Hanga Ádám naplója (vol. 7)

Tegnap végre eljött a döntő első mérkőzése, mi pedig egy nagyon nagy tettet vittünk véghez, ugyanis sikerült idegenben legyőznünk a pályaelőnnyel rendelkező Szolnokot. Egész héten azt hangoztattuk, mennyire fontosnak tartjuk az első mérkőzést, mert úgy gondoltuk, ha azt el tudjuk hozni, akkor az a későbbiekben még komolyan számíthat, főleg a lelki hadviselés szempontjából. Igazi csapatként mentünk fel a parkettre, ez az eredményességünkben is megmutatkozott, hiszen hat játékosunk érte el legalább a 10 dobott pontot. Véleményem szerint extra csapatteljesítményt nyújtottunk, a szezonban ennyire jól még nem játszottunk, rendkívül büszke vagyok az összes csapattársamra, mert ennyire együtt tudtunk produkálni, felejthetetlen élményt jelentett ez számomra. Természetesen egy ilyen lehetőséggel a kezünkben nem is akarunk megállni, a keddi derbit szeretnénk megnyerni, de legalábbis ugyanezt a teljesítményt a pályára rakni, ami ha összejön, biztosan meg is hozná a gyümölcsét. Akkor tennénk igazán nagy lépést afelé, hogy megnyerjük ezt a párharcot, mert ez csak az első meccs volt, innentől kezdve, ha esetleg 3 – 1-re kikapnánk, a tegnapi sikerünkre senki sem emlékezne a későbbiekben. Meg kell ragadnunk ezt a lehetőséget, valamint tovább is kell vinnünk a lendületet, és a soron következő találkozón ennek tudatában kell lennünk.

Az, hogy 18 pont lett közte, talán kicsit csalóka lehet, de ezen az összecsapáson úgy vélem, indokolt volt ez a különbség. A harmadik negyed elején még jól kezdett a hazai alakulat, ám valami történt és több könnyű találatot szereztünk, ott egy picit megtört a Szolnok. Átálltak zónába, mi pedig gyönyörűen kijátszottuk azt, például Bódi Feri triplái is nagy löketet adtak ekkor. Simon Balázs úgyszintén sokat hozzátett ebben a periódusban, azzal, hogy át tudtuk dobni ezt a zónát, az ellenfelet meg tudtuk törni lélekben, a vége felé már talál fel is adták a mérkőzést. Ki szeretném emelni Keller Ákos játékát, aki végig nagyon jól fogta Báder Marcit. Továbbra is ez kell, mert ő kulcsfontosságú játékosa az Olajnak, ez nagyon kritikus lehet az egész sorozatot tekintve.

Hússzal nyertük a lepattanó-csatát, ami engem is meglepett, csak a találkozó lefújása után a statisztika megnézésekor szembesültem ezzel a ténnyel, belülről annyira nem éreztem ekkora különbséget ebben a kategóriában. Egyrészt az utolsó periódusban már annyi elkeseredett kísérletük volt, ami után össze tudtuk szedni a labdát, hogy az sokat nyomhatott a latba, valamint nem szabad elfelejtenünk az egészmeccses kiváló támadólepattanózást, ez volt a két összetevője a számok általi hatalmas különbségnek.

A saját produkciómmal kapcsolatban úgy vélem, hogy az első félidőben voltak jó megmozdulásaim, a továbbiakkal nem vagyok annyira elégedett, bár még a nagyszünet előtt egy dobásnál az achillesem megsérült, a maradék időben sajnos végig éreztem ezt, a meccs végére ugye ki is hűlt, úgyhogy eléggé komoly fájdalmat is okozott, remélem, pár nap alatt teljesen össze tudom szedni magamat. Már említettem korábban, mennyire kritikus nálam, hogy bemennek-e a triplák, most sajnos nem jöttek be, így tényleg leginkább a csapattársaimat kell dicsérnem. Mindenki hozzátette azt a kicsi pluszt, ami kellett, ezért annyira nem is volt hál’ isten szükség a tripláimra, a legfontosabb, hogy igazi csapatként játszottunk egy ilyen kulcsszituációban.

Életemben először szerepelek bajnoki döntőben, de persze erre is ugyanúgy készültem, mint előtte bármelyik derbire, persze az atmoszférából azért lehetett érezni, mennyire különös fontosságú találkozót vívunk meg éppen. Az alapfelállás szerint idegenben léptünk pályára a legerősebbnek kikiáltott klub ellen, de én annak szellemében mentem ki, hogy úgy játszom, ahogy szoktam. Természetesen külön öröm, hogy ez egy bajnoki döntő, de szerintem fontos is volt, hogy ennek súlya nem látszott meg a játékunkon, legalábbis negatív értelemben semmiképpen sem. Nagyon régóta nem tudott az Albacomp idáig eljutni, úgyhogy büszke vagyok a társaimra, illetve a vezetőinkre, mindenkire egyaránt.

Az e heti felkészülésünk teljesen zökkenőmentes volt, egész végig nyugodtan tudtunk készülni együtt. Nagyon jókat edzettünk, tudtuk próbálgatni a saját játékainkat, persze azt is kielemeztük, kit milyen módon kellene védeni az adott szituációkban, ez pedig ki is jött a teljesítményünkön.

Előre tekintve a keddi összecsapásra kell fókuszálnunk teljes mértékben, pont azt beszéltük a többiekkel, hogy ugyanazt kell játszanunk, mint eddig, nem szabad, hogy terhet rakjunk magunkra, főleg azért, mert ebben a helyzetben - szerintem - akinek idegeskednie kell, az a Szolnok. Ha ők kikapnak még egyszer, akkor nagyon komoly bajban lesznek, tehát nekünk csak hoznunk kell a saját játékunkat és amennyiben ilyen elánnal tudjuk magunkat belevetni a küzdelembe, akkor győzni tudunk majd. Az a tény is mellettünk szól, hogy még senki nem tudott nyerni a hazai pályánkon, szeretnénk az egész idényt úgy befejezni, hogy ez ne is változzon. Ma nyilván egy kicsit enyhébb tréningünk lesz, de utána hétfőtől újra a megszokott ütemben készülünk az Olajra. Vissza fogjuk nézni a mérkőzést, azokat a hibákat, amiket ejtettünk igyekszünk majd kijavítani, azokra valamelyest hangsúlyt fektetni.

Keller Ákost ugyan már kiemeltem korábban, de nem lehet szó nélkül elmenni az egész playoffban mutatott produkciója mellett sem. Nagyon örülök neki, hogy fejben és fizikailag is megérett, illetve koncentrációban is a maximumot hozza. Azt hiszem nem láttam korábban még ennyire összpontosítva és fegyelmezetten játszani, ezzel most képes volt a magyar mezőny talán legjobb centerét is jelentősen limitálni, azaz nagyon jó úton halad afelé, hogy belőle is klasszis center lehessen. Nagyon jól harcolt ma, odatette magát, tényleg együtt élt a játékkal mind támadásban, mind pedig védekezésben. Pontosan egy ilyen Keller Ákos kell nekünk, remélem, meg is tudja tartani ezt a formáját. Szüksége volt egy kis időre, míg beleszokott ebbe a fontos szerepkörbe, mi pedig kiválóan tudjuk is használni őt.

Az NBA-ről már ejtettünk szót, de azért megemlíteném, hogy nézem természetesen az Euroliga küzdelmeit is, ha tehetem. Pénteken a második elődöntőhöz volt szerencsém, azaz Maccabi és a Real Madrid csatájához, ahol az izraeliek valósággal oktatták a spanyol gárdát. Természetesen most a saját dolgainkra koncentrálunk, de Simivel és Hendlein Rolival egy kávé mellett bizonyosan nézni fogjuk a mai döntőt is.

Jövő hét vasárnap újabb sikerekről szeretnék itt beszámolni nektek, de amennyien csak tehetitek, gyertek szurkolni nekünk akár élőben is!

Fotó(1.): Albakosar.hu

Fotó(2.): Bugány János - BB1.hu

A szerk.: Visszatekintünk az idei magyar All-Star Gálára, ahol a Magyar Válogatott és a Légiós-válogatott mérkőzésén Hanga Ádámot választották meg a legértékesebb játékosnak (MVP).

{youtubejw width="100%"}6Z3xKGqOtf4{/youtubejw}

Forrás: magyarkosar.blog.nepsport.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus