Visszávágó az oroszok ellen

EuroChallenge, Elődöntő
Szolnoki Olaj KK (magyar) - Triumph Ljuberci (orosz)
2014.04.25., péntek, 18:00 (TV - Sport2, 17:45)

Az oroszok a VTB Ligában nagyon jól szerepeltek eddig, hiszen a B csoport 3. helyén végeztek a Himki és a CSZKA Moszkva mögött 11-7-es mutatóval. A másik csoport hetedikjével, a Szpartak Szentpétervárral csapnak össze majd a nyolcaddöntőben május elején. Ami érdekesség, hogy a VTB Liga alapszakaszának utolsó fordulója egy hónapja volt, azóta nem volt tétmeccsük, ami akár komoly problémákat is okozhat majd számukra - ennyi pihenőre év közben semmi szüksége nincs egy profi kosárlabdázónak, ellenben könnyen kieshet a meccsritmusból, ami egy-egy mérkőzésen eldőlő sorozatoknál hatványozottan nagy jelentőséggel bír.

Várható rotáció:
Chappell - Higgins - Kulagin - Landry - Rakovics
Vihrov - Voronov - Zarjazsko - Kuzjakin - Valijev - Lazarev - Szpiridonov

Az orosz együttesnél jóval kevesebb volt a jövés-menés, mint az Olaj oldalán - a szolnokiaknál mindössze két játékos maradt a két évvel ezelőtti garnitúrából -, ám a Triumph legjobbjai szinte kivétel nélkül kicserélődtek. Ami fontos, hogy az akkori mester, Vaszilij Karaszev most is a helyén van, sőt, 2013 óta ő irányítja az orosz nemzeti csapatot is, ő a talán a legbiztosabb pont a gárdánál.

A húzóemberek közül Dmitrij Kulagin maradt, de sem szerepe nem nőtt a két évvel ezelőtti állapotokhoz képest, sem játéka nem javult, stabilizálódott. Ahogy két éve, úgy idén is az egyik X-faktora lehet a mérkőzésnek, ugyanis elég széles skálán mozog teljesítménye. Ha Vojvoda Dávidot éri kritika, amiért hullámzó az általa nyújtott produktum, akkor Kulaginnál ez talán még jobban igaz, szinte képtelen két ugyanolyan meccset egymás után lehozni. 2-3 éve még Szergej Karaszevvel egy napon emlegették a nevét, most szinte esélye nincs átkerülni az NBA-be. Szintén maradt Kyle Landry az ismerős nevek közül. A vajkezű kanadai erőcsatár összességében sokkal jobb teljesítményt nyújt, pedig két éve sem panaszkodhattak rá a Triumph-nál - kevesebbet játszik, de több pontot szerez (14.3), 50%-kal dobja a triplát (mezőnyszázaléka is 55.5%, amivel Top5 az egész ligában), idén a büntetőzése is több mint elfogadható (80.5%, két éve 56.5% volt), lepattanózásban pedig tartja a szintet (6.5 meccsenként).

A másik három kezdő változott: a Tywain McKee - Szergej Karaszev - Davon Jefferson triót a Jeremy Chappell - Cory Higgins - Milovan Rakovics hármas váltotta fel, és ennek megfelelően a Ljuberci teljes játéka megváltozott.

Chapell és Higgins borzasztóan jó párost alkotnak 1-2-n. Egyikőjük sincs annyira tipikus irányító, mint volt McKee, inkább a Karaszev-szerű mindenesek közé tartoznak. Az NBA-t (Charlotte Bobcats) is megjárt Higgins a gárda elsőszámú pontszerzője (az egész liga második legjobbja 18.2-es átlaggal), sokat támadja a gyűrűt is, de középtávolról és kintről (50%) is halálos, egy igazi scorer. Chappell sokkal kevesebbet tör be a festékbe, de kintről ő is kifejezetten jó százalékkal dob (38.9%), nagyon megbízhatóan osztogatja a labdát (3.4 gólpassz, 1.6 eladott labda), nem vállal butaságokat. Rakovics teljesen más típusú center, mint volt Jefferson. Az atletikus amerikai helyett ezúttal egy igazi szerb, kemény, a piszkos munkát elvégző, képzett középjátékossal állnak fel az oroszok, aki 63.7%-kal dob mezőnyből, neki tehát túl sok helyzetet engedélyezni nem szabad.

A kispadon nagyon sok név maradt, de gyakorlatilag az is teljesen átalakult. A két két évvel ezelőtti legjobb csere közül Viktor Zvarikin már a múlté, az anno 10.1-et átlagoló Artyom Kuzjakin pedig idén 4.4-es pontátlagnál áll, szerepe jóval kisebb. Helyettük a periméter legjobbja a cserék között egyértelműen Jevgenyij Voronov, aki a EuroChallenge-ben ugyan csak 5.3 pontos, 2.8 gólpasszos átlaggal bír, az viszont figyelmeztető jel, hogy a VTB Ligában 13.2-es mutatója van. Sokáig volt sérült, januári visszatérése óta azonban a Triumph játékána fontos láncszeme. A palánk alatt csak Jevgenyij Valijev játszott Debrecenben két éve. Ivan Lazarev és Pavel Szpiridonov is a csapat tagjai volt már akkor is, azóta nőtt is játékidejük, mégis Valijev közülük a legveszélyesebb továbbra is - ő az elsőszámú cseremagas az oroszoknál, főleg támadólepattanózása miatt (1.8), rá nagyon kell figyelni ilyen szempontból a palánk alatt.

Az állomány, illetve leginkább a húzóemberek kicserélődése miatt ez egy alapvetően más stílust erőltető gárda, mint volt két éve - Vaszilij Karaszev nagyságát mutatja, hogy ezzel a garnitúrával is be tudott jutni a Final Fourba. Két éve Jefferson használta el messze a legtöbb labdát, az ő kiszolgálása volt az első számú feladat, most azonban egy külső posztos ember, Higgins a vezér. 79.1-es meccsenkénti pontátlaggal az egyik legmagasabb mutatójuk van az egész mezőnyben, amely nem kis mértékben annak köszönhető, hogy a triplákat kiválóan dobják csapatszinten is (38.3%), és ez az a játékelem, amit senkinek nem nagyon szabad engedni - Rakovics nem fog vállalni, a többiek viszont jó kezűek kivétel nélkül. Megkockáztatom, hogy a kezdő jobb szerkezetű, mint volt két évvel ezelőtt - az egyes emberek játéka szinte tökéletesen illeszkedik egymáshoz - a pad viszont szerintem gyengébb, egyetlen gyűrűre igazán veszélyes emberük van ugyanis.

Ami gondot okozhat a Triumph-nak - ahogy már korábban is említettem - az az egy hónapos kihagyás. Nyilván játszottak edzőmeccseket, illetve edzettek folyamatosan a szünet alatt, de az nem ugyanaz, mintha valaki beállt a szerda-szombat ritmusra. Egy hónapos szünet áprilisban akkor sem lenne előny egy csapat szempontjából, ha a másik együttes nem két meccset tudna le hetente, hanem 2-3 naponta játszana mérkőzést egyfolytában, de az Olajon a fáradtság semmilyen szinten nem látszik. Dragan Alekszics jól forgatja az együttest, nincs szükség arra sem, hogy valaki kisebb sérüléssel játsszon, így szerintem a lehetőségekhez képest 100%-os fizikai állapotban érkezik majd meg az Olaj Bolognába. Ez nyilván az oroszoknál is így lesz, de egy hónapos sérülések után is nehezen rázódik vissza az ember az első meccsen, a "kényszerpihenő" könnyen okozhat ugyanilyen hatást, így ez főleg az elődöntő elején komoly hátrány lehet az oroszoknak, előny a magyaroknak.

A másik, amire lehet támaszkodni, az az, hogy a Triumph lényegében 6 kosárra igazán veszélyes játékossal játszik, Voronovot leszámítva a többiek a padon csak leosztásokból tudnak megélni - nem is erőltetik az ő megjátszásukat, hiszen a kezdőötös és Voronov jóval képzettebb kosarasok, jobb helyzeteket tudnak maguknak kialakítani, mint a többiek. A Szolnok ezzel szemben bizonyította már, hogy a 11 legjobbja hasonló kvalitásokkal bír, itt bárki előléphet támadásban bizonyos periódusokra. Január közepe, a nagy feltámadás óta nagyon ritkán volt szükség arra, hogy valaki a teljes meccsen keresztül cipelje a hátán a csapatot, mert egy-egy jobb pár perces időszak után képes előlépni bárki a többiek közül. Még ha a kezdője kifejezetten jónak is tűnik a Triumph-nak mind játékerősségben, mind szerkezetben - ezzel a találkozó elején esetleg fellépő "rozsdát" ellensúlyozhatják is akár -, a pad pályára kerülésével szerintem fölénybe kerülhet az Olaj.

Szintén nem elhanyagolható tény, hogy bár hazai pályának erős lenne nevezni bármelyik csapat esetében is a bolognai csarnokot, a Triumph-ot két évvel ezelőtt is alig kísérték szurkolók Debrecenbe, míg szolnoki oldalon már minimum 200 utazóról tudni - ha bármelyik csapat is élvezi majd a közönség támogatását, az egészen biztosan nem az orosz együttes lesz.

Mindent egybevetve eltúlzott önbizalommal biztosan nem lehet felmenni a pályára egy olyan gárda ellen, amelyik a VTB Liga egyik csoportjában harmadik tud lenni, és gyakorlatilag csont nélkül vette eddig az akadályokat a EuroChallenge-ben is. Ettől függetlenül szerintem egyáltalán nem esélytelen a magyar együttes, amennyiben fejben fel tud arra készülni, hogy nem kiemelkedő, de jó esélyekkel száll harcba akár a döntőért is, mert messze nem verhetetlen a Triumph. Azt a Tartu Rock elleni negyeddöntő utolsó meccse előtt már írtam, hogy pszichikailag kell tudni feldolgozni, hogy egy meccs, nincs lehetőség javításra vagy visszavágóra, ez pedig most is igaz. Az akkori teljesítmény nagyon biztató lehet, hiszen míg az észteket agyonnyomta a hazai pálya terhe, addig az Olaj végig magabiztosan kosárlabdázva jutott a Final Fourba. Ha hasonló lelki állapotban képesek most is pályára lépni Lóránt Péterék, vasárnap a végső győzelemért is játszhatnak.

Az összecsapást a Sport2 csatorna 17:45-ös műsorkezdettel élőben közvetíti.

Hajrá Szolnok, hajrá magyar kosárlabda!

 

Foto (1, 2) - fibaeurope.com
Foto (3, 4), Slide - szolnokiolaj.hu