EuroBasket 2011 - Eb-döntő és bronzmeccs
Az utolsó napjához érkezett az Európa-bajnokság, egy várhatóan komoly izgalmakat tartogató zárónaphoz. Két találkozót rendeznek ma, ezeken fog kiderülni, hogy a még érdekelt 4 csapat közül melyik három gazdagodik éremmel, illetve az milyen színű lesz. A bronzmeccs délután fél ötkor kezdődött, lássuk, hogy alakultak a dolgok!
Spanyolország – Franciaország 98-85
(25-20,25-21,25-21,23-23)
Ez a pillanat is eljött, kezdődik a döntő! Most eldől, ki lesz Európa királya a következő két évben. Vajon Ismét Spanyolország diadalmaskodik? Vagy Franciaország – történelme során először – ül fel a trónra? Itt már formáról és fáradtságról beszélni felesleges, hiszen ilyenkor minden játékos az utolsó erőtartalékait is mozgósítva küzd a megdicsőülésért. A torna két legjobb csapata találkozik a döntőben, és várhatóan remek, látványelemekben és fordulatokban gazdag, döntőhöz méltó meccset prezentálnak nekünk. Lássuk akkor, hogy is alakult a finálé!
A meccset a franciák kezdték jobban, akik Noah és Diaw kosaraival hamar négy pontos vezetésre tettek szert, ám ekkor érkezett Navarro, és egy triplával jelezte, hogy az elődöntőhöz hasonlóan ma is mindent meg fog tenni csapata sikeréért. A Barcelona klasszisa a macedónok ellen 35 pontot szerzett, és gyakorlatilag egymaga döntötte el a második félidőben a mérkőzést. Természetesen a két Gasol fivér érdemeit sem szabad elfeledni, most is viszonylag hamar nekiláttak mindketten a pontgyártásnak. Felváltva estek a kosarak, három perc alatt öt alkalommal cserélt gazdát a vezetés. Az ötödik percben aztán Tony Parker is megszerezte első pontjait, ezzel vezetett is a csapata. Igaz, csak egy percig, mert ekkor jött Calderon, és egy triplával újra a spanyol válogatottat juttatta előnyhöz, ráadásul rögtön utána egy kettest is a helyére küldött. Innentől kezdve állandósodni látszott a 4-5 pont körüli spanyol előny, annak ellenére is, hogy becsülettel tüzeltek a franciák, és be is találgattak. Parker például kilenc pontig jutott a negyed végéig, ám a túloldalon előbb Navarro, majd Marc Gasol szórt elképesztő triplát a negyed hajrájában, így öt pontos előnnyel zárta az első negyedet Spanyolország.
A második játékrészt Calderon pontjai nyitották, aki már ekkor túldobta a tornán nyújtott pontátlagát. Sőt, mikor Ibaka is a helyére küldött két büntetőt, már kilenccel járt előrébb Spanyolország, így félő volt, hogy ha valamit nem találnak ki a franciák, akkor a második félidőre eldőlhet a találkozó. Szerencsére Gelabale és Parker nem hagyta annyiban a dolgot, és húsz másodperc alatt szerzett két hármasukkal pillanatok alatt visszahozták a meccsbe csapatukat. Azonban a spanyol válogatott ezen az estén hihetetlen magasságokba emelte a játékának színvonalát, és erre a francia feltámadásra is méltóképpen tudtak reagálni. Jelen esetben ez egy 9-0-s sorozatot takart, amelyből a remeklő Navarro 5 ponttal vette ki a részét. A rohanás végén 38-26 állt a táblán, és először mondhattuk el, hogy 10 pont feletti különbség alakult ki a finálé során. A spanyol dominanciának Batum vetett véget, mikor bezsákolta Diaw gólpasszát, majd a következő támadásban Diaw maga szerzett kosarat, mégpedig rögtön egy hármast. A felzárkózási kísérletnek azonban itt szakadt vége, miután a kedélyek lehűtése végett gyorsan érkezett négy spanyol pont. Parker hiába volt ismét csapata vezére, a túloldalon több volt a jó teljesítmény ezen az estén. Fernandez kosaraival ismét 10 pont fölé növelték a különbséget a spanyolok, és tartották is egészen addig, amíg Batum be nem termelt öt pontot 15 másodperc alatt, lefelezvén ezzel az addigi differenciát. A hátralévő 1 percben azonban már csak Pau Gasol pontjai fértek bele, így mikor lefújták az első félidőt, 51-41 arányban a spanyol válogatottnál volt az előny.
A harmadik negyedben minden a megszokottnak tekinthető forgatókönyv szerint ment tovább, hiszen a spanyolok továbbra is őrizték 10 pont körüli előnyüket, amelyért továbbra is Navarro, és ha jobban belegondolunk, a kezdőcsapat többi tagja tette a legtöbbet. Egyszerűen minden bejött nekik ezen az estén. Azt játszották, amit tudnak, már pedig amit tudnak, azt nagyon tudják. Navarro a negyed során értékesített harmadik trojkáját is, amellyel átlépte a húsz pontos határt is, de a kezdő ötös minden tagja 10 pont fölé került a negyed végére, ami egészen kiemelkedő teljesítményt takar, főleg annak tükrében, hogy az említett Calderon-Navarro-Fernandez-P.Gasol-M-Gasol ötös többet dobott, mint a komplett francia válogatott. A negyed során Parker, esetleg Noah révén 6-7 pontig fel tudott jönni néha Franciaország, ám ekkor mindig elővezetett egy kisebb, 5-6 pontos rohamot Spanyolország, mintegy megnyugtatásként a drukkereik felé, hogy kézben tartják a mérkőzést. Sőt, a negyed utolsó percét még meg is nyomták egy kicsit, így mikor az EB utolsó negyede előtt pihenni indultak, már 13 pont volt a két csapat között. Érdekesség, hogy eddig minden negyedben 25 pontot dobtak Gasol-ék, egyenletesen haladva előre az Európa-bajnoki cím felé.
Az utolsó játékrészben aztán már mondhatni örömjáték folyt a pályán spanyol részről. Gyakorlatilag akkor szereztek kosarat, amikor akartak – nem volt számukra komoly ellenfél ez a kimondottan jó erőkből álló francia csapat. Az embernek többször olyan érzése volt, hogy ha kellene, még ennél is sokkal több lenne bennük. A francia csapat minden elismerést megérdemel, hiszen becsülettel, minden erejüket latba vetve küzdöttek, de ez ma kevés volt. Hiába dobott Tony Parker ismét bőven 20 pont fölött, hiába játszotta talán a legjobb meccsét a tornán a roppant sokoldalú Boris Diaw, egyszerűen a második félidőben egy pillanatig sem tűnt úgy, hogy reális esélyük lenne utolérni az ellenfelet. A pályán a spanyol sztárok a 100 pontért, és talán a torna MVP címéért küzdöttek, amely versenyben vélhetően az elődöntőben és a döntőben harminc pont felett átlagoló Navarro vezetett. A mérkőzés vége előtt természetesen sorra lecserélték a legnagyobb sztárjaikat a spanyolok, hogy a közönség megünnepelhesse őket. Majd mikor az órán leperegtek az utolsó másodpercek is, együtt rohanhattak ismét a pályára, és boldogan ölelkezve kiáltozhatták: Spanyolország lett Európa legjobbja!
Gratulálunk nekik, megérdemelték!
Spanyolország legjobbjai: Navarro (27 pont/5 gólpassz), P.Gasol (17 pont/10 lepattanó), Calderon (17 pont/4 lepattanó), Fernandez (14 pont/4 lepattanó), M. Gasol (11 pont/6 lepattanó)
Franciaország legjobbjai: Parker (26 pont/5 lepattanó/5 gólpassz), Diaw (12 pont/4 lepattanó/7 gólpassz), Noah (11 pont/8 gólpassz), Batum (10 pont /4 lepattanó)
A mérkőzés részletes statisztikáját ide kattintva tekinthetik meg.
A 2011-es EB legjobb játékosa végül Juan Carlos Navarro lett, a legjobb ötös pedig a következőképpen néz ki:
Tony Parker – Bo McCalebb – Juan Carlos Navarro – Andrei Kirilenko – Pau Gasol
Macedónia – Oroszország 68-72
(13-17,17-19,20-16,18-20)
A macedón csapat bravúrosan teljesítve jutott el a legjobb négy közé, ahol komolyan megizzasztotta az előzőleg jóval esélyesebbnek tartott, és mindent egybevetve nagyságrendekkel magasabban jegyzett Spanyolországot. Bo McCalebb az egész EB mezőnyének egyik legkiemelkedőbb alakja, aki meccsről-meccsre felülmúlja önmagát, és húzza előre csapatát. A mérkőzések után pedig olyan őszinte örömmel szalad a szurkolókhoz, mint egy született macedón. Azonban a spanyolok ellen az is látszott rajtuk, hogy kezdenek elkészülni az erejükkel. Gecevski mérkőzések óta nem áll a rendelkezésükre, míg Samardziski szintén beszedett egy kisebb sérülést a legutóbbi találkozón. Afelől egy percig nem lehetett kétségünk, hogy a már így is messze történelmük legjobb eredményét elérő macedónok nem fognak feltartott kézzel pályára lépni Oroszország ellen. Az ellen az Oroszország ellen, amely magabiztosan, veretlenül menetelt előre egészen addig, míg szembe nem találkozott a franciákkal, akiknek a fizikális játékával nem tudott mit kezdeni. Sokan leírták az EB előtt a „nagy medvét”, de bebizonyították Kirilenko-ék, hogy van ott még tartalék bőven. Vélhetően ők is mindet meg fognak tenni, hogy éremmel zárjanak az Európa-bajnokságon.
Az első negyed a várakozásoknak megfelelően kezdődött, keményen védekezett mindkét csapat, nem volt könnyű a gyűrűbe találni egyik oldalon sem. Samardziski révén a macedónok szerezték az első találatot, ám rögtön jött is rá a válasz. Nem potyogtak a kosarak, hiszen mikor a feléhez érkezett a negyed, még csak 6-6 pont állt mindkét fél neve mellett. Ekkor azonban megtorpant Macedónia, és az orosz válogatott nem is volt rest kihasználni ezt a fordulatot. Kirilenko és Mozgov révén 7 pontot szereztek zsinórban, amíg McCalebb két büntetővel meg nem szakította a sorozatot. A negyed hajrájában aztán rákapcsoltak a felek, a két perc alatt közösen szerzett kilenc pont a mérkőzés addigi történéseihez mérten egészen rendkívüli gólzuhatag volt. A negyedet végül Oroszország zárta négy pontos előnnyel.
A második játékrészt McCalebb nyitotta egy labdaszerzés utáni ziccerrel, ám ezek után Mozgov pillanatai következtek, aki előbb egy kettest értékesített, ráadásul faulttal együtt, így a vonalra is odaállhatott, ahonnan nem is hibázott. Ezek után rögtön egy gyönyörű zsákolást is bemutatott, amellyel már hét ponttal jár előrébb csapata. Ekkor azonban macedón pillanatok jöttek, mivel előbb Stojanovski értékesített egy triplát, majd Ilievskinek ütöttek oda hasonló kísérlet közben, aki kíméletlenül a helyére küldte mindhárom szabaddobását, és máris csak egy volt közte. Érdekes mérkőzés volt, hiszen a csapatok folyamatosan 6-7 pontokat szereztek egyhuzamban, amellyel hol elléptek, hol pedig felzárkóztak egy pillanat alatt. A macedón „rohanás” után orosz percek következtek újfent, amely során Mozgov, Kirilenko és Monya szerzett gyorsan 6 pontot, annulálva az előbbi macedón fellángolást. A hátralevő 3 percre aztán már nem maradt ilyen sorozat, ellenben bőven jutott a felváltva eső kosarakból, így mikor megszólalt a félidő végét jelző dudaszó, akkor az oroszok vonulhattak elégedettebben az öltözőbe, hiszen az eredmény 30-36 volt a javukra.
A harmadik negyedet is ők nyitották jobban, és Shved kosaraival kilenc pontra elléptek, amelyet nagyjából tartottak is az elkövetkezendő percekben. McCalebb-éknek több alkalmuk is lett volna közelebb kerülni, azonban a lepattanókért folytatott csatát rendre elbukták, amelynek köszönhetően az orosz válogatott majd’ kétszer annyi pattanót kaparintott meg e mérőzés ezen szakaszára, mint az ellenfél. Stojanovski 10 másodperc alatt beütött három faultja után Kirilenko értékesített két büntetőt, amellyel a mérkőzés során először két számjegyűvé nőtt a differencia a csapatok között. Ekkor jött az újdonsült macedón nemzeti hős, Bo McCalebb, és ébresztő gyanánt a helyére küldött egy triplát, megszerezvén ezzel a 18 pontját is a mérkőzésen. Az ébresztő hatásos volt, hiszen nem sokkal később Antic is a triplavonalon túlról talált be, majd Chekovski szerzett két duplát, amellyel már csak négy volt a két együttes között! A következő percekben előbb Kirilenko, majd Antonov hibázott büntetőt – igaz, utóbbi rögtön javított egy zsákolás formájában -, ám Macedónia csak jött, és jött. Egészen addig, amíg Mirakovski két büntetőjével ki nem egyenlített. A negyed záróakkordjaként még Vorotsevits is értékesített kettőt, ám így is csak két ponttal tudott „meglépni” Oroszország a negyed végére.
A záró negyeden pedig rögtön felrobban a közönség macedón része, hiszen Ilievski egy triplával megszerezte a vezetést az övéinek. Ez azonban mintha mindkét félre bénítóan hatott volna, mert a következő 3 percben senki nem tudott a gyűrűbe találni. Egészen pontosan hét kihagyott dobást, és két labdaeladást kellett végignéznie a publikumnak, mire Antic egy pöcizéssel megtörte a csendet, és három pontra növelte a macedón előnyt. Ennek hatására David Blatt gyorsan időt is kért, hogy felrázza a csapatát. Az ösztönző szavak és taktikai utasítások hatása nem is maradt el, hiszen a szusszanásnyi szünet alatt Kirilenko összekapta magát, és két elképesztő triplát süllyesztett el az ellenfél gyűrűjében, amellyel vissza is vették a vezetést az oroszok. Miután pedig Vorontsevich is betalált az általa leszedett támadólepattanó után, jött az időkérés a túloldalon is. Az edzői intelmek itt is hatásosak voltak, hogy mennyire, azt Ilievki bizonyította egy triplával, amellyel egálra hozta a találkozót. Innentől aztán fej-fej mellett haladtak a felek, érezhető volt, hogy ez egy tipikus „egy labdás meccs”. Általában az oroszok jártak előrébb 2-3 ponttal, de a macedónok nem hagyták leszakítani magukat, sőt 1 perccel a vége előtt egy 2+1-es akcióval ki is egyenlített Samardziski. David Blatt ismét időt kért, majd miután McCalebb beütött két hibát, még egyszer magához hívta tanítványait. A folytatás után az egész meccsen láthatatlan embert játszó Bykov vette kézbe a labdát, majd dobott egy egészen elképesztő duplát, amelyre egy időkérés formájában azonnal érkezett a macedón válasz. Miután folytatódott a játék, a várakozásoknak megfelelően McCalebb hozta a labdát, majd egy betörés után kihagyhatatlan helyzetbe hozta Stojanovski-t. Ő azonban érthetetlen módon, senkitől nem zavartatva, egyenlítés helyett átdobta a gyűrűt gyakorlatilag lezárván az Európa-bajnokságot csapata számára. Ugyan még egy kis faultolgatás és egy időkérés még hátra volt, de a lényeg már nem változott: Oroszország a bronzérmes!
Macedónia legjobbjai: McCalebb (22 pont/4 lepattanó/3 gólpassz), Ilievski (16 pont/4 gólpassz), Antic (13 pont/5 lepattanó)
Oroszország legjobbjai: Kirilenko (18 pont/7 lepattanó), Monya (10 pont/8 lepattanó), Vorontsevich (10 pont/7 lepattanó), Mozgov (10 pont/6 lepattanó)
A mérkőzés részletes statisztikáját itt tekinthetik meg.