána jött a Valladolid elleni idegenbeli összecsapás. A sereghajtó otthonába is úgy érkeztünk, hogy muszáj nyernünk. Mindig kihangsúlyozom ezt, de valóban az összes meccsünkre úgy megyünk el, hogy nyerni akarunk, még ha nem is mi vagyunk éppen az esélyesebbek. Ebben a felállásban viszont mi voltunk a favoritok, már csak azért is, mert ők az utolsó helyezettek. Kicsit úgy éreztem, hogy úgy ment Valladolidba a csapat, hogy na most akkor úgyis nyerünk és egy kicsit mindenki statisztika-javító mérkőzést akart magának, ebből pedig az lett, hogy nem játszottunk csapatként. Ettől függetlenül nagyon rossz teljesítménnyel is közel voltunk és megvolt a lehetőségünk a győzelemre, viszont nem jött össze a fordítás, kikaptunk. Az edzőnk borzasztóan mérges volt ránk, ő is mondta, hogy ezt a találkozót mindenféleképpen meg kellett volna nyernünk és nagy lépést tehettünk volna a táblázaton, egészen az 5. helyig felkapaszkodhattunk volna! Ezt a lehetőséget sajnos elszalasztottuk, de ez van, mentünk tovább, tisztában voltunk vele, hogy nagyon kemény meccsek sorozata következik.
Ezen a bajnokin nem volt sok lehetőségem a dobásra, 3 kísérletem volt össz-vissz, egy triplám bement, aminek azért külön örülök, persze ez nem vigasztalt a vereség után. Védekeztem, ahogy csak tudtam, ám nem ment a játék, most ez egy rosszabb nap volt számomra, de menni kell tovább, miután levonja az ember a következtetéseket és a tanulságot.
A legutóbbi hétvégén a Valencia érkezett hozzánk Manresába, ami nem ígérkezett egy könnyű találkozónak, ők az edzőváltás óta igencsak összeálltak és teljesen más felfogásban kosárlabdáznak, mint tették azt az előző mesterükkel. Felemás szezonjuk van eddig, anno Tiago Splitter is náluk pattogtatott, még fele a fedélzeten sikerült kis híján megvernünk őket idegenben az odavágón, de nem szabad őket összehasonlítani az akkori csapatukkal. Azóta sokkal keményebbek, fizikálisabbak, rengeteg használható emberük is van. Egy ideig fej-fej mellett haladtunk velük, Justin Doellman nagyon jól játszott az elején, az ő kosaraival tartottuk a lépést. Ám a harmadik negyedben és a végén már teljesen átvették a játék irányítását és csak futottunk az eredmény után. Az eladott labdáinkból számos könnyű kosarat szereztek. Mi igyekeztünk gyorsan befejezni a támadásainkat, de ebből sok hiba lett, nekem is 6 eladott labdám volt, ennyire sok még nem is volt előtte egyszer sem.Nem volt már önbizalmunk a végére, ebből pedig egy nagyarányú vereség lett a végére.
Ettől függetlenül még van három mérkőzésünk, ami vízválasztó lesz abban, hogy esetleg lehet-e majd sanszunk a playoffba jutásra. Levontuk most is a tanulságot és megyünk előre.
A Szolnok továbbjutása fantasztikus, a negyedik negyedet én is elcsíptem. Nagyon örültem nekik, ez egy óriási dolog, gratulálok innen is! A skót csapattársam, Kieron Achara tudja, hogy milyen Szolnokon játszani, mert a brit válogatottal ő is szerepelt a Tiszaligeti Sportcsarnokban. Neki a Besiktasban játszik az egyik barátja, Pops Mensah-Bonsu, így tisztában van vele ő is, hogy ez mennyire komoly eredmény egy magyar klubcsapatnak. Főleg idegenben volt hatalmas tett egy ilyen gárdát legyűrni.
Nagyon örülök Lóránt Petiék sikereinek is, néztem is az interneten, ahogy megverték a Caja Laboralt, azonnal gratuláltam is Petinek a lefújás után. Szépen teljesít ő is és a Lagun Aro is, nem kis dolog legyűrni a vitoriaiakat, pláne egy ilyen baszk rangadón. Akkor meg is tudták tartani a negyedik helyüket a táblázaton, ami fantasztikusan nagy tett ebben a bajnokságban - főleg azok után, hogy 0 - 4-es mérleggel kezdték az idényt. Az utóbbi hónapokban alig kaptak ki, szépen végigmentek a mezőnyön.
Most hétvégén Zaragozába megyünk, ahol vasárnap 12:15-től játszunk a szintén rájátszásba igyekvő hazaiakkal. Minden meccsünk nagyon kemény lesz innentől, szerencsére ezt a mostanit ti is láthatjátok az online streamek segítségével. Talán nem annyira fizikális csapat a Zaragoza, mint a Valencia volt, de a benti játékukra oda kell figyelnünk, Hettsheimer és Archibald Aguillarral kiegészülve jelentős játékerőt képviselnek centerben. Jól edzettünk a héten, szépen felkészültünk az ütközetre. Nem mi vagyunk az esélyesek, de az edzőnk szerint is képesek lehetünk borítani a papírformát. Ezek a vereségek most talán meg is erősítettek bennünket, innentől még koncentráltabban fogunk játszani, úgyhogy csapatként kell küzdenünk, s ha ilyen szellemben fogunk együtt játszani, akkor meg is lesz minden esélyünk.
Vasárnap szurkoljatok nekünk az élőkép előtt minél többen, addig is üdvözöllek benneteket!
A Szerk.: Itt egy hosszabb összefoglaló Ádámék valladolidi mérkőzéséről: