A Szolnoki Olaj KK BL-ellenfelei - a régi ismerősök

A nagy mértékben átalakított Bajnokok Ligájában a magyar bajnok Szolnoki Olaj KK ellenfelei már ismertek - most azt a három csapatot mutatjuk be, akiknek a közelmúltban volt közük a Szolnokhoz: a Besiktast, a Dinamo Sassarit és a Partizant.

Ahogyan arról már volt szó, a EuroCupból kilépő három csapat miatt újraszervezték a Bajnokok Ligáját, az átszervezésnek köszönhetően pedig a magyar bajnok Szolnoki Olaj KK azonnal főtáblás lett az újonnan létrehozott E csoportban. Sztojan Ivkovicsék elég nehéz csoportba kerültek, miután a három, EuroCupot otthagyó csapat, a Partizan, az AEK Athén és a Stelmet Zielona Gora mellett megkapták az MHP Riesen Ludwingsburgot, a Dinamo Sassarit, a Besiktast és a Spirou Charleroi-t. Közülük most azt a három csapatot mutatjuk be, amelyek a közelmúltban keresztezték az Olaj útját: a Partizant, a Sassarit és a Besiktast.

 

Dinamo Banco di Sardegna Sassari (olasz)

Őket a legegyszerűbb bemutatni, hiszen nemcsak tavaly találkoztak a Szolnokkal a EuroCup második selejtezőkörében, hanem úgy volt, hogy idén a TLI-Alba Fehérvár ellenfelei is lehetnek a FIBA Europe Cupban, úgyhogy róluk nemrég írtunk hosszabban is. Az Olaj egyébként egyik legnagyobb sikerét ellenük aratta az előző szezonban, hiszen a Tiszaligetben végig vezetve győzték le 86-75-re az aktuális olasz bajnokot - a "visszavágón" is jó volt a Szolnok három negyedig, a végén viszont 90-74-es vereséget szenvedett Pór Péter csapata, végül pedig mindkét együttes kiesett ebben a szakaszban, nem jutottak az egyenes kieséses szakaszba.

1960-ban alapították az olasz klubot, és leginkább az utóbbi időben indultak rohamos fejlődésnek. 2009-ig leginkább arról voltak híresek, hogy 1995-ben, egy Pavia elleni, hosszabbítás nélküli mérkőzésen 158 pontot szereztek, ami mind a mai napig csúcs az olasz profi kosárlabdában. 2009-ben változott meg minden, amikor Romeo Sacchetti leült a kispadra - azonnal feljutottak a másodosztályból a Serie A-ba, és azonnal meghatározó tagjai lettek az élmezőnynek, hiszen az összes évben ott voltak a PO-ban. 2010 és 2014 között kétszer a negyed-, kétszer pedig az elődöntőbe jutottak a bajnokságban. A kupában közben 2011 után folyamatosan léptek előre, előbb negyeddöntőt, majd elődöntőt, 2014-ben pedig döntőt játszottak, amit meg is nyertek a Diener-testvérek vezetésével. 2014/15-ben még tovább emelték a téteket - a Montepaschi Siena botránya miatt indulhattak az Euroligában, először történetük során, majd megvédték címüket a kupában, és fennállásuk során először az olasz bajnoki címet is begyűjtötték.

Az előző idény nem igazán jött össze nekik. A bajnokságban csak a hetedik helyen végeztek úgy, hogy épphogy bejutottak egyáltalán a PO-ba, ám a negyeddöntőben azonnal kisöpörte őket a második helyen kiemelt Grissin Bon Reggio Emilia, egy 0-3-as sorozat után búcsúztak a küzdelmektől. A nemzetközi kupában sem volt sokkal több sikerélményük, miután az Euroligából 0-10-es összmérleggel estek ki. Ezt követően a EuroCupban csak 3-3-as mérleget értek el a második csoportkörben, ami itt is csak a harmadik helyre volt elég, ezzel nem jutottak tovább a legjobb 16 közé.

Nagyon érdekes vezetőedzőjük van, Federico Pasquini ugyanis jó ideje a klub általános igazgatója is. A 43 éves szakember 2000-ben kezdte az edzősködést, de túl nagy eredmények nem fűződtek a nevéhez sehol (a legtöbb helyen segédedzőként dolgozott), 2011 óta pedig egyetlen kispadon sem ült, miután a Sassari GM-jeként tevékenykedett. Marco Calvani távozása után, május óta látja el mindkét posztot - hogy ez hogyan fog elsülni, az nem sokára kiderül.

Keretük kész és szinte teljesen átalakult a tavalyi évhez képest, lényegében csak nevében találkozik ugyanazzal a csapattal a Szolnok. A hátvédek között 30 éves, 185 centi magas Rok Stipcevic (9.3 pont, 41% tripla) és a 28 éves, 190 centi magas Lorenzo D'Ercole maradtak - előbbi az első csere volt és valószínűleg marad is a most következő idényre, utóbbi viszont abszolút epizódszerepet töltött be, most sem nagyon látni, hol lesz több játékideje. A két új amerikai kisember közül a 26 éves, 187 centi magas Darius Johnson-Odom a nagyobb név - ő megfordult az NBA-ben is, az előző idényben pedig a görög Olympiakosz együttesénél 7.1 pontot hozott 42%-os triplázással, igaz, az Euroligában meccsenként 4.1 pontra futotta csak. A 24 éves, 190 centis Trevor Lacey az olasz Pesarónál 14.6 pontot, 4.8 pontot és 2.6 pattanót átlagolt, csapata egyik legjobbja volt. Az ötödik hátvéd a keretben a másodosztályú Chietitől érkező, 23 éves, 185 centis Diego Monaldi, aki 12.5 pontot, 3.1 gólpasszt és 2.9 pattanót átlagolt egy osztállyal lejjebb.

A csatároknál a 31 éves, 196 centi magas Giacomo DeVecchi, illetve a 30 esztendős, 2 méter magas Brian Sacchetti maradtak - előbbi nem sokat vállalt, viszont borzasztóan jó keze van, utóbbi pedig nagyjából 18 perces kiegészítőember volt tavaly, a bajnokságban 4.4 pontot és 3.3 pattanót átlagolt, viszont jóval gyengébben céloz kintről, mint DeVecchi. Ebben a részlegben a két kezdő minden bizonnyal a 32 éves, 204 centi magas szerb, Dusko Szavanovics, illetve a 27 esztendős, 2 méter magas, amerikai Josh Carter lesznek. Szavanovics elég komoly név a szakmában, miután az előző hat évben a Valencia, az Anadolu Efes és a Bayern München színeiben 6 idényt lehúzott az Euroligában, a spanyoloknál 2010/11-ben befért az Euroliga második legjobb ötösébe, és végig 10-13 pont között átlagolt az első számú európai kupasorozatban - a német bajnokságban legutóbb 12.7 pontot hozott 47.1%-os triplával. Carternek három szezonnyi Euroliga-tapasztalata van, az előző két évet a török bajnokságban töltötte, legutóbb a Pinar Karsiyakánál 10.9 pontot hozott 39.7%-os triplával a bajnokságban. Egy fiataljuk is van ezekre a posztokra, a 17 éves, 203 centis olasz utánpótlásválogatott, Michele Ebeling a másodosztályú Virtus Bolognától érkezett nemrég.

Két igazi centerük van. Az egyik a 32 éves, 208 centis, litván Tautvydas Lydeka, aki Lacey-hez hasonlóan a Pesarónál játszott az előző idényben, és ott 10.3 pontot és 8.0 pattanót átlagolt. A másik ötös posztos emberük pedig a brit válogatott 24 éves, 211 centis játékosa, Gabriel Olaseni, aki a német Giessen 46erstől tette át székhelyét Olaszországba ezen a nyáron - ott 11.7 pont mellett 7.0 pattanó voltak a mutatói a brit kosarasnak. Ez a keret gyakorlatilag kész volt július végére: egyetlen új emberük van még, a jamaikai-brit Ryan Martin, aki 24 éves, 206 centi magas, és a Tennessee Tech egyetemenről került ki idén nyáron - ott 14.0 pontot és 8.2 pattanót hozott mérkőzésenként.

Várható rotáció:
Johnson-Odom - Lacey - Carter - Szavanovics - Lydeka
Monaldi/D'Ercole - Stipcevic - DeVecchi/Sacchetti - Martin/Ebeling - Olaseni

 

Besiktas Sompo Japan (török)

Sorozatban a harmadik év lesz ez, hogy a Szolnok találkozik a Besiktassal a nemzetközi porondon - az előző két idényben a EuroCupban csaptak össze a felek, mindkétszer az első csoportkörben. A 2014/15-ös szezonban a törökök nyertek Debrecenben 73-70-re úgy, hogy az utolsó percben még az Olaj vezetett. A csoportkör végén, Törökországban 68-67-re a szolnokiak győzni tudtak, ám akkor ennek már nem sok jelentősége volt - a Besiktas továbbment, a Szolnok pedig kiesett. Tavaly Isztambulban találkoztak először a felek, és a vendéglátók végig magabiztosan vezetve hozták az összecsapást 76-67-re. Akkor az Olaj 0-4-gyel állt a csoportban, ám ezt követően óriási fordulat mutatkozott játékban és eredményességben is a magyar bajnoknál. Az első csoportkör 9. fordulójában egészen kiválóan játszva nyert Pór Péter csapata 85-67-re, ami nemcsak egy sima győzelem volt, hanem az is eldőlt azzal, hogy az Olaj továbbjutott a második csoportkörbe. A két klub még egyszer találkozott, méghozzá 2012-ben, a EuroChallenge debreceni négyesdöntőjében - akkor az elődöntőt 64-60-ra nyerték a törökök, majd később behúzták a finálét is.

1933-ban alakult a klub kosárszakosztálya, egy kisebb megszakítást leszámítva azóta működnek. Kétszer voltak török bajnokok, még 1975-ben és rögtön a EuroChallenge-győzelmet követően, 2012-ben - ez az egy nemzetközi sikerük van, ugyanebben a szezonban nyertek török kupát is, az előző két idényük viszont nem nagyon sikerült. 2015-ben még eljutottak a EuroCup második csoportkörébe, de az egyenes kieséses rendszert már nem élték meg, a bajnokságban pedig 15-15-tel csak kilencedikek lettek, nem jutottak be még a PO-ba sem. Tavaly már a EuroCup első csoportkörében kiestek, többek között a Szolnoknak köszönhetően, a bajnokságban pedig lemásolták az előző évet, 15-15-tel megint a 9. helyen végeztek, megint nem jutottak be a rájátszásba - ez egy ilyen költségvetésű és játékosállományú klub esetében óriási blama, bármilyen erős is a török bajnokság.

Ahogyan tavaly, úgy idén is mindent el lehet felejteni, amit tudni véltünk az előző szezon után a Besiktasról, most is teljesen átalakult a keretük. Új edzőjük van, a 42 esztendős Ufuk Sarica, aki alig három hete írt alá. Játékosként az Efes Pilsennel 5 bajnoki címet, 4 török kupát és egy Korac-kupát is nyert, emellett az Euroligában háromszor is eljutottak a negyeddöntőig. 1999-ben távozott nevelőegyesületéből, két évet lehúzott az Ülkerspornál, ahol 2001-ben megnyerte hatodik török bajnoki címét is. Izraelbe ment játszani, de megfordult az olasz Montepaschi Sienánál is - 2001 után volt a Karsiyaka, a Darussafaka és egy idény erejéig a Besiktas játékosa is, 2004-ben vonult vissza. 2006-tól kezdett dolgozni a Besiktasnál segédedzőként, majd 2008-ban ment át az Anadolu Efeshez. Először az Efesnél volt vezetőedző 2011/12-ben, majd 2012 nyarán írt alá a Pinar Karsiyakához, akikkel 2014-ben kupát, 2015-ben pedig óriási meglepetésre török bajnokságot nyert.

A hátvédeknél három amerikait is foglalkoztatnak majd. A 27 éves, 177 centi magas Michael Thompson 2011-ben állt profinak - egy évet lehúzott Németországban, 2012 óta viszont a francia élvonalban légióskodott. Az előző szezonban a hetedik helyen végző Pau Orthez legjobbja volt, beválasztották a Pro A, tehát a francia első osztály legjobb csapatába, és 17.9 pontos átlagával ő lett a pontkirály a bajnokságban - 5.1 gólpassza is volt még mérkőzésenként, a triplákat pedig 38.4%-kal dobta. A legnagyobb név mégsem ő, hanem a 31 éves, 196 centi magas DJ Strawberry, aki játszott már az Olaj ellen, még az Adria Ligában a Cibona színeiben. Ő tagja volt Sarica 2014/15-ben török bajnoki címet nyerő Pinar Karsiyakájának, az előző szezonban pedig a görögök kirakatcsapatában, az Olympiakoszban pattogtatott - az Euroligában 6.2 pont és 3.1 pattanó, a görög bajnokságban pedig 8.3 pont és 2.9 pattanó voltak a mutatói.

A padra van egy török érkezőjük, a 188 centis, 24 éves Safak Edge, aki a Galatasaraytól költözött a nyáron a Besiktashoz - elég erősen kiegészítő ember volt, hiszen a bajnokságban 7.8, a EuroCupban pedig 7.2 percet átlagolt mindössze, nem is voltak kiemelkedő számai. Strawberry cseréje vagy/és kezdőhármas lehet a 29 éves, 197 centi magas Michael Roll, aki az előző idényben volt Hanga Ádám csapattársa is, a rájátszásban ugyanis a Laboral Kutxa együtteséhez csatlakozott - az azt megelőző majdnem két évet Törökországban töltötte. Tavaly a 10. helyen, tehát a Besiktas mögött végző Büyükcekmece legjobbja volt 16.5 pontos, 4.7 pattanós és 4.7 gólpasszos átlagaival - meg is hívták a török All-Star gálára. Maradt a csapatban a 19 éves, 190 centi magas Enes Taskiran, aki tavaly mindössze 6-7 percet játszott mérkőzésenként, idén sem valószínű, hogy ennél többet fog, illetve a 36 éves, 192 centis Muratcan Güler is, aki a csapat kapitánya, de alig 8-10 percet kapott meccsenként az előző idényben, már amikor pályára került.

Kiscsatárban az első számú ember valószínűleg a francia Strasbourgtól igazolt Kyle Weems lesz, aki 2015-ben a JSF Nanterre-rel EuroChallenge-et nyert - a 27 éves, 198 centis játékos az előző szezon francia döntősénél 12.1 pontos és 3.8 pattanós átlagokat hozott 39.5%-os triplával, de az Euroligában is szállított 7.9 pontot 3.4 pattanóval, a EuroCupban pedig 11.4 pont és 4.0 pattanó álltak a neve mellett. A rutint képviseli mögötte a 33 éves, 2 méter magas Erkan Veyseloglu, aki teljes karrierjét Törökországban töltötte, az előző idényben pedig a Turk Telekom játékosaként 22.5 perc alatt 6.6 pontot hozott 44.5%-os triplázással. Kettes poszton is bevethető az egyébként hármasban is használható Cenk Akyol, aki az egyetlen számmotevő maradó az előző évből - a 198 centis, 29 éves swingman 17.3 perc alatt 7.8 pontot hozott a konyhára a bajnokságban, a EuroCupban pedig 9.5 pontos mutatója volt 46.7%-os triplamutatóval.

A magasembereknél Earl Clark a legnagyobb név - a 28 éves, 208 centi magas, általában négyes poszton használt játékos 2009-ben még az első kör 14. helyén kelt el a drafton, de sehol nem tudott megragadni, pedig hat csapat is kipróbálta az NBA-ben. Azóta a D-Liga és Kína között ingázik, nem is voltak igazán jó idényei. Egy igazi centere van eddig a keretnek, a 211 centi magas, 25 éves Sertac Sanli, aki a Trabzonspornál csak kiegészítőember volt - a török bajnokságban csak 9.7 percet (4.6 pont, 2.9 pattanó), a EuroCupban pedig 8.5 percet (3.9 pont, 2.4 pattanó) átlagolt. A 24 éves, 205 centis Muhammed Senli harmadik idényét tölti a csapatnál - ő is 7 perces kiegészítő volt, minimális statisztikákkal.

Várható rotáció:
Thompson - Strawberry - Roll - Weems - Clark
Edge/Taskiran - Akyol/Güler - Veyseloglu - Senli - Sanli

Egyelőre azért rettenetesen vékonynak tűnik a keretük a magas posztokon, náluk várható még igazolás, mert egy alacsonyabb szerkezetet használva sem nagyon van cseréjük négyes és ötös posztra - már olyanok, akik a klub elvárásaihoz, illetve a keret többi részéhez képest használhatóak lennének. Az amerikai kontingens kifejezetten jónak tűnik nevekre, de a Besiktasnál már megtanulhattuk, hogy papíron nincs gond az együttessel soha, ettől függetlenül a pályán sokszor nem tudják azt hozni, amit elvileg a nevek alapján kellene - most is érdemes lesz várni a megítélésükkel pár mérkőzést.

 

BC Partizan NiS Beograd (szerb)

A szerbek legendás csapatával, a Partizannal játszotta a legtöbb meccset az Olaj, de nem nemzetközi kupában, hanem az Adria Ligában. 2012/13-ban lépett be az AL-be a Szolnok, amely idegenben ugyan kikapott a Partizantól 83-69-re, de a Tiszaligetben 70-68-ra legyőzte a belgrádi együttest. Egy évre rá 76-71-re győzött az Olaj Szolnokon, míg a szerbiai mérkőzés 20-0-lal lett a Parizané - abban az idényben a magyarok bejutottak a EuroChallenge negyeddöntőjébe, a Tartu ellen kedden játszottak volna, míg a Partizan ellen két nappal korábban, vasárnap. Ezt így nem vállalta az Olaj, az alapszakasz vége előtt már nem tudták pótolni a mérkőzést, így nyertek a szerbek. 2014/15-ben aztán a Partizan harmadik nekifutásra győzött Magyarországon is (55-60), Belgrádban pedig megint övék lett a siker 62-55-re.

A klubot 1945-ben alapították, és nem véletlenül Európa egyik leghíresebb csapata - nyertek három Korac-kupát a 70-es és a 80-as évek végén, 21 bajnoki címük és 13 kupagyőzelmük van, 6-szor nyerték meg az Adria Ligát 12 indulásuk alatt (még kétszer végeztek a második helyen és plusz három alkalommal elődöntőt játszottak), legnagyobb sikerük pedig az 1992-es BEK-győzelem. Az elmúlt évek már közel sem alakultak ilyen fényesen, elég komoly pénzügyi gondjaik vannak, amik meglátszódnak az eredményeken is - az elmúlt két évben elbukták a bajnoki döntőt a Crvena Zvezda ellen, az Adria Ligát 2013-ban nyerték meg utoljára, idén először nem jutottak a legjobb 4 közé (ötödikek lettek), a nemzetközi kupákban pedig nem sok sikerélményük van.

Vezetőedzőjük az az Alekszandar Dzsikics, aki a Krka Novo Mesto kispadján ült még az Olaj AL-szereplése idején, és idén nyáron vette át a Partizan irányítását. A 45 esztendős szakember négyszer nyert szlovén bajnoki címet a Krkával, a EuroChallenge-trófeát is megszerezték 2011-ben, volt a Lietuvos Rytas vezetőedzője és a macedón válogatott szövetségi kapitánya is.

Elég sok új érkezőjük van - a maradók közül egyértelműen a legjobb és a legnagyobb tehetségnek tartott a 19 éves, 198 centi magas dobóhátvéd, Vanja Marinkovics, aki a Szolnok utolsó Adria Ligás évében már bontogatta szárnyait, előtte pedig a székesfehérvári Szent István kupa egyik legjobb játékosa volt. Tavaly nem ment neki túlzottan a játék, hiszen 21.8 perc alatt 6.1 pontot és 2.5 pattanót hozott meccsenként, de csak 25.5%-os triplával, ami főleg tőle nagyon kevés - igaz, ilyen korban azért még benne van ez, hiába van kifejezetten jó keze. Kezdő hátvédtársa minden bizonnyal az a William Hatcher lesz, akit szintén ismerhetünk - a 188 centi magas, 32 esztendős irányító a PAOK-ot erősítette az előző idényben, ahol 12.9 pontot és 4.2 gólpasszt átlagolt a görög bajnokságban, míg 13.8 pontot és 3.3 gólpasszt a EuroCupban, ráadásul 43.3%-os triplával.

A 32 éves, 193 centis amerikai swingman (2-es és 3-as poszton is bevethető játékos), Frank Robinson soha nem játszott túl nagy klubokban talán a Union Olimpiját leszámítva - az előző szezonban is a török másodosztály utolsó előtti helyezettjénél, az Istanbul DSI-nél kosarazott, ahol 15.7 pont, 4.5 pattanó és 3.2 gólpassz voltak a mutatói, de hozzá kell tenni, hogy összesen 6 meccset húzott le itt. A 31 éves, 192 centi magas Braniszlav Ratkovica lesz valószínűleg az első számú csere hátvéd posztokon - ő a bolgár bajnok Lukoil Academic Szófiától érkezett, ahol 23.8 perc alatt 7.9 pont és 5.1 gólpassz voltak a mutatói, főleg a játékszervezésben lehet majd nagy segítség a Partizannak. A 22 éves, 204 centi magas, bosnyák-szerb kettős állampolgár, Adin Vrabac, valamint a szintén 22 esztendős, 202 centis Mihajlo Andrics kiegészítők voltak tavaly - utóbbi alig kapott lehetőséget, Vrabac viszont 15-16 perces játékos volt. A szerb bajnokságban 6.2 pont, 3.1 pattanó, míg az Adria Ligában 4.2 pont és 2.3 pattanó voltak a mutatói.

Magas posztokon darabra és centire is ők állnak a legjobban a három most tárgyalt csapat közül. Djordje Majsztorovics az előző két évet a Metalacnál töltötte, az Olaj ellen játszott még a 2014/15-ös Adria Liga idényben - az előző szezonban az Adria Ligában 12.8 pontot és 3.8 pattanót, míg a szerb bajnokságban 11.5 pontot és 4.2 pattanót átlagolt. Az például egyértelmű a 26 éves játékosnál, hogy 211 centije ellenére nem erőssége a lepattanózás, viszont kifejezetten jó keze van egy ötöshöz képest. Szintén 26 esztendős, 210 centi magas Sztefan Bircsevics, aki 2011-től 2014-ig a Radnicski játékosa volt, őt onnan ismerhetik a szolnokiak. Az előző két évet a spanyol Estudiantes csapatában töltötte, de 2014-ben a világbajnoki, idén pedig a riói olimpián ezüstérmet nyerő szerb válogatottnak is tagja volt - az előző szezonban 15.5 perc alatt 5.8 pontot és 2.8 pattanót átlagolt a spanyol első osztályban.

Van egy másik Spanyolországból igazolt magasembere is a Partizannak, a 20 éves, 209 centi magas, bosnyák-szerb kettős állampolgár, Kenan Karahodzic, aki az Unicaja Malagánál edződött az elmúlt években, de sok lehetőséget nem kapott az Euroligában érdekelt klubnál - a spanyol bajnokságban 2, az Euroligában pedig 6 mérkőzésen léphetett pályára. A 27 éves, 213 centi magas Uros Lukovics az MZT Szkopjénél játszott az előző idényben, korábban pedig a Kumanovo együttesében töltött el éveket - ő tavaly 22.4 perc alatt 14.1 pontot és 8.3 pattanót hozott a konyhára csapatának a macedón bajnokságban, míg az Adria Ligában 10.1 pont és 6.7 pattanó voltak a mutatói. A 21 éves, 208 centi magas Milos Koprovica már az előző szezont is a Partizannál húzta le, de Karahodzichoz hasonlóan kevésszer került pályára - az Adria Ligában 12 alkalommal, a szerb bajnokságban pedig csak 3-szor.

Várható rotáció:
Hatcher - Marinkovics - Robinson - Bircsevics - Majsztorovics
Ratkovica - Vrabac - Andrics - Koprovica/Karahodzic - Lukovics

A nevekből azért érzékelhető, hogy borzasztóan nagy név a Partizan, de már ahhoz az együtteshez sincs sok közük, amellyel két évvel ezelőtt találkozott a Szolnok az Adria Ligában, pedig az is egy, a korábbiakhoz képest visszafogottabb csapat volt. Beírni előre a győzelmet nem lehet ellenük, ez teljesen nyilvánvaló, de jó játékkal verhetőnek tűnik ez az állomány.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus