Hanga Ádám naplója (vol. 44)
Igen rég nem jelentkeztem itt, úgyhogy most egy újabb nagy adag mesélnivalóval érkeztem immáron 23 esztendősen, talán a spanyolországi idényem eddigi legszebb időszakának közepén. Mind csapatszinten, mind pedig egyénileg nagyon jól sikerültek számomra az utóbbi hetek, erről mesélek most nektek bővebben!
Az Unicaja Malaga elleni találkozó volt a csúcspont, úgyhogy erről emlékeznék meg először, pláne, hogy éppen ezzel sikerült kivívnom egy fantasztikus elismerést, bekerültem a 28. forduló csapatába itt az ACB-ben! Már a mérkőzés előtti napokban tudtam, hogy kezdő leszek, s borzasztóan keményen készültünk a malagai összecsapásra. Én személy szerint úgy éreztem, hogy nem annyira ment a játék a tréningeken vagy legalábbis nem éreztem úgy, hogy egy extra teljesítmény következne. Nagy nyomás nem volt rajtunk a találkozó előtt, de azért a fejünkben még ott motoszkál az, hogy van sanszunk bejutni a playoffba, ennek megfelelően az Euroligás rivális otthonába is a győzelem volt a célunk. Jól kezdtünk és csapatként végre újra remekül muzsikáltunk, mindenki megtalálta a helyét a pályán, így nyerni tudtunk, amit szerencsére a SportKlub jóvoltából otthon ti is élőben láthattatok.
A 21 pontos idénycsúcsomon túl az is örömteli, hogy a büntetők és a triplák értékesítésében előre tudtam lépni. Nyilván vannak rosszabb meccsek, de egy szakasz után alig 10 százalékkal dobtam a hármasokat, aminél tudtam, hogy jobbra vagyok képes, mostanra ezen hála istennek tudtam változtatni pozitív irányba. Ez mindenképpen önbizalomfüggő is, hozzá kellett szoknom az új szituációkhoz is, az utóbbi 8-10 fordulóban pedig ennek meg is lett az eredménye. Rengeteget segít nekem a játékomban, hogy most már nem lépnek le rólam a védők a tripláknál, így már könnyebb lehet a jövőben a betöréseket, leosztásokat kivitelezni. Az sem elhanyagolható, hogy ezen a derbin nagyjából volt annyi rádobásom, mint mondjuk tavaly az Albacompos mérkőzéseimen, máskor nyilván lesznek még olyanok, amikor 5-6 kísérletből kell gazdálkodnom.
Visszamenve picit az időben, még április elsején játszottunk Lóránt Petiék ellen hazai környezetben, a magyar – magyar derbit pedig sajnos akkor sem tudtuk megnyerni. Remélem, hogy lesz még több ilyen összecsapásunk is a következő esztendőkben és lesz alkalmam visszavágni. A Lagun Aróról tudtuk, hogy egy nagyon kemény csapat, pont előtte verték meg a Real Madridot, hihetetlenül jó csapattá értek össze mostanra, ez pedig az eredményeiken is látszik. Elég jó a mérlegünk otthon, már csak ezét is szerettük volna hozni azt a találkozót is, de sajnos ez nem jött össze, megérdemelten nyertek Petiék.
Azon a hétvégén igazi magyar hangulat uralkodott nálunk, hiszen rokonok, hozzátartozók, barátok látogattak ki, közösen töltöttük a következő napot is Barcelonában, erről pedig a SportKlub és a Kezdő5.hu jóvoltából ti is fogtok látni egy kisfilmet hamarosan. Akkor beszéltük Petivel, hogy már csak egy hónap van vissza, ami természetesen a playoffal meghosszabbodhat valamennyire, erre az időszakra pedig hatalmas lökést tudott adni ez a kis feltöltő hétvége. Nagyon jól éreztük magunkat így közösen együtt, rengeteget beszélgettünk, biztos vagyok benne, hogy ez adott és ad erőt nekünk a szezon végéig.
Előtte egyébként volt még egy mérkőzésünk, amiről ez idáig nem meséltem nektek, mégpedig a Zaragoza elleni, ahol egy ponttal maradtunk alul hazai parketten. Szinte utolsó másodperces kosárral kaptunk ki, ami kár, mert előtte is már elég jól játszottunk. Nem mentek ugyan a triplák, de ott már érződött, hogy elkezdődött valami és előbbre léptünk csapatként. Hiányoztak a távoliak, a végén ráadásul a kezünkben volt a labda, a Zaragoza pedig faultolt, az irányítónk be is dobta a büntetőit, ám így az övék lett az utolsó támadás, Cabezas, az egykori világbajnok pedig egy picit vitatott szituációban megoldotta a helyzetet és bedobta a ziccert. Próbáltam odaérni blokkolni, ám még a saját csapattársamat is meg kellett előznöm, így épphogy, de lemaradtam.
A múlt után jöjjön a közelmúlt, egy hete a Caja Laboral ellen játszottunk otthon, ami nem ígérkezett éppen könnyű feladatnak, ám a jó formánkat tartani tudtuk és ezt az Euroliga-csapatot is oda-vissza tudtuk verni az alapszakaszban, mint a Malagát! Hatalmas dolog ez, a vereségszériánk után nagyon kemény ellenfeleket legyőzve tudtunk újabb győzelmi sorozatot kezdeni, ezzel tartva a kicsi sanszunkat a rájátszásba kerülése. Szerintem végig jól játszottunk, kontrollálni tudtuk a mérkőzést és tényleg csapatként funkcionáltunk. A végjátékban jött egy szakasz, amikor visszaestünk, de végül célba értünk. Mindig volt valaki, aki pici pluszt hozzá tudott tenni és ez által megérdemelt győzelmet arattunk.
30 percet lehettem a parketten, ami azt jeleni, hogy az edző megbízott bennem az elmúlt találkozó után és annyi lehetőséget kaphattam, mint legutoljára nagyon rég. Úgy érzem, hogy az önbizalmam is megjött, valamint a társak is többet keresnek, kerestek a labdával, örülök, hogy jobban megy a játék! Kérdezte tőlem a mester pár napja, hogy szerintem jobb játékos vagyok-e, mint amikor idejöttem, és én erre azt feleltem, hogy igen, így érzem, ezt pedig ő is megerősítette. Szerintem látja, hogy fejlődök és tudja, hogy még több van bennem, éppen ezért kaptam plusz bizalmat, ez pedig nagyon fontos, ahogy a társak bizalma is.
Egyébként régen említettem, de különedzéseim ugyanúgy vannak továbbra is. Amikor nincs csapatedzés, minden héten heti egy egyéni tréningem mindig van legalább. Keményen dolgozunk a dobásomon és annak stabilitásán. Mozgásból, páros beleállásokból, különféle helyzetekből gyakorlok, azon pedig még mindig kell javítani, hogy ne dőljek el a kísérletek közben. A labdavezetésemen is igyekszem javítani, nem szabad néznem egyáltalán a játékszert, mindig a gyűrű felé kell irányulnia a tekintetemnek. Ezen felül elzárás-leválásos helyzeteket is átnézünk, hiszen itt nagyon keményen, agresszíven segítenek ki a centerek. Összességében tehát van még min csiszolni, de azon vagyok, hogy minél többet tudjak javulni az említett dolgokban.
Természetesen nagyon örültem annak, hogy a zsákolásommal megnyertem a heti Top 7-et, de ennél én nagyobb elismerésnek tekintem azt, amit az edzőm mondott pár napja a fejlődésemmel kapcsolatban. Természetesen kell a látvány, nem véletlenül vannak ezek a Top 7-ek, illetve sokan a látvány miatt szeretik ezt a sportágat, de ennél vannak fontosabb dolgok is.
Olvashattatok két anyagot is velem kapcsolatban különböző nemzetközi portálokon, ami szintén örömteli volt számomra. Az egyik, az ACB hivatalos oldalán lévő portré volt, a másik pedig egy interjú az eurohoops.com portálon. A Malaga elleni meccs után jött az érdeklődés, akkor szóltak, hogy kapok majd kérdéseket és egy nagyon szimpatikus illető jó kérdéseire adhattam válaszokat. Ezek az apró elismerések sokat számítanak nekem visszajelzésként, jó ott látni a nevem több helyen, ez által többen megismerhetnek és ez is annak a jele, hogy fejlődni tudok, haladok a céljaim felé.
A mostani hétvégén a szezont remekül kezdő Alicantéhoz látogatunk és vasárnap este 18:00-tól mérkőzünk meg a hazaiakkal. Picit talán visszaesett a mostani riválisunk, de legutóbb a Real Madrid ellen idegenben is nagyon keményen helyt álltak Ivanovék, s mivel mi kikaptunk tőlük az első fordulóban hazai pályán, ezért most külön is készülünk arra, hogy visszavágjunk. Mivel pont előttünk állnak a táblázaton, ezért nekünk gyakorlatilag a playoffunk múlhat ezen a találkozón, legalábbis muszáj nyernünk, hogy életben maradjanak a reményeink.
Lehetett hallani gondokat felőlük, legfőképp anyagi természetűeket, de ezekkel mi nem foglalkozunk, a játékosaik pedig így is, úgy is küzdeni, hajtani fognak, hiszen bármi lesz, nekik el kell adni magukat jövőre is, ehhez pedig jól kell teljesíteniük. Az edzőnk azt mondja, hogy ne tűzzük ki célul magunk elé a rájátszásba jutást, de bennem azért titkosan ott motoszkál, hogy nem lenne rossz megcsípni a playoffot. Abban természetesen igaza van, hogy mérkőzésről mérkőzésre kell haladnunk, nem szabad, hogy megzavarjon minket bármi és nyomást érezzünk magunkon, ami miatt rosszabbul teljesítenénk.
Sajnos ezt a találkozót nem tudjátok majd élőképpel követni, de remélem, hogy minél többen szurkoltok majd nekünk az élő statisztika mellől vasárnap este 6-tól!