EB felvezető - C-csoport -1.rész

Görögország

Már megalakulásának kezdetétől, 1932-től tagjai az európai kosárszövetségnek, a FIBA-nak, ám majdnem fél évszázadig szinte semmilyen nagyobb eredményt nem tudtak felmutatni. Két EB címük közül az elsőt 1987-ben, saját közönségük előtt szerezték a sokkal esélyesebb Szovjetunió ellen. Két évvel később megismételték ezt a bravúrt (abban az időben nem sokan verték meg kétszer is a szovjeteket), ám minden idők legjobb jugoszláv gárdájától kikaptak a döntőben, itt pedig véget is ért az első aranykorszak. A ’90-es években hiába voltak stabilak, érmet egyik világversenyen sem tudtak nyerni, sőt, az ezredforduló környékén úgy tűnt, hogy sötét korszak következik, rég nem látott mélységekbe süllyedt vissza a görög kosárlabda. A reakció azonban nem maradt el, a vezetők léptek, 2003 környékén felforgatták a csapatot és ezzel létrehozták a második aranygeneráció alapjait, amely a 2005-ös Európa-bajnokságon ért célba, megszerezve ezzel második és mindez idáig utolsó aranyérmüket. Ez a garnitúra egy évvel később világbajnoki ezüstöt szerzett többek között az USA, NBA sztárokkal teletűzdelt csapatát is megverve, de a döntőben simán kikaptak a spanyoloktól, akiket azóta sem sikerült megverniük világversenyen. Ők voltak a végállomás a 2007-es és a 2009-es EB elődöntőben is. A tavalyi VB-jük kezdetét beárnyékolta a szerbek elleni felkészülési meccsen történt verekedés, ami eltiltásokhoz és széteséshez vezetett, ráadásul a 16 között találkoztak megint a spanyolokkal, ami természetesen a végállomást jelentette, zsinórban ötödik alkalommal. Végül 11-ek lettek, ami automatikus kijutást jelentett a mostani EB-re.

A jelenlegi keretre ránézve két név hiányzik egyértelműen: Theo Papaloukas már korábban, Dimitris Diamantidis pedig a 2010-es világbajnokság után jelentette be visszavonulását a nemzeti csapattól.  Mindkét játékos távolléte óriási érvágás, de újabb generációváltás előtt állnak a görögök, ennek jeleit láthatjuk most. Ha tovább nézzük a névsort, újabb hiányzókra bukkanhatunk: Vassilis Spanoulis sérülés miatt kénytelen kihagyni a tornát, míg Sofoklis Schortianitis az edzőtábort hagyta ott magánügye miatt, engedély nélkül, ezért lehet, hogy ki sem viszik az EB-re. A keret vezéregyénisége és rangidőse Antonis Fotsis, aki a régi nagy csapat tagjaként minden sikert átélt, klubszinten is mindent megnyert, amit lehetett, így tapasztalata felbecsülhetetlen a fiatal válogatott számára. Rajta kívül Nikos Zisis és Ioannis Bourousis az a két játékos, akik 2005-2006-ban átélték a sikereket, óriási felelősség lesz rajtuk is, hogy a fiatalokat a pályán belül összetartsák. Ha már a fiatalok: két kosaras mindenképpen kiemelendő közülük. Kosta Koufos 2008 óta játszik az NBA-ben és bár ott peremembernek számít, jó helyen edződik, ha valakitől meglepetésre lehet számítani, akkor az egyrészt ő, másrészt pedig a válogatott egyik legnagyobb Jolly Jokere, Nick Calathes. Amerikában járt egyetemre, de 2009-ben aláírt a Panathinaikoshoz, tekintve hogy jóval több pénzt ígértek neki, mint amennyi az amerikai újoncfizetése lett volna. Tehetségét mutatja, hogy meglévő szerződése ellenére is kiválasztotta őt a Minnesota Timberwolves a 2009-es draft második körében, akik utána azonnal elcserélték a Dallas Maverickshez a játékjogát. A 22 éves, mindkét hátvéd pozícióban bevethető kosaras extra teljesítményre képes védekezésben és irányításban is, talán Görögország legnagyobb reménysége a jövőre nézve. „Kis” probléma, hogy egy edzés közben eltörte jobb bokáját, egyelőre kétséges az EB szereplése, de valószínűleg ott lesz.

Végignézve a keretet, egyértelmű, hogy nem rendelkeznek annyi egyéniséggel, mint korábban, de soha nem ez volt a válogatottjuk erőssége. Masszív csapatvédekezés és kontrollált támadójáték várható tőlük most is, ennek megfelelően jelenleg belőhetetlen, mire lesz elég ez a keret. A csoportból tovább kellene jutniuk, a gyengébb ellenfeleket könnyedén intézték el a felkészülési meccseken is, de Olaszországtól már kikaptak a Trofeo Tassoni kupa „döntőjében”.

Horvátország

A jelenlegi öt biztos csapat második!!! legidősebb tagja az 1991-ben Jugoszláviából kiváló Horvátország. Az ország rövid történelmétől eltekintve is túl van már egy csúcs-, illetve egy mélyponton. 1992-ben lettek tagjai a FIBA-nak és azonnal jelentős játékerőt képviseltek, hiszen az 1990-es világbajnok jugoszláv válogatott fele horvát területen született, így a Petrovic, Radja és Kukoc fémjelezte csapat ezüstérmet szerzett a barcelonai olimpián a Dream Team ellen. A kosárlabdázás, de legfőképpen Horvátország ezután óriási pofont kapott az élettől, az 1993-as EB előtt ugyanis tragikus balesetben elhunyt minden idők legjobb nem amerikai hátvédje, Drazen Petrovic. Ennek ellenére bronzérmesek lettek a 93-as és a 95-ös Európa-bajnokságon és a köztes 94-es világbajnokságon is. A húzóemberek ekkora már kiöregedtek, az utánpótlás pedig nem volt olyan minőségű, hogy komolyabb eredményeket tudjanak elérni, úgyhogy a horvát kosárlabda azóta is vár a felemelkedésre. 1994 óta VB-n mindössze egyszer, 2010-ben vettek részt (a 14. pozícióval biztosították helyüket a most következő Európa-bajnokságon) és EB-n is csak két hatodik hely volt a legjobbjuk a legutóbbi két szereplés alkalmával.

Pár évvel ezelőtt nagyon megfiatalították a keretet és ez talán most kamatozhat. Elképesztően hosszú és masszív rosterrel rendelkeznek, szorosan vett kezdő ötöst és cserepadot megállapítani szinte lehetetlen. Húzóembereik közül is kiemelkedik Marko Popovic, aki a héten írt alá újra a Zalgiris Kaunashoz egy rövid orosz kitérőt követően. Az irányító igazi karmestere csapatainak, 29 évesen pedig a horvátok rangidőse lesz. Óriási az érdeklődés a 21 éves Bojan Bogdanovic iránt, aki igazi scorer mentalitással rendelkezik, gyakorlatilag a pálya bármelyik pontjáról képes kosarat szerezni és idén a Miami Heat kiválasztotta az NBA drafton is, játékjoga azonban azonnal átkerült a New Jersey Netshez. Mellettük érdemes megemlíteni Damir Markotát, Marko Tomast, Ante Tomicot, de lényegében az egész horvát csapat felsorolható. A görögökhöz hasonlóan nekik is a csapatjáték lesz az erősségük, de talán több és nagyobb egyéniséggel rendelkeznek, ezért a csoportgyőzelmet sem tartom elképzelhetetlennek részükről. Érdekesség, hogy sajnos (vagy nem sajnos, mindenki döntse el maga) náluk is szerepel honosított amerikai a keretben, egy bizonyos Dontaye Draper.

Macedónia

Macedónia történelménél érdemes kiemelni, hogy egyik legnagyobb ellenségük (ebben az esetben talán nem túlzás ezt állítani) Görögország, hiszen az ország megalakulásától kezdve ott tartanak be nekik a görögök, ahol tudnak. Így történt ez az ENSZ és a NATO tagság eldöntésénél is, úgyhogy ha azt mondjuk, hogy „kissé” ellenséges a viszony a két állam között, nem túloztunk. Hogy ez a pályán is érezhető lesz-e, az nyilván az egymás elleni meccsük szorosságától is függ majd, de ha valamit nem hagynék ki az idei EB-ről, akkor ez a meccs lenne az. Kétszer már kint voltak a kontinens viadalon. 1999-ben nem sok vizet zavartak és 14. helyen végeztek, 10 évvel később azonban 1-2-es mérlegük ellenére továbbléptek a csoportból, majd még egy meccset nyerve a következő csoportkörben végül kilencedik helyen végeztek. A mostani EB-re a B jelű selejtező csoport második helyéről jutottak ki a britek mögött, minket kint nagyon csúnyán megvertek, ám itthon sikerült visszavágnunk nekik.

A csapatnak három vezére van. Bo McCalebb kiemelkedő tehetségű, amerikai származású kosaras, aki legalább annyira szereti az alkoholt és az életet is, mint a kosárlabdát. Tudását mutatja, hogy egy évnyi török vendégjáték után a Partizán Belgrád csapott le rá, akiket egészen az Euroliga négyes döntőjéig vitt és az egész sorozat második legjobb csapatába választották. Ha nagyobb munkamorállal lenne megáldva, biztosan az NBA-ben játszana, ám így is megkeseríti bárkinek az életét Európában. Pero Antic és Todor Gecevski pedig két vajkezű magasember, akik a palánk alatt is nagyon jól bánnak a labdával, de kilépve a triplavonal felé is biztos kézzel értékesítik dobásaikat. Játékuk leginkább erre a három emberre épül, illetve az általuk könnyen játszható McCalebb betörésekre és távoli dobásokra. Óriási harcban lesznek Montenegróval a csoport harmadik helyéért, papírforma szerint kettejük között dől majd el az utolsó továbbjutó hely sorsa.

Montenegró

A csoport legfiatalabb országa, ami a résztvevők névsorát végignézve máris kalapemelést érdemel. 2006-ban szakadtak el Szerbiától és még ebben az évben be is léptek a FIBA-ba, de nyilvánvalóan semmilyen kosaras múlttal vagy eredménnyel nem rendelkeznek, kivétel a 2007-es B divíziós EB-t, amit csont nélkül nyertek meg 10-0-s végeredménnyel, így Grúziával egyetemben feljutottak a legjobbakhoz. Első nagy világversenyükre készülnek tehát a montenegróiak, nem is teljesen esélytelenül. Izraelt és Olaszországot megelőzve első helyen végeztek a selejtező csoportjukban, úgyhogy teljesen megérdemelten jutottak ki erre az EB-re.

A csapat egyértelműen a belső centerjátékra teszi a hangsúlyt. Legnevesebb játékosuk az NBA-s szerződéssel bíró Nikola Pekovic, aki alapvetően meghatározza a palánk alatti területet termetével. Rajta kívül is szinte az összes húzónév a palánk alól eredményes. Nikola Vucevic, Vladimir Dragicevic, Milko Bjelica vagy Vladimir Dasic mindannyian erőcsatár vagy center poszton bevethetők. Aki kinyithatja neki a pályát az leginkább a honosított amerikai irányító, Omar Cook, aki több európai élklubban is játszott már, idén nyártól pedig az Olimpia Milano játékosa. Ő kívülről is eredményes, illetve a védelem megbontását is elit szinten csinálja és csapata számára nagyon fontos lesz, hogy némi változatosságot vigyen majd a játékba. Montenegrót ugyanis elég könnyű feltérképezni és ha a legjobb külső ember vagy/és a kinti tüzérek csődöt mondanak, a benti húsdarálóban már elvétve lesz tiszta játék, ami a képzett centereknek nem fog jót tenni. Mint az előbb említettem, valószínűleg Macedóniával meccselnek majd a harmadik helyért, de a top csapatok számára sem lesz leányálom az ellenük vívandó küzdelem.

Bosznia-Hercegovina

Ők 1992-ben váltak ki az akkor még létező Jugoszláviából, ám évekig brutális háborúk dúltak az országban. Összesen hat alkalommal voltak kint eddig az Európa-bajnokságon, de érmet idáig nem sikerült szerezniük és nagyon valószínű, hogy ez a sorozat nem most fog megszakadni. Legjobb eredményüket a horvátokhoz hasonlóan a függetlenség kivívása után, 1993-ban érték el, akkor nyolcadikok lettek és 1997-től 2005-ig állandó résztvevői voltak a kontinens viadalnak. A korábbi csapatokból Sejo Bukvát vagy Emir Halamicset azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni a magyar kosárt szeretők körében. Az egyik kedvezményezettjei annak, hogy felemelték 24-re a létszámot, hiszen csak negyedik helyen végeztek a csoportban és kis keserűség is lehet bennünk, hiszen úgy jutottak tovább, hogy ugyanannyi meccset nyertünk, mint ők és szinte semmivel nem voltak jobbak akkoriban.

Nekik is erős a palánk alatti soruk, hiszen három sokat megélt veterán helyezkedik el a palánk alatt. Ratko Varda, Kenan Bajramovic és Edin Bavcic is húzóembere a válogatottnak, viszont a montenegróiakhoz képest jóval arányosabban van elosztva a játékuk a periméter és a palánk között. Kintről az amerikai származású Henry Domercantnak kellene vinni a szekeret, de ő többször becsődölt a selejtezők során is, mellette Nemanja Gordic és Nihad Dedovic lesznek azok, akikkel számolnia kell az ellenfélnek. Kulturált, összeszedett játékot játszanak, de az öt biztos résztvevő közül messze ők a leggyengébbek. Egy-egy meglepetésre jók lehetnek talán, ezzel fontos helyezések sorsát is eldönthetik, de továbbjutásra reális esélyük még akkor sincs, ha a felkészülési meccseken megverték Olaszországot is.