EB felvezető - C-csoport - 2.rész

Egy héttel ezelőtt elkezdett EB felvezető sorozatunk második fázisába érkezett, ahol az együttesek kijutását, illetve felkészülésük első felét boncolgatjuk. Sajnos mindössze egy dolog dőlt el előző bejelentkezésünk óta, méghozzá az, hogy a magyar válogatott már biztosan nem lesz tagja ennek a hatosnak (sem). A helyzet úgy egyszerűsödött, hogy amennyiben a finnek nem kapnak ki 12 pontnál többel utolsó meccsükön idegenben, Portugáliában, abban az esetben Koponenék, egyébként pedig a luzitánok kerülnek be ebbe az erősen dél-keleti csoportba.





Görögország

Az előző világbajnokság 11. helyezettjeként automatikusan jutottak ki az idei EB-re, mint a hetedik legjobban szereplő európai válogatott. Az első sokk a 16 fős keret kihirdetésekor érte a szurkolókat, ugyanis hiába bíztak abban, hogy Dimitris Diamantidis a csapat tagja lesz, ez nem történt meg, állítása szerint neki már fontos a nyári pihenés az ő korában, úgyhogy ezúttal is lemondta a szereplést. Theo Papaloukas már korábban visszavonult a válogatottságtól és mellettük Kostas Tsartsaris sem kapott behívót idén. A készülő keret fő részét a 2009-ben bronzérmet szerző csapat magja alkotta: Antonis Fotsis, Vasilis Spanoulis, Nikos Zisis, Ioannis Bourousis, Sofoklis Schortsianitis, Nick Calathes, Stratos Perperoglou, Kostas Kaimakoglou, Kostas Koufos, Kostas Vasileadis, Ian Vougioukas, Loukas Mavrokefalidis, Mike Bramos, Kostas Papanikolaou, Kostas Sloukas, Vaggelis Mantzaris volt az a 16 név, amely a válogatottságra eséllyel pályázott. Ekkor még.

Mavrokefaidis ugyanis szinte azonnal be is jelentette, hogy nem kíván élni a lehetőséggel személyes okokra hivatkozva, így újabb behívottak kerültek a listára: Pat Calathes (Nick idősebb fivére) és Vasileios Xanthopoulos. A következő nagy csapás az edzőtábor konkrét kezdete előtt érte a válogatottat, ugyanis Nick Calathes Amerikában, edzés közben eltörte a bokáját és az orvosok 3-4 hetet adtak neki gyógyulása időnek, az pedig nagyon sok kiesést jelent egy ilyen világesemény előtt. Július 21-én végül hegyi edzőtáborba vonult a keret egészséges része. Elias Zouros edző megpróbáltatásainak ekkor sem lett vége, 25-én kiderült, hogy Vassilis Spanoulis két hónapra kiesett a játékból és biztosan nem vehet részt a litvániai EB-n, helyére Kostas Charalampidist hívták. Ha azt hinnénk, ennél rosszabb már nem lehet a helyzet, akkor még egy adalék: alig hogy augusztus elején csatlakozott az edzőtáborhoz az akkor félig sérült Calathes, Sofoklis Schortsanitis is a távolmaradók listáján találta magát, igaz, önhibájából. Személyes okokra hivatkozva ott akarta hagyni a tábort, engedélyt erre nem kapott, ettől függetlenül lelépett, úgyhogy ki is került a keretből, helyét Dimitrios Mavroeidis foglalta el. Az előjelek nem igazán biztatóak tehát a görögökre nézve, hiszen legalább két olyan kezdőjük fog hiányozni, akik pótlásával eredetileg nem számoltak. A Trofeo Tassoni kupa első két napján játszi könnyedséggel verték a lengyeleket (71-50), majd a bosnyákokat (87-62), de a döntőnek is beillő összecsapáson kikaptak a házigazdáktól (73-82), ezzel csak második helyen végeztek. A kupa után Nick Calathes újra játékra jelentkezett, bátyja, valamint Charalampidis pedig kikerült a keretből.

Horvátország

Ők is az előző VB-n elért helyezésük alapján jutottak ki, 14. helyen végeztek, és mint a kilencedik legjobb európai csapat, nem kellett már izgulniuk, ott lesznek-e a 2011-es EB-n. Csak úgy, mint mindenki, ők is július közepén indították a ráhangolódást az Európa-bajnokságra. A következő keret körvonalazódott akkor: Luksa Andric, Stanko Barac, Bojan Bogdanovic, Marko Car, Dontaye Draper, Damir Markota, Fran Pilepic, Marko Popovic, Leon Radosevic, Damjan Rudez, Krunoslav Simon, Rok Stipcevic, Marko Tomas, Ante Tomic, Roko Ukic és Luka Zoric. Érdekesség, hogy Josip Vrankovic szövetségi kapitány felkérte korábbi csapattársát, Toni Kukocot, hogy legyen segítője a horvát válogatottnak és az egykori világsztár igent mondott, úgyhogy a kispadon is óriási csillagok ülnek majd. A két hetes osijeki alapozás közben július 26-án elpáholták a bolgárokat (72-59), majd július 30-ától Crikvenicában edzettek további egy hétig. Ennek az edzőtábornak az elején ők is megkapták az első komolyabb hideg zuhanyt, ugyanis Roko Ukicnak eltört a lába, szeptember közepéig harcképtelen, így kezdő hátvédjét vesztette a csapat. Mindez a felkészülési meccseken viszont nem látszódott meg. Ők az az ex-Jugoszláv államoknak létrehozott Adecco Kupán kezdték meg a komolyabb formába lendülést. Itt a B jelű csoportban előbb Montenegrót fektették két vállra (85-71), majd valamivel nehezebben Szlovéniát (65-60). A döntőben Szerbia ugyan legyőzte őket (71-80), ám játékuk így is biztató jeleket mutatott és később a szerbeknek is visszavágtak, erről bővebben a következő részben.

Macedónia

A B csoportba kerültek a selejtezőkön, ahol többek között mi is ellenfeleik voltunk és a továbbjutás volt a papírforma részükről. Gyakorlatilag egyetlen meccs sem volt, ami meghazudtolta volna, hogy ez 3(+1) fejű válogatott. Első találkozójukon rögtön Ukrajnában sikerült nyerniük egy negyedik negyedes futással. A meccs embere Pero Antic volt 26 pont, 6 lepattanós teljesítményével, mellette Todor Gechevski csak 16 pont, az is gyenge százalékkal, valamint két honosítottjuk közül ezúttal Green lépett pályára. Pocsék dobóteljesítménye (2/10 mezőnyből, összesen 5 pont) ellenére is hasznos tudott lenni 7 gólpasszal és 5 labdalopással. Két forduló után is százszázalékosak maradtak, minket intéztek el Szkopjéban 78-44 arányban. Úgy gázolták el válogatottunkat, hogy 26 percnél senki nem játszott többet és megint a két magasember vitte a prímet. Gechevski 17 pont, 4 pattanó, 3 gólpassz, Antic pedig 14 pont, 4 pattanó, 4 gólpassz. Mellettük a cserecenter, Predrag Smardziski tűnt fel ezen a meccsen, aki később is stabilan teljesített a sorozatban, ekkor 10 pontot, 5 pattanót és 2 blokkot tett a közösbe. Green még az első meccses játékát is alulmúlta, pont nélkül zárt, úgyhogy a következő, britek elleni találkozóra már játékra jelentkezett Bo McCalebb is. Az előzetes erőviszonyok ismeretében ez beillett a csoportdöntő első felvonásának is és a sztárirányító azonnal kiugró teljesítményt nyújtott, ám 30 pont, 4 gólpasszos teljesítménye is kevés volt, hogy Dengéket megállítsák, egy végletekig kiélezett meccsen hosszabbításban 104-96-ra kaptak ki idegenben. Viszonylag simán diadalmaskodtak ezután a bosnyákok felett 70-56-re, ezúttal Peric volt kifejezetten gyenge, a többiek viszont kisegítették. Az ukránok ellen szinte másolták az eredményt (71-55) és ezzel már 4-1-gyel álltak a csoportban. Ez volt talán négy legjobb játékosuk legkiegyensúlyozottabb meccse, mindannyian azt csinálták, ami tőlük várható és az egyensúly is rendben volt. Következett a szolnoki meccs, ahol kisebb meglepetésre kikaptak McCalebbék (82-85). Az irányítón nem sok múlott, 35 pont, 6 pattanó, 4 gólpassz állt a neve mögött a végén, ezzel pedig a sorozat legjobb macedón teljesítményét tudhatta maga mögött. Antic 20 pont, 13 pattanó, de Gechevskinek eltört az orra már az elején és nem jöhetett vissza, Smardziski pedig csak szenvedett a palánkunk alatt. Ez olyannyira felpaprikázta a társaságot, hogy a gyenge dobóformát kifogó briteket majdnem húsz ponttal küldték haza (75-56) főleg McCalebb 20 pontjának és a többiek stabil teljesítményének köszönhetően.  Az utolsó fordulónak úgy mentek neki, hogy ha ők nyernek, a britek pedig kikapnak, akkor ők az elsők. A britek ugyan teljesítették ennek a tervnek a rájuk eső részét, ám a macedónoknak is sikerült kikapni idegenben a bosnyákoktól (71-83) és így csak másodikként, de egyenes ágon kijutottak az EB-re.

A felkészülést július 10-én kezdték el egy 16 fős kerettel, amely a selejtezős csapatra épült. Első barátságos meccsükön 83-71-re kikaptak a szlovénoktól, még július 24-én, ezután pedig 29-én 89-70-es zakót kaptak Olaszországban. Nem folytatódott sokkal jobban a hangolódás az Adecco Kupán sem, amin ők is részt vettek. Előbb a bosnyákoktól 55-50-re, majd a szerbektől 83-71-re zakóztak le és csoport utolsók lettek.  Sem McCalebb, sem Gechevski nem vett részt azonban ezeken a találkozókon (a centert alig egy hete vizsgálták és állítólag jobb lábsérülése rendbe jött, de ő még a felkészülés ezen részét teljesen kihagyta). Az ötödik helyért vívott találkozón az amerikai születésű irányító már pályára lépett, de így is kikaptak 67-57-re. Még ha a 0-5-ös mérleg nem is mutat szépen, nem szabad elfelejteni, semmit nem számít egyelőre, hiszen formában nem augusztus elején kell lenniük.

Montenegró

Az előző B divíziós EB győztese az A csoportban vágott neki a selejtezőknek és előzetesen elég nehéz sorozat várt rájuk, hiszen ugyan az olaszok és az izraeliek is verhetőek, de könnyű ellenfélnek egyiküket sem lehetett mondani. A sorsolás kedvezett azonban a macedónoknak, hiszen a csoport két leggyengébb ellenfelével kezdtek és Pekovic 26 pontjának hála 96-66-ra verték otthon a letteket. Finnországban sem volt sokkal nehezebb dolguk a Koponen és Salin nélkül felálló házigazdák ellen, mert ugyan csak 74-60-ra nyertek, de végig dominálták a találkozót úgy, hogy mind a 12 játékosuk pontot dobott és két húzóemberük, Pekovic és Cook összesen 2/14-et tudtak felmutatni mezőnyből. Az olaszok elleni találkozón sok múlt, hiszen két olyan gárda csapott össze, amelyek a kijutásra is esélyesek voltak és az első félidő után megrázták magukat, végül 71-62-re nyertek a Minnesota Timberwolves centerének újabb monster estéjével, most 28 pontot pakolt a gyűrűbe. Izraelben elszenvedték első vereségüket is(73-77), ezzel 3-1-es mutatóval álltak az „odavágók” után. Itt kezdett el jól láthatóan elindulni a csapat húzóegysége. Pekovic 20 pontja mellett Dragicevic (12 pont, 8 pattanó), illetve Jeretin (16 pont, 6 pattanó) emelkedtek ki leginkább. Cookra alapvetően jellemző volt a sorozat alatt, hogy gyengén dobott, ám szerepe így is meghatározó (ezen a meccsen 8 gólpassz például). Az izraeli vereségből nehezen szedték össze magukat, Lettországban csak hat ponttal diadalmaskodtak. Jeretin a meccs elején lesérült, így éppen csak elég volt a Dragicevic (24 pont), Pekovic (16 pont) páros. A finneket a sérült dobóhátvéd nélkül is simán, 20 ponttal verték (91-71), megint a palánk alatti duó segítségével (24 pont, 6 pattanó, illetve 21 pont, 12 pattanó). Két utolsó meccsükre úgy fordultak, hogy ha kilenc pontnál kevesebbel kapnak ki az olaszoktól, akkor mindenképpen továbbjutók. Ezt Cook legjobb estéjének (18 pont, 5 gólpassz, 5 pattanó) köszönhetően sikerült is elérni, mindössze 72-71-re kaptak ki, ezzel Montenegró külön államként először jutott ki az EB-re. Lendületből behúzták még az Izrael ellenit is (79-69), ezzel pedig csoportelsőként kerültek az akkor még 16 csapatosra tervezett mezőnybe.

Dejan Radonjic 16 fős keretet hirdetett, ezt fogja később 14 személyre csökkenteni. A felkészülést a többiekhez hasonlóan július közepén kezdték, a kulcsjátékosok közül egyedül Omar Cook csatlakozott később a kerethez július legvégén. Augusztus 4-éig Zlatiborban edzőtáboroztak elzárva a külvilágtól. Első felkészülési tornájuk az Adecco Kupa volt, amelyen Horvátországgal és Szlovéniával kerültek egy csoportba. Előbbiek 85-71-re, utóbbiak pedig 86-79-re verték meg a montenegróiakat. Az ötödik helyet aztán sikerült begyűjteni Macedóniával szemben, 67-57-re aratott győzelmükkel. Az látszott ekkor még, hogy Pekovic nagyon nincs formában magához képest és hogy ettől függetlenül magasposztokon fognak alkotni, ugyanis Dasic és Dragicevic léptek előre a helyére. Cook a válogatott formáját hozta a klubteljesítményével szemben, az ő helyét és szerepét pedig fontos lenne megtalálni, hiszen az irányító a Valenciát soha nem látott magasságokba repítette idén.

Bosznia-Hercegovina

Ők a macedónokkal (és így velünk) egy csoportban harcoltak a kijutásért. Alapvetően öt játékos teljesítményére tudtak támaszkodni. Nihad Dedovic, Henry Domercant, Ratko Varda és Kenan Bajramovic játéka abszolút meghatározta eredményeiket, mögöttük pedig leginkább Edin Bavcic volt, aki stabil produkciót tudott nyújtani. Az első mérkőzésen fontos, de kötelező győzelmet arattak az ukránok ellen (86-76) és ekkor még játszott Nemanja Gordic is, úgyhogy szépen eloszlottak a pontok a hat élmenő között. Jött azonban rögtön az első pofon és Gordic utolsó meccse is, Szolnokon kikaptak ugyanis 74-70-re. Gyakorlatilag az egész csapat pocsékul dobott az első félidőben (főleg Domercant és Bajramovic voltak gyengék) és kevés volt a második félidei enyhébb dominancia. Még fontosabb meccs következett ezután, hiszen papíron az angolok voltak az egyik ellenfél abban, hogy kijussanak az EB-re. Most az első 20 perc sikerült jobban, utána viszont bedarálták őket a britek, a 84-80-as vereség pedig azt jelentette, bajban lehetnek az előzetesen Európa-bajnoki szereplőnek várt bosnyákok. A hiányzó Gordic és Dedovic helyét erre az összecsapásra átvette ugyan Feliks Kojadinovic, de mint később kiderült, a sorozat első és utolsó jó meccsét tudta maga mögött a saját szempontjából. Macedóniában papírforma vereség következett (70-56) Dedovic és Gordic hiányában, ráadásul Bajramovic megint betlizett. Az ukrajnai bukta (87-69) viszont már azt jelentette, hogy 1-4-gyel álltak a csoportban, gyakorlatilag teljesen esélytelenül a bejutásra. Dedovic ezen a meccsen tért vissza, de megint beragadtak az elején és kilátástalannak tűnt innen a helyzetük, hiszen a britek és a macedónok sokkal jobban álltak, ekkor pedig még nem lehetett tudni, hogy bővítés lesz.  Minket is mindössze rutinból vertek ezután hazai pályán (73-64), ha kicsit jobban koncentrálunk, itt elszállnak a bosnyákok, de nem tettük és ez a végén sokat számított. Liverpoolban egy nagyon jó meccset játszottak a házigazdákkal, végig hátrányban voltak, de a végén nyerő helyzetbe kerültek, ám sem a három pontos előny megtartása, sem utána a 16 másodperc alatti pontszerzés nem sikerült, a hosszabbításban pedig nem volt esélyük sem, így 95-85-re kikaptak. Az utolsó fordulóban nagy mázlijuk volt, hiszen egy alig motivált Macedóniát fektettek két vállra (83-71), ezzel ugyanúgy 3-5-tel végeztek, mint az ukránok és mi és egymás elleni kosárkülönbség miatt a negyedik helyen végeztek előttünk. A jó rész itt kezdődött nekik, ugyanis a FIBA alig pár nappal az utolsó játéknap után azonnali hatállyal 24-re emelte az EB létszámát, így a csoportok 3-4. helyezettjei is bejutottak, köztük Bosznia-Hercegovinával.

A felkészülést július közepén kezdték el. Ez alól egyedül Varda volt kivétel, aki plusz időt kapott, hogy klubproblémáit megoldja, végül július 27-én ő is csatlakozott a kerethez. Új húzónevek is kerültek a csapatba, méghozzá Spanyolországból a Caja Laboral csapatából Mirza Teletovic, illetve a EuroChallenge négyes döntőjének legjobb játékosává választott Goran Ikonic. Az első nagyobb felkészülési tornájuk az itteni csoportra jellemzően az Adecco Kupa volt nekik is. A macedónok elleni meccsükről már korábban megemlékeztünk, egy botrányosan gyenge meccsen verték meg 55-50-re a McCalebb és Gechevski nélküli ellenfelet, majd simán zakóztak a szerbektől 81-62-re.  A harmadik helyért vívott meccsen 59-52-es vereséget szenvedtek a jobb erőkből álló szlovénekkel szemben és ezzel negyedikek lettek. Az eddig találkozókból Teletovic vezérszerepe tűnt ki, a többiek teljesítménye viszont messze elmarad még a megfelelő szinttől is. Szinte azonnal átruccantak Olaszországba, ahol megint felemás eredményt mutattak. Megverték rögtön az első napon a házigazdákat (58-57), de utána nagyon csúnyán kikaptak a görögöktől (62-87) és még a lengyelektől is (68-87). A négyes torna utolsó helyezettjei lettek és legnagyobb problémájuk, hogy 1-1 kiugró meccsre képesek, de általában emellett egészen pocsékul játszanak, ez pedig ebben a csoportban egyenlő a biztos kieséssel.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus