Olimpiai Kvalifikációs Torna - D csoport

A május végén a 2013-as kontinensviadalig kinevezett José Carlos Guimares szövetségi kapitány (aki ’92-ben játékosként vett részt az olimpián) úgy vélekedett, hogy annak ellenére, hogy nem sikerült egyből kivívniuk a kijutást és „csupán” másodikat lettek a kontinensviadalukon még mindig ők a legjobb afrikai együttes. Guimares szerint az Afrika Bajnokságon elkövetett hibáikat folyamatosan javítják, fejlesztik a játékukat, ugyanakkora továbbra is egyik fő erősségüket, a távoli dobások értékesítését részesítik előnyben. Guimares arról az tényről, hogy a csoportban a világranglista helyezések alapján ők a legesélyesebbek, felemásan vélekedett. A kapitány nem tulajdonít ennek különösen nagy jelentőseget, Macedónia Eb-n elért negyedik helyét nagyra értékeli, de Új-Zélandot sem becsülik le, még akkor sem, ha legnagyobb sztárjuk Kirk Penny nem léphet majd pályára.

A múlt és a keret után térjünk át a mostani kvalifikációra! A caracasi tornára május végén kezdték meg a felkészülést, majd június derekán Spanyolországba utaztak, – itt csatlakozott két szezon után többek között Cipriano is – ahol először a spanyol 2. ligás Leon csapatát verték könnyedén, 108-44-re (Morais 19, Cipriano 15, Mingas 10 pontot szerzett). Ezt köveően Sao Pauloba, Brazíliába utaztak edzőtáborba, a kvalifikáció színhelyére pedig július 24-én érkeztek meg. Itt 27-én 72-67-re verték a szintén selejtezős Dominikai Köztársaságot Cipriano vezetésével. A villámtorna második napján aztán a házigazda Venezuela 90-83-ra verte őket, Morais 24 ponttal volt a legeredményesebb. Pénteken Jordánia legjobbjait 90-73-ra verték.

A helyzetüket nehéz megítélni, ha az esélyeket latolgatjuk, hiszen korábban egyenes ágon harcolták ki a részvételt az olimpiára, ahol azonban a hátsó régiókban végeztek, így utóbbiból kiindulva nem lesz egyszerű helyzetük, és talán még a csoportból való továbbjutásuk is kérdéses. A keret összeszokottnak mondható, még akkor is, ha a már említett Cipriano kihagyás után tér vissza. Az új kapitány – aki játékosként szinte legendának számít hazájában, játszott Európában is – új impulzusokat is adhat. A kudarcként megélt második helyezés az Afrikai Bajnokságon felpörgette az angolaiakat, kérdés ez mire lehet elegendő. Hétfőn Macedónia ellen már pályára is lépnek…

A keret tagjai:

Carlos Morais (irányító, Petroleos, ANG)

Paulo Santana (irányító, Petroleos, ANG)

Milton Barros (irányító, Interclube, ANG)

Armando Costa (hátvéd, De Agosto, ANG)

Roberto Fortes (hátvéd, Petroleos, ANG)

Olimpio Cipriano (bedobó, Libolo, ANG)

Paulo Barros (bedobó, Petroleos, ANG)

Felizardo Ambrosio (erőcsatár, De Agosto, ANG)

Eduardo Mingas (erőcsatár, Interclube, ANG)

Leonel Paulo (erőcsatár, De Agosto, ANG)

Joaquim Gomes (center, De Agosto, ANG)

Hermenegildo MBunga (center, Petroleos, ANG)

Joaquim Valdelicio (center, Eastern Utah College, USA)

 

Macedónia:

Az angolai válogatott után nézzük egy sokkal inkább ismerős csapatot, Macedóniát. Az ex-jugoszláv állam a függetlenségüket követően 1993-ban csatlakozott a FIBA-hoz. Nemzetközi versenyen akkor szerepeltek először az „oroszlánok”, amikor a magyar válogatott eddig utoljára: 1999-ben. A franciaországi Eb-n 13. helyen végeztek, ezt követően hosszú szünet következett számukra és egészen tíz évet vártak a következő Európa Bajnokságra. A 2009-es lengyel viadalon már a 9. helyig jutottak – itt szerezték meg első győzelmüket Eb-n (Izrael ellen).
A legnagyobb sikerükig nem kell túl messze visszaemlékeznünk, a 2011-es litvániai Eb-n a fantasztikus 4. helyet szerezték meg. A csoportjukban többek között Horvátországot és Görögországot is legyőzték, majd a második csoportkört is sikeresen véve az egyenes kieséses szakasz első körében óriási sikert aratva 67-65-re verték (és ezzel ejtették ki) a házigazda Litvániát egy elképesztő mérkőzésen. Az elődöntőben ugyan Spanyolország, majd a harmadik helyért Oroszország is jobbnak bizonyult náluk, ám a kiváló szereplésnek köszönhetően most első olimpiai szereplésükért küzdhetnek.

Februárban a sikeredző Marin Dokuzovski távozott a szövetségi kapitányi posztról és helyét az addigi segítője, a Rabotnicki edzője Marijan Lazovski vette át. Lazovski korábban az esélyeket elemezve megjegyezte, ha a csoportbeli neveket nézzük, akkor sokan elhamarkodottan böknek rá Macedónia nevére, mint biztos továbbjutóra, de ígéri: biztosan nem becsülik le sem Angolát, sem Új-Zélandot. A keretben túl nagy változtatásokat nem eszközöltek (a Caracasba utazók közül tízen ott voltak a litvániai Eb-n), igaz Lazovski hozzátette ez nem is volt indokolt.

Ami a játékosokat illeti három új arc azért bekerült a bő keretbe: az egyaránt otthon pattogtató fiatal Bojan Trajkovski (erőcsatár), Kiril Nikolovski (center), és Aleksandar Kostoski (irányító) kapott esélyt a bizonyításra. Utóbbi kettő végül utazik is a többiekkel. A 24 éves Kostoskit nagyon dicsérték, aki a macedón pontvadászatban nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A legnagyobb név a keretben természetesen a honosított Bo McCalebb (a képen). Az amerikai születésű, 2010 óta macedón válogatott „Macedonian MVP”-t különösebben nem kell olvasóinknak bemutatni. McCalebb óriási nemzetközi rutinnal rendelkezik, és a vezér prototípusának is lehet tekinteni. A 2011-es Eb-n Luol Deng mögött a torna második legjobb dobója volt a korábbi Partizan és Siena játékos (jelenleg szabadügynök, nyilván nem sokáig…). Magas poszton ott található a 29 éves Pero Antic (a képen), aki parádés szezont tudhat maga mögött. A 210 centis csupaszív játékos csapatával, az Olimpiakosszal mindent vitt: az Euroliga után a bajnokságot is behúzták. Antic remek lepattanózó, igazi erőember, de ha kell távolról is veszélyes tud lenni. Mellettünk mindenképpen ki kell emelni a 32 éves Vlado Ilievskit. A hátvéd szintén jókora nemzetközi rutinnal van felvértezve, idén az orosz Lokomotiv Kubannal az Európa Kupában is szerepelt.
A három „sztáron” kívül is vannak persze kiválóságok, itt van például a frissen megválasztott csapatkapitány Predrag Samardziski. A 215 centis torony a litván Lietuvos Rytasban pattogtatott idén, de érdemes figyelni a bolgár kirakatcsapat, a Lukoil még mindig csak 24 éves bedobójára, Vojdan Stojanovskira.

A keret május végén kezdte meg a közös munkát, igaz néhány nagyobb név csak később csatlakozott: Ilievski sérülését kúrálta Szlovéniában, McCalebb pedig még az olasz bajnokság rájátszásában volt érdekelt, míg Antic a (sikerrel vett) görög bajnoki finálé után kapott néhány nap pihenőt.
Június 14-én Kaunasban, Litvániában az orosz válogatottal mérkőztek meg, ahol 80-61-es vereséget szenvedtek. Lazovski a vereség ellenére értékesnek ítélte meg a meccset, főleg az erős ellenfél miatt, no meg azért, mert Green, Antic és Ilievski is sérült volt. Optimizmusa érthetőnek bizonyult azután, hogy másnap 78-74-re nyertek a házigazda Litvánia ellen – ismét tartalékosan (Stojanovski 22, Samardziski 21 pontig jutott). Utóbbi egyébként nem győzött megjegyezni, hogy ezzel azt is bizonyították, hogy korántsem 1-2 emberes csapatuk van. Június 23-án aztán Amerikába vették az irányt, ahol előbb Atlantában, majd Puerto Ricóban léptek pályára. Ekkor hirdetett végleges keretet Marjan Lazovski. Atlantában vegyes egyetemi csapatok ellen játszottak két mérkőzést (előbb 81-79-es vereség, majd 97-87-es győzelem). Június 28-án 96-77-es vereséget szenvedtek Puerto Rico legjobbjai ellen, majd másnap 84-72-re kaptak ki Anticék.

Az esélyekről: a felkészülés során három kulcsember (Antic, Ilievski, McCalebb) a két Puerto Rico-i meccsig pályára sem lépett, de a macedón szurkolók örülhetnek: ettől függetlenül mindannyian ott lesznek Caracasban. A trió fontosságát mi sem jelzi jobban, hogy az Eb-n a macedónok pontjainak 61,3%-át ők szerezték. A McCalebb, Ilievski hátvédpáros egészen extra teljesítményekre képes, míg a palánk alatt igen mélynek tekinthető a keret. A legfontosabb persze, hogy a macedónok 2011-es sikercsapata tulajdonképpen egyben van, a kispadon történt váltás is zökkenőmentesen ment végbe. Hogy a macedón csodának lesz-e második epizódja? Papíron minden esélyük megvan rá, hogy továbblépve a csoportból harcban legyenek a három kiadó helyért.

A keret tagjai:

Bo McCalebb (irányító, Montepaschi Siena, ITA)

Aleksandar Kostoski (irányító, Kumanovo, MKD)

Vlado Ilievski (hátvéd, Lokomotiv Kuban, RUS)

Darko Sokolov (hátvéd, Feni Indistrija, MKD)

Vojdan Pavlov (hátvéd)

Damjan Stojanovski (bedobó, Lukoil Academic, BUL)

Pero Antic (erőcsatár, Olympiacos, GRE)

Gjorgi Chekovski (erőcsatár, MZT Skopje, MKD)

Todor Gechevski (erőcsatár, MZT Skopje, MKD)

Kiril Nikolovski (center, Feni Indistrija, MKD)

Predrag Samardziski (center, Lietuvos Rytas, LIT)

 

Új-Zéland

Az All Blacks, akiknek a kosárlabda válogatottjuk a rendkívül kreatív „Tall Blacks” becenévre hallgat először 1986-ban jutott ki jelentős nemzetközi tornára. Akkor a 24 csapatos spanyolországi világbajnokságon a 21. helyet szerezték meg. A nem túl változatos kontinensviadalukon 1971 óta 20-szor szerepeltek, ebből háromszor győztek (1999, 2001, 2009), a többi 17 alkalommal viszont az egyetlen rivális Ausztrália bizonyult jobbnak. Legutóbb 2011-ben a három nyert meccsig zajló döntőben három sima meccsen maradtak alul az ausztrálokkal szemben.

Olimpián eddig kétszer szerepeltek, 2000-ben Sydneyben a 11. helyet csípték el – első győzelmüket Angola ellen aratták. Négy esztendővel később Athénban is ott voltak, ez viszont már az új-zélandi kosárlabda aranykorszakához tartozik. 2002-ben ugyanis kijutottak a világbajnokságra is, ahol az igazi egyéniségnek számító Pero Cameron vezérletével (a bedobó 198 centis magassága mellett 120 kilós volt; a vb álomcsapatába került) a csoportkörben megverték Oroszországot és Venezuelát is, majd Kína legyőzősével a nyolc közé jutottak. Itt Puerto Rico legyőzése után az elődöntőben csak a későbbi világbajnok Jugoszlávia állította meg őket. A Tall Blacks végül a 4. helyet szerezte meg, ami óriási siker volt, de a két évvel későbbi olimpián is emlékezeteset alakítottak. Akkor az olaszok, a kínaiak és az argentinok is csak néhány ponttal verték őket, Szerbia legyőzésével viszont megszerezték a 10. helyet.
A későbbiekben két vb-n vettek még részt, 2006-ban a 16., 2010-ben a 12. helyen végeztek (itt a franciákat fricskázták meg).

A szövetségi kapitány az a szerb származású Nenad Vucsinics (a képen), aki korábban a sikerkapitány Tab Baldwin segítője volt éveken át. Az 1988 óta Új-Zélandon élő edző 2006-ban vette át a válogatottat. Vucsinics még áprilisban úgy fogalmazott: nagy sanszot szalasztott el válogatottja Ausztrália ellen, hiszen az olimpiai selejtezőn csak nehezebb ellenfeleken keresztül vezethet az útjuk harmadik olimpiájukra. Ugyanakkor az egyenes kieséses rendszer kedvez a kisebb csapatoknak, így bárki meglephet bármely esélyest.

Ehhez a meglepetéshez azonban teljes kerettel kellene pályára lépniük, amire már a felkészülés elején kiderült, hogy nincs esélyük. A keret legnagyobb sztárja, Kirk Penney ugyanis nem épült fel vádlisérüléséből. A kiválóság idén a spanyol élvonalbeli Fuenlabrada játékosa volt, ahol 14.4 ponttal ott is vezérnek számított. (Penney korábban egy rövid ideig az NBA-ben is pályára lépett, de a Maccabi és a Zalgiris színeiben az Euroligában is játszott). A 32 éves hátvéd hosszú évek óta hazája válogatottjának vezére, így nem csoda, hogy Vucsinics mester kisebb tragédiaként fogta fel elvesztését, úgy vélte pótolni nem is igazán tudják, talán a fiatalos lendület és csapatmunka együtt képes lehet rá. Ha mindez azonban nem lett volna elég nagy érvágás, akkor Thomas Abercrombie (bokasérülés) személyében június elején újabb kulcsemberüket vesztették el. A 24 éves bedobó a 2010-es vb-n 12.7 pontot és 6.8 lepattanót átlagolt és látványos játékával is kitűnt. A hiányzók sorának azonban ezzel sincs vége, a mindössze 18 éves Isaac Fotura nagy reménységként számított volna Vucsinics. Ám a 203 centis erőcsatárt nem engedte el a Hawaii egyetem a kvalifikációra.

Nézzük kik alkotják akkor Caracasban a keretüket. Elsőként egy érdekes kérdést kellett megválaszolnia a szakvezetésnek, hiszen az egyetlen honosított játékos posztjára hárman is „pályáztak”. Végül a Wellington Saints vezérére, Casey Frankra esett a választás, a bedobó a 2006-os világbajnokság óta tagja a válogatottnak. Mindenképpen ki kell emelni a nemzeti együttes kapitányát, Mika Vukonát (a képen). A fidzsi származású erőcsatár igazi keménykötésű harcosnak számít a palánkok alatt. A rengeteg hiányzó persze több játékos számára is utat nyithat. Ilyen például az a Tai Webster, akinek a testvére volt korábbi válogatott. A mindössze 17 éves Webster óriási tehetség, ugyanakkor fiatal korát jelzi, hogy a vezetőség elengedte őt a hazai felkészülésről a középiskolai báljára… Rajta kívül is avattak azonban három újoncot a felkészülés során (Allen, Bartlett, Bloxham). Magas posztokon két nevet érdemes emlékezetünkbe vésni: a 213 centis Alex Pledger kezdő az ötös poszton, de mögötte ott van már az ígéretes 210 centis Robert Loe, aki jelenleg a St. Louis egyetemén pattogtat.

Az olasz második ligás Forlit is edző Vucsinics június 10-én hívta össze válogatottját és a hét napos hazai edzőtáborozás után Kína, majd Brazília volt az úti céljuk. Június 26-án Brazília legjobbjai ellen súlyos vereségbe futottak bele, Sao Paulóban 73-49-es vereséget szenvedtek. A csapatból senki sem érte el a tíz pontot, a legjobb dobó pedig a 17 éves Webster volt 8 egységgel… Másnap Görögország bizonyult 99-69-re jobbnak a kiwiknél, ám ekkor már összeszedettebb játékot nyújtottak. A ragyogó formát hozó Webster (18 pont) mellett Vukona 15, míg Pledger 13 pontig jutott (11 lepattanóval). Pénteken az utolsó felkészülési meccsen 74-66-os vereséget szenvedtek Nigériától. Itt is már valamelyest javuló formát mutattak, csökkentették a rengeteg labdaeladásukat (ekkor 12), de a győzelemhez ez nem volt elegendő (Tait, Vukona, Pledger 10-10 pontot dobott).

A Tall Blacks számára finoman szólva is fel van adva a lecke a selejtezőn és nem biztos, hogy átmennek a vizsgán. Két legjobb játékosuk elvesztését nem valószínű, hogy gond nélkül vészelik át (igaz, kinek menne ez könnyedén…), így pedig nagyon meg kell küzdeniük a csoportból való továbbjutásért is. A keret összetétele egyébként megfelelő, a számos fiatal mellett a korábbi évek alapemberei megmaradtak.

A keret tagjai:

Josh Bloxham (irányító, Nelson Giants, NZL)

Jarrod Kenny (irányító, Bay Hawks, NZL)

Tai Webster (irányító, Auckalnd Pirates, NZL)

Lindsay Tait (hátvéd, Auckland Pirates, NZL)

Everard Bartlett (hátvéd, Perth Wildcats, AUS)

Hayden Allen (hátvéd, Auckland Pirates, NZL)

Casey Frank (bedobó, Wellington Saints, NZL)

Leon Henry (bedobó, New Zealand Breakers, AUS)

Mika Vukona (erőcsatár, Nelson Giants, NZL)

Rob Loe (erőcsatár, St. Louis, NCAA – USA)

Jeremiah Trueman (center, Perth Wildcats, AUS)

Alex Pledger (center, Auckland Pirates, NZL)

Esélylatolgatás:

Ahogy már a csapatoknál is említettem, ha a világranglista helyezésekből indulnánk ki, akkor könnyen csapdába kerülhetnénk. Angola a 15. helyen, Új-Zéland a 18., míg Macedónia a 33. pozícióban található. Angolánál azonban figyelembe kell venni, hogy az európainál jóval gyengébb afrikai kontinensviadalról jutottak ki rendre a világversenyekre – ezért az egyébként igen előkelő helyezés. A sok hiányzó igen kellemetlen helyzetbe sodorta Új-Zéland válogatottját – a másik két válogatott viszont stabil kerettel dolgozhat. A formákat figyelve a macedón válogatott első helye tűnik biztosnak, ebben az esetben a C-csoport második csapatával (valószínűleg Dominikai Köztársaság vagy Dél-Korea) találkoznának. A második helyezett viszont minden bizonnyal majd Oroszországgal mérkőzhet a nyolc között, ami könnyen a végállomást is jelentheti majd számukra.

A program:

Július 2.: Angola – Macedónia (helyi idő szerint: 16:30, magyar idő szerint: 23:00)

Július 3.: Macedónia – Új-Zéland (h.i.: 13:30, m.i.: 20:00)

Július 4.: Új-Zéland – Angola (h.i.: 11:00, m.i.: 17:30)