Lóránt Péter naplója (vol. 60)

A Hanga Ádiék elleni itthoni vereséget követte egy nagyon nagy győzelem a bajnokság egyik legjobb csapata ellen. Igaz nem nekünk állt a zászló a derbi alatt, de ezért gyönyörű a sport, a végjátékban sikerült diadalmaskodni a Reggio Emilia ellen itthon.

Következhetett a volt csapatom elleni idegenbeli kirándulás Rómába, ott az elejétől a végéig kontrollálni tudtuk az eseményeket és úgy játszottunk, ahol vendégként kell, a félidőben vezettünk pár ponttal, a fordulás után még jobban védekeztünk és be is estek a dobásaink. Az egész csata alatt stabilan és jól dobtunk, megérdemelten nyertünk. Már a délelőtti edzésen is találkoztam a régi vezetők, dolgozók közül többekkel, kiváló volt a fogadtatás, úgy pedig, hogy nyertünk és nekem is kijött a lépés, pláne nagy nap volt az számomra. Azért is volt extrán fontos ez a siker, mert addig nagyon ragadt ránk a Caserta.

A Sassari ellen már nem jött össze a diadal, hiába nem játszottak fényesen, nem voltunk képesek ezt kihasználni. Pár ponttal jobbak voltak, meg is érdemelték. Azt látom nálunk, hogy van, amikor jól megy a csapatnak és sok gólpasszt is adunk egymásnak, viszont az egyénieskedés része a játékunknak, persze mindig más-más arányban van ez jelen. Nincs túl sok taktikai elem a játékunkban, viszont mióta itt vagyok, hat meccset játszottunk, aminek a felét meg is nyertük, ez pedig nem rossz a korábbi szereplés fényében. Nyerhettünk volna a szárdok ellen, de ez most kevés volt. Remélem, hogy végül stabilan bennmaradunk, de most ott vagyunk, hogy egy jobb sorozattal még feljebb is léphetünk a középmezőny felé.

Érdekesség, hogy idegenben jobban játszunk, én azt látom, hogy olyankor sokkal inkább csapatként dolgozunk és megy is jobban a labda, ez által mindenki jobban be is van vonva a támadásainkba. Hazai pályán pedig kijön mindig 6 ezer néző, mindenki bizonyítani akar, túlzottan is rápörgünk a meccsekre és hihetetlen energiákat szabadítanak fel bennünk a szurkolók, ez által görcsössé válunk. Ilyen szituációkban sokszor nem az üres embert keressük, hanem többen is egyéni akciókból akarunk megoldást találni. Sokkal stabilabban és nyugodtabban játszunk tehát idegenben.

Vasárnap megyünk a szintén közvetlen rivális Capo d'Orlandóhoz, ők kettőt nyertek most idegenben, s jövünk is nekik egy kávéval legalább, hiszen pont a Casertánál győztek legutóbb. Formában vannak és már lassan biztos bennmaradónak tekinthetők, ráadásul jól is cseréltek légiós poszton, az új amerikaijuk sokkal inkább beleillik a csapatba szakmailag és emberileg is, mint a távozó Freeman. Ha tudnánk náluk nyernui Szicíliában, akkor ki lehetne jelenteni nálunk is, hogy megvan a bennmaradás, még ha matematikailag ez csak később is biztosítható. Nézzetek majd majd vasárnap este, elkél a szurkolás otthonról is.