EB felvezető - A - csoport - 1.rész
16 nap van még hátra a Litvániában megrendezésre kerülő felnőtt férfi Európa-bajnokság kezdetéig. Ma induló sorozatunkban minden nap szállítunk egy – egy cikket, az eseményen már biztosan résztvevő válogatottak háza tájáról. A kezdő epizódban a címvédő, Spanyolország Európa-bajnoki történelméről olvashattok.
Az 1935-ös 1. Férfi Kosárlabda Európa-bajnokság, úgy került megrendezésre, mint az 1936-os Olimpia tesztversenye. A Svájcban megrendezett, 10 csapatos tornán a spanyolok rögtön ezüstérmet szereztek, a döntőben Lettországgal szemben maradtak alul. Talán nem is gondolták, hogy az elkövetkezendő 24 évben nélkülük kerül megrendezésre a kontinens legjobb csapatait felvonultató torna… Egyedül a 1939-es litván megmérettetésre volt esélyük kijutni, de ott elbuktak a kvalifikációk során. Az 1937-es, valamint az 1946-57 között lebonyolított eseményekre nem neveztek. 1959-ben kvalifikálták magukat a törökországi EB-re, 15. helyen végeztek. A 60’-as évek végén, 70-es évek elején már ott voltak a legjobbak között, ennek is köszönhető, hogy rendezési jogot kaptak, így 1973-ban hazai pályán fogadhatták a többi európai csapatot. A Krešimir Ćosić által vezetett Jugoszláv nemzeti csapat a csoportmérkőzések során és a döntőben is legyőzte a piros – sárga gárdát. Csupán ez a két vereségük volt a tornán, hazai közönség előtt be kellett érniük az ezüsttel.
1975-ben és 1981-ben is volt esélyük újabb érmekre, de a bronzcsatában mindkét alkalommal ők maradtak alul. Az 1983-as francia viadalon, 2. helyen kerültek tovább a csoportjukból és gigászi küzdelemben, 1 ponttal diadalmaskodtak a Szovjetúnió felett. A döntőben viszont nem tudtak megálljt parancsolni az addig veretlen olaszoknak, ismét a kesernyés ízű ezüst maradt számukra. Ekkor már mindenki Európa legjobb 5 csapata között tartotta számon őket, ennek megfelelően is szerepeltek.
Két egymást követő 4. hely után 1989-ben nem játszhattak éremért. 1991-ben a házigazda olaszok gátolták meg őket abban, hogy döntőzzenek a jugoszlávokkal. Fájdalomdíj lehetett számukra a bronz, valamint az, hogy Jugoszlávia a döntőben simán verte Olaszországot. A következő három versenyben nem lelték sok örömüket. Különösen az 1997-es, hazai rendezésű, 30. Európa-bajnokság volt nagy csalódás. Veretlenül jutottak a középdöntőbe, de ott a két mumus, Olaszország és Jugoszlávia legyőzte őket, így nem jutottak a legjobb négy közé, csupán ötödikek lettek.
1999-ben a magyar válogatottal kerültek egy csoportba, 9 ponttal győzték le a mieinket. A legrosszabb csapatként kerültek a legjobb nyolc közé, az egyenes-kieséses szakaszban, azonban senki nem tudta megállítani őket. De a döntőben megint ott voltak az olaszok, akik nem akarták megtörni a hagyományokat, és megint legyőzték a spanyolokat. Újabb ezüst került a készletbe.
2001-ben az új évezred első EB-jén elődöntőig jutottak, ez alkalommal a másik nagy rivális, a jugoszlávok ütötték el őket a döntőtől. Spanyol bronz a németek ellen, Igor Rakočević és Saša Obradović újabb aranyat vittek Jugoszláviába.
A 2003-as svéd torna döntőjében Litvániával akadtak össze, egyedül ez a két csapat tudott veretlen maradni a végkifejletig. A fiatal Pau Gasol-nak és társainak, fejet kellett hajtani a Sarunas Jasikevicius (a torna legértékesebb játékosa) irányította litvánok előtt. Ez már az ötödik ezüst és ezzel nem zárult le ez a korszak.
2005-ben Szerbia és Montenegró volt a rendező ország. Spanyoljaink udvariatlan vendégek voltak, hisz az első napon elvették a hazaiak jó szájízét, győzelemmel kezdtek ellenük. Aztán keményedett a dió. Csak hosszabbításban tudták legyűrni a letteket, a záró körben pedig kikaptak Izraeltől, nagy szerencsével tudtak csoportelsők lenni. A legjobb nyolcban a horvátok legyőzése után a németek megállították őket, amitől teljesen szétestek. A bronzmeccsen kerek 30 pontos zakóval küldték őket haza a franciák.
2007-ben jött az újabb hazai lehetőség. A csoportban minden jól alakult, de a harmadik találkozón a horvátok egyetlen ponttal legyőzték a spanyolokat, megszerezve ezzel a csoport első helyét. A középdöntőben aztán nagy magabiztossággal győzték le a görög, orosz és izraeli csapatot is. A negyeddöntőben 28 ponttal verték a németeket, ezt követően az elődöntőben a már egyszer legyőzött görögöket öttel. Jött a döntő az orosz válogatott ellen. Minden játékos, vezető és szurkolók győzelmet várt. Kiélezett, nagyszerű meccs volt, a hazaiak 5 ponttal vezettek a lefújás előtt alig 2 perccel. Az oroszok azonban nem adták fel, Holden pedig 5 másodperccel a vége előtt útjára indította a labdát, mely a gyűrűbe hullt. Abban a pillanatban spanyolok ezreinek tört darabokra a szíve, köztük azoknak a játékosoknak, akik a pályán harcoltak a spanyolok dicsőségéért. Megint egy ezüst, a hatodik már.
Amit két évvel az előtt elvett a piros-sárgától az élet, azt 2009-ben, Lengyelországban visszaadta. Igaz nem indult könnyen az esemény. A csoportjukban a körbeverések miatt csak harmadik helyen végeztek, Szlovénia és Szerbia mögött. A középdöntő kezdetén rögtön kikaptak a törököktől, de javítottak a litvánok és a házigazda lengyelek ellen. Negyedikként, de bejutottak a legjobb 8 közé. Ahol aztán úgy zajlott minden, ahogy a spanyolok akarták. 20 ponttal verték a franciákat, aztán 18-al küldték haza a görögöket. Jöttek a szerbek, de sok jó nekik sem jutott a döntőben. Gasol-ék ellentmondást nem tűrően játszottak, parkettába döngölték déli szomszédjainkat. Spanyolország végre felért a csúcsra, játékosai megszerezték az ország első felnőtt férfi Európa-bajnoki aranyérmüket! Az legjobb ötösbe Pau Gasol és Rudy Fernandez is bekerült.
A történelmet tovább írhatják a spanyolok, de hogy miként..., arról majd hamarosan egy másik cikkben teszünk említést.
Fotó (1.) - interbasket.net
Fotó (2.) -findagrave.com
Fotó (3.) -azuolas.prienai.lm.lt
Fotó (4.) - lanzaroteinformation.com