A Körmend FIBA-kupa ellenfelei

Mint arról a múlt héten beszámoltunk, megtartották az új FIBA-kupa sorsolását, amely alapján az Egis Körmend együttese az A csoportban kapott helyet a francia ASVEL Lyon Villeurbanne-nal, a belga Belfius Mons-Hainaut-val, illetve a holland Donar Groningennel egy kvartettben. Lássuk, kik is pontosan az ellenfelek, milyen történelemre tekintenek vissza és hogy áll jelelegi keretük!

ASVEL Lyon Villeurbanne

A francia gárda a csoport messze legnagyobb nevű együttese. 1948-ban alapították a klubot és 17-szeres francia bajnokok - ebből 13 sikert az '50-es, '60-as és '70-es években zsebeltek be -, emellett van 8 francia kupagyőzelmük is. Legutóbb a kupában 2007/08-ban, a bajnokságban pedig 2008/09-ben diadalmaskodtak. A nemzetközi porondon 1982/83-ból van egy Szaporta-kupa második helyük, illetve 1996/97-ben ott voltak az Euroliga négyesdöntőjében. A többségi tulajdonos és az elnök egyébként a francia kosárlabdázás (egyik) legnagyobb alakja, a San Antonio Spurs négyszeres NBA bajnok, döntő MVP és hatszoros All-Star irányítója, Tony Parker.

Az előző idényben az Euroliga selejtezőjének utolsó állomásán buktak el, így a EuroCupban indultak, ahol az első csoportkörben elhasaltak, miután 3-7-es mérlegükkel csak a német Artland Dragonst tudták megelőzni, a spanyol Gran Canaria, a belga Telenet Oostende, a szintén francia Dijon és az olasz Cantú előttük végzett. A francia bajnokságban 19-15-tel az ötödikek lettek - a negyedik Le Mans és a hatodik Le Havre is ugyanilyen mutatóval rendelkezett, de érdekesség, hogy a 11. helyezett Paris-Levallois is 17-17-et tudott. A PO első körében aztán a Le Mans 2-1-gyel kiejtette őket.

Az ASVEL vezetőedzője az a John-David Jackson, akinek a neve ismerős lehet a magyar kosárlabdát régebben követők számára, játszott ugyanis Zalaegerszegen az 1995/96-os idényben. A 46 esztendős, francia-kanadai kettősállampolgárságú szakember 1994-et követően csak a ZTE-nél fordult meg Franciaországon kívül, lehúzott 9 évet a Pro A-ban is. A kanadai válogatottal két világbajnokságon, 1990-ben és 1994-ben is részt vett. 1999-től volt a Le Mans játékosa egészen 2006-os visszavonulásáig - utolsó évében bajnoki címet nyert, 2004-ben pedig francia kupát -, ezt követően azonnal az együttes segédedzője, 2008-tól pedig vezetőedzője volt. Egészen 2014-ig irányította a gárdát, akikkel 2009-ben kupagyőzelmet ünnepelhetett, az ASVEL-t pedig az előző év decemberében vette át.

A sorsolás előtt is tudható volt, hogy az egész sorozat egyik legjobb csapata az ASVEL, borzasztóan erős kerettel rendelkeznek - főleg ha hozzávesszük, hogy ez azért elég erősen a harmadik számú európai kupa, a kontinens krémje az ULEB sorozataiban maradt. Több maradójuk is van a meghatározó emberek között is, úgyhogy még csak azt sem lehet mondani, hogy teljesen új keretet kell építeniük,

Hátvédposztokon (is) nagy nevekkel rendelkeznek. A legnagyobb közülük David Lighty - a 27 éves, 195 centi magas dobóhátvéd előbb két évig Olaszországban próbálkozott, majd a JSF Nanterre egyik húzóembereként 2013-ban francia bajnok lett és már az előző idényben is az ASVEL játékosa volt. Lehúzott két idényt az Euroligában (egyet a Cantúval, egyet a Nanterre-rel) - tavaly 11.1 pontot átlagolt 38.4%-os triplamutatóval, volt még 3.0 pattanója és 2.7 gólpassza is. Egyik hátvédtársa egykori csapattársa, a 2013-ban a Nanterre-rel szintén bajnok Trenton Meacham lesz. A 29 éves, 190 centi magas hátvéd az előző idényt még az olasz sztárklubnál, az Olimpia Milanónál kezdte, de februárban már csatlakozott az ASVEL-hez - 8.9 pontja mellett 5.7 gólpasszt is kiosztott mindössze 1.5 eladott labdával, ő egyértelműen a társak kiszolgálásáért felel.

Valószínűleg mögöttük kezd a mindkét poszton bevethető, idén nyáron a Penn State egyetemen végző, de a drafton el nem kelő DJ Newbill. Egyetemének kiemelkedő játékosa volt tavaly Newbill, hiszen 20.7 pontot átlagolt, ráadásul nem kiemelkedő, de egyáltalán nem rossz százalékokkal - a következő játékosnak 9.1-es pontátlaga volt -, volt 4.7 pattanója és 3.1 gólpassza is. Valószínűleg lesz olyan felállás is, amikor Lighty és Meacham között látjuk majd a pályán. A három amerikai mögött ott van Nicolas Lang - a 25 éves, 199 centi magas játékos hármas poszton is szerepeltethető, és benne volt abban az Elan Chalonban, amely 2012-ben játszott a Szolnoki Olaj ellen és a négyesdöntőbe is bejutott, ott pedig a Besiktastól kapott csak ki a döntőben. Ő az előző idényt a Paris-Levallois-nál töltötte, ott 6.2 pontot hozott 43%-os triplamutatóval, ennyi lesz a dolga valószínűleg itt is. A 27 éves, 188 centi magas Edouard Choquet helyzete érdekes lesz, ő valószínűleg akkor fog pályára kerülni, ha nem válik be Meacham vagy Newbill, esetleg sérültek lesznek vagy pihentetni kell őket, ugyanis tavaly a francia Pro B-s Provance Basket egyik legjobbja volt 12.9 ponttal és 5.2 gólpasszal, itt azonban szerintem egyértelműen az amerikaiak mögött van a helye egyelőre.

Hármas poszton csereként Langgal számolhat az együttes, Lighty is képes kiscsatárként is funkcionálni, alapvetően azonban a francia válogatott Charles Kahudi fog kezdeni. A 29 esztendős, 199 centi magas kosaras nyert Eb-aranyat és ezüstöt, valamint tavaly világbajnoki bronzérmet is a válogatottal és hat év után hagyta el a Le Mans együttesét. Egyértelműen nem a kinti dobásairól híres (30%), hanem arról, hogy a pályán lelőhetetlen, 40 percig robotol és ennek általában nagyon hasznos végeredménye van - az előző idényben 12.2 pontot és 5.6 pattanót átlagolt a Le Mans-nál.

A palánk alatt is hasonlóan jól állnak, mint a kisembereknél. Maradt a csapatban a gárda előző idényének leghasznosabb játékosa, Ahmad Nivins, aki 13.6 pontot és 5.5 pattanót tett a közösbe fellépésenként. A 206 centi magas, 28 éves erőcsatárt a 2009-es draft 56. helyén még kiválasztotta a Dallas Mavericks, de sosem játszott az NBA-ben. Megfordult a Manresánál, a csoport ellenfél Mons-Hainaut együttesében is lehúzott két évet és tavaly nyáron a Pau-Ortheztől igazolta őt az ASVEL. Mellette az a Darryl Watkins lesz valószínűleg a kezdő, aki a szintén francia első osztályú, az előző idényben 16-18-cal 12. helyen végző Chalons-Reims egyik meghatározó embere volt 11.9 pontos és 7.8 pattanós mutatóival. A 30 éves, 211 centi magas center Kínában és a D-Ligában játszott sokáig, amíg próbálkozott az NBA-vel. Négy együttes nyári ligás csapatában és edzőtáborában is megfordult, a New Orleansnál pályára is lépett az NBA-ben, de nem tudott megragadni.

Watkinsnak nem akárki lesz a cseréje, a keret tagja ugyanis a 35 esztendős, szintén 211 centis ausztrál legenda, David Andersen is. Minden idők egyik legjobb ausztrál játékosát 2002-ben a 2. kör 37. helyén draftolta az Atlanta Hawks, játszott is két évet az NBA-ben, de volt háromszor Euroliga-győztes (a Kinder Bolognával még 2001-ben, a CSZKA Moszkvával pedig 2006-ban és 2008-ban), 3 orosz és 3 olasz bajnoki cím mellett nyert spanyol bajnokságot a Barcával, játszott még a felsorolt csapatokon kívül a Montepaschi Sienában és Európába való visszatérését követően a Fenerbahcénél is. Andersen már az előző idényben is csak 19.8 percet vállalt meccsenként, 9.3 pontot és 4.3 pattanót írhattak fel mellé a statisztikusok, de Watkinsszal jól meg fognak osztozni a 40 percen ötös poszton. Erőcsatárban is neves játékosuk van a padra - a 202 centi magas Livio Jean-Charles még csak 21 esztendős, de a 2013-as drafton a San Antonio Spurs elvitte az első kör 28. pickjével, 2013-ban pedig a Nike Hoop Summit (az amerikaiak és a világ legjobb fiatal kosárlabdázói közötti találkozó) főmeccsén a legértékesebb játékosnak válsztották. Tavaly 14.3 perc alatt 5.1 pontot és 3.7 pattanót átlagolt.

Összességében nézve ezzel a kerettel több mint csoda lenne felvenni a versenyt, akkora nevek vannak a franciáknál. Talán ez lehet a Körmend előnye is, mert nagyon úgy tűnik, hogy ezt a négyest megerőltetés nélkül kellene hoznia az ASVEL-nek - ha kicsit félvállról veszik a dolgokat, lehetnek érdekes találkozóik.

 

Belfius Mons-Hainaut

Nem sokkal fiatalabb a klub a belga, mint az ASVEL, hiszen 1959-ben alapították, ám jóval kevesebb sikerélménye volt eddig az értük szorítóknak, hiszen mindössze két kupagyőzelmet tudnak felmutatni 2006-ból és 2011-ből, bajnokok még sosem voltak. 2008-ban a EuroChallenge-ben jutottak sokáig, ám az utolsó akadályban elbuktak, a döntőben veszítettek, így nemzetközi kupasikerük nekik sincs. Az elmúlt három évben kétszer döntőztek a bajnokságban, az elmúlt hat esztendőből pedig négyszer a EuroCupban indultak - nevük talán itthon nem annyira ismert, de egy, az utóbbi években feltörekvő csapatról van szó.

Az előző idényben is a EuroChallenge-ben indultak, ahol a második csoportkörig vitték - a későbbi döntős Trabzonspor, az orosz Jenyiszej Krasznojarszk és a szintén belga Antwerp Giants mögött csak negyedik lettek, így a 8 közé már nem jutottak be. A belga bajnokságban 17-13-mal csak a harmadikok lettek az alapszakaszban - azt azért látni kell, hogy az Oostendét leszámítva a francia bajnoksághoz hasonlóan itt is borzasztóan szoros volt a mezőny, a második Okapi Aalstarnak szintén 17-13 volt a mutatója, de a hatodik Antwerpnek is 15-15. A PO-ban aztán az Antwerp legyőzése után pályahátrányból kiverték az Aalstart is 3-1-gyel, a döntőben viszont az Oostendével ők sem bírtak, 3-1-re kaptak ki.

Vezetőedzőjük az az Yves Defraigne, aki 1994 és 1999 között volt a klub játékosa is, majd 1999-től 2005-ig irányította az együttest. Ezután megfordult Németországban és a Gent csapatánál is. Néhány éve tért vissza, tavaly tavasszal pedig egy 3+2 éves hosszabbítást írt alá a gárdával, hosszútávon számolnak tehát vele - bár a kupagyőzelmek, EuroChallenge-menetelés nem az ő idejére tehető.

Keretük egyelőre közel sincs kész, de nem túl nagy meglepetés, hogy eddigi 7 ismert játékosukból 5 tengerentúli. A legnagyobb név a hátvédeknél van, a 30 éves, 183 centi magas Andre Collins profi karrierje első 6 évét (2006-2012) Olaszországban, a Serie A-ban töltötte, megfordult a török Gaziantepnél is, az előző szezont pedig a belga Spirou Charleroi-nál játszotta le, ahol 12.7 pontot, 2.8 gólpasszt és 2.1 pattanót átlagolt 41%-os triplával. Mellette összesen két belga játékos ismert egyelőre az 1-2-es posztra. Az egyikük a 26 éves, 188 centi magas dobóhátvéd, Idris Lasisi, aki tavaly 41 meccsen 17.1 percet, 5.0 pontot tett a közösbe 37.1%-os triplamutatóval - kiegészítő volt és valószínűleg az lesz most is. Mellette az a 23 éves, 192 centi magas Elias Lasisi elérhető még jelen állás szerint, aki a Leuvenben 8.5 pontot hozott meccsenként 25.3 perc alatt - egyikük sem lesz húzóember valószínűleg.

Kiscsatárokhoz van már két amerikaijuk. Az egyikük az előző szezonban borzasztóan szoros és kiélezett finn bajnokságot megnyerő Kataja Basket legjobb játékosa, a finn első osztály pontkirálya, Robert Arnold, aki egyébként két évnyi osztrák és két évnyi finn légióskodás után került most Belgiumba. A 26 éves, 198 centi magas hármas tavaly 22.3 pontot szerzett meccsenként 5.8 pattanó és 2.8 gólpassz mellett úgy, hogy 36.8%-kal dobta a triplákat - ő lehet az egyik kiemelt pontfelelőse a Mons-Hainaut-nak idén. A másik bevethető ember ezen a poszton a 30 esztendős, szintén 198 centis Justin Cage, aki már 2009 óta a keret tagja. Nem kifejezetten pontszerző típus, az előző idényben 28.8 perc alatt mindössze 6.6 pontot átlagolt, viszont sok mindenre használható, 43.4%-kal dobta ugyanis a triplákat és leszedett mérkőzésenként 4.1 pattanót.

A magasemberek közül az egyik a 27 éves, 205 centi magas, erőcsatárként és centerként is bevethető John Fields. Nem magas ugyan a 2011-ben a Tennesse egyetemen végző kosaras, viszont borzasztóan jól pattanózik ettől függetlenül, az előző idényben 10.8-es átlagával magasan nyerte ezt a kategóriát az egész belga bajnokságban. A Liege legjobb játékosa volt egyébként, 15.1 pontja mellett úgy hozta össze a 10.8-es pattanóstatisztikát, hogy ebből 4.1-et a támadópalánk alatt szedett össze - vele nagyon kell vigyázni védekezésben rontott dobások után is. A másik az a 31 éves, 201 centi magas, kanadai Jermaine Bucknor, aki használható hármasként is, sőt... 2006-ban hagyta el egyetemét, nem voltak túlságosan nagynevű együttesei, az előző három idényt a német TBB Triernél töltötte, ahol az elmúlt évben a legjobb volt: 10.7 pontot, 4.6 pattanót és 2.2 gólpasszt átlagolt 45.9%-os triplamutatóval.

Az látszik, hogy a belgák felépítése teljesen más, mint a franciáké, fizikálisan meg sem közelítik őket, egyelőre magasságban jócskán elmaradnak, az öt tengerentúli közül azonban Collins elég nagy név, Arnold, Fields és Bucknor pedig kitűnő idényt zártak. Ez a mag nagyon komoly fegyvernek tűnik támadásban, de a palánk alatt lehet azért keresnivaló ellenük bőven - az is igaz viszont, hogy náluk még várhatóak igazolások, nem kevés, hiszen keretük még egyáltalán nincs feltöltve.

 

Donar Groningen

A holland csapatot 1951-ben alapították és elég gazdag múltra tekintenek vissza. Négyszer nyertek holland bajnokságot, 1982 után a 2000-es években, 2004-ben, 2012-ben és 2014-ben. Négyszeres holland kupagyőztesek, 2005 és 2011 után az előző két idényben hódították el ők a serleget. Az elmúlt 11 évből 4-szer elindultak az ULEB EuroCupban és az előző idényben ugyan már jelenlegi nevükön szerepeltek, de előtte 5 esztendőn keresztül GasTerra Flamesként voltak ismertek - ezen a néven érték el holland sikereik jelentős részét.

Az előző idényben nemzetközi kupában nem indultak, a holland kupát ugye megnyerték, ahogy arról volt szó, a bajnokság alapszakaszában pedig a harmadik helyen végeztek. Ezzel első kört kellett játszaniuk - a hollandoknál két erőnyerő van, a harmadik a hatodikkal, a negyedik pedig az ötödikkel játszik az első kanyarban a PO-ban. Simán vették az akadályt, majd pályahátrányból búcsúztatták a ZZ Leident is 4-2-vel. A döntőben aztán a Den Bosch-sal nem tudtak mit kezdeni, így a Mons-Hainaut-hoz hasonlóan ők is elvéreztek a bajnoki fináléban (1-4).

Vezetőedzőjük Erik Braal. A 44 éves szakember 2003 óta tréner. Öt évig a Rotterdamot irányította, ahol kétszer (2006, 2008) a holland bajnokság legjobb edzőjének választották. 2008 és 2010 között a West-Brabant Giants, egy azóta megszűnt klub élére került, akikkel 2010-ben bajnoki döntőt is játszott. 2011-től két éven át az Aris Leeuwarden csapatánál volt, ahol 2013-ban megint bekerült a fináléba, igaz, nyerni megint nem tudott. Megfordult az osztrák Oberwart Gunnersnél is, idén nyáron pedig két évre írt alá a Groningenhez. Csapataival rendszeresen túlszárnyalta a korábbiakban az elvárásokat, illetve a belőlük kinézett eredményeket, nyilvánvalóan most is ezt várja a szakvezetés titkon.

Nekik sincs még kész a keretük, 8 játékosukból 4 tengerentúli. A hátvédeknél két amerikaival rendelkeznek. Ken Brown 25 éves, 180 centis irányító, de az a fajta, aki inkább a pontszerzésre koncentrál - tavaly a lengyel MKS Dabrowa Gornicza csapatának egyik húzóembere volt, 12.2 pontot, 3.4 gólpasszt és 2.5 pattanót átlagolt 38%-os triplázással, volt viszont 2.9 eladott labdája is, nem a társak kiszolgálása a legnagyobb erőssége. Mellette kettes és hármas poszton is bevethető a 31 esztendős, 196 centis Jason Dourisseau, aki az előző idényt a Bundesligában, az s.Oliver Baskets Würzburgnál húzta le - korábban 2009-től 2014-ig volt már a csapatnál, nyert tehát két bajnokságot és két kupát, 2011-ben pedig a holland első osztály MVP-je volt. Neki 11.1 pontos és 3.9 pattanós átlagai voltak, de a triplát csak 31.9%-kal dobta.

Hogy Dourisseau szinte biztosan fog hármast is játszani, azt a 19 éves, 194 centi magas, holland Yannick Franke biztosítja, aki leginkább dobóhátvéd, de tud irányítani is. Franke az előző két évet a Rotterdamnál töltötte, az előző idényben pedig 19.0 pontos átlagával az egész holland első osztály pontkirálya lett - emellett All-Starnak, a legtöbbet fejlődött játékosnak és a 23 év alatti MVP-nek is őt tették meg. Ő ott volt az idei székesfehérvári, B-divíziós, U20-as Eb-n is a végül 8. helyig jutó holland csapatban és Perl Zoltán mögött 21.1 ponttal a második legeredményesebb játékos volt. Szintén fiatal, 22 éves, 185 centis holland Dexter Hope, aki egyértelműen irányító. Ő az előző idényben az Aris Leeuwarden csapatában 24.7 perc alatt 6.6 pontot, 2.0 gólpasszt, 2.2 pattanót és 1.3 szerzett labdát átlagolt, itt is valószínűleg a többiek tehermentesítése lesz a feladata, de mivel egyelőre nincs túltelítve a keret, így lehet még esélye a hasonló játékidőre.

Kiscsatár poszton Dourisseau mellett egy másik amerikait, Chase Fielert láthatjuk majd a legtöbbet előreláthatólag. A 23 éves, 203 centi magas amerikai az előző szezont a spanyol másodosztályban, az Ourense Termal együttesénél töltötte, ahol 21.6 perc alatt 8.6 pontot és 4.3 pattanót átlagolt. Érdekesség azonban, hogy neki sem mentek a triplák, csak 33%-kal dobott kintről - Brownt leszámítva ebben egyik eddig említett játékosuk sem futott túl jó szezont az előző idényben, ez az egyik komoly gyengéjük lehet. A szintén 203 centi magas, 20 éves, holland Bas Veenstra már az előző idényben is a Groningenben játszott, de mindössze 12.7 percet, és nem igazán látni, hogy a két amerikai mellett, ha nincs sérülés, ennél sokkal többet lesz a parketten a most következő szezonban.

Egy igazán magas játékosuk van, a 29 éves, 211 centis Lucas Steijn, aki Franke csapattársa volt az előző két idényben a Rotterdamnál és előző együttese leghasznosabb játékosa volt 11.8 pontos és 8.2 pattanós átlagaival 2014/15-ben. Steijn egyébként kisebb egyetemekre járt, amiket elég későn kezdett el, így profi karrierje csak 2013-ban indult. A másik palánk alatti játékos az a 28 éves, kanadai Ross Bekkering, aki viszont csak 203 centi, ennek ellenére ötös poszton is használható. Már három éve a keret tagja, viszont 2011-ben és 2013-ban még a ZZ Leiden tagjaként nyert bajnoki címeket, ebből a 2014-es diadallal együtt összesen három van neki. Az előző idényben 23.9 perc alatt 9.8 pont és 5.3 pattanó került a neve mellé a statisztikai lapokra.

Összességében a hollandok operálnak a legkisebb nevekkel, de még várhatóak erősítések szerintem, mert jelenleg elég visszafogottnak tűnik a keret a palánk alatt, még ha 1-2-3-as posztra már úgy is néz ki, hogy egy elég jó és használható rotációt hoztak össze.