Hanga Ádám naplója (vol. 64)

Sziasztok! Mióta legutóbb jelentkeztem, rengeteg fontos dolog történt velem, megvan az új csapatom és átestem a műtéten is. Most bőven van mit mesélnem nektek, szeretném veletek megosztani, hogy mit tapasztaltam eddig a Laboral Kutxánál, illetve itt, Vitoriában és pár érdekességet megosztanék a rehabilitációmmal kapcsolatosan is.

Érdekes volt az első utam Vitoriába, abszolút egy euroligás csapathoz méltóak a körülmények, én pedig előszörre egy nagyon jó szállodában laktam. A műtétemet a teniszcsillag, Rafa Nadal orvosa hajtotta végre, aki kiváló szakembernek számít, maga az operáció egy magánrendelőben zajlott és minden flottul is ment ezzel kapcsolatosan. Örülök, hogy túl vagyok rajta, annak viszont természetesen nem, hogy kiderült, hosszabb lesz a felépülésem egy pici lyuk miatt, ami a porcnál alakult ki, de az mindenképp jó, hogy erre a gondra rájöttek. Anno mondták, hogy még az is lehet, hogy ha két hónapot pihenek a nyáron, akkor esetleg elkerülhető a műtét, ám most már tudjuk, hogy amennyiben nem nyitják fel a lábam, nem is derül fény erre a sérülésre és soha sem lett volna emiatt rendben a lábam. Ha így kezdem a szezont, akkor már elég korán újra fájni kezdett volna valószínűleg, úgy pedig sokkal kellemetlenebb lett volna az egész. Szerencsére így is készen leszek a szezon kezdetére.

A klubnál körbevezettek az egész csarnokban, bemutattak mindenkinek, találkoztam a csapat illetékeseivel, vezetőkkel, pár játékossal, a csarnok pedig elképesztő. Hogy mennyi sajtós terem van, illetve olyan helyiség, melyek minden egyes korosztálynak, edzőnek sajátjai. VIP termek vannak, ahol a szponzorok tudnak megjelenni, kommunikálni, magának a csarnoknak a parkettája, a gyűrűk, s minden tartozék a lehető legjobb minőségű. A falak tele vannak az eddigi sikerek képeivel, Dávid Kornélról is van több fotó, továbbá van egy külön NBA-fal azoknak, akik játszottak a tengerentúlon is. Óriási élmény volt ez a számomra, nagyon jó benyomást tett rám a klub ezzel is.

Szép lassan minden helyre áll körülöttem, a rehabilitáció nagyon jól halad, van egy külön edzőm, akivel ezt az egészet csináljuk. Már két hét után tudtam 20 perceket biciklizni, valamint félórákat, órákat sétálgattam a medencében, illetve ott különböző gyakorlatokat csinálni, pedig általában csak négy hét után jut el ide, aki hasonló sérülésből lábadozik. Ez viszont nem jelent semmit, a lényeg, hogy annak a kis porcnak be kell épülnie, ha ez meglesz, akkor semmi probléma nem lesz a továbbiakban.

Maga a két város, Manresa és Vitoria is sokban különböznek egymástól, a volt csapatom egy sokkal kisebb városban helyezkedett el, míg Vitoria nagyjából 300 ezer lakosú. Érdekes az időjárás, mert ugyan most borzasztóan meleg van, de mondja is itt mindenki, hogy ne higgyem azt, hogy folyamatosan jó az idő Baszkföldön, télen rendesen hideg van. Rengeteg park van, ami mondjuk Manresára nem volt igaz, de ami hasonló, az az, hogy itt is gyakorlatilag csak kosárlabda van. Sokan említették is, hogy ebből a szempontból sok a párhuzam, hiszen fanatikus a közönség, valamint az emberek is hasonló mentalitásúak. Úgy gondolom, ezek miatt is igaz, hogy az én személyiségemhez a legjobban ez a klub illik a nagy csapatok közül.

Az utóbbi két hétben, miután megjártam Magyarországot, visszajöttem Vitoriába, azóta is gőzerővel csinálom a rehabilitációt. Volt a napokban, hogy éreztem fájdalmat, ami nem annyira jó, de például hétfőtől már csak egy mankóval kell járnom, ha minden igaz. Azért nem állhatok rá a lábamra rendesen még, mert a kivett porcnak rendesen újra kell épülnie, emiatt kapok injekciókat, de előbb utóbb rendben lesz ez. Egyre jobban tudom terhelni a lábam és egyre többféle gyakorlatot tudok csinálni, érzem a gyógyulást, valamint elkezdtem a héten kondizni is, rettentően durva izomlázam is van miatta, hiszen előtte egy hónapig nem végeztem ilyesmi feladatokat. Nehéz türelmesnek lenni, mert én már sétálnék meg futnék, de be kell tartani a fokozatosság elvét, hiszen azonnal ad egy jelet a testem, ha kicsit többet akarok, mint kellene, most is emiatt fájt a térdem.

Egy elég hosszú mentális és fizikális pihenés áll mögöttem, ami abból a szempontból jó, hogy vélhetően pár évig nem lesz majd hasonló, ez jól is jöhet így a karrieremben, pláne, hogy rég nem is volt ilyen. Augusztus 26-án kezd a csapat edzeni, én pedig szeptember vége felé csatlakozhatok majd hozzájuk a tervek szerint. A keretünkből sokan ott lesznek a szeptemberi Eb-n, csak a szintén sérülésből felépülő francia srác, Fabien Causeur, valamint a két új szerzemény, Walter Hodge és az amerikai Lamont Hamilton kezdik majd el az alapozást a rutinos Andres Nocionival - a többiek, Huertel, Van Oostrum, San Eemeterio, Pleiss és Jelinek mind az Európa-bajnokságon képviselik saját válogatottjaikat, aztán majd csak szeptember végén jönnek.

A keretet tekintve alakulunk, de a magasembereknél még kell, hogy legyen érkező, négyes és ötös posztra is. Fernando San Emeterio is marad, azt nyilatkozta mindenhol, hogy itt képzeli el a jövőjét, bár bevallom nem tudom, hogy van-e már aláírt szerződése a következő szezonra, ő szabadon igazolható volt a nyáron ugyanis.

Közben megvan egyébként a lakásom is, egy szép nagyot kaptam, be is költöztem, rendezkedem.

Amint lesz miről beszámolnom nektek, mindenképpen jelentkezem a friss információkkal, addig is további szép nyarat mindenkinek!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus