Hanga Ádám naplója (vol. 5)
A múlt heti jelentkezésem óta három mérkőzést is lejátszottunk, így most rengeteg minden van, amiről be tudok számolni nektek. Elsőként, mivel friss az élmény, kezdjük azzal, hogy tegnap az elődöntős párharcban először néztünk farkasszemet a Pakssal. Érdekes ez a helyzet, hiszen nem csak az alapszakaszban játszottunk már velük többször is, de edzőmeccseket is vívtunk meg egymással, úgyhogy talán ezt a gárdát ismerjük a legjobban. Sokat kivett belőlünk a Falco elleni ötmérkőzéses párharc, de mindenki úgy állt oda, hogy muszáj nyerni. Kicsit idegesebbek voltunk kezdetben, de aztán el tudtunk húzni többször is. Ami negatívum volt, az, hogy többször is visszaengedtük az ASE-t, magunkra húztuk őket, ezáltal vérszemet is kaptak, de a lényeg az, szerintem megérdemelt diadalt arattunk a nyitányon.
Kicsit kanyarodjunk vissza a hét elejéhez, amikor is utaztunk Szombathelyre a negyeddöntő negyedik találkozójára. Oda is úgy mentünk, hogy mindenképpen nyerni akarunk, ám sajnos nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy terveztük, különösen védekezésben voltunk képtelenek azt nyújtani, amit kellett volna. Kálmán Laci nagyon jól játszott ezen a derbin, úgy vélem, ez volt a kulcs, hiszen a vezetésével komoly előnyt harcoltak ki a vendéglátók, utána pedig már csak futottunk az eredmény után. Nem is tudtuk lezárni a párharcot, így következhetett a mindent eldöntő ötödik csata nálunk hazai pályán, Fehérváron. A Falco úgy érkezett hozzánk, hogy nincs veszítenivalójuk, rajtunk volt sokkal inkább a teher. Ám meg tudtunk birkózni a nyomással és bejutottunk a négy közé. A szombathelyiek nagyon komoly dicséretet érdemelnek, óriásit harcoltak, de azt gondolom, a jobbik csapat jutott tovább. Az egész elsőkörös sorozatot értékelve azt tudnám mondani, hogy azért nyúlt ennyire hosszúra a dolog, mert nagyon komoly eltérés volt a hazai pályán nyújtott teljesítményünk, valamint az idegenbeli között. Hogy ennek mik voltak a konkrét okai, már többször kérdezték tőlem, de őszintén mondom, nem tudnám megnevezni ezeket. Tényleg teljesen más felfogásban játszottunk Szombathelyen, mint Fehérváron. Főleg, ahogy már említettem, ez a védekezésen látszott meg. Persze ez oda-vissza igaz, vagyis a Kálmánék is hasonló cipőben jártak. Természetesen keressük az okokat továbbra is, ki kell javítanunk őket mindenképp, de erről egyelőre nagy okosságokat nem tudnék mondani.
Bizonyára hiányoltátok a Playoff-szakállakat, nos annyit elmondhatok, kicsit változtattunk a terven, bár én megmondom őszintén, kibírtam volna az eredeti verzió szerintieket is. Viszont mivel volt olyan, aki már az elején megszegte az egyezséget, ezért az utolsó megállapodás szerint minden egyes kör után lehet borotválkozni egyet. Ennyit azért mindenkinek ki kell bírnia egy „szőrtelenítéssel”. Kerestük a kompromisszumokat, végül ez lett belőle. Úgy gondoltam, elég furán nézne ki, ha egyedül én lennék szakállas, úgyhogy levágtam tegnap reggel. Egyébként Jonathan Jones ötlete volt ez kezdetben, majd szépen lassan mindenki kezdte jónak tartani ezt, végül nem lett ebben mindenki annyira kitartó, de legalább megtaláltuk az optimális megoldást.
A saját teljesítményemmel kapcsolatban megint nem tudok elégedett lenni, épp ezen a három összecsapáson nem ment úgy, ahogy azt én elterveztem. Talán ez a tegnapi már jobb volt az előzőeknél, de sajnos nem mentek be a hárompontosaim, ez egy ilyen mérkőzés volt. Az előzőn is éreztem, hogy nem vagyok top formában. Lóránt Andrással, a menedzseremmel mindig megbeszéljük a produkciómat, ahogy lefújják az adott találkozót, de főleg egy ilyen sorozatterhelés alatt le kell tudni zárni magamban ezeket és csak a következő mérkőzésre szabad koncentrálni. Próbálok tanulni és fejlődni tovább, ez az első olyan évem, ahol valódi kulcsemberként igazán menetelni tudok csapatommal a rájátszásban, de szeretnék ennél többet is nyújtani. 
Tekintsünk ki a többiekre is, hiszen sok jó meccset láthattatok szinte minden párharcban. A Körmend – Kecskemét volt szerintem a legizgalmasabb, ott is a hazai pálya előnye döntött a vasiak számára, Csorvásiék képtelenek voltak idegenben meglepetést okozni. A Szolnok – Pécs már kissé más tészta, véleményem szerint az egy botlás ellenére sem volt kérdéses ennek a sorozatnak a kimenetele. Ettől függetlenül minden dicséret a Pécsé, derekasan küzdöttek minden szituációban az egyik legerősebb csapat ellen. A Paks – ZTE párharccal kapcsolatban már említettem korábban, hogy nagyon nagy dolgot vitt véghez az első találkozón a Zalaegerszeg, de azért csodák nem sűrűn fordulnak elő, úgyhogy az erősebb csapat kamatoztatni tudta az előnyeit, sikeresen behúzták Vojvodáék a többi mérkőzést és már a mi dolgunkat igyekeznek megnehezíteni.
Arról is mesélnék, milyen dolog ez a sorozatterhelés a Playoffban, főként amiatt, mert ahogy említettem, ilyenben hasonló körülmények között még nem volt részem igazán, legalábbis nem sikerült köröket mennünk, mióta én meghatározó játékosnak számítok az Albában. Az alapszakaszban megszoktuk a heti egy meccses ritmust, itt pedig teljesen eltérő a menet a hétközi derbikkel. Más teljesen ez a helyzet, említettem itt már ehhez kapcsolódóan az edzések szisztémáját is, itt két-három naponta vannak mérkőzések, edzeni nagyon nincs idő, valamint arra sem igazán, hogy hosszasan elemezzük, ki mit csinált rosszul. Ahogy vége az összecsapásnak, le kell zárni és már csak a következőt szabad a fókuszba állítani. Nyilván nem azt mondom, hogy teljesen el kell felejteni őket, hiszen a hibákból mindig érdemes tanulni, de nincs idő nyalogatni a sebeinket.
Zárásként előre is tekintenék, szóval annyit megoszthatok, mindenképp úgy megyünk Paksra is, hogy nyerni akarunk, és valahogy képesek legyünk 3 – 0-val továbbmenni. Azért lenne fontos ez, mert akkor érdemi időnk lenne pihenni egy esetleges döntőre, tudjuk, mennyit vett ki belőlünk a Falco elleni párharc. Persze azt sem mondanám így előre, hogy biztosan meg fogjuk nyerni az elődöntőt, de más természetesen nem lehet a célunk! A Paks nem nyert még ellenünk ebben a szezonban mérkőzést, de ettől függetlenül bizonyosan rendkívül kemény harc lesz a továbbiakban is. Szeretnénk a jó sorozatunk folytatni, tehát idegenben is diadalmaskodni, mert, ha erre képesek lennénk kedden, nagyon komoly esélyünk lenne lezárni a lehető leghamarabb ezt a sorozatot hazai pályánkon.
Tartsatok velünk minél többen, hiszen egyre keményebb a harc azért a célért, amit kitűztünk magunk elé idén! Jövő héten vasárnap csak pozitív dolgokról szeretnék beszámolni nektek, remélem nem is lesz okom másra!
Fotó(1.): forum.fmh.hu
Fotó(2.): Szabó László - BB1.hu
A szerk.:Folytatjuk tovább a videózást, most szintén egy válogatott meccsről, a tavalyi, bosnyákok elleni hazairól "idézünk", természetesen Ádám főszereplésével.
{youtubejw width="100%"}-4JKGmSpW3I{/youtubejw}