Hanga Ádám naplója (vol. 49)
Sziasztok, üdvözöllek benneteket újra itt, most egy hosszabb szünet után jelentkezem nálatok, lesz tehát mit mesélnem, hiszen a san antoniói túra óta nem tudtam még beszámolni nektek a legújabb élményeimről, vágunk is bele! Arról itt a Kezdő5.hu portálon is olvashattatok az utóbbi hetekben, hogy sajnos volt egy lábsérülésem, ami még teljesen most sem jött rendbe, ám tudok vele játszani szerencsére az Európa-bajnoki selejtezőkön. Még mindig érzem, de hála istennek szó sincs olyanról, hogy fáradásos törés, ami az első vizsgálatoknál még lehetségesnek tűnt, ám kiderült, hogy nincs ekkora baj. Kaptam injekciót, kezelést, idővel rendbe kell, hogy jöjjön a dolog. A talpam fáj, ahol a csont és a szalag összeér, kellemetlen érzés, feszíti a talpamat a szalag, de edzetem végig a héten, sőt a múlthéten is. Komolyabb következménye az orvosok szerint nem lehet a sérülésemnek, ha játszom, de azért oda kell figyelnem rá. Jönnek a tétmeccsek, itt pedig jól is kell játszanom, nagyon várom már a selejtezőket, amiket ma este Ukrajnában el is kezdünk!
A felkészülési időszakunk nem volt zökkenőmentes csapatként sem, hiszen jó pár sérüléssel meg kellett küzdenünk, többen már vállalni sem tudták a válogatott szereplést különböző egészségügyi okokból, majd Hendlein Roland és Keller Ákos időközben kellett, hogy távozzon, ők műtéten is átestek azóta. Obie Trotter, Molnár András és én pedig edzéseket, felkészülési meccseket hagytunk ki, Andris nem is lehet velünk itt Ukrajnában, de Obie sem jött még rendbe teljesen, úgy vállalja a játékot. Nem volt tehát szerencsés ez az időszak, azt mondhatom, hogy az egész hat hét alatt csupán 1-2 alkalommal volt olyan, hogy mindenki egészséges volt és játszhatott, edzhetett is éppen.
Összességében a hátráltató tényezőkkel együtt is úgy vélem, hogy amit kellett munkát, el tudtuk végezni, az edzőmérkőzéseinken pedig különböző erősségű gárdákkal mértük össze tudásunkat. Előbb a svédekkel vívtunk meg két derbit, majd idegenben a szlovákokkal, aztán egy bombaerős tornára utaztunk el, a szerbekkel, majd a szlovénekkel meccseltünk Szerbiában. Sokkal erősebb kosárlabda-szintet képvisel az utóbbi két válogatott, ám ezekből a találkozókból is tudunk tanulni. A hazaiak ellen az elődöntőben kicsit meg is voltunk illetődve, ezen felül pedig az volt az első olyan mérkőzésünk, ahol igazán komoly csapat ellen játszottunk, olyannal, amelynek tényleg szervezett a védekezése, támadása egyaránt. Annak a meccsnek is voltak tanulságai, de másnap egy jóval bátrabb játékkal tudtunk előállni Szlovéniával szemben, s ugyan nem nyertünk, de méltó ellenfelei voltunk állandó Eb-résztvevő dél-nyugati szomszédainknak.
Az után visszajöttünk Szombathelyre, az utolsó taktikai dolgokat még megpróbáltuk csiszolgatni, tegnap reggel pedig kiutaztunk Ukrajnába. Eddig lehetett mondani, hogy nem számít a kihagyott dobás, lehet javítani, de innentől kezdve ez már nem él, minden egyes labda, dobás, védekezés döntő lehet a kijutásunk szempontjából, egyszerűen minden mozzanatunk számítani fog a végelszámolásnál.
Az első riválisról, az ukránokról az mondható el elsősorban, hogy a két évvel ezelőtti társasághoz képest, mellyel játszottunk akkor a selejtezőkön, gyengültek, de ez nem jelenti azt, hogy rosszabb csapat lennének, viszont két NBA-s játékosunk, Peherov és Fesenko nincs a csapatnál, plusz a Valenciából jól ismert Liscsuk sincs, a neveket tekintve tehát semmiképp sem erősödtek. Azért még maradt így is igazi ászuk magas posztokon, ott van például a Detroit Pistons leendő NBA-újonca, a center, Kravcov. Ugyanez talán velünk kapcsolatban is elmondható, hiszen nekünk is bőven vannak hiányzóink, ahogy azt fentebb említettem is. Azért úgy ahogy ismerjük őket, nekem az egyik tavalyi csapattársam, Sergi Gladyr az egyik legjobbjuk, továbbá vannak jó fiataljaik, no meg az amerikai edzői stábjuk is tekintélyt parancsoló, illetve egy honosított amerikai játékosuk is van irányítóban. Utóbbi talán a legveszélyesebb játékosuk, ő bontja meg a legtöbbször a védelmet, rengeteg pick and rollt játszanak vele, az elsődleges feladatunk őt megállítani.
Mi győzni szeretnénk, nem feltartott kézzel megyünk ki a parkettre. Keményen kell védekeznünk és nagyon odatenni magunkat ezen a nyitányon, támadásban pedig igen magas fokú koncentrációra lesz szükség. Ha ez mind teljesül, akkor lehet keresnivalónk. Nyilván amennyiben esetleg vereségre állnánk, akkor pedig oda kell figyelnünk a végeredményre, hogy minél kevesebbel kapjunk ki, minden egyes pont számíthat.
Korábban említettem nektek, hogy nem beszéltünk előzetesen arról, milyen poszton számít rám a kapitány, de jelenleg úgy fest, hogy Obie Trotter fog tudni játszani már most az első meccsünkön is, ő irányít, s ott van még egyesben Fodor Marci és Wittmann Krisztián is, én pedig alapvetően kettesben szerepelhetek. Sok egy-egy, kettő-kettő lesz a feladatom a védelem megbontását illetően, úgyhogy ez a szerepkör reményeim szerint feküdni is fog nekem.
Kis kitérőként pár szót mondanék a most befejeződő olimpiáról, ahol a szép magyar sikerek mellett azért el-elcsíptem egy-két kosárderbit is, bár az edzések közepette azért túlzottan sokat nem láttam a tornából. Ugyanakkor követtem az eseményeket, s mondhatom, hogy egy picit szurkoltam a spanyoloknak, de ez az amerikai válogatott nagyon jól össze lett rakva, voltak kérdések, hogy ők most Dream Team-ként aposztrofálhatóak-e vagy sem, annyi bizonyos, hogy egy ennél jobb csapatot most nehéz lett volna összeállítani az Egyesült Államokból, megérdemelt a diadaluk, ám a spanyolok küzdeni tudása és eredménye is elismerésre méltó. Kijött most is szerintem, hogy Európa legerősebb bajnoksága az ACB, rengeteg ott játszó kosaras teljesített kiválóan a különböző válogatottakban, nem csak a spanyolban.
Kieron Achara, tavalyi csapattársam remeklését volt szerencsém elkapni, ő a briteket vezette győzelemre Kína ellen, pont szerencsém volt, mert online streamen tudtam követni ezt a találkozót, ahol nagyon ment neki a játék. Borzasztóan örültem is a jó barátom remeklésének, ki is írtam facebookon, twitteren, plusz természetesen gratuláltam is neki. Sajnálom, hogy Nagy-Britanniának nem sikerült jobban ez az olimpia kosaras szempontból, Kieronnak nagy álma volt, hogy itt szerepeljen, de most hazai környezetben sem jött össze több a briteknek, ugyanakkor nem sokan lehetnek olimpikonok, biztos vagyok benne, hogy sikerként élték meg ezt ők ezzel együtt is.
Egy picit mesélnék nektek Manresáról is, hiszen gyakorlatilag mostanra kész az új keretünk! Josh Asselin és Javi Rodrigez a két idősebb maradó, akiket vissza tudtunk igazolni, mellettük Haukur Palsson, Alex Hernandez és jómagam maradtunk a fiatalabbak közül, Pierre Oriolát pedig a Leidához, a másodosztályba adták kölcsön a vezetőink. A bolgár válogatott válogatott bedobó, Aleksandar Yanev volt az egyik első érkező, valamint Charles Ramsdell, egy amerikai jött négyes posztra, ő szintén a Leidában játszott a másodosztályban legutóbb. Jött még egy nagyon fiatal dán center, aki még csak 18 éves, 3-4-esben játszik, Rasmus Larsennek hívják, valamint Troy DeVries személyében egy amerikai dobóhátvéd csatlakozik hozzánk, ő az Unicaja Malagában szerepelt a szezon második felében, korábban pedig a másodosztályú Melillában pattogtatott. A másodosztály MVP-jét, Salvador Arcót is leigazoltuk, ő is Melillából jön. Kettes-hármas posztra kellett is az erősítés, hiszen a tavalyi csapatkapitányunk, Roman Montanez, valamint az amerikai Micah Downs és a Fuenlabradához menő Gladry is távoztak, rajtuk kívül pedig a Valenciához igazoló Doellmant és a még jelenleg csapat nélküli Acharát kellett pótolnia a vezetőségnek.
A keretről elmondhatjuk, hogy a nevek alapján picit gyengébb, mint a tavalyi, de minden egyes klubnak borzasztóan nehéz dolga van anyagilag és minden értelemben. Előre sosem lehet tudni, hogy valóban nehezebb évünk lesz-e vagy sem, ott van példának az előző idény, ahol sok kellemes meglepetést okozó gárdát találhattunk a mezőnyben, közte a Manresával. Nekem sok időm nem lesz a klubcsapatommal készülni, szeptember 12-én lesz vége a válogatott programnak, 16-án pedig már repülök ki, meg is van a repülőjegyem, 26-án pedig már az első bajnoki meccsünket játsszuk az ACB-ben, méghozzá Obradoiróban. Két hetem sem lesz tehát, de hála istennek az edzőnk és a stáb ugyanaz maradt, szerintem a koncepció nem változik, az alap játékaink is megmaradnak, de nyilván nem lesz könnyű az első 2-3 hét, ám én bizakodós vagyok, tudom, hogy Manresában jó scoutok vannak és remekül össze lettek rakva korábban is a csapatok itt a kisebb költségvetés ellenére is.
Elkerülhetetlen téma természetesen jó barátom és válogatottbeli csapattársam, Lóránt Peti csapatváltása, ő Spanyolországból Olaszországba, a Virtus Romához teszi át a székhelyét majd a válogatott program után. Végig beszéltünk, mialatt meghozta ezt a döntést, úgyhogy nem volt számomra váratlan a dolog, szerintem pedig jót is fog tenni Petinek a környezetváltás, 6 éve pattogtatott már ebben az országban. Tavaly nem volt annyira nagy szerepe egyénileg a csapatában, most viszont ilyen téren is előre léphet, ez pedig remek lehetőség számára, nagyobb teret kaphat. Sito Alonsónál eléggé korlátozottak voltak a szerepek, de nyilván jó tapasztalat volt számára az utóbbi év is. Örülök neki, hogy ilyen szép és nagy városba, egy patinás gárdához tudott igazolni.
Utolsó gondolatként visszatérve a válogatottra elmondhatom, hogy a San Antonióból érkezett külön edző, Alex Lloyd végül nem csak egy hónapot tölt itt Magyarországon, hanem velünk lesz végig a válogatott program befejezéséig. Az alatt is dolgozunk vele, segít a csapatnak is, és persze természetesen nekem is egyénileg. A dobás megváltoztatása nem egy egyszerű dolog, pláne tétmeccsek sorozata alatt, de ez pokolian nehéz, ő is mondja nekem, hogy tisztában van a feladatom nehézségével - persze, ha könnyű lenne, mindenki jó dobó lenne... Nagyon sokat segít nekem, mentálisan is, fizikailag is, továbbá a csapat számára is igencsak hasznos a jelenléte, reggelente például külön dolgozik a centerekkel, Lóránt Peti majd biztosan mesél is a közös munkáról.
Vannak nehéz napok, kisebb kudarcok, amikor nem és nem és nem megy be akkor sem, ha nagyon akarom, de ez van, csinálni kell és ha valaki jobb játékossá akar válni, akkor ezeket az energiákat bele kell fektetni a munkába.
Véget ért a mondandóm mára, este viszont kövessetek bennünket a tévében, hiszen erre lesz lehetőségetek, a DigiSport csatorna élőben adja Ukrajnából az első Eb-selejtezőnket! Hamarosan újra jelentkezem, de addig is: Hajrá Magyarország!
A szerk.: Mi pedig nézzük végül Ádám első spanyolországi szezonjának legszebb jeleneteit bő három percben!