Simább vereség lett, mint számítottunk rá

Nem tudta azt a játékát megismételni a Jászberény, amit egy hete Oroszországban, amikor a bravúr küszöbén állt, és szinte már az első negyedben olyan hátrányba került, ahonnan nem volt esély a felállásra a rutinosan, okosan kosarazó, s főleg a második félidőben távolról kiválóan dobó török Tofas ellen. Szögi Ádám volt a JKSE legüdébb színfoltja, de a sokkal gyengébb lepattanózás és távoli dobásmutató, valamint az időnkénti félszegség miatt nem volt esély arra, hogy - igaz, bravúrral - megnyerje első Eurochallenge találkozóját a berényi alakulat.

Eurochallenge F csoport, 4. kör
2013. december 3. Salgótarján

Fortress Jászberény (0-4) - Tofas Bursa (3-1)

54-76 (7-23, 17-16, 17-26, 13-11)

JKSE: Raivio 14, Soós 5/3, Markovics 9, Dramicsanyin 6/3, Dukics 7/3.

Cs: Mladenovics 1, Horti 3, Lázár, Szögi 9/3. Vezetőedző: Földi Sándor.

Tofas: Stipcevic 12/6, Denmon 7/3, Dokuyan 7/3, Geyik 8, Elonu 10.

Cs: Aydin, Tekin 9, Cetin 7/6, Demirel 1, Balazic 13/9, Senli 2. Vezetőedző: Ahmet Caki.

Kipontozódott: Soós (36. perc)

Földi Sándor: - Sajnos nem tudok elégedett lenni a csapatommal, mert ez a Jekatyerinburg elleni meccshez képest visszalépés. Nekem is el kell gondolkoznom azon, hogy miben hibáztunk. Az első félidőben két nagy hibánk volt, rengeteg lepattanót ajándékoztunk ellenfelünknek, nem zártuk ki őket rendesen, emellett ennyi kihagyott ziccerrel nem lehetünk pariban az ilyen meccseken. Nem látom azt a tüzet a játékosaimban, amit tavaly. Nem lehet tovább azzal magyarázkodni, hogy mindig kimarad valaki a keretből, hiszen két irányítónk van és Raivio is besegíthet, ha kell. Ha a játékosaim így állnak hozzá a dolgokhoz a továbbiakban, nekem is el kell gondolkoznom a hozzáállásomon.

Szögi Ádám: - Sajnos el vagyok keseredve, ez az eredmény nem reális. Ezzel a teljesítménnyel egy közepes magyar csapat is elverne minket. A játékosok statisztikát gyártanak, de rá kell jönni, hogy a kosárlabda nem csak támadásból áll, előtérbe kell helyezni védekezést, mivel ebből tudunk támadást vezetni utána. Ám ezt nem bírtuk hozni az utóbbi időben, kivéve a Jekatyerinburg ellen. Nem tudom mindennek az okát, hiszen nem vagyunk fizikálisan és mentálisn rosszabbak, mint tavaly.

STATISZTIKA

ELSŐ NEGYED

Két rontott támadással indultak a felek, majd a törökök ismét hibáztak, ám végül Raivio betalált (2-0). Denmon azonban úgy érezte ez így nem mehet tovább, s könnyedén egalizált. Raivio egyébként immár szokás szerint irányítóban próbálkozott, hiszen Savic maradt ki a keretből, de hamar látszott, hogy a Tofas védekezésben igyekezni fog csapdázni, "molesztálni" őt, hiszen nem tipikus irányítóról lévén szó könnyebbed zavarba hozható (ez olykor bizony be is jött nekik). Az elrontott hazai támadások után aztán a vendégek felvéve a kellő hőfokot hármast dobtak, majd betörésből, centerből is eredményesek voltak (4-11). Földi tréner beküldte az egyes posztra talán jobban illő Mladenovicsot, illetve a palánk alá Hortit, Raivio és Dukics pedig leült (mindez az 5. percben történ).

Aztán ami a cserék után következő lépésként szükségessé vált, az időkérés volt hazai részről, hiszen tovább nyomult a Tofas, és már tíz pont felett vezetett. A negyed hajrájához érve 4-16 állt a táblán, holott a török alakulat látszatra nem csinált semmi különöset, "csak" korszerűen, a hazaiak hibáit kihasználva, erőlködés nélkül kosárlabdázott, s szedte a lepattanókat. Nem először indult el a Bursa a JKSE eladott labdái után, s amikor Mladenovics kényszerű sportszerűtlen faulttal állította meg ellenfelét, a büntetők, majd a török labdabirtoklást követő újabb vendégtalálat után 4-20-at láthattunk az eredményjelzőn.

A csupán 4 pontnál járó berényiek számára jókor jött az, hogy a közben visszaállt Raivio ellen is sportszerűtlen hibát követtek el (taktikai szabálytalanság volt, s nem kirívó durvaság egyébként, csakúgy, mint az előző hasonló eset), mert így legalább büntetőből láthattunk újabb hazai pontot. Egy darabot.

Az első negyedről el lehet még azt mondani, hogy Földi Sándor muszájból variálta át percenként csapatát, s már majdnem mindenki pályára került azok közül, akik reálisan lendíthettek a csapat szekerén, míg a törökök mestere azért cserélgetett, hogy kipróbáljon ezt is, azt is. Nem mindegy.

MÁSODIK NEGYED

Hasonlóan indult a negyed, mint az első: az első támadásokat elrontották a csapatok. Az viszont elég szembetűnő volt, hogy ha nem is tökéletes ziccereket, de 70-80%-os helyzeteket is általában kihagytak a hazaiak a meccsen eddig. Olykor megvolt az ember beforgatása, ám utána kicsit félszegen engedték el a dobást a berényiek, s a lepattanóknál ilyenkor sok esély nem volt a másik palánk alatt.

A török zónába betörni nem nagyon lehetett, távolról meg nem dobott jól a JKSE, ezért például az olyan erőszakos befutások végén kapott gyors passzokkal lehetett operálni, mint amikor Szögi talált utat az ellenfél gyűrűjéig (11-27).

Volt azért már valami ritmusa a hazaiak játékának, labdaszerzése is olykor, távolról azonban még 0/8-nál járt a JKSE, ami jelezte: ha itt nem javul sokat a Berény, esélytelen lesz a törökök ellen. Soós végre aztán betalált, az első tripláját dobva a JKSE-nek.

Mindenesetre küzdöttek Hortiék (éppen ő szerzett labdát vetődve), Markovics több lefutás végén tört gyűrűre, ám kimaradtak a helyzetek (ismét némi bátortalanságot észleltünk). Ez a félszegség egyébként a nagyon erős Elonunak és a 214 centis Tekinnek is volt köszönhető, ha ők a gyűrű alatt grasszáltak, alig merték feltenni a labdát a mieink (vagy ha megtették, abból sem nagyon született kosár).

Raivio a negyed derekán nagyon szép szlalomozással szerezte a meccs addigi egyik legszebb kosarát, de a török fór állandósult bőven 10 pont felett (18-34). Az viszont felvetődött az emberben, hogy ha Raivio a számára sokkal kedvezőbb kettesben játszana, s "mögötte" irányítana valaki nagyon hatékonyan, mennyivel hasznosabb lenne, mint muszáj-irányítóként, aki csak olykor jut el oda, hogy kedvenc fegyverével, az erőszakos betörésekkel élhessen.

Ami örömteli volt, hogy a találkozó kifejezetten kiegyenlítettnek tűnt ebben a negyedben, legalábbis az eredmény szempontjából megállította lefelé tartó szekerét a JKSE. A nagyszünet előtt a legpofásabb berényi támadás csalt mosolyt a magyar arcokra még: Markovics egy lerohanás végén Dukicshoz passzolt, a center pedig fifikásan továbbított a balján futó Raivióhoz, így lett teljesen kidolgozott a szituáció, s az amerikai hátvéd sima ziccert dobott. A törökök kértek egy időt, hogy ne mi örüljünk utolsó momentumként, de kivédekezte a helyzetet a JKSE, sőt, egy újabb gyors támadást Markovics fejezett be Raivio akrobatikus passza után (24-39). Ez szép végjáték volt, ráadásul ha csak eggyel is, de nyerte ezt a játékrészt a Jászberény.

Az első félidő két szembetűnő adata: a Tofas kétszer annyi lepattanót szedett, mint a JKSE, valamint a hazaiak 1/10-et produkáltak messziről. Nem véletlenül vezetett a magyar gárda szép zárkózása ellenére is simán, 15 ponttal a török egylet. Azt jegyezzük meg még, hogy Elonu és főleg Denmon volt az, akitől nagyon tarthattunk, ehhez képest 2-2 pontnál jártak, vagyis anélkül tartott itt a mérkőzés, hogy ők extrát nyújtottak volna támadásban, ráadásul egyelőre a Tofas sem szórta a triplákat (3-at dobott a török gárda félidőig), holott erre is felhívta a figyelmet előzetesen Földi mester.

HARMADIK NEGYED

Az említett hiányzó Elonu- vagy Denmon-kosarakat egyébként pótolták a többiek, például Dokuyan, aki laza hármast dobott. Még szerencse, hogy Dukics is betalált távolról. Ami a faultokat illeti, a vendégeknél a csatár Geyik négy hibával is bent maradt - ez is azt bizonyítja, nem tartott tőle a török tréner, Caki, hogy mi lesz, ha kipontozódik egyik alapembere.

A törökök lassan tovább növelték az előnyüket, Dramicsanyin első hármasa (összességében az ötödik pontja volt ez) csak arra volt jó, hogy 31-51 álljon a táblán... Aztán úgy látszott csak megtalálta dobóformáját a JKSE, mert Szögi is távolról talált be, aki később büntetőkből is eredményes tudott lenni. A fiatal irányító ezután is agilis maradt, sőt, Horti kosár plusz faultos szituációt hozott össze. Azt jegyezzük is meg rögtön, hogy ekkortájt a JKSE három kezdőembere ült, viszont Mladenovics, Szögi és Horti pályán volt Dramicsanyin és Markovics mellett.

Eközben viszont a hazai védekezés nem tudott annyira jó lenni, hogy tartósan zárkózzon a Jászberény: hol Denmon, hol Balazic rázta meg magát. Az meg külön érdekes volt, hogy bár Szögi Ádám volt a JKSE talán legjobbja egyelőre (a legeredményesebb mindenképpen - 9 pont), ráadásul több jó összjátékot mutatott be a hazai alakulat, de Dramicsanyin például csúnyán fogalmazva meg volt fogva rendesen, és általában véve nem sok sót ettek meg a mieink a festéken belül.

A negyed legfurább mozzanata volt, amikor a láthatóan sántikáló Elonu tessék-lássék odabattyogott egy távoli török dobás során a gyűrűhöz, hátha lesz haszna, s volt, hiszen kisebb sérüléssel is támadólepattanót szedett, majd sima kosarat szerzett a hazaiak között...

NEGYEDIK NEGYED

Ebben a szakaszban eleinte még mindig nem akadt olyan berényi, aki kétszámjegyű dobott pontot termelt volna. A hazaiak igyekeztek minél gyorsabban befejezni támadásaikat, ám ahogy addig is, nem ültek a próbálkozások. Amikor már 28 ponttal (42-70) mentek a törökök, az időkérésnél is lehetett érezni, hogy nem igazán forr a berényi kispad, Földi tréner elmondta szépen, hogy mit vár a srácoktól, ők pedig igyekeztek ezt megvalósítani, de érthető módon ekkor már nem lehetett cél az sem sajnos, hogy szorosabb állást érjen el a JKSE.

A Tofas teljesítette azt, amiért Salgótarjánba érkezett, hiszen a csoportból aki tovább akar jutni, vélhetően saját sírját ásná meg, ha kikapna a JKSE-től - olyan körbeverések vannak a Jekatyerinburg, a Krka és a Tofas között.

A meccs kellemes meglepetése Szögi volt, aki közel sem hiba nélkül, de nagyon lelkesen, s emellett eredményesen, bátran kosarazott. Raivio is hallatlanul agilisan játszott, személyiket erőszakolt ki, végül szerzett tíz feletti pontot, és a legjobb lepattanózónk volt. Összességében azonban ismét a gyenge támadójáték volt az, ami megpecsételte a Jászberény sorsát, hiszen a Krka elleni derbihez hasonlóan újfent nem kapott sok kosarat a JKSE, de az alig ötven feletti dobott pont még mindig nagyon kevés.

A legvégén közeledett ellenfeléhez a Jászberény, így nem lett olyan csúnya a végeredmény.

Mindent egybevéve azonban jó dolog az, hogy ennyi magyar csapat, s köztük a nemzetközi szinten abszolút újonc JKSE is az európai porond indulója idén, bizonyára hasznára válhat a honi kosárlabdázásnak, ha megfelelő módon tanul mindenki az itt tapasztaltakból.

Fotó: a digisport közvetítéséből kivágva

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus