Hanga Ádám naplója (vol. 9)
A héten lezárult a bajnoki döntő, végül sajnos nem sikerült célba érnünk, de napokkal a vége után higgadtan már a helyén tudjuk kezelni ezt az eredményt. Ugorjunk vissza a hétfői, negyedik meccsre, amelyet hazai pályán játszottunk. 2 – 1-es állás után egész Fehérvár lázban égett, rengeteg ember jött ki a derbire, óriási hangulat várt bennünket. Még a csarnok előtt is felszereltek egy kivetítőt azon pár száz ember számára, akik már nem tudtak beférni a meccsre. Mondhatjuk, hogy mi is izgultunk egy picit, tudtuk, ott van a kezünkben a lehetőség a párharc lezárására. Szinte végig a Szolnok vezetett a mi pályánkon, viszont a második félidőben néhány rohammal képesek voltunk feljönni, pár pontos előnybe kerülni. A végén lett volna lehetőségünk nyerni, 9 másodperccel a lefújás előtt hozzánk került a labda, sajnos viszont kihagytam a zicceremet, elment a győzelem, én pedig rendkívül csalódott voltam. Ott volt a kezemben, hogy eldöntsem a bajnokság sorsát, de ilyen ez a sport, túl kellett tudni lépni rajta, főleg, hogy idő se volt nagyon szomorkodni, szerdán várt ránk a mindent eldöntő összecsapás.
Nyilván nem hasonlóan nagy esélyekkel érkeztünk Szolnokra, hiszen a lélektani előny, illetve a közönség már mellettük volt. Így is álltak hozzá a mérkőzéshez, Horváth Ákossal beszélgetve megállapítottuk, mindkét fél nagyon fáradt volt már ekkorra, ám egy hosszú bajnokság végén, főleg egy ilyen erőltetett menet lezárásakor ez úgy vélem, természetes jelenség volt. Ezzel együtt is igen jól produkáltunk három negyeden keresztül, volt, hogy 12 ponttal is tudtunk vezetni. A negyedik játékrészben az Olaj szigorított a védekezésén, jóval keményebbek voltak, a bírók sem fújtak egy-két szituációban, de nem ezen múlt, várható volt egyébként, hogy mindent meg fognak tenni abban a szakaszban, nekünk pedig nem maradtak már olyan plusz energiáink, amit tudtunk volna mozgósítani, a hazaiak pedig behúzták a végjátékban a győzelmet és a bajnoki címet. Gratulálok nekik, mert fantasztikusan játszottak az egész évben, megérdemelten nyertek. Sokan megjegyezték, hogy talán két első helyezettet kéne hirdetni, de nyilván az egyik csapatnak sikerülhetett csak mindez, kellett lennie egy győztesnek és egy vesztesnek, itt mi lettünk a vesztesek. Ennek ellenére nagyon pozitívan értékelem ezt az idényt, tényleg büszke voltam az egész csapatra, a vezetőinkre, a szurkolóinkra, mert mindent megtettünk, egy rendkívül erős Szolnok ellen is fel tudtuk venni a kesztyűt és 2 – 0-ra is tudtunk vezetni. Az egész szezonban mindig 100 százalékot próbáltunk nyújtani minden egyes találkozón, összességében csak pozitívan tudom értékelni az évet.
Ha az egész Albacompot nézzük, akkor is azt tudom mondani, hogy mindenki hasonlóan tudott visszatekinteni erre az évadra. Nyilván kellett egy kis idő, mire a többiek is feldolgozták, hogy elbuktuk ezt a döntőt, de már a hazaúton is valamennyire felszabadultak tudtunk lenni, picit megnyugodtunk, hogy vége a szezonnak és jön egy kis pihenés. Persze volt valamennyi szomorúság, ez szerintem teljesen normális, ám aztán átbeszéltük a teljes évet, örültünk, hogy mi csapattársak lehettünk, le tudtuk zárni magunkban ezt a szezont és helyére került ez az egész dolog.
Kicsit értékelném a teljes mögöttünk hagyott idényt. Kezdődött minden azzal számomra, hogy a válogatottban megkaptam a lehetőséget és úgy vélem, tudtam is vele élni. A nemzeti csapatban való szereplés tényleg olyan önbizalmat adott nekem az egész évre, amivel az Albacompban is végig meghatározó szerepet tudtam vállalni. Nyilván voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyek, de összességében a saját évemet is pozitívan értékelem, nagyon remélem, hogy a jövőben meg is lesz a gyümölcse ennek és egy magasan jegyzett külföldi klubba tudok eligazolni.
Mióta vége a szezonnak, kosárlabdával próbáltam nem nagyon foglalkozni. A csapattársakkal beszélgettünk, én leginkább Simon Balázzsal, aztán feljöttem Budapestre, itt vagyok most és az évközben „elfeledett” ismerősökkel, barátokkal, illetve a barátnőmmel való lét, ami a főszerepet játssza. Most van két hetem, amit kikapcsolódással tudok tölteni, aztán kezdek is újra edzeni, úgyhogy nagyon sok időm nincsen. Június közepén megyek a trevisiói nemzetközi táborba, így nem nagyon állhatok le. Lassan tehát elkezdem az egyéni tréningeket, mert szeretnék bizonyítani az olaszországi eseményen.
Szerintem a következő hónap végén be tudok iktatni egy nyaralást is, de addig nekem is sok dolgom van, illetve a barátnőmnek vizsgái vannak az egyetemen, utána lesz lehetőségünk egy közös utazásra, miután visszajövünk onnan, megyek is a válogatottba.
Még egyszer szeretném megköszönni minden szurkolónknak és szimpatizánsuknak az egész éves támogatást, szorítsatok nekem, hogy minél jobban sikerüljön ez az időszak számomra, mert évekre meghatározó lesz, ami most történik velem.
Fotó(1.): Szabó László - BB1.hu
Fotó(2.): Bugány János - BB1.hu
A szerk.: A Digi sporton újfent Lóránt András volt a vendég, ám ezennel már Ádám is vele tartott, együtt értékelték a döntőt, illetve beszéltek a közeljövő lehetőségeiről:
{youtubejw width="100%"}VpB_Eb6RMrE{/youtubejw}