Hanga Ádám naplója (vol. 55)

Sziasztok! A mai bajnoki mérkőzésünk előtt szeretnék nektek beszámolni az utóbbi hetek történéseiről, s többek közt arról, hogy most miért nem lépek pályára a Real Madrid ellen.

Elsőként ugorjunk vissza a Valladolid elleni hazai találkozónkig, ami előtt utoljára jelentkeztem nálatok. Akkor nagy várakozással néztünk az alsóházi rangadó elébe, de sajnos kikaptunk saját közönségünk előtt. Tavaly övék volt a leggyengébb csapat a bajnokságban, ám idén jóval erősebbek, rögtön elverték a Barcelonát is idegenben. Ezen a találkozón sem tudtunk jól játszani, de vezettünk sokáig, de amikor megvan az előnyünk elkezdünk valami más kosárlabdát játszani és az ellenfél feljön és idegeskedünk.

Kicsit vízválasztó volt az a meccs, hazai pályán voltunk, nagyon nyerni is kellett volna, az ellenfél is verhető volt, tisztában voltunk vele, hogy onnantól csak nehezebb dolgunk lesz. Ha a csapat nem nyer, egyre feszültebb lesz a légkör, a közönség is elvárja tőlünk, hogy itthon nyerjünk mérkőzéseket, s mi magunktól is ezt várjuk.

Malagába jó érzésekkel utaztam el, hiszen tavaly győztünk náluk, én pedig személy szerint ott játszottam eddigi legjobb meccsemet, 21-et sikerült akkor dobni az Euroligás Unicajának. Most nyerni sem tudtunk, én pedig még egy kisebb sérülést is összeszedtem. A játékosok közül sokan ismerősök voltak számomra, hiszen a horvát válogatott két ásza, Krunoslav Simon és Luka Zoric, valamint edzőjük, Jasmin Repesa a mi csoportunkból juttatták ki csapatukat az Eb-re, Zoran Dragic ellen pedig egy felkészülési összecsapáson játszottam a válogatott tagjaként, mikor ő Szlovénia színeit képviselte. Idén jobban össze lett rakva ez a Malaga, mint tavaly, rengeteg neves érkezőjük volt a nyáron, ráadásul a felépülőben lévő Sergi Vidal még csak most fog majd csatlakozni hozzájuk. Borzasztóan kezdtük a meccset, onnantól szerencsénk, hogy tisztes eredményre tudtunk visszajönni a korai, majd 20-as hátrány után.

Mentünk tovább, nem tehettünk mást, de ott már mindenki érezte, hogy ennél sokkal több kell, különben baj lesz. A Lagun Aro nyeretlen csapatként érkezett hozzánk, saját közönségünk előtt természetesen mindenképp nyerni akartunk, de nem sikerült, hosszabbításban maradtunk alul. Tavaly azt számolgattuk, hogy mennyi győzelem lehet elég a bennmaradáshoz, ám idén más a helyzet, azt kell néznünk, hogy a kieső helyen tanyázó klubok éppen hogy állnak és náluk kell valahogyan eggyel több sikert begyűjtenünk, ez lebeg célként a szemünk előtt. Hiába, hogy a túlórát nem mi harcoltuk ki, hanem a san sebastianaiak, de úgy vélem, nekünk kellett volna, hogy lélektani előnyünk legyen az extra percekben, hiszen mégiscsak hazai környezetben játszottunk. Ám ez sem segített, akkor is vereséget szenvedtünk. Próbálom megtalálni a pozitívumokat ebben a rossz sorozatban, ami itt annyi lehetett, hogy támadásban és védekezésben is tudtam segíteni a csapatomat, de sajnos ez nem volt elég a győzelemhez. Azért volt igazán lesújtó ez a kudarc, mert tudtuk, hogy a Barcelona és a Real Madrid a két következő ellenfelünk.

Jött is a katalán sztárgárda otthonában lejátszott találkozó, amit értékelni nem is nagyon lehet, annyira siralmas volt a teljesítményünk. Európa egyik legjobb klubjáról beszélünk, mely napokkal korábban Moszkvában győzte le 21 ponttal a tavalyi Euroliga-döntős CSZKA-t, de 40 ponttal akkor sem kaphatunk ki! Ezzel sajnos történelmet is írtunk, ekkora különbséggel még sosem vesztett meccset a Manresa az ACB-s időszaka alatt. Számomra duplán szomorú volt ez az este, ugyanis megsérültem. Irányító poszton kellett helyt állnom, mert Javi Rodriguez nem állt a rendelkezésünkre. Próbáltam minél többet hozzátenni, de ez olyan volt, mint halottnak a csók és gyakorlatilag csak egy edzőmeccsé degradálódott a második félidő.

A hasfalam legalsó része húzódott meg pár héttel ezelőtt, éreztem, hogy valami nincs vele rendben és a Barcelona elleni találkozó közben amikor egyszer betörtem és kosarat szereztem, akkor Sadával ütköztem és éreztem egy kisebb pattanást, onnantól kezdve borzasztóan fájt végig a meccsen, a lefújás után szinte alig tudtam járni, a hazaúton is eléggé szenvedtem, még a kocsiból is alig tudtam kiszállni. Másnapra azért jobb lett, azóta pedig könnyített edzéseket végeztem, pontosabban arra összpontosítok, hogy ez a probléma megszűnjön. Sétálok 25 perceket reggel és délután is, valamint nagyon óvatos has-erősítő, regeneráló feladatokat végzek. Elküldtek MR vizsgálatra, ami alapján kiderült, hogy picit be is van ott szakadva az izom, ezzel pedig vigyázni kell, mert ugyan jelenleg nem érzek fájdalmat ott, ám még mindig be van szakadva, s amennyiben kapnék rá még egy ütést vagy rosszul mozdulnék, akkor az ott tovább szakadhat. Mivel az én játékstílusom a robbanékonyságról és a gyors irányváltoztatásokról szól, ezért nálam ez bármikor bekövetkezhet, az pedig még több időt venne igénybe, akár több hónapos kiesés is lehetne belőle, úgyhogy nagyon szerettem volna most játszani a Real Madrid ellen, ám elővigyázatosságból a csapatdöntés értelmében pihennem kell és nem öltözök ma be. 

Most a Real ellen Javi Rodriguez megint nem játszik, de igazoltunk egy új embert a veterán Ferran Lavina személyében, aki a rutinjával sokat segíthet. Ő a Fuenlabradából jött, s érdekesség, hogy egyszer úgy kerültem be egy dobásblokkolással a Top 7-be, hogy éppen az ő kísérletét hárítottam el. Régen játszott Manresában elég sokat, innen indult a pályafutása. Kiválóan ismeri a ligát, ami fontos is, nagy respektje van az egész bajnokságban, remélem, hogy támadásban és védekezésben is tud nekünk segíteni. Egy harcos játékosról van szó, aki semmiben nem extra ugyan, de a játék összes elemében képzett és jó, amit az edzőnk is kiemelt vele kapcsolatban, egy erős karakter ő, ami remélhetőleg a csapatunkra is hatással lesz.

Ha nem is nyerünk ma este a 19:00-tól kezdőd Real elleni találkozónkon, de nagyon kéne egy jó teljesítmény és egy szoros mérkőzés. A Madrid jelenleg még jobb, mint a Barca, nem is kaptak még ki ebben a kiírásban, s az Euroligában is vezetik a csoportjukat. Szurkoljatok nekünk és nézzetek bennünket a SportKlubon, nagyon sajnálom, hogy engem játszani nem láttok, de készülök nektek egy kis meglepetéssel kárpótlásként!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus