EB felvezető – B-csoport – 1. rész

 

Szerbia

A sor elejére mindenképpen az a szerb gárda kívánkozik, mely az utóbbi világversenyeken vére újra korábbi hírnevéhez méltóan szerepel. Az egyszerűség kedvéért az egykori nagy Jugoszlávia, majd Szerbia és Montenegró valamikori eredményeit is a szerbekkel „azonosítjuk”. Déli szomszédaink nyolcszoros Európa-bajnokok (1973, 1975, 1977, 1989, 1991, 1995, 1997, 2001), ötszörös(!) világbajnokok (1970, 1978, 1990, 1998, 2002) és egyszeres olimpiai győztesek (1980), emellett tíz Eb-érmet is fel tudnak mutatni (ezüst – 1961, 1965, 1969, 1971, 1981, 2009, bronz – 1963, 1979, 1987, 1999), a VB-ken is szinte mindig kijött nekik a lépés (ezüst - 1963, 1967, 1974, bronz – 1982, 1986), valamint olimpiai medálgyűjtésben is jók voltak (ezüst – 1968, 1976, 1988, 1996, bronz – 1984). Bizony ez a számsor már-már követhetetlenül impresszív, de pontosan jól visszaadja, a dél-szlávok mennyire jeleskedtek ebben a sportágban mindig is, bár néhány évvel ezelőtt náluk is bőven akadtak gondok. A Kresimir Cosic és Radivoj Korac nevével fémjelzett időszakok után a jugoszláv aranygenerációnak számító Divac, Petrovic, Kukoc, Radja, Paspalj sor javíthatott volna még tovább a jugó kosárlabda renoméján, ám a '90-es világbajnok csapat korán és rendkívül fiatalon széthullott, ahogy maga az ország is. A Divac, Paspalj, Djordjevic triónak így sem kellett szégyenkezni a nemzetközi eredmények miatt, a '90-es években szerzett három kontinenselsőségük és a '98-as világbajnoki címük a maximum volt, amit abból a csodálatos (maradék)társaságból ki lehetett hozni. A neves játékosok mellett fantasztikus edzőgenerációk tűntek fel, Dusko Ivanovic, Dusan Ivkovic vagy Zeljko Obradovic neve minden mai kosárszurkoló számára ismerősen csenghet, ami természetesen nem véletlen. Azt követően, hogy hosszú évtizedeken keresztül minden szép és jó volt a szerb kosárlabdában, az ezredforduló sikerei után atomjaira hullott egy olyan generáció, mely szintén hosszú éveken keresztül eredményes lehetett volna. Divac kiöregedett, utána pedig nem igazán maradtok olyan öreg rókák a keretben, akik megfelelően össze tudták volna fogni a közben NBA sztárokká váló szerbeket. A Peja Stojakovic, Vladimir Radmanovic, Sasha Djordjevic, Igor Rakocevic, Dejan Bodiroga-féle társaság rengeteg vitája, balhéja, verekedése(!) odáig züllesztette a korábban mindig nagyon összetartó válogatottat, hogy a szerb szövetség inkább a fiatalítás mellett tette le a voksát, minthogy üldözze a mindennel kapcsolatban elégedetlenkedő sztárokat. Dusan Ivkovic mester keze alatt elkezdett érni egy szemtelenül fiatal, ámde félelmetesen tehetséges társaság, mely a 2009-es, azaz a legutóbbi Eb-n ezüstéremig jutott, majd a tavalyi világbajnokságon szintén remekül szerepelt negyedik helyezésével. A Milos Teodosic irányította társulat hihetetlen érett és egységes játékával visszatért a szerb kosárlabda alapjaihoz, mára nem csak egy olyan válogatottként tekintünk rájuk, akik meglephetik Európát, hanem a toronymagas favorit Spanyolok után ők látszanak a legerősebb csapatnak a kontinensen.

Ivkovic-ék követik a „győztes csapaton ne változtass” alapgondolat elveit és nagyon szépen egyben tartották azt a generációt, mely újra felemelte az ország kosárlabdáját. 2010-ben az egész torna legfiatalabb gárdájaként értek oda a VB második helyére, most már akármilyen fura is, de rutinos alakulatnak titulálhatjuk a még mindig szemtelenül fiatal szerbeket. Teodosic egyértelműen vezérnek számít ebben az egységes keretben, mellette az NBA-ben pallérozódó, az évek haladása és a sérülések miatt jelentősen lelassult Nenad Krstic a másik támpont. Ők gyakorlatilag kirobbanthatatlan tagjai az alapcsapatnak, viszont a jelenlegi bő keret összes többi tagja hasonló játékerőt képvisel – és ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az előbb említett két úriember szintjétől fényévnyire lennének. Az alábbi keret készül együtt július első hetétől:

Nemanja Bjelica

Marko Cakarevic

Marko Keselj

Nenad Krstic

Milan Macvan

Boban Marjanovic

Stefan Markovic

Dragan Milosavljevic

Ivan Paunic

Kosta Perovic

Aleksandar Rasic

Dusko Savanovic

Milos Teodosic

Milenko Tepic

Uros Tripkovic

Novica Velickovic

 

Franciaország

A gall csapatnak valamiért nem jön ki igazán a lépés az utóbbi években, pedig rengeteg magasan jegyzett játékossal rendelkeznek. Példának okáért erre az Eb-re ők mehetnek a legtöbb NBA-kosarassal a keretben, szám szerint kilenc(!) profijuk van, aki a tengerentúlon keresi a kenyerét, de mellettük van olyan is, aki már korábban megfordult a világ első számú bajnokságában. Igazán nagy eredményeket nem tudtak felmutatni nemzetközi viszonylatban csapatként, bár az 1948-as, illetve a 2000-es olimpiai ezüstérmes gárda azért nagy tetteket vitt véghez. Világbajnokságon még nem végeztek érmes helyen sohasem, ám az Európa-bajnokságokon azért voltak jó szerepléseik (ezüst – 1949, bronz – 1937, 1951, 1953, 1959, 2005). Jól látható, hogy a francia kosárlabdázásnak két kiemelt korszaka volt, mégpedig az '50-es évek környéke és az ezredforduló utáni periódus. Ahhoz képes, hogy relatíve későn adták az első NBA játékost (Tariq Abdul-Wahad – 1997), mostanra futószalagon jönnek ki a remek atletikus képességekkel megáldott tehetségek a francia utánpótlásműhelyekből. Ettől függetlenül nem igazán tudnak belőlük egy egységes válogatottat formálni, pedig már „külsős” segítségük is van az amerikai születésű Joakim Noah személyében. A Rigadeau, Weiss, Foirest, Julian, Sciarra generáció mára teljesen kiöregedett, viszonylag zökkenőmentesen ment végbe a franciáknál a generációváltás, de az eredmények továbbra sem akarnak jönni. Már ők is egy bő hónapja készülnek Vincent Collet mester irányításával, az alábbi 12 játékos utazik Litvániába:

Joakim Noah

Nicolas Batum

Antoine Diot

Andrew Albicy

Kevin Seraphin

Tony Parker

Charles Lombahe-Khaudi

Florent Pietrus

Nando De Colo

Boris Diaw

Ronny Turiaf

Mickael Gelabale

 

Olaszország

A patinás múltú olasz kosárlabda az utóbbi években képtelen hasonló eredményeket produkálni, mint a hősi időkben. 1980-ban olimpiai ezüstérmet nyert a Dino Meneghin vezette itáliai alakulat, majd a 2004-es ötkarikás játékokon is finalista volt a Massimo Bulleri és Gianluca Basile húzta társaság. 1972-ből volt még egy olimpiai bronzérmük is az olaszoknak, az utóbbi évtizedben viszont már az is nagy dolog volt tőlük, ha sikerült kijutniuk a legnagyobb világversenyekre. VB-n soha nem állhattak dobogóra, ám az Európa-bajnokságokon felettébb eredményesek tudtak lenni. 1983-ban az első nemzetközi szinten is sikeres generáció ért fel a trónra az öreg kontinensen, 1999-ben pedig a Gregor Fucka, Carlton Myers páros fémjelezte olasz csapat lett Eb-győztes. Ezek mellett négy ezüstérem jutott nekik (1937, 1946, 1991, 1997), illetve ugyanennyiszer állhattak fel a dobogó harmadik fokára (1971, 1975, 1985, 2003). Az utóbbi esztendőkben kiábrándító szereplések jellemezték őket, 2009-ben először esett meg velük az a csúfság, hogy kvalifikálni sem tudták magukat az Európa-bajnokságra. Az olimpiákat tekintve szintén csalódást keltett, hogy a 2004-es ezüst után a 2008-as pekingi játékokra nem tudott kijutni az olasz csapat. Az okok összetettek, hiszen a sokszor rendelkezésre nem álló NBA játékosok (Andrea Bargnani, Marco Belinelli, Danilo Gallinari) mellett nem nagyon van olyan fiatal kosárlabdázójuk, aki megállná a helyét a nemzetközi elitben, az öregek felett pedig már eléggé eljárt az idő (Gianluca Basile, Marco Mordente), továbbá az olasz tehetségek nem kapják meg a kellő lehetőséget a hazai bajnokságban, mert ott inkább amerikaiakat, vagy más európai országból jött kosarasokat alkalmaznak az élklubok, ráadásul túl nagy verseny sem volt az utóbbi években az olasz első ligában. Ám most némileg változott a helyzet, ha nem is a legutóbb említett témában, de azért a válogatottban egyesítették erőiket a legjobbak és mindhárom tengerentúlon játszó nagyágyút bevethetik, a szövetségi kapitány pedig a Siena mestere, Simone Piangianni lett két évvel ezelőtt. Nézzük, kiknek maradt még esélye a litvániai keretbe való bekerülésre:

Andrea Bargnani

Marco Belinelli

Marco Carrareto

Daniele Cavaliero

Andrea Cinciarini

Andrea Crosariol

Marco Cusin

Luigi Datome

Danilo Gallinari

Jacopo Giachetti

Angelo Gigli

Daniel Hackett

Antonio Maestranzi

Stefano Mancinelli

Marco Mordente

Giuseppe Poeta

Andrea Renzi

Luca Vitali

 

Németország

A németek sem az utóbbi pár évben érték el legszebb sikereiket, bár az ő sikerkorszakuk valóban nem datálódik annyira régre. Olimpiai érmes helyezést ugyan sosem tudtak felmutatni, de 2002-ben már a Nowitzki vezette válogatott lett bronzérmes a világbajnokságon. Az Eb-ken viszont több említhető szereplésük is volt, 1993-ban például meg is nyerték azt, 2005-ben pedig a második helyre értek oda Dirkulesék. Az előző NBA idény MVP-je tavaly ugyan pihent nyáron és nem állt a nemzeti csapat rendelkezésére, de idén pályája csúcsán, érzelmileg, lelkileg feltöltődve, tökéletes mentális állapotban tért vissza a válogatotthoz Nem ő az egyetlen NBA-ász a keretben, a német felmenőkkel rendelkező Chris Kaman szintén jelentős játékerőt képvisel, kettejük párosa garantálja, hogy elég figyelem szegeződik majd a gárdára. Dirk Bauermann az utóbbi években egy megbízható „vízhordócsapatot” is összeverbuvált, 14 játékos maradt mostanra, belőlük választja majd ki a stáb, hogy ki utazhat a kontinensviadalra:

Lucca Staiger

Heiko Schaffartzik

Per Günther

Tim Ohlbrecht

Christopher McNaughton

Steffen Hamann

Demond Greene

Tibor Pleis

Elias Harris

Philipp Schwethelm

Robin Benzing

Jan-Hendrik Jagla

Dirk Nowitzki

Chris Kaman

 

Izrael

Izraelnek hosszú-hosszú évek óta komoly klubsikerei vannak a Maccabi Tel Aviv révén, de a válogatott története során összesen egy olimpiai és két világbajnoki szerepléssel büszkélkedhet. Az Európa-bajnokságokon azért rendre ott vannak, sőt, 1979-ből egy ezüstérmük is van, viszont soha nem volt annyi minőségi kosarasuk egyszerre, hogy egy-egy nemzetközi szinten is abszolút eredményes gárda formálódjon ki. Most viszont más a helyzet, itt lehet(ne) a nagy áttörés időszaka, erre egy olyan csoportba kerülnek, ahonnan számukra a továbbjutás is bravúrral érne fel. Pedig kis túlzással bármelyik másik hatosból biztos továbblépők lehetnének. A keretükben megvan az egészséges egyensúly a tapasztalt harcosok (David Blu, Tal Burstein, Yaniv Green, Guy Pnini) és a már befutott fiatalok (Yotam Halperin, Lior Eliyahu, Omri Casspi) közt, remek kis csapat ez az izraeli, annyira biztosan jók lesznek, hogy a halálcsoportban megnehezítsék a nagyok dolgát, természetesen meglepetéseket is szerezhetnek, hiszen annyira közel vannak egymáshoz a gárdák, hogy bármi megeshet. Arik Shivek szövetségi kapitány már gyakorlatilag az Eb-re utazó kerettel gyakorolhat:

Yuval Naimi

Yogev Ohayon

Yotam Halperin

Tal Burstein

Raviv Limonad

David Blu

Guy Pnini

Lior Eliyahu

Uri Kukia

Yaniv Green

Elishay Kadir

Robert Rothbart

Omri Casspi

 

Lettország

A csoport utolsó helyének elkerüléséért fog küzdeni a lett válogatott, mely koránt sem annyira gyenge, hogy akármelyik rivális félvállról vehesse őket. Bármilyen meglepő, voltak már Európa-bajnokok (1935), illetve Eb-ezüstösök is (1939), igaz akkoriban még csupán 10 válogatott indult a megmérettetésen. Lettország alapítótagja a FIBA-nak 1932-ből, a balti állam nagyságát és lélekszámát meghazudtolva rendre ott volt a kontinensviadalokon a 2000-es években, igaz legutóbb, 2009-ben nem sikerült nekik a kijutás. Olimpián is szerepeltek már 1936-ban, világbajnoki tapasztalatuk viszont még egyáltalán nincs történelmi szinten sem. Adtak már játékost az NBA-nek régebben (Gundars Vetra) és adnak ma is (Andris Biedrins), ráadásul az 1988-ban olimpiát nyert szovjet válogatottban is volt lett származású kosaras (Igors Migliniesks). Egy nagyon szervezett kosárlabdát játszó csapatot ismerhetett meg Európa a jelenlegi válogatottjukban, melyből hiányzik az egyértelműen legnagyobb név, a már előbb is említett Biedrins. Távollétében is lesz a letteknek NBA kötődésű képviselője, hiszen a fiatal Dairis Bertans a San Antonio Spurs idén draftolt bedobója az U19-es VB után a felnőtt Eb keretbe is behívót kapott. A többi, viszonylag névtelen játékost sem kell félteni, hiszen van köztük két, a spanyol első osztályban edződő kosárlabdázó (Rolands Freimanis, Kaspars Brezins), de még NCAA ifjonc is (Richard Kuksiks). Ainars Bagatskis a következő 13 emberrel számolhat a továbbiakban:

Davis Bertans

Arturs Brezins

Lauris Blaus

Blumus Janis

Rolands Freimanis

Edgars Jeromanovs

Mareks Jurevicius

Martins Meiers

Mareks Mejeris

Andrejs Selakovs

Janis Strelnieks

Ivars Timermanis

Akselis Vairogs

 

Miután némileg el tudtuk helyezni történelmi viszonylatban a B-csoport gárdáit, illetve megismertük a még szűkítés előtt álló kereteket, legközelebb a válogatottak eddigi felkészüléséről, edzőmeccseiről fogunk tüzetesen beszámolni és megnézzük, hogy állnak bő egy héttel az Eb rajtja előtt.

Fotó: fibaeurope.com