Hanga Ádám naplója (vol. 62)

Sziasztok! Igen rég nem tudtam jelentkezni nálatok, de most igyekezlek kárpótolni benneteket ezért, úgyhogy jó sok dologról fogok mesélni, hiszen nem kevés dolog történt velem az utóbbi bő egy hónapban.

Kezdjük is időrendben! A legrégebbi meccsünk, amiről még nem meséltem nektek az az Estudiantes elleni madridi bajnokink volt. Tudtuk, hogy amennyiben kihozzuk esetleg két győzelemmel a két fővárosi derbit, úgy reális esélyünk lenne az előzésre, ezen a találkozón nem is kezdtünk rosszul, de a végjátékban sajnos nem értünk célba. Ott nekem sem ment rosszul a játék, de a hajrára egész egyszerűen felőrlődtünk és nem tudtunk jó döntéseket hozni.

Ezt követően újra Madridba mentünk és úgymond sorsdöntő mérkőzést vívtunk a Fuenlabradával, ahol a tét az volt, hogy marad-e legalább matematikai esélyünk a bennmaradásra. Nagyon fájó, hogy nem csak kikaptunk, de már az első pillanatokban látszott, hogy sanszunk sem igazán lesz a győzelemre, annyira energikusan kezdett a riválisunk, mi pedig ehhez képest teljesen más ritmusban kosárlabdáztunk, enerváltak voltunk. A második félidőben némileg felzárkóztunk, de már nem érettük őket utol. Sajnos nekem sem ment ott a játék, a dobásaim nem akartak beesni és igazán aktív sem tudtam lenni.

Utána játszottunk a Murciával, mégpedig itthon, ezt a csatát meg is nyertük, de ekkora már eldőlt, hogy kiesünk, nem volt tétje számunkra a meccsnek - azon felül, persze, hogy szerettük volna kiszolgálni a szurkolóinkat. Ez egy igen jó ütközet volt, vezettünk végig, de a hajrában visszajött az ellenfelünk, sőt, már vezettek is, de a rendes játékidő végén az utolsó támadásnál nálunk volt a labda. A csapattársam rádobta a hármast, én pedig elmentem a támadólepattanóért, hogy ha bármi történik, akkor legyen még esélyünk a labdát megszerezni. Így is lett, hip-hop a kezembe esett a labda, ami a palánkról vágódott vissza, én pedig meglepődötten felhajítottam, ami hála istenek, be is ment, aztán hosszabbításban nyertünk is. Szóval jó volt az a derbi, már csak azért is, mert ebben a szezonban rengeteg mérkőzést vesztettünk el úgy, hogy az utolsó másodpercekben az aktuális ellenfelünk talált egy kosarat, így pedig egy kicsit kiegyenlítettük a számlát, pláne, hogy diadalmaskodtunk is.

Erre rá egy héttel mentünk az akkor az Euroliga rájátszásából éppen kieső Caja Laboralhoz idegenbe. Ők a CSZKA Moszkvával játszottak pár napon belül négy mérkőzést is, s érződött is rajtuk, hogy kicsit rossz szájízzel léptek ellenünk pályára, legalábbis nem voltak annyira energikusak, illetve az én meglátásom szerint volt egy kis szomorúság is a játékukban. Próbáltunk minél keményebben játszani, az ilyen csapatok ellen viszont így sem könnyű, hiszen rengeteg minőség játékosuk van. Akkor például sokat jegelték Lampét és Nocionit, ám akik helyettük voltak bent, azok sem akárkik az európai kosárlabdázásban. Fel tudtuk venni velük a harcot, aminek nagyon örülök, nekem egyénileg is egy jobb meccsem volt ez. Úgy vélem, hogy az én helyzetemben nem mindegy, hogy milyen teljesítményeket tudok nyújtani az igazán nagy csapatok ellen, hiszen a célom az, hogy egyszer egy ilyen klubnál játsszam.

Következett a Canarias elleni összecsapás, amit itt Manresában vívtunk meg, ott a forduló MVP-je címet is ki tudtam érdemelni, nekem ez egy óriási mérföldkő volt a karrieremben. Azért meg kell említenem, hogy igen rosszul védtek, tulajdonképpen azt tudtam csinálni ellenük, amit csak akartam, de örülök, hogy ennyire összejöttek a dolgok, bár megint kikaptunk, ami a tétnélküliség ellenére is fájó volt. Rosszul esik ez ilyenkor, hiszen hiába adok bele apait-anyait, így sem sikerül nyerni, ez valamennyire el is veszi az ember örömét, még ha simán az egész forduló legjobbja is tud lenni az egyéni produkciójával.

Ezt követte a Zaragozában lejátszott bajnokink két hete, ahol újfent nem jött össze a siker. Meg kell, hogy mondjam, a Zaragoza az egyik legjobb, illetve legszebb kosárlabdát játszó csapat jelenleg az ACB-ben, egyszerűen mindenkinek megvan náluk a helye, s kollektíven tudják is, mit kell csinálniuk a pályán, gyönyörű csapatjátékot produkálnak hétről hétre. Ellenünk is ezt tették, nagyon szépen ment náluk a labda, emiatt könnyedén meg is vertek bennünket. Miután a megelőző héten MVP lettem, akkor több figyelmet is kaptam védekezésben, de azt gondolom, hogy ha nem is a 12 pontommal, de a mezőnymunkámmal nagyon sokat hozzá tudtam tenni a csapatunk teljesítményéhez. Az egyik legjobb mérkőzésem volt ez, legalábbis abban a tekintetben, ahogy éreztem magam a parketten: harcoltam, lepattanókért tudtam menni, brusztolós tudtam lenni, ami pedig rám korábban annyira nem volt jellemző, kiharcolt faultjaim is voltak bőven.

Annak pedig külön örülök, hogy az utóbbi időben többször előfordul, hogy kiemelkedően hasznos tudok lenni, ezt fejben tudtam szépen megkomponálni, oda tudok már figyelni elég sok mindenre és egyre inkább agresszív vagyok a pályán, bármit is csináljak éppen.

A múlthéten az utolsó meccsemet játszottam Manresában, hiszen nem titkolt, hogy nyáron új klubhoz szeretnék kerülni a továbblépés miatt egy olyan csapathoz szeretnék kerülni, mely legalább az Európa Kupában, de inkább az Euroligában szerepel. Úgy álltam én is oda a Cajasol Sevilla ellen, hogy lehet, ez lesz az utolsó mérkőzésem itt és szeretnék mindent kiadni magamból és minél keményebben odaállni ehhez a derbihez. A közönségünk minden tiszteletet és hálát megérdemel, ugyanis végig itt álltak mellettünk annak ellenére is, hogy ebben a nehéz időszakban nem sok mérkőzést nyertünk. Ez egy óriási plusz dolog nekem, s nekünk, egy remek közönségről van szó. Sajnos nyerni azt viszont most sem tudtunk. Természetesen nem kell külön hangsúlyozni, hogy a Sevilla költségvetésben és játékosállományban is előttünk jár, hiszen ezt szinte majdnem minden ellenfelünkről elmondhatjuk, viszont ennél azért többre futhatta volna, keményebben kellett volna játszanunk.

Sajnos mindenki inkább a maga feje után ment, a védekezésünk pedig puha volt, így nem meglepetés, hogy alulmaradtunk, nehéz volt, hogy végül nem tudtuk megadni a közönségnek, amit szerettünk volna, igaz, ők így is hálásak voltak nekünk. Annak örülök azért, hogy volt 6 gólpasszom, ami a legtöbb volt ebben a szezonban, ezeket egyébként inkább a végjén tudtam kiosztogatni, ugyanis akkor már irányítóban voltam fent. A 19 dobott pont is örömteli, mondhatom is, hogy az utóbbi hetekben elég fontos szerepet tudtam már betölteni a csapatban, ez meglátszott a pontjaimon is. A héten pont beszéltem is az edzőnkkel, ő említett is, hogy még több játékot kell rám hívni, főleg a pick'n'roll-oknál. Szerinte a legjobb formában lévő játékos vagyok a csapatban, ezért kellene, hogy a lehető legaktívabb legyek.

Szintén jó dolog, hogy össze tudtam hozni ezt a +13-as +/- mutatót a 25 percem alatt, ez is igazolja, hogy amíg pályán voltam, addig egy 16 ponttal elvesztett meccsen is olyat tudtam hozzátenni, amivel csapatszinten is eredményesek voltunk.

Az utolsó mérkőzéssel kapcsolatban még azt is tudnotok kell, hogy az edzőnk, Jaume Ponsarnau is elköszönt a közönségtől, hiszen ő 10 év manresai edzősködés után nem marad a csapatnál. Hatalmas tapsot kapott a szurkolóktól, mi is szerettük volna, hogy győzelemmel búcsúzzon, de ez nem jött össze, Hét évet volt egyébként vezetőedző a klubnál, 200-nál is több ACB meccset játszott a csapattal, nagyon szerették és becsülték itt. Nem beszéltünk arról, hogy neki milyen lehetőségei lennének jövőre, de ő is most érzi úgy, hogy eljött az idő a váltásra. Én minden jót kívánok neki, remélem, hogy egy jó csapathoz, egy nagyobb költségvetéssel rendelkező klubhoz kerül. Ő rengeteget segített nekem, nagyon hálás vagyok, hogy két évig vele dolgozhattam. Főleg mentális dolgokban tudtam előrelépni általa. 

Az utolsó forduló következik, holnap 12:30-tól Valenciába látogatunk, a meccset pedig otthonról ti is láthatjátok majd az online streamek segítségével. Jaume fel is hívta a figyelmünket arra, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy úgy játsszunk, ahogy azt tettük a Sevilla ellen, ugyanis ebben az esetben óriási verésbe szaladnánk bele. A Valencia egy igen jó csapat, legalábbis lényegesen erősebb, mint a Cajasol, ezen felül pedig igen remek formában is vannak, legutóbb például a Bilbaót verték. Nekünk úgy kell odamennünk, hogy 100 százalékig koncentráltak vagyunk, ezen felül pedig élveznünk kell a játékot. Egy nagyon hosszú és nehéz szezonon vagyunk túl, sok minden történt ebben az évben. Szeretném, hogy sérülés már ne történjen, nekem ráadásul még egy kis betegséggel is meg kell küzdenem itt a végén, de remélem, hogy ez nem akadályoz meg abban, hogy pályára léphessek holnap.

Azt gondolom, hogy az, hogy az idény második felére lesérült két kezdőemberünk, Javi Rodriguez és Charles Ramsdell, mindenképp előre vetítette azt, hogy nekem is egyre többet kell vállalnom, főleg támadásban. Miután megjött az önbizalmam, egyre inkább össze is jött ez. Előtte ezen a téren voltak gondjaim, önbizalom nélkül pedig borzasztóan nehéz, most viszont már fejben sokkal inkább össze tudom rakni a saját játékomat, ez a lepattanóknál, szerzett labdáknál segített a legtöbbet, ez pedig meghozta a még nagyobb komfortérzetet, ez után már támadásban és védekezésben is egyre könnyebb lett a játék - kezembe estek a lepattanók, többször értem el sikert minden területen. Ez csak akkor jön össze stabilan, hogy ha amikor nem megy éppen, akkor brusztolós játékkal is eredményes, hasznos képes maradni. A társak is egyre inkább elkezdtek bennem bízni, ezért több labdám is volt, például legutóbb is volt 11 rádobásom, s mostanság elég sokszor van 10 feletti mezőnykísérletem, holott a szezon első felében talán egyszer sem történt ilyen. Átlagban 5-6 próbálkozásom volt, most ez nagyjából a duplája.

A negyedik legtöbb faultot harcoltam ki eddig a ligában, ami annak is köszönhető, hogy Jaume rengeteget mondta nekem, hogy keressem ezeket a kontaktokat. A pici faultokat itt nem annyira fújják be, s tavaly jóval kevesebbszer is kaptam meg ezeket a fújásokat, mivel inkább elfelé ugrottam a védőktől, ebben az évadban már inkább úgy támadom a gyűrűt, hogy nem adok más lehetőséget a bíróknak, csak azt, hogy faultot fújjanak. Agresszív vagyok, keményen török a gyűrűre, nem félek a blokkoktól, pedig korában volt ezzel gondom, most már ha kapok is egy sapkát, akkor sem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget, visszafutok és megpróbálok újra eredményes lenni. Ezekben tudtam fejlődni, s ez is egy komoly előrelépés volt ebben az évben. Le is tisztult a játékom és a tempókat is sokkal nagyobb magabiztossággal vállalom el, ebben a nyári munkának is komoly szerepe volt, persze még mindig van hova fejlődni, úgyhogy keményen dolgozom tovább!

Bízom benne, hogy holnap játszhatok 12:30-tól és ti is láttok majd bennünket, hamarosan újra jelentkezem!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus