Hanga Ádám naplója (vol. 61)

Sziasztok! Egy nagyszerű siker után tudok beszámolni nektek az utóbbi heteim történéseiről, hiszen vasárnap legyőztük itthon az EurópaKupában azóta a négyesdöntőbe is bejutó Bilbaót! Az élmény frissessége miatt azt mondom, kezdjük is ezzel a diadallal a múltidézést...

Nagyon fontos volt, hogy jól kezdtük a mérkőzést a baszkok ellen. Az izlandi fiatalunk, jó barátom, Hauk Palsson élt a lehetőséggel, hiszen ő most helyettem kezdett és az volt az első számú feladata, hogy Mumbrut fogja, de ezen felül támadásban is szép dolgokat csinált, kis túlzással lehetne mondani, hogy ő oktatta a világbajnok spanyol rutinrókát. Gyorsan szerzett nyolc pontot, amivel meg is adta az egész csapatnak az alaphangot a meccshez. Tényleg hihetetlenül jól játszottunk, hazai közönség előtt ez pláne fontos volt. A találkozó előtt kifeszítettünk egy molinót a csarnokban, amire az van írva, hogy "Sosem adjuk fel és a végsőkig fogunk harcolni!". Úgy vélem, ez a mentalitás eddig is jellemző volt a társaságra, csak nem jöttek a győzelmek. Most összejött a dolog, bár a végén így is több szerencsétlen dolog történt és nagyon felengedtük a Bilbaót, ám a legfontosabb az, hogy mi nyertünk.

Amikor Alex Hernandez a végén rápattintotta a labdát lábára, akkor azért végigfutott az agyamon, hogy ezek annyira mi vagyunk, kaptunk ki már rengeteg meccsen hasonló módon és még az utolsó pillanatban három pont előnynél imádkozhattunk, hogy Raul Lopez rontsa el az egyenlítő triplát a sarokból, de szerencsére kimaradt és célba értünk! Elképesztően nagy kő esett le a szívünkről, nem tudhatjuk, mi lett volna már akkor a hosszabbításban, így óriási örömöt okozott a győzelem nekünk!

Én úgy éreztem, hogy nekem annyira nem ment a játék, de a pattanózás legalább szépen összejött. Úgy is gondolom, hogy az atletikus képességeimet jobban ki kell használnom ezen a téren és amennyire lehet, segítenem kell a pattanók összeszedésében. Nagyon fontos, hogy amikor nem megy a dobás, mint például most, akkor tudjak hozzátenni a csapatjátékhoz még többet. Persze ha még egy pontot sikerül szerezni és összejön a dupla dupla, akkor az még nagyobb örömet okozott volna, de a lényeg az abszolút a győzelem!

Visszakanyarodva a korábbi mérkőzéseinkhez, a Joventut Badalona elleni hazai összecsapásunk volt a legkorábbi, amiről még nem beszéltem nektek. Az is egy szoros derbi volt, melyen vezettünk sokáig, de végül sajnos kikaptunk. A szerencsétlenség-sorozatunk ott kezdődött, hiszen a hétvégén játszottunk a Badalonával, ami egy nagyon fontos meccs lett volna nekünk, úgy éreztük, elkaphatjuk őket otthon, ami a bennmaradás szempontjából igencsak lényeges is lett volna.

Pénteken edzettünk délután, akkor Charles Ramsdell 15 perccel a tréning vége előtt alsó poszton egy sarkazásnál kifordította a térdét, el is szakadt az oldalsó keresztszalagja, majd Javi Rodriguez négy másodperccel a befejezés előtt sérült le... Játszottunk az edzésen, becsapdáztuk Alex Hernandezzel őt, eladta a labdát, ami után volt egy gyorsindításunk, ami alatt Josh Asselin elesett, így pedig egy nagy izzadtság-tócsa maradt a parketten. Mivel csak négy másodperc maradt vissza, gyorsan be akarták dobni a labdát, s ahogy Javi hátrált, elcsúszott és mindene elszakadt a térdében: a külső, a belső és az elülső keresztszalagja is, óriási fájdalmak közepette szenvedett, s nyolc hónapra ezzel ő sajnos ki is dőlt a sorból.

Egy edzésen két térdszalagszakadás, ez az, amit még én sem láttam sohasem, ez sajnos lelkileg borzasztóan visszavetett minket, így vágtunk neki a meccsnek. Én is végig 2-3-asban készültem a héten, ám így irányítóban kellett helyt állni. A végén elhúztak a 31-es VAL-t elérő Gaffney vezetésével, sajnos akkor megint alulmaradtunk.

Utána jött a Lagun Aro elleni idegenbeli kiesési rangadó, amivel kapcsolatban nem is kell mondani, hogy akkor pontosan ugyanúgy álltunk, ezért hatalmas volt a tét, ráadásul otthon ki is kaptunk a san sebastianaiktól, így muszáj lett volna diadalmaskodnunk. Ott is irányítottam, de jött közben a Barcelona B-ből Joan Creus, ő még akkor két nap alatt nem tudott annyira jól beilleszkedni, csak három percet kapott. Sokat tudtam egyesben játszani, rengeteg betörésem is volt, főleg az elején jól is ment a játék, de a fordulás után már nekem sem jöttek össze a dolgok. Hiába voltunk végig pariban, ott sem sikerült nyernünk, s akkor óriási lépéshátrányba kerültünk.

Borzasztó nehéz ilyenkor a sorozatos vereségeket követően újra rápörögni a következő kihívásra, ám a mi csapatunk erőssége pont az, hogy nem adjuk fel soha és képesek vagyunk megőrizni a motivációnkat.

Jött az Unicaja Malaga elleni hazai mérkőzésünk, ahol nem játszottunk jól csapatszinten sem, védekezésben sem álltunk össze, tulajdonképpen simán el is buktunk. Eléggé hullámzóan teljesítettünk ezen a találkozón, de nem igazán tudtunk mit kezdeni az euroligás ellenféllel. Nem szeretném előszedni a játékvezetőket, ugyanis nekünk ligautolsóként nehéz kivívni a tiszteletüket, egyszerűen nem kapunk meg olyan fújásokat, mint amiket más csapatok igen, de ezzel együtt kell már élnünk idén, ez nem fog addig megváltozni, míg el nem mozdulunk a kiesőzónából.

Ez a vereségünk nem volt szégyen, hiszen 12 ugyanolyan, nagyon jó képességű játékos alkotja a csapatukat, attól függetlenül erősek, hogy nem állnak eddig fényesen az ACB-ben - de jól mutatja az erejüket, hogy az Euroligában a legjobb nyolc közé jutásért játszanak, s a mi meccsünk előtt például a Realt verték meg idegenben Madridban.

Két hete a Valladolidnál volt jelenésünk, az első fordulókhoz képest rengeteg változáson mentek ők keresztül, kis túlzással az egész csapatukat lecserélték, többen távoztak anyagi okokból is, tudjuk is, hogy vannak financiális gondjaik. Náluk az első félidőben nagyon jól mozgattuk a labdát, nekem is és a csapatnak is beestek a dobások, de a fordulás után nem találtuk meg egymást annyira támadásban, sok volt az egyénieskedés, a Valladaloid pedig eldöntötte a mérkőzést, nem igazán volt már esélyünk, csak loholtunk az ellenfél után. Ott is rengeteg, 36 büntetőt dobhattak, mi pedig 10-et, ezt is csak ketten harcoltuk ki Troy DeVries-zel. Idegenben mindig nehezebb játszani, de oda is nyerni mentünk és az első félidei játékunk alapján meg is érdemeltük volna a győzelmet, ám a második 20 percben mutatottakat alapul véve sajnos jogosan diadalmaskodott a riválisunk.

Utána jött a mostani Bilbao elleni derbi, ami előtt az edzőnk kérte, hogy sokkal keményebben védekezzünk, s ha faultolunk, akkor azt legalább jogosan fújják ránk. Egész héten nagyon kemény játékkal készültünk az edzéseken, az edzők is alig fújták le a szabálytalanságokat, hogy szokjuk ezt a stílust, ennek pedig meg is lett az eredménye. A harmadik negyedben volt egy fantasztikus sorozatunk, ami végül is a győzelmünket eredményezte.

A Valladolid elleni meccset megelőzően jött az új négyesünk, Nemanja Alekszandrov, aki inkább most tudott először a hasznunkra lenni, hiszen neki is be kellett illeszkednie. Volt már egy térdsérülése, de elég neves csapatokban szerepelt korábban, nagyon tehetséges kosarasról van szó, aki hatalas segítség lehet nekünk a továbbiakban.

Most megyünk az Estudianteshez, aztán a Fuenlabradánál játszunk, tehát mindkétszer Madridban vendégszerepelünk, s mindkét találkozó kritikusan fontos lesz. A Fuenlabradának nyolc győzelme van, nekünk öt, kemény lesz ez a két összecsapás. Madridban sosem könnyű nyerni, ugyanabban a csarnokban játszik az Estudiantes, mint a Real, jók is ők most, nem úgy, mint tavaly, amikor papíron ki is estek. Lekopogom, ha ezen a héten senki sem dől ki nálunk, akkor a lehetőségeinkhez képest kompletten tudunk elmenni a fővárosba és remélem, hogy folytatjuk ezt a játékot, amivel lehet is keresnivalónk. Rajtunk nincs már semmi nyomás, de oda kell tennünk magunkat, harcolnunk kell a végsőkig és lesz, ami lesz alapon menni kell előre. Mindig csak a következő mérkőzésre szabad koncentrálnunk és csak a saját dolgainkra muszáj fókuszálnunk, aztán meglátjuk, hogyan alakul közben a Fuenlabrada sorsa és, hogy miről dönt majd az a találkozó.

Szurkoljatok nekünk vasárnap 18:30-tól, mindenképpen bravúrt szeretnénk elérni Madridban!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus