Kezdődik az Euroliga! - A-csoport előzetes

Tegnap este már két csoportban meg is kezdődtek a férfi Euroliga 2013-2014-es kiírásának alapszakasz-csoportkörbeli mérkőzései, ma pedig az A-jelű hatosban is jönnek az első csaták. Ennek apropóján bemutatjuk az ide besorolást kapó alakulatok, tehát a Barcelona, a CSZKA Moszkva, Fenerbahce Ülker, Partizan Belgrade, Budivelnik Kijev és a JSF Nanterre kereteit, nyári játékosmozgásait, illetve latolgatjuk kicsit az esélyeket is a csoport tagjai között!

Barcelona (spanyol):

A tavalyi ezüstérmes tavaly kihozta magából, ami a keretében volt, de ez csupán egy tisztességes döntős szerepléshez volt elég az ACB-ben, illetve egy Király Kupa-diadalhoz és egy Euroliga negyedik helyet ért, ami nem rossz ugyan, de nem számít extrának egy ekkora költségvetésű és ennyire magasan jegyzett klubnál. Bizony volt is nagytakarítás a Barcánál ezen a nyáron, ami inkább a bevásárlási oldal felé tolódott el. Az egy éve megszerzett centert, Nathan Jawait és az őt a bajnoki rájátszás folyamán sérülése miatt helyettesíteni kívánt pótlékát Lukasz Mavrokefalidiszt sem tartotta meg a vezetőség, sőt, a remek kiegészítőember, CJ Wallace is Milánóba távozott, helyükre pedig jött egy jó melós a korábbi NBA-játékos, illetve az Olympiakosszal Euroligát nyerő Joey Dorsey személyében, akinek egyébként van már spanyolországi tapasztalata, ugyanis anno a Laboral Kutxánál is megfordult egy fél szezon erejéig. Nála nagyobb név itt az öreg kontinensen a Hanga Ádám új klubjától kivásárolt lengyel center, Maciej Lampe, valamint a hármas és négyes poszton is bevethető szlovén válogatott, Bostjan Nachbar. Utóbbi a Brose Baskets színeiben az Euroliga egyik legponterősebb játékosa volt tavaly, s Lampéhoz hasonlóan van NBA-tapasztalata is. A megtartott horvát nagyemberrel, Ante Tomiccsal, valamint az Eb-t műtét miatt kihagyó szlovén magasbedobóval, Erazem Lorbekkel együtt ez a felső rotáció a Realénál is erősebb papíron, itt kérdés, hogy Lorbeket sikerül-e úgy használni, mint két éve, mert ha igen, akkor nagyon nehéz lesz hatékony védekezést bemutatnia bármely ellenfélnek - értjük ezt a spanyol bajnokságra és az Euroligára egyaránt.

Hármas poszton is kíméletlenül erős a keret, hiszen nem csak Nachbar érkezett, hanem az Euroliga Rising Starja, a kétszeres El-győztes görög bedobó, Kosztasz Papanikolau is. Amennyiben sikerül egészséges egyensúlyt találni az újak és a régiek játszatásával a felső három poszton, úgy egy elég nehezen sebezhető Barcelona állhat össze, viszont koránt sem ennyire fényes a helyzet a két hátvéd pozíciójában, ahol a sérülékeny Navarro hiába klasszis, az utóbbi két évben többet volt sérült, mint egészséges, Marcelinho Huertas pedig eléggé hullámzó teljesítményt nyújt. Jacob Pullen személyében ide is érkezett erősítés, a grúz útlevéllel is rendelkező amerikai kisember Olaszországban már letette a névjegyét, de vélhetően itt sem fog kilógni a sorból, ám a távozó Jaskievicius, Ingles, Rabaseda trió után már csak a megbízható védő, illetve csapatember, Victor Sada, aki érdemben tehermentesíthet a következő két hónapban, ami alatt Brad Oleson lábadozik fáradásos lábtöréséből. A rotáció itt is komplettnek tűnik, de ha Navarro idén is sérülésekkel küszködik majd, akkor mindenképpen elmondható, hogy lényegesen alacsonyabb szintet képvisel ez a szekció, mint a palánkalatti - bár nem elhanyagolható tény, hogy az "összekötő" szerepben lévő Nachbar, Papanikolau duó is otthonosan mozog a hárompontos vonalon kívül, tehát van eszköze ahhoz Xavi Pascual mesternek, hogy orvosolja az esetleg felmerülő problémákat, ráadásul van rá esély, hogy az állandó mismatch-nek számító Pete Mickeal kényszerű távozása után újra hasonló védekezésbeli gondok elé állítsák ellenfeleiket a katalánok ezzel a külső sorral.

Az ACB Ligában és az Euroligában is a legszűkebben értelmezett elit tagjai ők és igazi favoritoknak tekinthetőek - Spanyolországban a Realt leszámítva érdemi kihívó nélkül ráadásul. Számukra tehát kötelező a továbbjutás ebből a nagyon erős csapatokat felvonultató hatosból, majd a Top 16-ból is, s komoly csalódásnak lenne tekinthető, ha nem jutna be a Final Fourba idén is a gránátvörös-kék had.

 

Fenerbahce Ülker (török):

Tavaly sem volt gyenge az évad európai bukását és csalódását szolgáltató török Fenerbahce Ülker, de ahogy a Szolnok Magyarországon, úgy az isztambuli szuperklub az Euroligában készül hasonló dominanciára, hasonló játékospolitikai változtatásokkal, illetve játékos- és edzőigazolással.

A 2012-2013-as évadban mérhetetlen negatív meglepetést szállított a Fenerbahce Ülker azzal, hogy Bo McCalebbel, David Andersennel, Mike Batiste-tal, Bojan Bogdanovic-csal, Romain Satóval, Emir Preldziccsel a játékoskeretben, valamint (kezdetben) Simone Pianigianival az edzői székben már az Euroliga alapszakasz-csoportkörét is nehezen élte túl, majd a Top 16-os szinten csúnyán elvérzett, ráadásul a török bajnokságban is csak a negyedik helyet szerezte meg az alapszakaszban és a rájátszásban kisöpörte az akkori EuroChallenge-résztvevő Pinar Karsiyaka, így a négybe sem sikerült bejutnia. Az idény közben leváltott olasz mester elküldése után biztos volt, hogy ezen a nyáron először a vezetőedzői poszton próbálja elhozni az elérhető legjobbat a gárda, majd szétrobbantja a kicsit öregecske húzóemberekből álló keretet és kísérletet tesz a szintlépésre, illetve biztosra megy a tavalyi hatalmas blamát követően.

A terv első része sikerült is, a korábban 13 évig a Panathinaikosznál edzősködő, s ez alatt 11 görög bajnoki címet, valamint 5 Euroliga-trófeát elhódító Zseljko Obradovics egy év pihenőt követően nem tudott az NBA-be szerződni, de az isztambuli lehetőségre igent mondott, így tehát július 2-án két évre alá is írt a szerb edzőlegenda, aki a Partizan Belgrade-dal, a Joventut Badalonával és a Real Madriddal is felért már a kontinens csúcsúra (összesen tehát 8-szoros bajnok!). Neki eddig egyedül a Benetton Trevisóval nem sikerült elhódítania az Euroliga aranyérmét, de az olaszokkal a Real után másodszor nyert anno Saporta Kupát, ami akkoriban Európa második legrangosabb nemzetközi kupasorozatának számított...

Július 11-én már egy nagyon fontos intézkedést tett is a Fener vezetőedzőjeként Obradovics, aki maradásra bírta a gárda legfényesebben ragyogó fiatal csillagát, az Euroliga Top 16-os csoportkörének tavalyi legjobb dobóját, Bojan Bogdanovicot, akit már majdnem kivásárolt az ő draftjogát birtokló Brooklyn Nets. A horvát ifjonc úgy nyilatkozott, hogy óriási megtiszteltetés számára a legendás edzővel együtt dolgozni és inkább marad még Isztambulban, az NBA úgyis "ráér", pedig a tengerentúlon sem akárki lett volna az edzője Jason Kidd személyében, a keretben pedig olyan neveket sorakoztattak már addigra fel a brooklyniak, mint Deron Williams, Kevin Garnett, Paul Pierce, Brook Lopez, Joe Johnson vagy Andrej Kirilenko, de Bogdanovic, a horvát válogatott abszolút húzóembere maradt 2012-2013-ra. A '89-es születésű Bogdanovic-nak egyébként az isztambuli a negyedik profi klubja a Mostar, a Real Madrid, a Murcia és a Cibona Zagreb után, s harmadik idényét kezdi meg a törököknél.

Obradovics a Panathinaikosznál már dolgozott együtt Romain Satóval, de a Valenciához kerülő afrikai bedobóra idén már nem számíthat a mester, aki már az utolsó athéni idényében sem használta túl sokat a légióst és a másik korábbi Panás nagy öreget, Mike Batise-ot  sem marasztalta a szakember - Batiste vissza vágyott már Görögországba, hogy ott fejezze be karrierjét. A veteránok közül az ausztrál-dán Euroliga-legenda, David Andersen viszont új klub után nézhetett, rá úgy sem számított már a vezetőség, hogy a ritka gyenge idénykezdetet követően pár fontos mérkőzésen össze tudta magát szedni az előző évadban.

A magasember pótlására nem kellett sokat várni, s bizony még jóval az átigazolási időszak finise előtt járva is látszott, a Fener bomba erős lesz 2013-2014-ben és az új koncepció alapján inkább fiatal, illetve "prime-korban" lévő klasszisokat igazol keretébe. Két nappal ezelőtt egyszerre jelentették be, hogy a Toronto Raptorstól kivásárolt litván bedobót, Linas Kleizát, valamint a Hanga Ádám új klubjától, a spanyol Laboral Kutxától érkező szerb 3-4-est, Nemanja Bjelicát és a szintén ACB-s Unicaja Malagától kivásárolt Luka Zoric-ot is leszerződtette a Fenerbahce.

Már korábban felmerült, hogy a tavalyi gárda legmagasabban jegyzett kosarasa, a macedón-amerikai Bo McCalebb távozhat, sőt, úgy volt, hogy jön a helyére Milos Teodoszics, ám a szerb és a macedón válogatott hátvéd is maradt eddigi klubjánál, úgyhogy az első számú opció támadásban továbbra is McCalebb lehet az együttesnél.

Az új érkezők közül talán Luka Zoricról beszélnek a legkevesebben, ám ez egyben azt is jelenti szerintünk, hogy a horvát négyes-ötös átigazolása az egyik "legalulértékeltebb" fogása a klubnak. Az 1984-es születésű magasember az utóbbi két évben az Unicaja Malaga legstabilabb embere volt, s a horvát válogatottnak Bogdanovic mellett a másik kimondott húzóembere az új korszakban. Az óriási vándormadárnak számító Zoric már a szlovén Union Olimpijában és a horvát KK Zagrebben is letette névjegyét, de 2001 és 2005 között a Cibona Zagreb profija is volt - igaz fiatalon folyamatosan kölcsönadta őt Drazen Petovic egykori klubja. A földön indokolatlanul sok időt töltő, de sziklakemény nagyember lepattanózásban és pontszerzésben is az egyik legjobb úgymond csapatembere lehet az újjáformálódó Fenernek.

Hasonló posztra érkezett, bár vélhetően hármasban és négyesben is majd jelentős perceket kapó az 1988-as születésű Nemanja Bjelica, aki a szerb válogatott egyik alappillére. Sokáig szólt arról a fáma nyáron, hogy a jó kezű bedobó esetleg az NBA-be menne a Minnesota Timberwolves-hoz, sőt, az utóbbi időben a Barcelona is kitartóan hívta a Laboral Kutxa légiósát, aki még a Vitoriában való maradással is kacérkodott, de végül csak aláírt az Ülkerhez és csatlakozik a tekintélyes délszláv kontingenssel bíró Fenerhez. Fiatalként még Ausztriában, az Arkadia Traiskirchen alkalmazásában is álló szerb kosaras a Crvena Zvezdában tört be a köztudatba, majd 2010 óta egészen mostanáig a Caja Laboral (majd Laboral Kutxa) játékosa volt. Isztambulban a Zoric, Kleiza, Vidmar hármasfogat mellett vélhetően kevesebb játékideje lesz, mint Spanyolországban, ám így is hasznos, fontos tagja lehet az Obradovics-legénységnek.

Az egyetlen, úgymond leszállóívben lévő érkező a litván bedobó, Linas Kleiza, aki tengerentúlon rengeteg sérüléssel és a kevés játékidővel küzdött Torontóban az utóbbi három szezonban, s a Raptors nyáron amnesztálta, így pedig inkább az Európába való visszatérés mellett döntött a korábban az Olympiakosszal 2010-ben már Euroliga döntőző veterán. A maga 28 esztendejével ő sem mondható kimondottan öregnek, de ebben a társaságban már inkább a tapasztaltabbakhoz fog tartozni, arról nem is beszélve, hogy Kleiza már a középiskolát is az Egyesült Államokban fejezte be, majd a Missouri Egyetemen két év NCAA-bevetése is volt. A Denver Nuggets színeiben négy NBA-szezonnal kezdte profi pályafutását és úgy nézett ki, hogy a világ első számú bajnokságában is komoly karriert futhat be, ám a sérülések és az egyéb mentális nehézségek ezt negatívan befolyásolták, de amennyiben túl tudja ezeken tenni magát Kleiza, úgy az Euroliga egyik legfényesebb csillaga is lehet az előttünk álló szezonban, ugyanis a tehetsége és a paraméterei megvannak ehhez a tapasztalata mellett.

A már 35 éves "örökifjú" Ömer Onan visszaigazolása is fontos lépés volt, pláne, hogy törökként ő volt, aki a legtöbbször elő tudott lépni tavaly a cserék közül, ráadásul már 2006 óta folyamatosan a Fener játékosa a hátvéd, aki szintén két szezonra írt alá. Onan első 9 profi szezonját a nagy rivális Anadolu Efesben húzta le, majd jött egy év "kitérővel" 9 év Fenerbahce-tagság - az az egy szezon (2005-2006) is félig-meddig mostani klubja színeiben telt, hiszen pont az akkori nyáron egyesült a Fenerbahce és az Ülker (utóbbihoz ment el egy évre 2005-ben a török válogatott kosaras).

A tavalyi keretből megmaradt fiatalként a török-bosnyák-szlovén hármas(!)-állampolgár Emir Preldzic, aki óriási lendülettel vetette bele magát az előző Euroliga-idénybe, de jött tőle a szokásos hullámzás. Az univerzális "point forward", tehát a labdával a kezében is jól bánó bedobó 2007 óta áll a klub alkalmazásában és '87-es születésű, tehát viszonylag fiatal még. A mostani keretben, mely még koránt sem tekinthető késznek, minden bizonnyal bőven lesz lehetősége, pláne mivel elment Sato.

Két fiatal törököt, is igazolt a Fener, az egyikőjük Melih Mahmutoglu, aki 23 éves korára már nevet szerzett magának a török bajnokságban, méghozzá kiváló triplavető hátvédként. A nagyobb klubok közül a most címvédő Galatasaray kosarasa is volt már, de tavaly az Erdemirsporban hozott 11,5 pontos átlagot. Vélhetően bevethető kiegészítőembere lesz az Ülkernek, ahogy a 18 esztendős Kenan Sipahi is, aki 18 esztendősen a kontinens egyik legnagyobb irányító-reménysége, ő egyébként a Tofastól jött.

Visszatért kölcsönből a Besiktastól a szlovén center, Gasper Vidmar is, aki melósként sok percet kaphat a palánk alatt, pláne, hogy sok igazi ötöse nincs a Fenernek idén, ráadásul jó formában is van az egyébként elképesztően gyengén büntetőző magasember.

A Mahmutogluhoz hasonlóan '90-es születésű Ilkan Karaman is tagja maradt az együttesnek, a török válogatottban már tavaly is húzóemberként tündöklő bedobó a megerősödő keret miatt minden valószínűség szerint kiegészítőszerepre lesz kárhoztatva, de a Fenerbahce most "win-now" módba kapcsol az utóbbi évek - s főként a tavalyi - lebőgés alapján.

Megtörik vajon idén a török átok és sikerül legalább a Final Fourba eljutnia a Fenernek vagy bármelyik török klubnak?! A választ még nem tudhatjuk erre a kérdésre, de aligha építkezhetett volna eddig ennél jobban, tudatosabban és hatékonyabban a még nem teljesen kész, ám már így is bombaerős isztambuli óriásklub. A Top 16 és a rájátszásba kerlés is alapelvárás, de egyértelműen esélyes a Final Fourra is ez a társaság.

 

CSZKA Moszkva (orosz, VTB Liga):

Az orosz bajnoki címvédő CSZKA Moszkvánál - mint minden évben, úgy most is - elég sok hír volt, egymásnak ellentmondóak is, és várhatóan komoly átalakulás várható Európa egyik legpatinásabb együttesénél.

Sokáig az edzői stáb jövője is a levegőben lógott, Ettora Messinát több NBA-csapattal is szóba hozták. Az olasz szakember végül maradt, első számú segítője, Quin Snyder viszont az Atlanta Hawks segédedzője lett - helyét az izraeli Dan Shamir vette át, akinek két éves szerződése volt még a Hapoel Holonnal, de sikerült megegyeznie a feleknek a békés elválással kapcsolatban.

Több fontos játékosuk is távozott már. Az év közben érkező görög legenda, Theo Papalukasz visszavonult, ő a tavalyi szezonban játszotta aktív pályafutásának utolsó meccsét. Szintén ide tartozik, hogy 32 esztendős korában Drew Nicholas is úgy döntött, hogy végleg abbahagyja a kosárlabdázást. Az elmúlt két szezont az Olimpia Milano és a CSZKA csapatainál kezdte, de mindkét év idő előtt ért véget számára - az oroszoknál november elején játszotta eddigi utolsó meccsét, ami úgy tűnik, hogy karrierje lezárása volt.

Az orosz válogatott hátvédjének, Anton Ponkrasovnak hiába volt még élő kontraktusa a következő idényre is, a két fél közös megegyezéssel szerződést bontott - nem meglepő, tekintve hogy a kosaras alig játszott, de amikor pályára lépett, akkor sem tett hozzá túl sokat a CSZKA teljesítményéhez. Még Ponkrasovnál is marginálisabb szerepe volt Dmitrij Szokolovnak, aki a UNICS Kazanyhoz ment 1+1 évre. Nem lesz már a keret tagja a tavalyi csapat egyik legfontosabb cseréje, a szerb magasember, Zoran Erceg sem, aki két éve még a Besiktassal nyert meg mindent, amit lehetett a csapatnak abban az évben. Most jó idénykezdet után a jobb Achillesével voltak gondok, meg is kellett műteni, úgyhogy három és fél hónapot kihagyott a szezonból - a kosaras visszatér Törökországba, a Galatasaray-t erősíti innentől.

Az aktív rotáció állandó tagjai közül Nenad Krsztics szerződése lejárt, de végül sikerült megtartani, ahogy Viktor Hjapa vagy Szasa Kaun esetében is ez volt a helyzet - utóbbi két játékos már 2008 óta tagjai a moszkvaiak keretének, meglepő lett volna távozásuk, tekintve hogy előbbi abszolút alapember, sőt, húzónév, és utóbbi is pályán van a meccsenként 20 percet.

A maradók közül Sonny Weems nevét kell még előrevenni - a tavaly egészen kiváló produkciót nyújtó amerikai kiscsatár tavaly nyáron három éves szerződést kötött a klubbal, így vele kapcsolatban nem is volt kérdés, hogy marad-e vagy sem. Ennél sokkal kalandosabb útja volt Milos Teodoszicsnak, ugyanis a szerb irányítót már összeboronálták a Fenerbahcéval, amikor kiderült, hogy szó nincs erről, a következő esztendőben is a CSZKA játékosa lesz. Teodoszics egyébként súlyos vádlisérülést szenvedett az előző szezon végén, úgy tűnt, hogy meg is kell operálni, de végül is a műtét nélküli rehab mellett döntöttek, nagyjából mostanában kellett felépülnie teljesen. Három játékosra is opciójuk volt idén, mindhárom embert elküldhettek volna, de mindhármukat megtartották, így a következő szezonra is marad Vlagyimir Micov, Aaron Jackson és Alekszej Zozulin is.

Négy játékos érkezése biztos eddig a pontig. A két amerikai közül Jeremy Pargo a nagyobb név, ő a Maccabi Tel-Aviv egyik legjobb játékosa volt 2011-ben, amikor Euroliga döntőt játszott az izraeli együttes, az elmúlt két szezonban pedig az NBA-ben pattogtatott a 27 esztendős kombóhátvéd. Nála is sikeresebb volt azonban Európában a Pargóval egyidős kiscsatár, Kyle Hines, aki az elmúlt két évet az Olimpiakosznál töltötte, két Euroliga győzelmet is szerzett ez idő alatt. Egy nagy hazai igazolást is beiktattak júniusban, amikor 2+1 évre leigazolták a nagy városi rivális, a Himki 28 éves kinti tüzérét, a 40% fölött triplázó Vitalij Fridzont. Mellettük szinte eltörpül a legmagasabb érkező, a EuroCup-győztes Lokomotiv Kubanyt 4 év után elhagyó, 211 centi magas center, Grigorij Suhovcov, aki ACL-szakadásából csak a szezon legvégére tudott felépülni, és 1+1 szezon erejéig kötelezte el magát a CSZKA-hoz.

Teljesen egyértelmű, hogy az utóbbi két szezon előtt is a legnagyobb esélyesek között számon tartott moszkvai alakulat idén is az egyik top favorit, úgyhogy a csoportból való továbbjutással, majd a rájátszás elérésével sem nagyon lehet gondja a Messina-legénységnek, s náluk is igaz, ami a Barcánál: csalódás minden eredmény a Final Fourba jutáson kívül.

 

Partizan Belgrade (szerb, Adria Liga):

A Partizannál nagyon sok mindent tudtunk már az előző, Adria Ligás bejelentkezésünkkor is, hiszen a keret nagy része maradt az előző szezonról. Annyi változás történt, hogy bár úgy tűnt, hogy Mladen Djordjevics marad az együttesnél, mégis csapatot váltott, és a Meridiana játékosa lesz a következő szezonban - őket győzte le az Olaj kétszer is a felkészülés során. Egy maradójuk viszont még van pluszban - a Partizan második csapatában nevelkedő 19 éves kiscsatár, Mihajlo Andrics, aki az U19-es vb-n és az U20-as Eb-n is ott volt a szerb válogatottal.

Van egy harmadik franciájuk is Westermann és Lauvergne mellett - az U20-as válogatottban idén nyáron Eb-t játszó Boris Dallót sikerült leigazolniuk. A 19 éves játékmester tavaly a francia ProA utolsó helyén végző Poitiers alakulatánál játszott csereként, a korosztályos Európa-bajnokságon azonban a válogatott húzóemberének számított. Egy rutinos amerikait igazoltak, őt szintén a mezőnysorba. Tarence Kinsey 29 éves, 2 méter magas hátvéd, aki az Unicaja Malagánál fejezete be az idényt, de az olasz Pesarónál töltötte annak nagy részét, méghozzá nem is rosszul (29.6 perc alatt 12.4 pont, 6.6 pattanó).

Nincs új a nap alatt a Partizannál. Minőségben és mélységben is nagyon rendben vannak. Tavaly nagyon megborította őket az Euroliga kiesés, de év végére összeszedték magukat. Mivel a legtöbb játékos 20 év környéki, vagy még annál is fiatalabb, fejlődésükkel lehet számolni, márpedig ők a tavalyi tudásukkal is masszív esélyesei az idei Adria Ligának, amennyiben sikerült őket tovább fejleszteni, akkor kérdés nélkül ők az első számú favoritok Lucsics távozása ellenére is. Ugyanakkor ebben az Euroliga-csoportban már a továbbjutás is komoly fegyvertény lenne Dusko Vujosevics tanítványitól, de a Budivelnik és a Nanterre ellen lehet keresnivalójuk, ha a három aranyesélyes gárda, a CSZKA, a Barca és a Fener ellen nem is sok.

A felkészülési időszakban nem nagyon erőltették meg magukat, igaz, Spanyolországban kifejezetten erős ellenfelekkel játszottak, mint például a Real Madrid vagy a tavalyi EuroCup-győztes Lokomotiv Kubany. 11 meccsükből mindössze négyet nyertek meg, legnagyobb sikerük talán a Murcia legyőzése volt, de kikaptak a Radnicskitől és a Szkopjétől is AL-ellenfeleik közül. Nem kezdtek rosszul az Adria Ligában sem, úgyhogy a formával és az összeszokottsággal nem lesz náluk gond itt a csoportkörben, ez nagy előnyük lehet az említett két riválissal szemben.

 

JSF Nanterre (francia):

A 2012/2013-as szezon francia bajnoka a JSF Nanterre. Önmagában erre a mondatra talán  kevesen kapják fel a fejüket, pedig a Párizstól nem messze fekvő francia kisváros kosarasaink idei sikertörténete,  egy kisebb , már már  mese szerű csoda. Bajnoki cím, kupa döntő, Euroliga szereplés, ez s nem kevesebb amit a zöldek 2013-ban bezsebeltek!

Hogy mitől is rendkívüli a sikerük?  A francia bajnokság ugyan jócskán vesztett már korábbi nívójából, az Euroligában  a  legjobb spanyol, orosz, török, görög és olasz gárdák után kullognak élcsapataik, de még mindig egy 65 milliós kosaras nagyhatalom elit ligájának számít a gall Pro A.  Itt tudott bajnoki címet szerezni egy olyan  gárda, amely szinte biztosan a legszerényebb háttér mellett dolgozik Franciaországban.

Az 1927-ben alapított JSF Nanterre évtizedekig  alacsonyabb osztályokban szerepelt, 2004 hozta meg az első igazi áttörést, ekkortól lettek igazából profik, a francia második vonalba feljutva. A 80-as évektől regnáló klub elnök, Jean Donnadieu, 1987-óta (!!) saját fiát alkalmazza szakvezetőként, Pascal Donnadieu, alig 24 évesen, akkor még játékos-edzőként kezdte tréneri pályafutását, 27 éves korában egy súlyosabb sportsérülés pedig végleg a kispadra „száműzte”. Döbbenetes, európai klubcsapatnál szinte példátlan. de már több mint 26 éve ő a csapat edzője!  

Első igazán vízhangos sikerüket 2007-ben aratták: másodosztályú klubként francia kupadöntőt játszottak a párizsi Bercy-ben!  A döntőt, ha nagy csatában is, de elbukták a jóval erősebb Pau Orthez ellen, de akkor már felfigyel rájuk a francia kosaras közvélemény. 2011 ősze már az élvonalban találja őket, a debütálásuk jól sikerült, újoncként a 11. helyen biztosan bennmaradtak.

A 2012/2013-mas szezont alig 1 millió eurós költségvetésből tervezték,  és ez az éves büdzsé nemcsak a francia első ligában volt a legalacsonyabb, de ahhoz képest is elképesztően szerény összeg hogy a magyar bajnoki ezüstérmes Szolnoki Olaj esetében is legalább 2-3 millió euró közé becsülik az egy szezonban elkölthető pénz mennyiségét!  Ilyen háttér mellett már az is bravúr volt  hogy a play offba becsusszantak a 8. helyen, de az igazi csoda csak ezután jött! Előbb a listavezető Gravelines-t, majd az euroligás Chalone-t  „söpörték el” 2-0-lal, majd a bajnoki fináléban a Strasbourg ellen is mindössze egyszer hibáztak: 3-1-es összesítéssel 2013-ban francia bajnok a JSF Nanterre! A bajnoki cím egyben a Euroliga B licencet is jelentet a francia kis csapatnak, az már más kérdés hogy  ez mekkora kihívás elé állítja őket akár a rendkívül szerény büdzsé, akár a mindössze 1500 férőhelyes sportcsarnokuk tekintetében. De ne legyenek kétségeink, a törpe gall klub, akárcsak Asterixszék a  világhírű képregényben, felveszik a harcot az óriások ellen.

Náluk is jelentős mértékben átalakult a keret, s érdekes módon Magyarországra, a Szolnoki Olajhoz is jött tőlük játékos Chris Oliver személyében, de a Lietuvoshoz igazoló Juan Palacios, valamint az NBA-be kerüléssel próbálkozó David Lighty elmenetele is érzékeny veszteség náluk. Az ő szintjükön viszont veretes az érkezők névsora, hiszen az amerikai Will Daniels a VEF Rigától jött, Szerhíj Hladirt, Hanga Ádám korábbi csapattársát Olaszországból hozták el, DeShaun Thomas a San Antonio Spurs draftoltjaként igyekszik minél több tapasztalatot szerezni itt mutatós NCAA-karrierje után, Ali Traoré és Je'Kel Foster pedig az Alba Berlintől érkeztek. Sikerült szerződtetniük Kevin Lisch-t a hávádsorba, a maradók közül pedig Trenton Meacham, Xavier Corosine és Marc Judith lehet tagja az aktív rotációnak a vezérek közt számon tartott Passave - Nzeulie duó mellett.

Minden meccs, illetve győzelem ajándék a Nanterre számára, s már az is óriási csoda lenne, ha nem az utolsó helyen végeznének ebben a hatosban.

 

Budivelnik Kijev (ukrán):

Az ukrán bajnok indulása sem kis port kavart, hiszen az előzetes rangsor szerint nekik selejtezniük kellett volna, ám végül szabadkártyásként a lemondók miatt alanyi jogon indulhatnak az Euroligában, méghozzá abszolút újoncként. A keretükben nem kevés változás volt, hiszen a rutinos litván bedobó, Dainius Salenga elhagyta az együttest, csak úgy, mint a Pinarhoz szerződő Leo Lyons és a Donyeckhez szerződő Tsintsadze, de náluk is nagyobb veszteség Malcolm Delaney, aki a Bayern Münchenhez került, Igor Krivcov pedig a DniproAzot játékosa már és nem tartottak igényt Kijevben Emmanuel Jonesra sem.

Az érkezők listája viszont lényegesen veretesebb, mint a távozóké, hiszen a litván válogatott ászát, Darjus Lavrinovicot, a korábban az NBA-ben is játszu DaJuan Summerst, Hanga Ádám korábbi manresai csapattársát, Micah Downs-t, valamint D-Ligában sokáig edződő Blake Ahearnt és a Szentpétervárról érkező lett válogatott kisembert, Janis Strelniekst is új emberként köszönthették az ukrán fővárosban, mellettük pedig a Besiktastól meg tudták szerezni Rcky Minardot is.

A maradók között az Eb-t sérülés miatt kihagyó bedobó, Artur Drozdov a legnagyobb név, de Alekszandar Tiscsenko is kaphat perceket ebben a gárdában, ahogy Szerhíj Horbenko is. Michailis Anisimovas és Konsztantin Anikenko pedig már tavaly is fontos darabjai voltak a kirakósnak. Ainars Bagatskis mester a lett válogatottal már komoly tetteket hajtott végre, s most hasonló a feladata a klubcsapatok legnívósabb európai ligájában is, ám elvárásokat nem szabad támasztanunk ezzel az együttessel szemben, óriási meglepetés lenne, ha ebből a csoportból tovább tudnának jutni, bár nem reménytelen a helyzetük a Nanterre és a Partizan ellen.

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus