A Körmend vagy a Sopron FIBA Europe Cup-ellenfelei

BCM Gravelines Dunkerque (francia)

A francia klubot 1984-ben alapították, és egyetlen egyszer sem tudtak még bajnoki címet nyerni - egy kupagyőzelmük már van, de a bajnokságban még nem tudtak felérni a csúcsra. Elég keveset tudni történelmükről, viszont velük az Olaj miatt többször is találkozhattunk már Magyarországon. 2010/11-ben a EuroChallengeben a negyeddöntőig meneteltek, akkor is összetalálkoztak a szolnokiakkal, 2012/13-ban pedig szintén, akkor az elődöntő jelentette számukra a végállomást, negyedikek lettek végül.

Az utóbbi időszakuk nem sikerült túl jól - 2011/12-ben és egy évre rá is megnyerték a francia alapszakaszt, de azonnal kiestek a negyeddöntőben, ezt követően pedig egy 12., egy 9. és egy 6. hely jött össze nekik mindössze, de az előző idényben is a negyeddöntő volt számukra a végállomás. 2013/14-ben még ott voltak a EuroCupban, de azóta nem indultak semmilyen nemzetközi kupában.

Vezetőedzőjük maradt Christian Monschau, aki már 2008 óta irányítja a gárdát - az 57 éves szakember még 2007/08-ban, a Le Havre trénereként, illetve 2012/13-ban volt az év edzője a francia első osztályban.

Majdnem kész a keretük, 11 játékosuk ismert a következő idényre is. Az egyik érkezőjük a Bayern Münchentől érkező Justin Cobbs - a 25 éves, 191 centi magas amerikai hátvéd az Euroligában még nem játszott a németeknél, a EuroCupban 10 meccsen 5.2 pontot és 2.1 gólpasszt átlagolt, a német bajnokságban pedig 26 mérkőzésen 18.8 perc, 6.8 pont és 3.1 gólpassz voltak a mutatói. Két maradó hátvédjük van - az egyik a 27 éves, 196 centis Steven Gray, a másik pedig a 18 éves, 193 centis Adam Mokoka. Előbbi a gárda legjobb pontszerzője volt tavaly, 13.5 pontját 41.1%-os triplamutatóval hozta úgy, hogy meccsenként bedobott majdnem három hármast, utóbbi viszont összesen 1 meccsnyi lehetőséget kapott.

Két hátvéd érkezett a belga bajnok Oostendétől, a 29 éves, 196 centis Kyle Gibson, illetve a 26 éves, 190 centi magas Quentin Serron. Előbbi amerikai, és tavaly csapata legjobb játékosa volt, 12.9 pontot és 3.6 pattanót hozott mérkőzésenként 45.1%-os triplamutatóval. Utóbbi belga, és őt is a kinti dobásai miatt szerették - 9.2 pont és 3.4 pattanó voltak a statjai 48.1%-os hármasmutatóval. A 193 centi magas, 24 éves Hugo Dumortier a gárda saját neveltje, de az előző két évet kölcsönben töltötte - 2014/15-ben a Pro B-t megnyerő Monacónál játszott, az előző idényben pedig a szintén a másodosztályban lévő Boulazacnál kapott lehetőséget, ahol 5.3 pontot tett a közösbe fellépésenként. Van még egy hátvédjük, a 24 éves, 192 centis Mathis Keita, aki Dumortier-hez hasonlóan a másodosztályban szerepelt az előző szezonban - az Evreux színeiben 9.8 pontot, 4.4 gólpasszt és 3.1 pattanót átlagolt.

Közülük Gibson és Gray tud hármast is, valószínűleg fognak is szerepelni ezen a poszton, hiszen rengeteg az 1-2-es embere a gárdának. Két igazi csatáruk van, a 26 éves, 198 centis brit Myles Hesson, illetve a 29 éves, 203 centi magas lengyel Aaron Cel. Előbbi inkább kiscsatár, a francia első osztályban szereplő Dijonnál 10.9 pontot és 3.5 pattanót hozott 37.4%-os triplával. Cel leginkább erőcsatár, négyes poszton játszik, és az elődöntőbe jutó, ott csak a későbbi győztes ASVEL-től kikapó Monaco kiegészítőjeként 16.6 perc, 6.8 pont, 3.6 pattanó és 39.1%-os tripla voltak a statisztikái.

Két igazi magasemberük van. Az egyikük a gárda korelnöke, a 34 esztendős, 208 centi magas Shawn King, aki Saint Vincent és Grenadine-szigeteki állampolgár. Több helyen megfordult már, játszott többször is Franciaországban, az előző szezont pedig az észt bajnok Kalev/Cramónál töltötte, ahol VTB Liga rekordot állított fel az egyik meccsen 25 leszedett lepattanóval - a VTB-ben 14.0 pont, 12.8 pattanó és 1.4 blokk voltak a mutatói, az észt bajnokságban pedig 11.7 pont, 9.9 pattanó és 1.0 blokk. A másik magasemberük a francia-portugál kettősállampolgár Fernando Raposo, aki 27 éves, szintén 208 centis, és a Nanterre csapatában játszott legutóbb (korábban lehúzott több évet nevelőegyesületében, a Pau Ortheznél, játszott 2 évet a Boulogne-sur-Mernél, hármat pedig az Orleans-nál) - ő az előző évben kiegészítő volt csak, 14.4 perc alatt 4.6 pontot és 3.6 pattanót hozott a konyhára csapatának.

A Gravelines az eddig ismert nevek alapján messze a csoport legerősebb csapata, és bár magasemberekben ugyanúgy nem dúskálnak, mint a többi együttes, a legmeghatározóbb nevek náluk találhatóak - hogy lesz-e belőlük csapat a rengeteg új érkező miatt, az kiderül.

 

Hubo Limburg United (belga)

Az nem véletlen, ha valaki nem hallott még erről a csapatról, 2014-ben alapították ugyanis, összesen két idény van mögöttük. Az elsőben szabadkártyát kaptak a belga első osztályba, a Scooore League-be, eddigi mindkét szezonjukat itt töltötték. Mindkét évben az alapszakasz negyedik helyén végeztek, de amíg a 2015-ös PO-ban rögtön kiestek egy 0-2-es párharccal a negyeddöntőben, addig idén csak a későbbi bajnok Telenet Oostende tudta őket két vállra fektetni, ők is csak 3-2-es összesítéssel az elődöntőben. Nem túl meglepő ezek után, de ez lesz az első nemzetközi kupaszereplésük.

Vezetőedzőjük Brian Lynch, akinek a klubhoz hasonlóan nincs túl hosszúra nyúló múltja. A mindössze 38 esztendős szakember 2009-ben fejezte be az aktív játékot, 2013-ban lett a Port of Antwerp Giants segédedzője, majd egy évvel később, a Limburg United alapításánál azonnal kinevezték őt vezetőedzőnek, 5 éves szerződést írt alá akkor.

A keretük gyakorlatilag kész van, bár 1-2 játékos érkezése azért még várható - 5 amerikaijuk már most van. Két igazán alacsony emberük van. Az egyik a 180 centis, 18 esztendős Darnell Snyers, aki a klub junior csapatában pallérozódott eddig. A másik a hétvégén igazolt, 24 esztendős, 183 centis Isiah Umipig, aki a szlovák Iskra Svitnél igazi scorer volt, 20.1 pontot átlagolt 39.7%-os triplamutatóval, 3.7 gólpasszal, 2.4 pattanóval, de 4.0 eladott labdával. Rajtuk kívül belga hátvéd még a 23 éves, 193 centi magas Brieuc Lemaire, aki a Leuven csapatától érkezett idén nyáron - ő a belga első osztály utolsó helyén végző együttesnél is 12.2 perces kiegészítő volt az előző szezonban, 2.5 pontos átlaga volt. Két amerikai hátvédjük van, Eric McClellan és Barry Stewart. Előbbi 23 éves, 193 centi magas és három egyetemet is megjárt - utolsó két szezonját a Gonzagán töltötte, végzősként 10.7 pontot, 3.2 pattanót, 2.0 gólpasszt és 34%-os triplát hozott. A 28 éves, 190 centi magas Stewart az egyetlen maradó idegenlégiós az együttesnél, már az alapítás óta itt játszik - legutóbb McClellanhez hasonló statisztikákat hozott: 10.4 pont, 3.1 pattanó, 2.0 gólpassz, 35.3% tripla.

Kettes és hármas poszton is bevethető a 24 éves, 193 centi magas, belga Elias Lasisi, aki második évét kezdi itt meg - ő is alapember volt tavaly, 22.6 perc alatt 8.4 pontot hozott 35.8%-os triplamutatóval. Három amerikaijuk is van hármas és négyes posztra. A legfiatalabb közülük a második vonalas NCAA-be tartozó Augustana College (San Diego) nevű intézményből érkező Daniel Jansen. A 206 centis, 22 éves játékos az előző szezonban 20.4 pontot és 7.8 pattanót hozott 38.4%-os hármasstattal - elvileg mindenre használható, de NCAA2-es egyetemről érkezik, azt is bele kell nála kalkulálni. Nála egy évvel idősebb a 203 centi magas Seth Tuttle, aki a német első osztályból, az s.Oliver Baskets Würzburgból tette át székhelyét - a BBL-ben 27.9 perc alatt 10.5 pontot, 5.2 pattanót és 3.0 gólpasszt hozott, egyáltalán nem volt rossz idénye. A 25 éves, szintén 203 centi magas Benjamin Simons viszont két évnyi antwerpeni légióskodás után az előző évben nem játszott sehol...

Két belga magasembere van a csapatnak. Az egyik a 21 éves, 206 centi magas Hans Vanwijn, aki tavaly 22.9 perc alatt 7.2 pontot és 5.6 pattanót átlagolt, és egyébként az alapítás óta a csapat tagja, ahogy Stewart is. A másik a 24 éves, 208 centi magas Yannick Desiron, aki az egyetlen igazi center a keretben, de ő is tud négyest is - ő második idényét húzza itt le, de az előző szezonban csak 8.6 percet átlagolt, egyáltalán nem számított alapembernek.

Az látszik, hogy tipikus belga csapat: 15 centin belül van kis túlzással az egész keret, 5 amerikait foglalkoztatnak, klasszikus magasemberük pedig szinte nulla, várhatóan tempós játékot próbálnak majd játszani. Van két újonc amerikaijuk is, de az egész csapatuk borzasztóan tapasztalatlan a csoport többi tagjához képest. Összességében nézve azért tőlük nem kell rettenetesen tartani - tisztelni kell a belga elődöntőjüket, nem olyan könnyű azt elérni, de ez ellen a keret ellen lehet keresnivalója akár a Körmendnek, akár a Sopronnak.

 

A Körmend vagy a Sopron harmadik ellenfele a Donar - Tartu BL-selejtező vesztese lesz.

Donar Groningen (holland)

Ők főleg a Körmendnek lehetnek ismerősek, hiszen tavaly egy csoportban volt a két együttes a nemzetközi kupában

A holland csapatot 1951-ben alapították, és elég gazdag múltra tekintenek vissza. Ötször nyertek holland bajnokságot, 1982 után a 2000-es években, 2004-ben, 2012-ben, 2014-ben és idén is diadalmaskodni tudtak. Négyszeres holland kupagyőztesek, 2005 és 2011 után 2014-ben és 2015-ben hódították el ők a serleget. Az elmúlt 12 évből 4-szer elindultak az ULEB EuroCupban, és az előző két idényben ugyan már jelenlegi nevükön szerepeltek, de előtte 5 esztendőn keresztül GasTerra Flamesként voltak ismertek - ezen a néven érték el holland sikereik jelentős részét.

Az előző idényben bajnokok lettek, ahogyan arról volt is szó. 21-7-tel csak a harmadik helyen végeztek az alapszakaszban két 22-6-os csapat mögött, így első kört kellett játszaniuk. Azt a hatodik Rotterdam ellen 2-0-ra hozták, az elődöntőben a második kiemelt Leident verték 4-2-re pályahátrányból, a fináléban pedig az első kiemelt Zwollét 4-1-re, szintén pályahátrányból. A FIBA Europe Cupban a Körmendhez hasonlóan 2-4-gyel végeztek, ők sem élték túl az első csoportkört. Az egymás elleni meccseken előbb a Donar győzött 78-71-re - ez volt az új kupa nyitómeccse. A visszavágón a vasiak szoros csatában, 75-72-re verték a hollandokat, tehát 1-1-re végeztek egymással.

Vezetőedzőjük az az Erik Braal, aki már tavaly is vezette a csapatot. A 45 éves szakember 2003 óta tréner. Öt évig a Rotterdamot irányította, ahol kétszer (2006, 2008) a holland bajnokság legjobb edzőjének választották. 2008 és 2010 között a West-Brabant Giants, egy azóta megszűnt klub élére került, akikkel 2010-ben bajnoki döntőt is játszott. 2011-től két éven át az Aris Leeuwarden csapatánál volt, ahol 2013-ban megint bekerült a fináléba, igaz, nyerni megint nem tudott. Megfordult az osztrák Oberwart Gunnersnél is, tavaly nyáron pedig két évre írt alá a Groningenhez. Csapataival rendszeresen túlszárnyalta a korábbiakban az elvárásokat, illetve a belőlük kinézett eredményeket, ezt sikerült realizálni az előző szezonban ennél a gárdánál is.

Az ő keretükből szintén elég sok név ismert már. Két, holland szinten nagyon komoly név van náluk hátvédposztokon. Az egyik a 28 éves, 191 centi magas Lance Jeter, aki 2014/15-ben alapszakasz-, az előző idényben pedig döntő MVP volt a holland első osztályban - az előző idény első felét a német első osztályban, a Mitteldeutscher BC-nél töltötte, ott 8.1 pontot átlagolt 17 meccsen, ezt követően tért vissza a Donarhoz, ahol 14.7 pont, 35.5% tripla, 5.8 gólpassz és 4.9 pattanó voltak az átlagai. Nem véletlen a jó pattanózása, fizikailag nagyon rendben van, 191 centijéhez 100 kiló fölötti súly párosul... A másik ász a 30 esztendős, szintén 191 centi magas, holland Arvin Slagter, aki pedig a 2014-es bajnokcsapat vezére volt még, akkor ő lett az alapszakasz és a döntő legértékesebb játékosa is. Ő az előző két idényt a szintén holland Den Bosch-nál töltötte, legutóbb 11.0 pontot (39.9% tripla), 3.7 gólpasszt és 3.1 pattanót tett a közösbe mérkőzésenként.

A hollandok várható szerkezetét jól mutatja, hogy négy hátvédjük, sőt, inkább irányítójuk is van. Az előbb említett kettő mellett ott van az amerikai-holland kettősállampolgár, a 29 éves, 188 centis Sean Cunningham, aki harmadik idényét kezdi meg a csapatnál, és tavaly 22.6 perc alatt 6.8 pontot, 3.5 pattanót, 2.3 gólpasszt és 1.8 szerzett labdát hozott a konyhára. A másik a szintén kettősállampolgár Tjoe de Paula, aki 35 évével a korelnök, 185 centis magasságával pedig a legalacsonyabb játékos az eddig ismert keretben - ő a Leeuwardenben játszott 5 évet, de az előző idényt teljes egészében kihagyta. 

Kettes és hármas posztra két maradójuk is van, Chase Fieler és Jason Dourisseau is maradtak a gárdánál. A 24 éves, 203 centi magas Fieler első éve a Donarnál jól sikerült, 11.0 pontját 37.5%-os triplamutatóval hozta, volt még 6.2 pattanója és 2.9 gólpassza is mérkőzésenként. A már 32 esztendős, 196 centi magas, holland-amerikai kettősállampolgár Dourisseau nagyobb név a szakmában, ő a 2011-es holland bajnokság MVP-je volt, már 3 bajnoki címet nyert a csapattal, volt kétszer a holland első osztály legjobb védője is - 2009 óta csak 2014/15-ben nem a Donarnál kosarazott. Tavaly 12.6 pontját 36.3%-os triplával hozta, de nála ki lehet emelni, hogy mindössze 60%-kal értékesítette a helyzeteit a vonalról - volt még 5.2 pattanója és 2.5 gólpassza, de voltak ennél sokkal jobban sikerült szezonjai is korábban.

A 23 éves, 206 centi magas Andrew Smith az előző idényt a lett Jurmalas Sportsnál húzta le, ahol 10.3 pontot és 7.1 pattanót átlagolt, viszont amíg Fieler egyértelműen kétposztos kosaras, addig ő már inkább négyesben használható, nem nagyon van triplája és nem is vállalkozik vele. Egyértelműen erőcsatár 196 centis magassága ellenére Bas Veenstra is, ő viszont a Donarnál kiegészítő volt csak az előző idényben, 14 meccsen 9.6 percet átlagolt mindössze. Az egyetlen echte magasemberük egyelőre a 32 esztendős, 208 centi magas horvát, Drago Pasalic, aki rengeteg országban és csapatnál megfordult már, többek között a PAOK-nál, a Cibonánál, a Türk Telekomnál és még jó néhány helyen - tavaly a lengyel első osztályú MKS Dabrowa Górnicza csapatában 12.2 pontot és 4.6 pattanót hozott találkozónként.

A hollandok kerete tavaly is hasonló felépítésű volt, azt pedig a Körmend a saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy nem egyszerű ellenük játszani még hazai pályán sem. Ez a csapat papíron jobbnak is tűnik, mint a tavalyi, Jeter és Slagter visszatérése erősítés, de a magas szekció azért még kérdés, Pasalic nem biztos, hogy tudja hozni Ross Bekkering előző idényben látott hatékonyságát és pattanózását, akkor pedig lehet egyértelmű sebezhető pontjuk - egyébként ők sem legyőzhetetlenek.

 

Tartu Ülikool/Rock (észt)

A Tartu is ismerőse a körmendieknek, hiszen a 2014/15-ös EuroChallenge-idényben egy csoportban voltak a vasiak és az észtek, de az északi együttest jól ismerhetjük onnan is, hogy a Szolnok velük játszott a 2013/14-es idényben, a EuroChallenge-ben a Final Fourba kerülésért.

A nagyjából 100.000 fős lakosságú Tartu városának gárdája a Tartu Ülikool/Rock, amely a Tartu Egyetem kosárlabda csapata, és az egyetemi sportcsarnokban is játsszák a meccseiket. A klub eredete homályos, nem tudni, mikor alapították pontosan, de az tény, hogy a második világháború után csatlakoztak az észt ligához (1947/48), és 1949-től kezdődően azonnal nyertek is 5 bajnokságot. Még az első bajnoki címük évében nem kisebb eredményt értek el, mint hogy megnyerték a szovjet bajnokságot is - három játékosuk szovjet válogatottként olimpiai érmes is lett ebben az időszakban. Összességében Észtország legeredményesebb klubjáról van szó, hiszen 26 bajnoki címük és 16 kupagyőzelmük is rekordnak számít. A kupában a legutóbbi 7 kiírásból 5-öt szereztek meg, a bajnokságban pedig 2015-ben nyerni tudtak - nem ők a címvédők, a BC Kalev/Cramo idén tavasszal is megverte őket, ahogy 2015 előtt zsinórban négyszer.

A nemzetközi porondon egy kiugró sikerük van. A mostani FIBA Europe Cup elődjében, a FIBA EuroCup 2007/08-as sorozatában a Final Fourba jutottak, ahol az elődöntőben a későbbi győztes, lett Barons LMT verte őket, a bronzcsatában pedig a ciprusi AEL Limasszoltól kaptak ki - 2014-ben pont az Olaj állította meg őket, hogy ne tudják megismételni ezt az eredményt. Tavaly a legjobb 16 közé jutottak ebben a sorozatban, de a második csoportkörben az olasz Cantú, az orosz Jenyiszej, illetve a francia Chalon mögött csak a negyedikek lettek 1-5-ös mérleggel, így kiestek. Két éve a Körmend kikapott hazai parketten 79-72-re, majd hiába nyert 83-81-re az utolsó találkozón, 3-3-as mérleggel végül nem jutott tovább a csoportból, a 4-2-vel végző Tartu viszont igen.

A gárda vezetőedzője a 44 esztendős Gert Kullamäe, aki kiváló kettesnek számított a 90-es évek végén, 2000-es évek elején. Hét éve, 2009-ben fejezte be játékospályafutását, és azonnal a Tartu Rock segédedzője lett. 2010-től kezdődően ugyanezt a posztot töltötte be az észt válogatottnál is, 2012 januárja óta pedig az "egyetemi csapat" vezetőedzője, tehát az ötödik idényére készül.

Az ő keretük egyelőre teljes homály - sem a csapat honlapján nem találhatóak információk az új idényre, sem a eurobasketen, csak az előző szezonra van meg az állományuk, úgyhogy velük később foglalkozunk majd.