Lóránt Péter naplója (vol. 59)

Eseménydús heteken vagyok túl: három meccs a Serie A-ban, találkozás a pályán Hanga Ádival, az első győztes mérkőzés a Pesaróval.

Sziasztok!

Három meccs után úgy érzem, ideje, hogy kicsit meséljek az eddigi pesarói tapasztalataimról, pláne mivel a napokban Hanga Ádiék ellen is megmérkőztünk.

Sajnos ezzel a hazai vereséggel most eléggé megnehezítettük a saját dolgunkat, ugyanis a Caserta zsinórban háromszor nyert, így beért minket a tabellán, de remélem, gyorsan tudunk javítani.

Kicsit visszaugorva az időben, három hete mutatkoztam be a Brindisi ellen, méghozzá egy hónap kihagyás után. Picit nehezen rázódtam vissza, de pár perc elteltével ezek a nehézségek elmúltak, sajnos az akkori ellenfelünk egy kiváló dobóformát hozott, ami minden eddigi ellenfelünkre jellemző volt. Borzasztóan nagy előnyt adtunk nekik, ám onnan még vissza tudtunk kapaszkodni egészen öt pontra.

Nekem személy szerint megvoltak a lehetőségeim és rengeteget voltam játékban is. Azt tudni kell, hogy a mi csapatunkra nem igazán jellemző a sokpasszos kosárlabda, általában pár átadás után már jön is a dobás, ami egyébként is megszokott az olasz bajnokságban a rengeteg amerikai légiós miatt.

A Varese és Ádámék ellen is jól éreztem magam a pályán, s igazából ha nem dobtunk volna ilyen gyatrán, akkor összejöhetett volna a győzelem az Avellino ellen is. A Varesében játszott derbin azért is jöttünk ki győztesen a harcból, mert igencsak feküdt a stílusuk nekünk. Két alacsonyabb centerrel játszottak, védekezésben el tudtunk váltani mindent, én is sokat voltam bent ötösben, Ross pedig négyesben szerepelt, mi pedig nem nagyon adtunk lehetőséget nekik a lepattanóknál és nem hagytuk őket indítani sem, jól visszazártunk rendszerint. Támadásban is jobb teljesítményt hoztunk, ez is kellett a sikerhez.

Ádiék ellen egy nagyon rossz szakasz után csúsztunk el, 25-0-t kaptunk a fordulás után, mezőnyből pedig be sem találtunk abban a játékrészben. Kicsit szétesett a csapatjátékunk és rendre egyénileg akartuk megoldani a helyzeteinket, az Avellino meg van olyan jó és atletikus csapat, hogy ezt nagyon szépen ki tudja használni. Előbb indításból szereztek könnyű pontokat, onnantól meg már kintről is beestek a dobásaik és simán kikaptunk.

Érdekes volt Hanga Ádi ellen játszani, még volt olyan is, hogy berakták négyesbe és akkor rövid ideig fogtam is őt, valamint egy sapkát is kaptam tőle.

Most jön hozzánk az abszolút élgárdának számító Reggio Emilia, akik szerintem a bajnokság legtaktikusabb és legmegfontoltabb csapatát alkotják és egyénileg sem akárkikből állnak, hiszen van litván és olasz válogatottjuk is remek amerikaiak mellett. Mi összesen egy meccset nyertünk a szezonban hazai környezetben, jó lenne már ezt a sorozatot megtörni, a Casertával is tartani kellene a lépést és onnantól legalább nem két csapat között folyna a bennmaradási harc, hanem beérhetnénk az előttünk lévő csoportot is.

Nekem sajnos még a Varese elleni meccs előtt meghúzódott a combhajlítóm, ami miatt nem is edzettem egy ideig, de azon meccsen már ott voltam. Jobb lett a helyzet azóta, s ha edzésen kijön a fájdalom, azzal még lehet valamit kezdeni, de ha mérkőzés közben van gond, ott már annyira gyorsan kell reagálni, hogy nem sok lehetőség van ezt rendbe tenni. Az Avellino ellen megtörtént ugyanaz, mint egy héttel korábban is, azaz rögtön az első percekben meghúztam újra és 30 percet úgy játszottam, hogy lepattanóknál, felugrásos szituációknál kellett bizony küzdeni a fájdalommal is.

Ennyi idő után számomra egyértelmű, hogy vannak tehetséges játékosaink, de jobban rendszerben kell kosárlabdáznunk, mert hosszútávon azzal lehetünk eredményesek az én meglátásom szerint. 12 meccs van hátra, amiből remélem, hogy sokat meg tudunk nyerni. Támadásban nem hiszem, hogy fogunk még olyan rosszul játszani, mint Ádiék ellen.

A vasárnapi meccsünkre jön a bátyám és anyukám is, majd hétfőn együtt megyünk át Milánóba megnézni Ádámék meccsét a címvédő ellen. Szurkoljatok nekünk, tudtok is majd nézni bennünket.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus