Eurobasket 2011 - D - csoport - 2. nap

Ukrajna – Szlovénia 64-68

(12-18, 8-23, 18-16, 26-11)

A szlovén válogatott ugyan győzött az első játéknapon, de a bolgárok elleni „diadalt” vélhetően nem vésik aranybetűkkel a históriás könyvbe. Egy roppant szoros meccsen tudták alig pár ponttal megverni az egyéni képességek terén azért jóval limitáltabb Bulgáriát, így a mai meccsen égett bennük a bizonyítási vágy, hogy megmutassák, nem véletlenül tartották őket éremesélyesnek az EB előtt. Neki is rontottak becsülettel az ukrán válogatottnak, és Begic vezérletével el is kezdték leszakítani magukról őket, már rögtön a legelején. Ők ugyan a két triplát szóró Zabirchenko révén igyekeztek tartania lépést az ellenféllel, azonban ekkor úgy látszott, hogy nincs egy súlycsoportban a két csapat ezen az estén. A negyed végére aztán Slokar is beszórt négy büntetőt, így hat ponttal Szlovénia vezetett. A második negyedben aztán négy perc alatt mindössze egy-egy kosarat szereztek a felek, majd következett a szlovén roham! Bő három perc alatt 15-2-es rohanást vezettek elő, végre olyan játékot bemutatva, amelyet joggal vártak el a szakemberek, és a szurkolók egyaránt. Az előző meccsen hatalmasat betliző Smodis ezúttal brillírozott, de a többiek is tették a dolgukat. A negyed végére aztán Fesenko révén be-betalálgatott Ukrajna is, de a szlovén fölény nyomasztó volt. Csak egy adat ennek bizonyítására: a félidőben 25-8-ra vezettek a lepattanók tekintetében. Mikor a nagyszünetet jelző dudaszó felharsant, 41-20 volt látható az eredményjelzőn, és kilátástalanság az ukrán arcokon.

A harmadik negyedre aztán összekaparta magát Ukrajna, és két pont híján annyit dobott, mint a teljes első félidőben. Ez főleg a csapatot vállára vevő Berrt-Lischuk duónak volt köszönhető, akik 8-7 megosztásban szórtak 15 pontot a negyedben. Ennek ellenére csak egy ponttal tudtak közelebb kerülni, a mi a továbbra is jól működő szlovén támadójátéknak volt köszönhető. Annyira jó volt ez a támadójáték, hogy még Jaka Lakovic-ot is elbírta. Sajnos a szlovén irányító nagyon lelassult fejben az elmúlt 1-2 évben, és inkább kerékkötője csapatának, mint húzóembere. Pedig emlékezhetünk, hogy mekkora klasszis volt ő a Panathinaikos csapatában, az ellenfelek rettegek, ha felemelte a triplát. Remélhetően jó hatással lesz rá csapata feltámadása, és a torna hátralévő részén régi önmagát idézi majd. Visszatérve a mérkőzéshez, hiába értek el időnként szép kosarakat az ukránok, mindig jött egy tripla, vagy könnyű kosár az ellenfél részéről, és visszaállt a húsz pont körüli különbség. A negyedik negyedre aztán minden-mindegy alapon jöttek ki az ukránok, és 3 perc alatt repesztettek is egy 7-1-et, amire szlovén időkérés volt a válasz. Azonban ez sem segített rajtuk, egyszerűen érthetetlen módon teljesen összezuhantak. Fesenko bevert még öt pontot, majd jött egy fault Kolchenko ellen, így ismét időt kért Bozidar Maljkovic. Kolchenko bedobta mindkettőt, ezzel öt pontra zárkóztak. A következő támadásnál ráadásul labdát is szerzett, és Dragic csak faulttal tudta megállítani, ráadásul ki is pontozódott. Kolchenko ismét büntetett, majd újabb labdaszerzés és újabb fault jött. Azonban Fesenko kihagyta mindkettőt, majd faultolta Begic-et, aki nem tette meg azt a szívességet, hogy hibázzon, így öt volt közte. Innentől már hiába szerzett kosarat Ukrajna, a szlovénokat gúzsba kötő bénultság megszűnt, és mindig tudtak válaszolni. A vége ugyan szorosra sikeredett, de némi szerencsével sikerült megnyerniük a találkozót, azonban továbbra is érthetetlen, hogy ha képesek az első félidőben látott jó játékra is, akkor miért jönnek elő időről-időre azok a megmagyarázhatatlan rövidzárlatok.

Ukrajna legjobbjai: Berrt (14 pont/5 gólpassz), Fesenko (11 pont)

Szlovénia legjobbjai: Begic (14 pont/ 7 lepattanó), Lorbek (12 pont)

A mérkőzős részletes statisztikáját ide kattintva tekinthetik meg.

Oroszország – Grúzia 65-58

(20-16, 20-11, 12-18, 13-13)

Két csapat, amely győzött az első fordulóban, ráadásul két szovjet utódállam, ebből rossz meccs csak nem sülhet ki! Hogy ez valóban így legyen, arról gondoskodtak a csapatok. A grúzok csöppet sem illetődtek meg a nagy testvértől, és két perc alatt két triplával köszöntek be Markoishvili révén. Válaszként Antonov, majd Fridzon volt eredményes távolról, amire Sanikidze, majd ismét Markoishvili által újfent tudtak felelni a grúzok, de ekkor Monya és Fridzon is betalált a vonalon túlról. Erre szokták mondani, hogy igazi tűzijáték folyt a pályán az első negyedben, amely végeztével négy pontos oroszt előnyt mutatott az eredményjelző. A második negyedben aztán lassan elkezdte növelni az előnyét Oroszország, elsősorban Monya és Kirilenko vezérletével. Remekül védekeztek, sorra szerezték a labdákat, és kényszerítették kiszorított dobóhelyzetekbe a grúz játékosokat. A félidőre 11 eladott labdánál járt Grúzia, szemben a mindössze 5 orosz labdavesztéssel, ami meg is magyarázza, hogy hogyan tudott 13 pontos előnyre szert tenni az orosz együttes. A szerzett labdákból általában könnyű ziccereket dobtak, és nem engedték tiszta hárompontos dobóhelyzetbe kerülni a kívülről ekkor 62 százalékkal tüzelő grúz csapatot, amely kénytelen volt betörésekkel próbálkozni, kevés sikerrel. A félidőben Monya és Kirilenko 11-11 ponttal állt, míg a túloldalon Markoishvili 9, és Sanikidze 8 pontja volt kiemelhető.

A második félidőben gyorsan szerzett öt pontot Grúzia, ám az oroszok hamar kapcsoltak, és Kirilenko megmozdulásainak köszönhetően megállították a rohanást, és időkérésre kényszerítették Igor Kokoskovot. A grúzoknál nem igazán működtek a támadásbeli figurák, főleg egyéni akciókból voltak eredményesek, amit a mérkőzés ezen pillanatáig elért, mindössze 4 gólpasszuk is alátámaszt. Rengeteg rossz dobás következet ezután, szinte bedeszkázták a gyűrűket. Volt olyan szakasz a meccsnek, mikor 6 büntetőből csak egyet tudtak bedobni a felek. A grúzok csak a triplát és a palánk alatti játékot erőltették, azonban a kinti dobások nem sültek a meccs ezen időszakában, míg a palánk alatt nem tudtak mit kezdeni az ellenfél védekezésével Shermadiniék. Aztán az addig roppant gyengén játszó honosított amerikai, Haynes mindössze a 28. percben szerezte meg első dupláját, majd rögtön egy triplát is, és mivel Markoishvili is betalált az utolsó másodpercekben egy távolival, az oroszok előnye 7 pontra csökkent a záró felvonás előtt. A negyedik negyedet egy kivédekezett támadással kezdték az oroszok, azonban rögtön utána eladták a labdát, amiből könnyű ziccert kaptak. Eladott labdák itt is, ott is, majd egy 2+1 Shengeliától, és máris csak két pont közte. Meleg a pite, de még mennyire! Érezte ezt David Blatt is, mivel rögtön érkezett az időkérés, és az alapos fejmosás. A következő támadásban a bírák egy véleményes faulttal kifújták Shengeliát, de az oroszokon ez sem segített. Két elrontott támadás mindkét oldalon, majd ezúttal grúz időkérés következett. Eltelt hat perc a negyedből, és az oroszok még nem találtak a gyűrűbe! Ekkor azonban kipontozódott Markoishvili is, és összezavarodott Grúzia. Három labdát is eladtak, amiből három könnyű kosarat kaptak. Innen már hiába próbálkoztak, az orosz csapat taktikus játékkal tartotta az eredményt, és behúzta a győzelmet.

Oroszország legjobbjai: Kirilenko (20 pont/4 lepattanó/3 labdaszerzés), Monya (12 pont/4 lepattanó)

Grúzia legjobbjai: Markoishvili (21 pont), Pachulia (11 pont/5 lepattanó), Sanikidze (10 pont/8 lepattanó)

A mérkőzős részletes statisztikáját ide kattintva tekinthetik meg.

Bulgária - Belgium 68-65

(14-13, 18-20, 24-19, 12-13)

A mai nap első találkozóján két olyan csapat találkozott, amely vesztesen hagyta el tegnap a parkettet. De micsoda különbség volt ezek között a vereségek között! Mert bár minden vereség ugyanannyit ér - semennyit -, azért nem mindegy, hogy lemészárolják a csapatot, vagy szoros meccset játszik az egyik csoportfavorittal. Mindenesetre a mai mérkőzésre mindkét csapat úgy érkezett, hogy megpróbálja megszerezni első győzelmét. Ebből egy hihetetlen meccs kerekedett ki, már ami a küzdelmet illeti. Mindent elárul a találkozóról, hogy a legnagyobb különbség a második negyed derekán alakult ki, mikor a belga csapat 7 ponttal „elhúzott”. Persze a bolgárok villámgyorsan újra egálra hozták a találkozót, és mehetett tovább egymás gyűrése. Maga a meccs helyenként inkább egy rögbi meccsre emlékeztetett, mit kosárlabdára. Ezen a szinten felfoghatatlan technikai hibák tömkelegét mutatták be a felek, és a „rigók” is szálltak bőséggel. A felkészülési meccseken remeklő Dejan Ivanov az első kilenc dobását elhibázta, ráadásul nagyjából a harmada ezeknek a kísérleteknek még a gyűrűt sem érintette. Azért nem mondhatjuk, hogy élvezhetetlen volt a találkozó, hiszen szép megmozdulások is akadtak bőséggel. Belga oldalon Van Rossom és Beghin, míg bolgár részről Rowland és Videnov kosarazott olyan szinten, amit az ember elvárna egy Európa-bajokságon. Mint említettem, végig fej-fej mellett haladtak a csapatok, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az első negyed végén egy pontos bolgár előnyt mutatott a tábla, majd a félidőben egy pontnyival a belgák álltak jobban, hogy aztán a harmadik negyed végén ismét Bulgáriánál tartson előrébb, még pedig négy ponttal. Így ment ez tovább a negyedik negyedben is, a nézők pedig talán már hosszabbítások tömkelegére is felkészültek lélekben. Talán így is lett volna, ha 65-65-ös állásnál az addig minden dobását elhibázó Dejan Ivanov el nem süllyeszt egy hihetetlenül fontos kettest a dudaszó pillanatában, majd labdát szerzett, és a beszedett fault után egy büntetőt is bedobott. Ugyan a végén még Van Rossom ráemelhetett egy triplát az egyenlítésért, azonban az a gyűrű tövén landolt, így Bulgária megszerezte első győzelmét, Belgium pedig a javuló formájában bízhat, illetve abban, hogy legközelebb több szerencséje lesz a végjátékban.

Bulgária legjobbjai: Rowland (22pont), Videnov (17 pont/8 lepattanó)

Belgium legjobbjai: Van Rossom (17 pont/4 lepattanó), Beghin (13 pont), Van Den Spiegel (12 pont/8 lepattanó)

A mérkőzős részletes statisztikáját ide kattintva tekinthetik meg.

A D-csoport állása: