EuroCup 2012-13: Calathes az MVP

MVP: Nick Calathes (Lokomotiv Kuban Krasznodar)

Nick Calathes, a Lokomotiv Kuban 24 éves görög-amerikai hátvédje kapta az idény legértékesebb játékosának járó trófeát. A díj jobb helyre aligha kerülhetett volna, hiszen Calathes igazi vezér, csapata legfontosabb játékosa, aki döntőbe vezette az orosz klubot. A Loko ezzel történelmi siker kapujában áll, hiszen először emelhet a magasba európai kupát, amennyiben legyőzi szombaton a Bilbaot. Calathes szép számokat produkált eddig a sorozatban, csapata mind a 16 mérkőzésén pályára lépett, melyek során 13,1 pontot, 6,6 gólpasszt, 5,9 lepattanót, 1,4 labdaszerzést, 4,4 kiharcolt faultot, összességében 17,4-es indexmutatót hozott össze átlagban. Kiegyensúlyozottan teljesített, hiszen mintegy 13 átlagpontját úgy érte el, hogy egyszer sem dobott 20 pontnál többet. Egy EuroCup rekordot is felállított, hiszen a sorozat 11 éves történelmében most először fordult elő, hogy valaki legalább 100 gólpasszt adjon egy szezonban. Az alapszakaszban a Trefl Sopot ellen kiosztott 14 asszisztja a második legtöbb, ami az egy meccsen belüli teljesítményt illeti. Szép statisztikák ezek, ám Calathes esetében hatványozottan igaz az a frázis, mi szerint a teljesítményét nem lehet számokkal leírni. A Loko 33-asa igazi karmester, rendre a legjobb döntéseket hozza, ha kell dob, passzol, vagy éppen bemutat egy kulcsfontosságú védekezést az ellenfél legjobbján. Ezekre számos példát láthattunk már a szezonban, az egyenes kieséses szakaszban többször vette hátára csapatát. Jelenléte pozitívan hat társaira is, mindenkit jobbá tesz a környezetében. A Panathinaikosszal 2011-ben megnyerte az Euroligát, abban a csapatban is fontos láncszem volt, szürke eminenciásként tette a dolgát. Idén tehát begyűjtheti emellé az EuroCup serleget is, most már igazi vezérként. Az 5 éve bevezetett MVP címet elhódítók illusztris társasága, a Chuck Eidson (Lietuvos Rytas), Marko Banics (Bilbao), Dontaye Draper (Cedevita Zagreb), Patrick Beverley (Szpartak Szentpétervár) kvartett így újabb nagyszerű taggal bővült.

All-Eurocup Első Csapat: Nick Calathes (Lokomotiv Kuban) – Malcolm Delaney (BC Budivelnik Kijev) – Justin Duellman (Valencia Basket) – Kosztasz Vasziliadisz (Bilbao Basket) – John Bryant (Ratiopharm Ulm)

Ahogy az MVP cím kiosztásánál, úgy az első ötösnél sincs különösebb meglepetés. Természetesen sokan mások is megérdemelték volna, hogy bekerüljenek, ám az itt szereplő névsorba aligha lehet belekötni. Az elődöntőig eljutó négy csapatot egyaránt képviseli egy-egy remek spíler, a kakukktojás ebből a szempontból az Ulm játékosa, John Bryant (16 pont, 9 lepattanó). A loboncos amerikai center azonban egészen elképesztő szezont produkált, sokszor egymaga vitte a hátán csapatát, akik újoncként egészen a negyeddöntőig meneteltek. Bryant volt az idei sorozat legjobb lepattanózója, ötödik lett az index-rangsorban, összehozott öt dupla-duplát, valamint teljesítményével kétszer is a hét MVP-je lett. Ami a többieket illeti, Calathesről már a korábbiakban esett szó, Malcolm Delaney (16,1 pont, 4,3 lepattanó, 2,8 gólpassz) pedig a nyolcadik legjobb pontszerző volt az idényben. 38 pontjával és 47-es indexével rekordot állított fel az elődöntőben, egyébként mindkét érték a legmagasabb az idei sorozatban. Justin Doellman (15,1 pont, 4,2 lepattanó, 1,7 labdaszerzés) a Valencia pillére volt a palánk alatt, csapata legjobbja volt pontok, labdaszerzések és teljesítményindex tekintetében is, míg második helyen áll lepattanózásban, blokkolt dobásokban és tripladobásban. Kosztasz Vasziliadisz (14,4 pont, 35 tripla, 3,1 lepattanó) a Bilbao legjobb dobója, a második legtöbb triplát süllyesztette el a szezon során. Hozzá köthető a Top 16-ban a Valencia elleni győztes dobás, mely nélkül könnyen lehet, hogy nem jutott volna tovább csapata, és most nem játszhatnának döntőt sem.

All-Eurocup Második Csapat: Walter Hodge (Stelmet Zielona Gora) – Chuck Eidson (Unics Kazan) – Derrick Brown (Lokomotiv Kuban) – Lamont Hamilton (Bilbao Basket) Lukasz Mavrokefalidesz (Szpartak Szentpétervár)

A második ötös tagjai közül Chuck Eidson (16,5 pont, 4,6 lepattanó, 3,6 gólpassz, 1,4 labdaszerzés) neve gyakran szerepel az ilyen jellegű szezon végi összegzéseknél. Ezúttal az élen végzett az indexmutató listán, az ötödik legjobb dobó és a kilencedik legjobb labdatolvaj lett. Walter Hodge (21,1 pont, 50%-os tripla, 5,4 gólpassz, 1,4 labdaszerzés) a Gora motorja volt, megállíthatatlanul kosarazott, ő lett az idei pontkirály, csapatát pedig újoncként a Top 16-ig vezette. Sokoldalúságára bizonyíték, hogy emellett második helyen zárt az indexpontszám, negyedik helyen a gólpassz, tizedik helyen pedig a labdaszerzés listán. Derrick Brown (16 pont, 4,5 lepattanó, 1,7 labdaszerzés) csak később csatlakozott a Lokomotivhoz, ám a kezdeti kevés játékidő ellenére is csapata legjobb pontdobója, labdaszerzője és dobásblokkolója lett. Lamont Hamilton (13,8 pont, 5,3 lepattanó, 0,8 blokk) szezonja is lassan indult be, ám játéka akkor teljesedett ki, mikor igazán szükség volt rá, az egyenes kieséses szakaszban. Lukasz Mavrokefalidesz (14,5 pont, 5,3 lepattanó) a Szpartak legjobb dobója és lepattanózója volt, rengeteget fejlődött a görög, akinek egyénileg ez volt az eddigi legjobb EuroCup szezonja.

Az év edzője: Fotisz Kacikarisz (Bilbao Basket)

A Bilbao görög mestere az EuroCup sorozat legstabilabb csapatát építette fel, ehhez aligha férhet kétség. Az eddigi 16 mérkőzést 13-3-as mérleggel hozta le a baszk csapat, ez a legjobb az idei sorozatban. Az alapszakaszt hibátlanul, 6-0-lal zárta a Bilbao (a Buducnost, a Charleroi és a Szófia voltak az ellenfelelek). A Top 16 aztán váratlan vereségekkel kezdődött, a Nymburk és a Riga is két vállra fektette Vasziliadiszékat. Kacikarisz mesternek ekkor kellett először elővennie igazán tudását, amit meg is tett, hiszen újraszervezte csapata játékát, és a Valencia kétszeri legyőzésével ismét versenybe hozták magukat, majd 4-2-vel meg is nyerték csoportjukat. Az egyenes kieséses szakaszban is remekül felkészített csapat benyomását keltette a Bilbao, és különösebb izgalmak nélkül előbb az Ulm, majd a Kijev testén keresztül jutottak be a fináléba. A szakmát többek között Dusan Ivkovicstól kitanuló Kacikarisz remekül összerakta csapata védekezését, hiszen az átlagban kapott 73,4 pont az egyik legkevesebb a sorozatban. Mindemellett igaz nagybetűs csapatot épített a görög, tíz emberes rotációt alkalmaz, egy-egy játékos kiválása alighanem őket érinti a legkevésbé érzékenyen. A koronát szombaton teheti fel az idei szezonjára a Bilbao, esetleges sikerükkel újra csatlakozhatnának majd az Euroliga mezőnyéhez.

Legjobb feltörekvő fiatal: Bojan Dubljevics (Valencia Basket)

A legjobb feltörekvő játékosnak járó díjat (Rising Star Trophy) az a fiatal kaphatja meg, aki a szezon előtt, július 1-én még legfeljebb csak 21 esztendős. A választás ezúttal a Valencia játékosára, Bojan Dubljevicsre esett. Aki nincs tisztában a szerb fiú életkorával, az bizonyára meglepődhet ezen a díjon, hiszen Dubljevics aligha fest 21 évesnek a pályán. Ez nemcsak szőrös fizimiskája, hanem érett, veteránokat meghazudtoló játéka miatt is igaz. Az alsó posztokon Doellman párjaként több mérkőzés menetét is megváltoztatta határozott pozíciós játékával, egy-egy jó ütemben elengedett távoli dobással, vagy éppen átlagfeletti hatékonyágával. A Valencia második legjobbja pontszerzésben (13,3) és indexmutatóban (13,7), míg első lepattanózásban (4,8) és kiharcolt faultokban (3,4). Csapata hosszú, elődöntőig tartó menetelésének egyik főszereplője volt.

(fotók: eurocupbasketball.com)