Eurochallenge selejtezők

Paksi Atomerőmű SE – Arkadia Traiskirchen 70 – 48 (13-9, 14-9, 27-16, 16-14)

A paksi alakulat remek védekezéssel, ám pontatlan támadásokkal kezdte az Arkadia Traiskirchen elleni EuroChallenge selejtezőt, melyen a győzelem mellett egyértelmű célja volt a hazaiaknak, hogy kétszámjegyű előnyt tudjanak kiharcolni az ausztriai visszavágóra. Ám nem ment minden ilyen könnyedén, az ellen legjobbját, Tiras Wade-t remekül fogó Donald Wilson korán beütött két faltot, így le kellett cserélni, de szerencsére ez nem nyomta rá a bélyegét a Paks védekezésére. Két Vojvoda villanással kezdett a vendéglátó, amire csak egy válasz érkezett a túloldalról, majd Morgen Ferdinánd beállásával sikerült egy kis színt vinni a támadásban sokat hibázó tolnaiak játékába. 8 – 4-es állás után kialakult az a négypontos különbség, amit hosszú ideig nem tudott felülmúlni az Atomerőmű, Tóth Ádám több könnyű ziccert rontott el, de a csapatkapitány, Kámán Tamás is hasonló helyzetben hibázott. Hat perc után állt be Lee Nailon, de a Paks legújabb szerzeménye még nem igazán találta a helyét támadásban. 13 – 9-ces előnnyel zárták az első negyedet Völgyi Péter legényei, majd az ex-NBA-s szerzemény is megszerezte első pontjait Magyarországon, 4-ből 2 büntetőt értékesített, de nem erőltette őt túl a Paks mestere. Körtélyesi is beállt, remek védekezéssel vétette magát észre, majd szépen lassan a jég is megtört, 21 – 16-nál sikerült átlépni a négypontos küszöböt, innentől kezdve pedig nem volt megállás. A triplák elképesztően gyengén mentek Williams-éknek, 9-ből egy alkalommal sem találtak be a nagyszünetig, a 7 pontos, 6 lepattanós Morgen Ferdinánd volt két negyed után az ASE legjobbja, a 27 dobott pont ugyan nem sok, de mindenképp dicséretes, hogy 18(!) egységen sikerült tartani az osztrákokat.

A fordulást követően Tóh Ádám egy gyönyörű kettő plusz egyes akcióval lendült át a saját holtpontján, ekkor volt először 12 egységnyii a távolság a felek közt, de a lendületbe jött magyar alakulat nem elégedett meg ennyivel, pár újabb elhibázott hármas után Lorenzo Williams a 13. kísérletre betalált triplából, majd Nailon is megszerezte az első mezőnykosarát. Az ASE amerikai irányítója fantasztikusan produkált ebben a periódusban, egy szerzett labda utáni zsákolással már 47 – 26 állt az eredményjelzőn, azaz 21 pontnyi fór volt már ekkor a hazaiak oldalán. Ekkor azért a kissé fáradtnak (sérültnek?) tűnő Wade és társai közelebb lopództak, de a 'run and gun' stílusban remeklő Kovács Ákos emelt a csapásszámon, egy hatalmas triplával fejezte be a harmadik játékrészt. Kiváló helyzetben volt tehát Völgyi Péter gárdája, a folytatásban a fehér mezesek három külföldije gyönyörű dolgokat mutatott, Nailon az értékesített középtávolikon kívül elsőrangú passzolási készségével vétette magát észre, Wilson egy szép akció után Zsákolt, Williams pedig osztotta a zsugákat, ha kellett, kosarat szerzett. A 22 pontos paksi előny teljes mértékben megérdemelt, a jövőhét keddi visszavágón ennek nem, hogy lefogynia nem lenne szabad, de akkora a két gárda közti tudáskülönbség, hogy a szimpla vereség is a meglepetés kategóriába tartozna.

Atomerőmű SE: Williams 11/3, Vojvoda 8, Wison 9, Kámán 4, Tóth 10. Csere: Morgen 7, Nailon 12, Kovács 7/3 Körtélyesi 2.

Traiskirchen: Leonard 2, Danek 6, Wade 9, Spasojevic 12, Skurdauskas 17, Csere: Sturm, Stadelmann, Moschny, Blazevic, N'Diaye 2.

Völgyi Péter: Örülök a győzelemnek, ám nem vagyok elégedett. Habár a 48 kapott pont egy nemzetközi kupameccsen abszolút nem rossz, de amit támadásban mutattunk, azon még van mit javítani. A végén is úgy gondolom, hogy talán rá lehetett volna még tenni egy lapáttal, sajnos az egész találkozón gyalázatosan dobtuk a triplákat, pedig két héttel ezelőtt elkezdtük már a dobóedzéseket. Nem ezen múlt, ez sokkal inkább pszichés dolog. Az első tétmeccsünket játszottuk itt most hazai pályán, nagyon remélem, hogy ez a 22 pont elég lesz a továbbjutásra.

Fotó: ase.hu

Tampereen Pyrintö – Szolnoki Olaj 77-69 (22-18; 16-16; 24-14; 16-21)

Ma délután magyar idő szerint 18:00-tól lejátszotta első EuroChallenge mérkőzését a Szolnoki Olaj KK együttese. A finnországi fellépés előtt a fogadóirodák is a magyar bajnokot látták esélyesebbnek, ám aki megtekintette az alig egy hete rendezett magyar Szuperkupa döntőt, az tudhatta, hogy Pór Péter együttesének bőven van még hova fejlődnie, főleg két idegenlégiósuk, Marko Djeraszimovics és Mujo Tuljkovics (viszonylag) kései érkezése nehezítette az eddigi felkészülést és az összeszokást. Felemás előjelekkel vághattak neki tehát a szolnokiak a nemzetközi kupaküzdelmeknek.

Az első negyed egészen kiegyenlített játékot hozott. Az elején mindkét gárda alig-alig hibázott, majd ahogy ez lenni szokott, az idő múlásával a 60-70% körüli mezőnyszázalékok szépen beestek 40-50% közé. Két váratlan hős húzta a két együttes szekerét, hiszen ebben és a következő negyedben is Marko Djeraszimovics volt az egyik legeredményesebb vendég kosaras, a túloldalon pedig Lehto jeleskedett, pedig előzetesen talán tőle lehetett a legkevésbé várni a csodát a finnek részéről. Báder Márton az első percekben tarthatatlan volt, aztán kicsit elhalkult és le is ültették, míg Trotter nem igazán találta dobóformáját, de így is a legponterősebb szolnoki játékosnak bizonyult. A túloldalon a két Williams ebben a szakaszban nagyon pontatlan volt még. A felvonás végén a súlyos faultgondok miatt érdekes szerkezetben került pályára az Olaj és ezt kihasználta a hazai csapat, 6 pontra is elhúztak, végül 22-18 volt az állás 10 perc játék után.

A második negyedben nem sok minden változott, általában pontra pont volt a válasz, hibára pedig hiba. A szolnokiak sajnos tovább gyűjtögették a faultokat, amiből a félidőre már Nikolovnak, Soósnak és Trepáknak is 3-3 volt, előbbi kettő pedig óriási problémának tűnt, hiszen az új légiós, Tuljkovics abszolút formán kívül játszott, így hármas-négyes poszton látni lehetett, hogy bajban lehet az Olaj. A tamperei gárda nagyon sok büntetőt hagyott ki, főleg a cserecenter, Ahvenniemi és az ex-Albás Damon Williams járt ebben az élen. Egy közepes félidőt követően 38-34-gyel fordultak a csapatok.

Fordulás után előbb jött a jó rész - két támadás alatt két tripla és Soósé már a 40-40-es egyenlítést jelentette - majd következett a feketeleves. Nikolov szinte pillanatok alatt összeszedte a negyedik hibáját, így a kispadra kényszerült, ezt pedig egy 11-0-s rohanással köszönték meg Williamsék, akik közül mindhárom amerikai ebben a periódusban indult be: Antwine és Damon Williams is hasznosan játszott ekkor és Bailey is kezdte megtalálni a ritmust. Innen még volt visszaút, hiszen Báder és Fodor kosaraival hat pontra zárkóztunk vissza, ám a finnek már lendületbe jöttek és simán 10 pont fölé tornázták, majd ott tartották előnyüket, a negyed végén pedig 14 volt közte.

Az utolsó felvonás nagy részében is csak szenvedett az Olaj, maximum az eredmény tartására voltak jók, de egyre inkább kezdett elhúzni a Tampere. Hogy még nagyobb legyen a gond: Fodor, majd három és fél perccel a vége előtt Soós is kipontozódott és bár Bailey csak az egyik büntetőt dobta be, ekkor 77-58-at mutatott az eredményjelző. Ami ez után következett, az kisebb csoda, de mindenképpen a remény visszatérése. A finn edző hiába kért ugyanis többször időt, úgy tűnt, játékosai idő előtt nyugodtak meg, a Szolnok pedig Trotter és Djeraszimovics vezérletével futott egy 11-0-át, így a kiütéses vereség helyett egy abszolút biztató -8-at sikerült kiharcolni a végére.

Az első három és fél negyed alatt összeszedett -20 nagyon csúnyán mutatott, de azt nem szabad elfelejteni, ez egy oda-vissza mérkőzésekből álló kupapárharc. Teljesen mindegy, hogy milyen játékkal, a végeredmény a lényeg. Márpedig nyolc pontos hátrány simán ledolgozható a Tiszaligetben, igaz, jóval pontosabb játék kell hozzá, hiszen arra nem lehet alapozni, hogy 36 perc után majd Szolnokon is elfogynak/kiengednek a finnek. Mindenesetre ezzel a 77-69-es vereséggel az eredményt tekintve elégedett lehet a magyar csapat, a játékbeli hibák kijavítására pedig majdnem egy hete lesz most Pór Péternek. Az első mérkőzések után elmondhatjuk az ilyenkor elmondható legfontosabb mondatot: az esély megmaradt!

Pyrintö: Lehto 20/6, A.Williams 18/9, D.Williams 13, Ahvenniemi 3, Nikkila 6. Cserék: Bailey 17, Niemi, Mattila

Olaj: Trotter 19/9, Djeraszimovics 15, Soós 9/9, Nikolov, 5, Báder 14. Cserék: Tuljkovics 2, Fodor 5/3, Trepák

Fotó: blikk.hu

És akkor lássuk a többi mérkőzést is, röviden:

Spartak Primorye – BC Enisey 75-58 (17-16,33-9,6-19,19-14)

Az orosz párharc első felvonásán sima hazai győzelem született, első sorban a remek második negyedbeli teljesítménynek köszönhetően. Az első negyedben fej-fej mellett haladtak a csapatok, ám a második játékrészben elsősorban a remek védekezésének köszönhetően 27 pontot vert a vendégcsapatra a Spartak, ami után már nem volt visszaút. A nagyszünet után ugyan még kivágott egy tisztességes rohamot az előzőleg akár a győzelemre is esélyesnek tartott Enisey, de ez mindössze arra volt elég, hogy a visszavágó ne legyen teljesen tét nélküli. A hazai oldalon a 15 pontos Torey Thomas, és a 12 egységig jutó Nesterov volt a legeredményesebb, de rajtuk kívül hárman is 9 pontot tettek be a közösbe. A vendégeknél az egyetlen értékelhető teljesítményt a legnagyobb név, Lonny Baxter nyújtotta, ám az ő 20 pontja kevés volt az üdvösséghez.

Triumph Lyubertsy – Krasnye Krylia 94-71 (26-26,26-13,19-14,23-18)

A nap másik orosz párharca hasonlóan egysíkú és sima mérkőzést hozott, mint az előző. Az első negyed itt is szoros volt, annyira, hogy 26-26 lett a vége. Innentől kezdve azonban fokozatosan rálépett a gázra a hazai csapat, és állva hagyta a vendégeket. Előbb 13, majd 5-5 ponttal nyerte meg a Lyubertsy a hátra lévő negyedeket, és a játék képe alapján maximum annyi volt a kérdés, hogy meglesz–e a harminc pont a végére. Ez végül nem jött össze, ám ha nem rukkol elő valami egészen extra teljesítménnyel a Krylia a visszavágón, akkor gyakorlatilag ez a meccs eldöntötte a párharc kimenetelét. A hazai csapatban hat játékos is 10 pont fölé került, a legjobb talán a 2 gólpassz híján klasszikus tripla-duplát elérő McKee (14 pont, 10 lepattanó, 8 gólpassz) volt. A vendégeknél hiába volt három ex-NBA játékos Alexander, Hayes és Blair személyében, a hármójuk által összegereblyézett 38 pont édes kevésnek bizonyult.

Sokhumi – BC „Minsk-2006” 94-78 (28-24, 26-16, 17-21, 23-17)

Az ex-szovjet összecsapáson a hazai grúz csapat szintén meglepő könnyedséggel diadalmaskodott fehérorosz vendége fölött. Az előző meccshez hasonlóan a fokozatosság elve itt is érvényesült, hiszen szépen kidolgozott támadásai révén a félidőre szép lassan egész komoly, 14 pontos előnyt épített ki a hazai gárda. Az öltözőben elhangzott edzői intelmek hatására ugyan a harmadik negyedben összekapták kicsit magukat a vendégek, de ez csak pillanatnyi fellángolás volt, így a végén megérdemelt volt a táblán látható 16 pontos hazai előny. A hazaiaknál öten is eljutottak 10 pontig, különösen a Robinson (27) - Slayers (19) – Atuashvili (18) trió volt elemében. A vendégeknél a két Justin, Hawkins és Knox volt a legjobb, de ez még a szoros vereséghez sem volt elég.

Fotó (slide): www.fibaeurope.com