In memoriam 2013 - Külföldi kosárlabda

2013-ban számos ismert kosárlabdázó, sportvezető, játékvezető hunyt el - rájuk emlékezünk. 

Walt Bellamy (1939-2013). Az 1960-as legendás Team USA tagjaként nyert olimpiai aranyérmet, majd 1961 és 1974 között játszott az NBA-ben. Négyszer volt All-Star, a liga történetének egyik legjobb lepattanózójaként vált ismertté, de több, mint 20 000 pontot is dobott a profiligában. Az 1993-ban Hall of Fame-be választott Bellamy visszavonulása után jószolgálati nagykövetként és jótékonysági, közösségi szervezetek képviselőjeként tevékenykedett Atlantában. 

Szergej Bjelov (1944-2013). A hatvanas-hetvenes évek legnagyobb, NBA-n kívüli kosárlabdázója. A szovjet válogatott hátvédje 1972-ben olimpiát nyert (a döntőben csapata 51 pontjából 20-at ő szerzett), emellett háromszor (1968, 1976, 1980) bronzérmet akasztottak a nyakába. Két világbajnokságot és 4 Európa-bajnokságot is nyert, emellett a CSZKA Moszkvával két BEK-et és 11 szovjet bajnokságot söpört be. 1991-ben a FIBA minden idők legjobb, nem amerikai játékosának választotta, 1992-ben a springfieldi Hall of Fame-be is beválasztották. Edzőként két szovjet bajnoki cím és két orosz bajnoki cím mellett két világbajnoki ezüstérmet (1994, 1998) és egy Európa-bajnoki bronzot (1997) tehetett a vitrinjébe. 

Dr. Jerry Buss (1933-2013). Kémiai doktorátust szerzett fiatalon, de ingatlanügyletekből gazdagodott meg, így tudta megvásárolni 1979-ben a Los Angeles Lakers tulajdonjogát, és haláláig a Lakers tulajdonosa volt. Nem csak emiatt ismert, nagy hatású szervező volt, aki számos olyan újítást vezetett be a klubnál, amelyet később átvett az NBA többi csapata. Nagyon nagy szerepe volt abban, hogy az NBA a 80-as években kitörjön a középszerűségből, és világszerte ismertté és népszerűvé váljon, emiatt is választották be 2010-ben a Hall of Fame-be.

Terrell Coleman (1998-2013). A Georgia államban kosárlabdázó ifjú tehetség korosztályában az egyik legmagasabban rangsorolt 15 éves kosárlabdázó volt az Egyesült Államokban, azonban októberben közvetlenül egy mérkőzése lefújása után szívinfarktust kapott, és már nem tudták megmenteni az életét. 

Ian Davies (1956-2013). A közel két méter magas ausztrál bedobó 1980-ban és 1984-ben szerepelt olimpián, Moszkvában a torna legjobb pontátlagát szállítva – előbb 8., majd 7. helyen végzett a válogatottal. Emellett két világbajnokágon (1982, 1986) lépett pályára, 1982-ben a vb második legjobb dobója lett. 

Georgiosz Kolokithasz (1945-2013). A görög válogatott legendás centere a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején Európa egyik legjobb játékosa volt, 1967-ben és 1969-ben is az Európa-bajnokság legjobb dobója lett. A görög bajnokságban háromszor volt gólkirály, a Panathinaikosszal négy bajnoki címet szerzett. Térdsérülés miatt 28 évesen vissza kellett vonulnia, de 1991-ben így is bekerült a FIBA történetének 50 legjobb játékosa közé. Visszavonulása után hosszú évtizedekig a görög szövetség szakmai igazgatója volt és alelnökként is tevékenykedett, a görög kosárlabda és a görög válogatott Európa abszolút elitjébe jutásában kulcsszerepe volt. 

Vern Mikkelsen (1928-2013). 1949 és 1959 között játszott az NBA-ben, ez idő alatt négy bajnoki címet szerzett a Minneapolis Lakers játékosaként, hat alkalommal volt All-Star, és négyszer az év második legjobb csapatába választották. Az 1995-ben Hall of Fame-be kerülő erőcsatár nevéhez a mai napig fűződik egy NBA-rekord – 127 alkalommal pontozódott ki. 

Valdis Muiznieks (1935-2013). A szovjet válogatott lett nemzetiségű sztárja az ötvenes-hatvanas években élte fénykorát, ekkor három Eb-t (1957, 1959, 1961) és három olimpiai ezüstérmet (1956, 1960, 1964) nyert. Klubjával, az ASK Rigával a BEK-ben triplázni tudott (1958, 1959, 1960), a szovjet bajnokságban pedig sorozatban négy bajnoki címet szerzett (1955-1958). 

Gonzalo Puyat II (1933-2013). A fülöp-szigeteki sportvezető 1969 és 1995 között vezette hazája szövetségét, közben 1976 és 1984 között a FIBA elnökeként is tevékenykedett – később a szervezet tiszteletbeli elnökévé választották. 

Olafur Rafnsson (1963-2013). A FIBA Europe regnáló elnökeként hunyt el Svájcban. A korábbi izlandi kosárlabdázó a FIBA Europe mellett hazája olimpiai és sportbizottságának is elnöke volt. 

Oscar Schectman (1919-2013). A kiváló hátvéd arról volt ismert, hogy 1946. november 1-én ő szerezte a Basketball Association of America (BAA) első kosarát. A BAA jogutódja az NBA, tehát az NBA történetének első pontszerzőjét tisztelhetjük a New York Knicks játékosában – aki egyébként csak egyetlen szezont játszott a profiligában. 

Bill Sharman (1926-2013). A hátvéd 1950 és 1961 között játszott az NBA-ben, 1951 és 1961 között a Boston Celticsben. Négyszeres bajnok, 8 All-Star Gálára kapott meghívást, négyszer volt az Év Legjobb Ötösének tagja. A liga történetének egyik legbiztosabb kezű büntetőzője, a playoffban sorozatban bedobott 56 büntetője máig élő rekord. Játékosként 1996-ban a liga történetének 50 legjobb kosarasa közé választották. Edzőként legalább ennyire sikeres volt, 1971-ben az ABA-ben (Utah Stars), 1972-ben az NBA-ben (Los Angeles Lakers) nyert bajnoki címet, és mindkét évadban az Év Edzőjének választották. Az 1971-72-es, 69 győzelmet szerző Lakerst sok szakértő a mai napig az NBA története legjobb csapatának tartja. Mindössze három embert választottak be a Hall of Fame-be játékosként és edzőként is, Bill Sharman az egyikük. 

Greg Willard (1958-2013). Az NBA egyik legjobb játékvezetője a 2012-es playoff során volt kénytelen abbahagyni a bíráskodást, miután gyógyíthatatlan, gyors lefolyású betegséget diagnosztizáltak nála. Willard 1988 óta volt bíró az NBA-ben, 1515 alapszakasz-meccsen, 134 playoff-összecsapáson és három nagydöntős mérkőzésen fújta a sípot. Halála után a játékvezetők a 2012-13-as évad befejezéséig egy kis 57-es számú matricát viseltek a mezükön. 

Őrízzük meg emléküket!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus