EC: Az 1. csoportkör legjei

A múlt héten lezárultak az EuroChallenge sorozat első csoportkörének küzdelmei. Megfeleződött a mezőny, és megvan a legjobb 16-ba jutó csapatok névsora. Az elmúlt hat hétben találkozhattunk egészen elképesztő teljesítményekkel, remek játékosokkal, a várakozásokat alul-, vagy éppen felülteljesítő csapatokkal. Ezek közül szemezgetünk most, a számszerű statisztikák az EC hivatalos oldaláról, a fibaeurope.com-ról származnak, míg egyes vélemények teljesen szubjektívak. Lássuk tehát a legérdekesebb történéseket!

 

Legjobb magyar egyéni teljesítmények – egy meccsen

Szerencsére nem volt hiány kiemelkedő produkciókban, hiszen több olyan egyéni teljesítmény is született mind körmendi, mind pedig szolnoki részről, melyre Európában és felkapták a fejüket. A fibaeurope.com és az eurobasket.com oldalakon a hét MVP-je címet összességében hatból három alkalommal hazánkban szereplő játékos kapta meg. Mivel különböző számítási rendszereket alkalmaznak (előbbi hatékonyságot, utóbbi VAL értéket számol), ezért ebben volt eltérés a két portál között, de a lényegen tulajdonképpen nem változtat, az EC elitjében volt több játékosunk is. Így például Báder Márton (jobbra a képen), aki a második fordulóban, Körmenden nyújtott egészen kiemelkedő produkciót (33 pont, 14 lepattanó, 8 kiharcolt fault). A vasi szurkolóknak pedig biztosan emlékezetes élményt jelentett a Temesvár elleni mérkőzés. Nemcsak első győzelmüket, de két egészen elképesztő teljesítményt is hozott a meccs hazai részről, Shaw (33 pont, 7 lepattanó, 6 kiharcolt fault) és Buljan (29 pont, 10 lepattanó, 7 kiharcolt fault) egyazon meccsen, csapattársként hozott extrája nem mindennapi a kontinens kosárlabdázásában. Az utolsó fordulóban pedig – a Szolnok számára legjobbkor – Ernest Kalve (32 pont, 8 lepattanó, 4 gólpassz, 8 kiharcolt fault) nyúlt jó helyre a meccs előtt, így fantasztikus statisztikája mellett a továbbjutást is kiharcolta csapatának. Gratulálunk ezekhez a kiemelkedő mutatókhoz, és sok hasonlót kívánunk a jövőben is!

 

Legjobb pontszerzők

Pontszerzésben egyértelműen a légiósok vitték a prímet az egész mezőnyt figyelembe véve, hiszen Báder Márton az első (összességében 17. helyezett, 16.3 átlagpontjával) olyan játékos a listán, aki saját hazáját képviseli. A szoros mezőnyben a legeredményesebb az NBA tapasztalattal is rendelkező Sean May (jobbra a képen) lett, 22.6 meccsenkénti ponttal. A Párizs játékosa nem kezdte jól a szezont, ám a végére bombaformába lendült, több 30 pontos meccse is volt, kiérdemelte a hét MVP-jének járó elismerést, és csapatával saját csoportja élén végzett. A közvetlen élmezőnyben található a körmendiek centerpárosa, a Buljan-Shaw duó is. Nem mindennapi az EC-ben, hogy egyazon csapatnak két ilyen eredményes játékosa legyen. A 20-as listára felfért a még a magyar csapatokból Kalve (17.0) és a már említett Báder is.

1. Sean May (Paris Levallois) – 22.6

2. Brandon Brown (Apollon) – 22.2

    Bryan Hopkins (Antwerp Giants) – 22.2

4. Zvonko Buljan (Lami-Véd Körmend) – 21.7

5. Matt Shaw (Lami-Véd Körmend) – 21.3

 

Legjobb lepattanózók

A lecsorgó labdák lehalászásában egyértelműen az izraeli Holon amerikaija, Franklin Hassell (jobbra a képen) a legjobb. 12.2-es átlagát nagyon stabil teljesítménnyel hozta össze, ráadásul ennek csaknem felét a támadó térfélen szerzett lepattanók jelentik. Mindemellett meccsenként 18 pontot is betesz a közösbe, igazi vezére csapatának, az EuroChallenge idei szezonjának egyik legjobb játékosa. Csakúgy, mint a szolnokiak kedvence, Báder Márton, hiszen Hassellen kívül csak ő tudott dupla-duplát átlagolni az egész mezőnyben, köszönhetően a pontjain túl kerek 10-es lepattanóátlagának. A sorsolás és a csapatok eddigi szereplése úgy hozta, hogy a két játékos csapata egy csoportban folytatja a küzdelmeket, így igazi csemege várhat ránk a két center különmeccse során is. A 20-as listán szerepel még a Körmend horvát ásza, Buljan is (16. hely, 7.3-es átlag).

1. Franklin Hassell (Hapoel Holon) – 12.2

2. Báder Márton (Szolnoki Olaj) – 10.0

3. Brian Qvale (Mons-Hainaut) – 9.7

4. Damon Williams (Tampereen Pyrintö) – 9.5

5. Brandon Brown (Apollon) – 8.8

 

Legjobb gólpasszadók

Nincs új a nap alatt, hiszen tavaly az egész szezon legtöbb asszisztot átlagoló játékosa lett Jared Jordan, és címéről ezúttal sem akar lemondani. Fölénye azonban nem olyan nagy idén, részben ő is gyengébben teljesít (8.8-as átlag helyett „csak” 7-es eddig), illetve a vetélytársai is rendkívül képzett játékmesterek. A Bonn klasszisa természetesen még kioszthat sok szép „zsugát” tavasszal is, csakúgy, mint az őt a rangsorban szorosan követő Dixon és Miles. Jól teljesített az első körben két honfitársunk is, Ruják András a hetedik (5.2), Simon Balázs pedig a tizenötödik (4.5) legtöbb gólpasszt adta eddig.

1. Jared Jordan (Telekom Bonn) – 7.0

2. Robert Dixon (Pinar Karsiyaka) – 6.8

    Aaron Miles (Krasnye Krylia) – 6.8

4. Andrew Albicy (Paris Levallois) – 6.2

5. Damon Williams (Tampereen Pyrintö) – 5.7

 

Legjobb egyéni teljesítmények – egy meccsen

Találkozhattunk egészen elképesztő számokkal az átlagokon túl is, így például az egy meccsen szerzett legtöbb pont 42 volt. Ezt Bryan Hopkins érte el az Antwerpen utolsó meccsén, melyen kiharcolhatták volna a továbbjutást, ami viszont a heroikus teljesítmény ellenére sem sikerült. Ez a 42 dobott pont egyébként az EC történetében a második legtöbb, Deron Williams tavalyi 50 pontos meccse mögött. A gyengécske Apollon legjobbja, Brandon Brown viszont csapatával ellentétben remekelt a szezon során, pontjai mellett lepattanókat is szép számmal hozott, a 17 lecsorgót senki nem tudta felülmúlni. A gólpasszokat tekintve a 12-es értéknél Jared Jordan és Robert Dixon nevét olvasva aligha csodálkozhatunk, de a Szolnok ellen Dru Joyce is kitett magáért, ugyanennyiszer hozta kihagyhatatlan helyzetbe társait.

Pont: 42 – Bryan Hopkins (Antwerp Giants)

Lepattanó: 17 – Brandon Brown (Apollon)

Gólpassz: 12 – Jared Jordan (Telekom Bonn), Robert Dixon (Pinar Karsiyaka), Dru Joyce (EWE Baskets)

 

Legmagabiztosabb csapatok

A nyolc csoportgyőztes közül hárman is 100%-os mérleggel léptek tovább. Ilyen volt az orosz Krylia, a német Oldenburg, és a lett Ventspils. Utóbbiak azért meglehetősen gyenge csoportból kerültek ki győztesen, de teljesítményük így is megsüvegelendő. A németek erejéről csapataink tudnának mesélni, igazából még csak megszorítani sem sikerült őket egyik meccsükön sem. Az idén egyedüli oroszként induló Krylia is roppant magabiztos volt, minden meccsét kézben tartva, jó védekezéssel nyertek. Továbbá említést érdemel még a sztárokkal teletűzdelt török Pinar, akik egyetlen vereségüket a számukra már tét nélküli, Krka elleni meccsen szenvedték el. A Szolnok két francia ellenfele, a Gravelines és a Párizs is simán továbblépett kvartettjéből, a végső győzelemre esélyesek listáján ők is szerepelnek. Nem lepődnénk meg tehát, ha ezen hat csapatból többen is a szezon végi final four tagjai lennének.

 

Legkellemesebb meglepetés a csapatok közül

Szerencsére több ilyen is volt az egyes csoportokban, néhány csapat várakozáson felül teljesített. A cikk írójának véleménye szerint azonban a G jelű csoportból továbbjutó Tsmoki-Minszk érdemli meg leginkább ezt az elismerést. A főként hazai játékosaira építő fehérorosz bajnok a francia Gravelinest követve jutott be a legjobb 16-ba, a szintén francia Nancyt elütve ettől a lehetőségtől. Utóbbi csapat a sorozat küzdelmeinek megkezdése előtt a végső győzelemre legesélyesebbnek számított a fogadóirodáknál. A Minszk azonban oda-vissza elverte őket, ezzel biztosítva saját helyét a továbbjutást jelentő pozícióban. Második győzelmüket ráadásul egy igazi ki-ki meccsen szerezték az utolsó fordulóban, idegenben.

 

Legnagyobb fordítás

Rögtön az első fordulóban történt mindez, mikor is a Paris Levallois a román Pitestihez látogatott. A hazaiak álomszerűen kezdtek, lejátszották ellenfelüket a pályáról, a harmadik negyed elején már 52-33 állt az eredményjelzőn. A franciák azonban nem adták fel, és mintegy varázsütésre feléledtek, és úgy játszottak, ahogy egy ilyen játékerőt képviselő csapattól az elvárható. Egy 11-0-s, majd egy 21-0-s rohammal előbb közelebb zárkóztak, majd átvették a vezetést, és végül magabiztos sikert arattak. A vége 75-91 lett, ez tehát azt jelentette, hogy 35 pontot vert ellenfelére a Párizs, kevesebb mint egy félidő alatt.

 

Legnagyobb ciki

Alighanem vitathatatlanul kapja ezt a kétes elismerést a ciprusi Keravnos együttese. Zvonko Buljan jövőbeli csapata az elmúlt években már megmutatta, hogy számos módon ki lehet esni az Eurochallenge sorozatból (a szolnokiak nagy örömére), ám ezúttal sikerült még a korábbiakat is megfejelniük egy újabb produkcióval. Történt ugyanis, hogy az ötödik fordulóban Crockerék Finnországba látogattak a Kataja csapatához. Ekkor már tudni lehetett, hogy a két csapat dönti el a Krylia mögötti továbbjutó hely sorsát, a ciprusi összecsapáson pedig 5 pontos hazai győzelem született. Ennek fényében tehát győzelemmel biztosan továbbjutottak volna, legfeljebb 4 pontos vereséggel pedig a helyzetük több mint biztató lett volna. A meccs sokáig jól is alakult számukra, a vége előtt 2 perccel még a Keravnos vezetett 4 ponttal. A fennmaradó időben azonban „sikerült” 9 megválaszolatlan pontot kapniuk, ezzel pedig kikaptak (71-66), éppen annyival, amennyivel nyertek odahaza. Az egymás elleni eredmény tehát azonos lett, így dönthetett a csoporton belüli pontarány. Az utolsó körben irreális, 47 pontos különbséggel kellett volna nyerniük az egyébként tökutolsó, addig nyeretlen Ploiesti ellen, ami természetesen nem sikerült, ráadásul frusztráltságuk miatt ki is kaptak, így ismét dicstelenül búcsúzhattak az EC küzdelmeitől. Ezen már mi is csak mosolyogni tudunk, de természetesen együtt érzünk a ciprusi szurkolókkal, nem lehet könnyű megemészteni egy ilyen kudarcot.

 

 

(fotók: fibaeurope.com)

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus