Jön az Olimpia!

A résztvevők

Alábbiakban felsoroljuk azoknak a nemzeti együtteseknek a névsorát, akik olimpiai kvótát szereztek. Az országok neve mellett feltüntettük, hogy milyen eredmény elérésével tudták kivívni, hogy megválthassák londoni indulásukat.

Nagy-Britannia - Rendező

Amerikai Egyesült Államok - Világbajnok

Tunézia - Afrikai bajnok

Argentína - Amerika-bajnokság, 1. helyezett

Brazília - Amerika-bajnokság, 2. helyezett

Ausztrália - Oceániai bajnok

Spanyolország - Európa-bajnokság, 1. helyezett

Franciaország - Európa-bajnokság, 2. helyezett

Kína - Ázsiai bajnok

Litvánia - Kvalifikációs Torna 1-2. helyezett

Oroszország - Kvalifikációs Torna 1-2. helyezett

Nigéria - Kvalifikációs Torna 3. helyezett

A lebonyolítás

A férfiak tornája július 29-én veszi kezdetét és minden második napon rendeznek csoportmeccseket. Tehát július 29-én, 31-én, augusztus 2-án, 4-én és 6-án. Az egyenes kieséses szakasz is hasonló ütemben folytatódik. A negyeddöntőket augusztus 8-án, az elődöntőket 10-én, a döntőt és a bronzmeccset pedig augusztus 12-én játsszák! A versenyre kijutott válogatottakat két darab, hat fős csoportba sorolták be. Az A-csoportban Argentína, Franciaország, Tunézia, Litvánia, Nigéria, és az Amerikai Egyesült Államok szerepel majd. A B-csoportban pedig Ausztrália, Brazília, Kína, Nagy-Britannia, Oroszország és Spanyolország feszül egymásnak. A körmérkőzések után 8 együttes továbbjut, 4 pedig búcsúzik a további küzdelmektől. Az egyenes kieséses szakasz lebonyolítása a megszokottak szerint zajlik. A felső ágon B2-A3, A1 - B4 mérkőzéseket rendeznek, míg az alsó ágon A2-B3, B1-A4 lesz a párosítás.

Történelem - Férfi kosárlabda tornák az Olimpián

1904-ben a St. Louis-ban rendezett olimpián mutatkozott be a sportág, ekkor még csak bemutató mérkőzések keretében. A hivatalos programban először Berlinben, 1936-ban szerepelt a kosárlabda a férfiak számára. A döntőt borzasztó körülmények között, szakadó esőben, sáros pályán rendezték. Lelátók hiányában az emberek körülállták a pályát, el tudjuk képzelni milyen hangulat lehetett közel ezer emberrel a küzdőtér mellett. A döntőben az USA válogatottja legyőzte Kanadát, így övék lett az első kosárlabdában kiosztott olimpiai aranyérem. A bronzot Mexikó nemzeti csapata gyűjtötte be. Az érmeket nem kisebb név adta át, mint James Naismith, akire a kosárlabda atyjaként tekintünk.

A II. Világháború után, az olimpia "visszatért" az emberek éltébe, 1948-ban Londonban rendezték a nyári játékokat. A mérkőzéseket továbbra is szabadtéren bonyolították, és az USA győzelméhez újfent kétség nem férhetett. Idén a torna visszatér egyik korábbi színhelyére.

Az 1972-es, müncheni torna bizonyára a kosárlabda társadalom számára az idők végezetéig emlékezetes marad. A döntőben a Szovjetunió csapata mérkőzött meg az Amerikai Egyesült Államok gárdájával. Az utolsó három másodpercet kétszer játszották újra, ezt követően győzött a szovjet együttes, Alekszander Bjelov kosarával. Ez volt az USA első veresége az Olimpiai Játékok történetében, addig 63 győzelem, 0 vereség állt a nevük mellett. Az amerikaiak természetesen fel voltak háborodva, a játékosok egyhangúlag úgy döntöttek, hogy nem veszik át az ezüstérmet, és el sem mentek a ceremóniára.

Később a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) is lesöpörte a tiltakozást, pedig még harminc évvel az eset után is zajlott a vita. Miután a 2002-es téli olimpia műkorcsolyabotránya végén (amikor a nemzetközi szövetség egy főembere nyomást gyakorolt egy pontozóbíróra) a NOB a vétlen második helyezetteknek is aranyérmet adományozott. Egy amerikai kongresszusi képviselő a kosarasoknak is kérte az aranyat a testülettől, mondván 1972-ben is ez történt: akkor a FIBA főtitkára parancsolt rá a zsűrire jogtalanul, hogy tekerjék vissza az órát. És hogy ki volt ez a képviselő? Bizonyos Tom McMillan. Bizony, az az úriember, aki harminc évvel korábban ott ugrált a müncheni pályán az utolsó másodpercben. A Team USA történetét feldolgozó cikksorozatunkban már foglalkoztunk ezzel a fináléval, melyet Zsivera Gábor tollából itt elolvashattok!

Az 1988-as szöuli olimpia volt az utolsó alkalom, hogy a férfi kosárlabda tornán amatőr játékosok szerepeltek. Addig ugyanis kizárólag olyan olimpikonok szerepelhettek az ötkarikás játékokon, akik amatőr státuszúak voltak. 1989-ben azonban a FIBA eltörölte az amatőr és profi játékosok megkülönböztetésére vonatkozó szabályt. Ezzel megnyílt az út a profik számára, hogy megmutathassák az olimpiák közönségének, mi is az a kosárlabda!

1992-ben, a barcelonai játékokon már részt vehettek az NBA sztárjai, jött a "Dream Team". Talán nem túlzás azt állítani, hogy annak az olimpiának a legnagyobb jelenségei voltak. Ezrek és ezrek lesték minden léptüket, csodálták játékukat. A Chuck Daly által vezetett gárda átlagban 44 ponttal győzte le ellenfeleit, méghozzá közönségszórakoztató játékkal! Sokat elmond a játékosok nagyságáról, hogy egy-egy büntetőnél az angolaiak például pacsiztak velük, persze megtehették, csak 68 pontos zakót kaptak. Kérdés nem fért hozzá, hogy a Team USA megérdemelten nyerte meg a '92-es játékok aranyérmét. Olyan kosárlabda-élményt tálaltak a nézők el, hogy aki látta egyszer is, nem felejti el amíg csak él...

A "Dream Team" névsora: David Robinson, Patrick Ewing, Larry Bird, Scottie Pippen, Michael Jordan, Clyde Drexler, Karl Malone, John Stockton, Chris Mullin, Charles Barkley, Earvin "Magic" Johnson, Christian Laettner

A Nyári Olimpiai Játékok férfi kosárlabda tornájának eddig mindösszesen 4 különböző győztese volt. A rekordtartó természetesen az Amerikai Egyesült Államok, mely 16 szerepléséből 13-szor szerezte meg a legfényesebb medáliát. Őket követi két sikerrel a korábbi Szovjetunió, akik 1972-ben és 1988-ban szereztek aranyérmet. Egy-egy sikerrel áll a dobogó harmadik fokán Argentína és Jugoszlávia, előbbi 2004-ben, Athénban, utóbbi 1980-ban, Moszkvában ért fel csúcsra. 58 nemzet indult eddig a játékokon, köztük találunk olyan egzotikumokat is mint, Szingapúr, Irak, India, Fülöp-szigetek, Svájc és Thaiföld. A szereplési csúcstartó az USA válogatottja, ők az eddigi 17 tornából egy kivétellel az összesen szerepeltek, ez az egy az 1980-as, moszkvai olimpia volt.

A magyar vonal

1936-ban, az első hivatalos tornán már szerepelt a nevezők sorában a magyar nemzeti együttes, azonban az esemény megkezdése előtt Spanyolországgal egyetemben visszalépett a versengéstől.

Jött 1948., London, 23 csapattal. Ez év májusban megszerzett Európa-bajnoki bronzérem birtokosaként utazhatott a magyar válogatott a szigetországba. Nem kis bravúrt hajtottak végre a piros-fehér-zöld mezesek azzal, hogy a selejtezők során, rögtön az első meccsen megszorongatták a későbbi bronzérmes brazil válogatottat. (45-41) A második körben magabiztos győzelmet arattak Olaszország ellen (32-19), majd bravúrgyőzelem következett Kanada ellen (37-36). A továbbjutás szempontjából döntő ütközetben alulmaradtak Uruguay-jal szemben (31-49), de még így is maradt esély. Két továbbjutó volt a hat tagot számláló csoportból. A mieink legnagyobb pechjére hármas körbeverés alakult ki köztük, a kanadai és az uruguay-i csapat között. Mivel  Rosszabb kosárarány miatt harmadik helyen végeztek a csoportban, a hátralévő három helyosztó mérkőzésre pedig már nem is álltak ki fiaink. Így a 16. helyen végeztek!

Az 1948-os válogatott névsora: Bánkuti Antal, Benedek P., Halász János, Kardos Géza, Kozma József, Lovrics István, Mezőfi Tibor, Nagy György, Novakovszky László, Tímár Geng Attila, Tímár Geng István, Vadászi Ede, Verbenyi J., Zsíros Tibor

Az 1952-es, helsinki-i olimpián a Fülöp-szigetekkel, Görögországgal, és Izraellel mérkőztek azért, hogy bekerüljenek a tornára. A görögöket simán győztek le az urak. A lebonyolítás érdekessége volt, hogy a két első meccs győztese - Magyarország és Izrael - a második körben azért csaptak össze, hogy ki kerüljön egyenes ágon a főtáblára. Sajnos vereséget szenvedtünk, de maradt sansz a továbbjutásra, ami sikerült is egy újabb görögök elleni sikerrel. A fő eseményen győzelem nélkül, 3 vereséggel estünk ki a csoportból, melyben az USA, Csehszlovákia és Uruguay társaságában szerepeltünk. Helyosztókat nem rendeztek, így a 9. helyen zárta nemzeti csapatunk az olimpiát.

Az 1952-es válogatott névsora: Bánhegyi László, Bogár Pál, Bokor György, Cselkó Tibor, Czinkán Tibor, Greminger János, Hódi László, Komáromi Ede, Mezőfi Tibor, Papp Péter, Simon János, Telegdy György, Zsíros Tibor

Közvetlenül az 1960-as római játékokat megelőzően selejtezőtornán kellett játszani, kiharcolni a részvételt Magyarországnak. A selejtezőcsoport nem volt nehéz, de ott voltak mellettünk a jugoszlávok, az osztrákok és a britek. Rögtön az első napon Jugoszláviával játszottunk és hosszabbítás után 94-92-re győztük le őket. Az osztrákokat 76-55, a briteket 102-49 arányban vertük, veretlenül léptünk tovább a záró szakaszba. Ahol nagyon jól jött a jugoszlávok elleni siker, mivel a végső elszámolásnál beszámították azt a mérkőzést. Két meccs várt még itt a fiainkra, az elsőt Izrael ellen 86-78-ra nyerték, majd 60-62-re kikaptak a lengyelektől, de így is meglett az olimpiai kvóta. Az A-csoportba kaptak besorolást, az Amerikai Egyesült Államok, a házigazda Olaszország, és Japán mellé. Az ázsiaiak elleni 93-68-as sikerrel nyitottuk a tornát. Másnap, este 11-kor kezdődő találkozón az olaszok következtek, minimális vereséget szenvedtünk (67-72). Ahogy másnak, úgy nekünk sem volt esélyünk az USA ellen, félidőig még 14 pontos hátrányban tudtuk tartani magunkban, a vége azonban nagyon sima vereség lett (107-63). A 9-16. helyért kiírt folytatásban Bulgáriával, a Fülöp-szigetekkel, és Puerto Rico-val kerültünk egy kvartettbe. Bulgária visszalépett, így egy plusz nap pihenőt kaptak játékosaink. A második napon hosszabbítás után 84-80-ra győztük le Puerto Rico nemzeti csapatát, a záró körben pedig 81-70-es sikert arattunk a Fülöp-szigetek felett. Mehettünk tovább a 9-12. helyért és vittük magunkkal a Fülöp-szigetek ellen szerzett győzelmünket. Mexikótól 57-69-es vereséget szenvedtünk, de hála a hozott meccsnek és a záró napon megnyert (74-70) franciák elleni találkozónak, 9. helyen végzett a válogatott!

Zsíros Tibor egyedüli magyar kosárlabdázóként 4 olimpián vett részt, 3 alkalommal játékosként, 1960-ban pedig szövetségi kapitányként.

Utoljára az 1964-es, tokiói olimpiára jutott ki a magyar férfi kosárlabda válogatott! A 16 résztvevő csapatot két nyolcas csoportba sorolták a szervezők. Mellénk került beosztásra a Szovjetunió, Olaszország, Puerto Rico, Lengyelország, Mexikó, Kanada és a házigazda Japán. Sok siker sajnos nem termett válogatottunknak, egyedül a nyeretlen Kanadát tudtuk megelőzni a csoportban. Őket, illetve a a mexikói válogatottat győztük le. Nem állt mellettünk a szerencse mert a lengyel (53-56), és az olasz (73-77) meccs is nyerhető lett volna, bár tudjuk, hogy "ha" és "volna" soha nem játszanak, pedig ott ülnek a padon. Az 13-16. helyért folytatott ágon Dél-Koreát (99-83) és Kanadát (68-65) is legyőzte nemzeti együttesünk, így a 13. helyen zárta a férfi szakág eddigi utolsó olimpiai versenyét.

A rekorder

Az Olimpiai Játékok történetének legidősebb játékosa a chilei Eduardo Kapstein, aki 44 évesen és 125 naposan játszott Chile nemzeti együttesében, 1948-ban. Az első londoni Olimpia alkalmával állította fel ezt a rekordot. 1936-ban, Berlinben is olimpikonként szerepelt, ő volt chileiek legeredményesebb játékosa, összesen 29 megszerzett ponttal. Akkor kilencedik, tizenkét évvel később pedig hatodik helyet szerezték meg a végelszámolásnál a dél-amerikai ország válogatottjával.

Ne feledjétek! Az elkövetkezendő napokban folyamatosan érkeznek majd tőlünk a londoni olimpián szereplő együtteseket bemutató anyagok, beharangozók. Kövessétek az torna eseményeit a Kezdő5.hu kosároldallal, mert a kosárlabda közös szenvedélyünk!

Jó szórakozást!

Fotó (3.) - ahuszadikszazad.hu

Fotó (4.) - sfaragogyongyi.blogspot.hu