Euroliga: Alapszakasz - 1. forduló (1.)

B-csoport: Zalgiris Kaunas (litván) – CSZKA Moszkva (orosz) 74 – 87 (16-25, 15-19, 21-23, 22-20)

Az orosz és a litván óriás csapott össze a 2011 – 2012-es kiírás nyitányaként, nem volt véletlen, hogy pont ez a két csapat és éppen Litvániában indította a szezont. A mindkét klubnál komoly sikereket elérő Marcus Brown-t visszavonulása után ugyanis ennek a találkozónak a nagyszünetében búcsúztatták el,az amerikai az Euroliga történetének legeredményesebb játékosaként írta be magát a történelemkönyvekbe. Az összecsapás előtt már lehetett sejteni, hogy a vendégek semmit sem akarnak majd a véletlenre bízni, tavaly ugyanis nagyon megütötték a bokájukat pontosan amiatt, hogy az évad elején nem álltak még össze. Az egykoron éppen a Zalgirist Euroliga-diadalra vezető Kazlauskas mester láthatóan jó munkát végzett a CSZKA szupersztárjaival, a sok új és nagynevű érkezőt szépen rendszerbe rakta már ennyi idő alatt is, jóval tudatosabb és több passzal operáló kosárlabdát mutatott be az orosz alakulat, mint a szintén nem kevés új arcot felvonultató Zalgiris. Az első negyedben Ty Lawson és Sonny Weems egyéni megoldásokkal igyekezett tartani a lépést Kirilenko-ékkal, de ez csak ideig-óráig sikerült. A hazaiak zónája kezdetben jónak tűnt, aztán a vendégek kíméletlenül átdobták azt, összesen 11 triplát vert be a lefújásig a Teodosic irányította CSZKA, ráadásul a palánk alatt is szépen lassan fölénybe kerültek – jól jelzi ezt az általuk 37 – 30 arányban megnyert lepattanó-harc is. 10 perc után épphogy 10 alatt maradt a differencia, a második negyedben egy-két hazai fellángolást leszámítva a borzasztóan hasznos játékot hozó Kirilenko vezette moszkvaiak domináltak, az NBA-ből importált bedobó a pálya minden pontján feltűnt, 17 pontos, 15 lepattanós dupla-duplájával jelezte, meg se kottyan neki a visszaállás az amerikai játékstílusról az európaira, mellesleg 5 gólpasszt és 4 blokkot is elkönyvelhetett.

Visszakanyarodva a derbi krónikájához, a litván alakulat nem nagyon tudott betalálni távolról, a 18-ból 5-ös triplaarány hamar a vesztüket okozta (ráadásul ebből Collins 3 hármast süllyesztett el, mindössze 4 próbálkozásból), bár csak éppen látótávolságon kívül voltak szinte végig, de valahogy nem volt benne az igazán nagy roham Jankunas-ék játékában. Talán meglepő lehet az Eb-n brillírozó Kalnietis szürke teljesítménye, illetve a csapatban ez alkalommal betöltött epizódszerepe, de a rutinos Javtokas sem igazán találta az ellenszert a Krstic – Lavrinovic – Kirilenko belső hármas produkciójára. Sok munkája lesz még Ilias Zouros mesternek a Zalgiris-szel, ráadásul az NBA lockout esetleges feloldásával karmesterét és egyik legfőbb energiabombáját, Ty Lawson-t is elveszítené a kaunasi gárda. Tehát elmondható, hogy a nagybevásárlás a hazaiak oldalán még messze nem hozta meg a kívánt eredményt, ugyanakkor az oroszoknál maximálisan látszik a nagyvonalú, de ugyanakkor tudatos csapatépítés hatása. Hiába, hogy 4 klub is továbbjut a Top 16-ba minden egyes hatosból, de azért a hazai kudarcok sokba kerülhetnek – még akkor is, ha azt éppen a CSZKA Moszkva ellen szenvedi el az adott alakulat. Az idei kiírás egyik nagy esélyesének, a győzelemmel rajtoló orosz bajnoknak a játékát élmény nézni, ha a sorozat korábbi MVP-je, Milos Teodosic (bár a 16 pont, 8 gólpassz remek számsor) még kevesebb hibát vét, illetve nem vállalja túl magát és a 2010-es formáját hozza, akkor pedig nagyon nehéz lesz bárkinek is fogást találnia a moszkvaiakon. Nem szabad megfeledkezni az Euroliga-karriercsúcsot dobó Alexey Shvedről sem, a 19-et szóró hátvéd óriási jövő előtt áll, sőt, már ennek az idei évadnak is az egyik kiemelkedő játékosa lehet.

A Zalgiris legjobbjai: Collins (18 pont, 4-ból 3 tripla, 4 gólpassz), Weems (16 pont, 6 lepattanó), Popovic (8 pont), Lawson (7 pont, 3 lepattanó)

A CSZKA Moszkva legjobbjai: Shved (19 pont, 4-ből 3 kétpontos, 4-ből 2 tripla, 8-ból 7 büntető), Kirilenko (17 pont, 15 lepattanó, 5 gólpassz, 4 blokk, 5 kiharcolt falt), Teodosic (16 pont, 4 lepattanó, 8 gólpassz, 2 szerzett labda), Lavrinovic (12 pont, 2-ből 2 tripla), Krstic (11 pont, 6 lepattanó, 7 kiharcolt falt), Khryapa (7 pont, 6 lepattanó, 4 gólpassz, 3 eladott labda)

D-csoport: UNICS Kazany (orosz) – Monte Paschi Siena (olasz) 71 – 79 (24-20, 20-23, 11-21, 16-15)

A tavalyi Európa Kupa győztes gyorsan felvette a sorozat és az előző évi Euroliga-elődöntős ellenfél ritmusát, az „éveket fiatalodó” Henry Domercant minden mozdulatával bizonyítani akarta új kenyéradójának, hogy jó vásárt csináltak vele Tatárföldön. Dobott futtából, betört, triplákat szórt, de ami a leghihetetlenebb, tényleg úgy mozgott, mint amikor 5-6 évvel ezelőtt igazi szupersztárja volt az európai kosárlabdának. Mellette a hatalmas center, Nathan Jawai is tarthatatlan volt a startot követően, de az ausztrál óriás idén sem tanult meg büntetőzni (10-ből 5 a vonalról), erre pedig korán rájöttek az olaszok és ütötték, vágták, csak ne dobáljon sima ziccereket a támadólepattanók után. A sérülten játszó Lyday is egész jól pörgött, az „ősorosz” Savrasenko pedig bizonyos szakaszokban hozzá tudott tenni az összteljesítményhez, így némi meglepetésre uralta a játékot a Kazany, már volt közte több, mint 10 pont is. A kissé nehezen ébredő Siena be is vetette a sérült listáról (némi meglepetésre) aktivált David Moss-t, védekezésben rögtön stabilabb lett a vendég alakulat, majd a kíméletlen ütemben rohanó és betörő Bo McCalebb támadásban is meghozta azt a pluszt, amivel fel tudott zárkózni az olasz bajnok. Annyira, hogy a macedón válogatott ászának utolsó másodperces kígyótéri triplájával már csupán egy egységnyi maradt az orosz előnyből, így az a bizonyos momentum szépen átpártolt Piangiani legénységéhez.

A fordulás után ki is használta ezt a feltüzelt állapotban lévő Kaukenas húzta Monte Paschi, perceken belül náluk volt az előny, amit már csak néha-néha engedtek ki a kezükből, majd a szükséges különbséget kialakítva viszonylag simán le is hozták a végjátékot az olaszok. A győzelemtől függetlenül nyikorog még a gépezet náluk, az NBA-kitérő után újra az európai kosárlabdába visszatérő David Andersen látszik, hogy mennyire nincsen játékban, persze azért 13 pontot és 5 lepattanót így is összeerőlködött – csak azzal, hogy lényegesen mozgékonyabb volt a mai centerellenfeleinél. A rutinos Stonerook is keresi még a formáját, ám azért elmondhatjuk, hogy ritkán, de jókor szólt hozzá a derbihez. Hiába a hazaiak oldalán lévő „statikus előny”, a 41 – 31-es lepattanó-győzelem ellenére sem volt esélyük a végjátékban McCarty-éknak. A Kazany ezzel a hazai buktával máris nincs könnyű helyzetben, egy bravúrlehetőségük úgymond elveszett, ebből a hatosból pedig minden bizonnyal csak akkor mehetnek majdan tovább, ha a nagyobb Euroliga-rutinnal rendelkező gárdákat is elkapják.

Az UNICS Kazany legjobbjai: Domercant (30 pont, 6-ból 4 tripla, 11-ből 10 büntető, 7 lepattanó, 4 eladott labda, 6 kiharcolt falt), Jawai (11 pont, 9 lepattanó (ebből 6 támadó), 3 eladott labda, 5 kiharcolt falt), Lyday (9 pont, 8-ból 7 büntető, 6 kiharcolt falt)

A Siena legjobbjai: McCalebb (17 pont, 8-ból 8 büntető, 4 gólpassz, 5 kiharcolt falt), Andersen (13 pont, 5 lepattanó), Kaukenas (14 pont, 5 lepattanó, 4 szerzett labda, 3 eladott labda – kipontozódott), Zisis (9 pont, 4 gólpassz), Lavrinovic (6 pont, 5 lepattanó, 3 blokk, 5 kiharcolt falt)

 

D-csoport: Asseco Prokom (lengyel) – Galatasaray (török) 72 – 76 (19-21, 18-11, 11-27, 24-17)

„Hullámvasutas” mérkőzés a javából. A nap legjobb, legérdekesebb ütközetének vártuk, és – bár némi hiányérzetünk lehet – végül valami olyasmit kaptunk, amit reméltünk. Az elején nagyon bekezdett a selejtezőből főtáblára jutó török alakulat, de a második negyedben beerősített Hrycaniuk és Motiejunas, a Prokom pedig teljes mértékben átvette az irányítást a dolgok alakulása felett. A hazaiaknál viszont már ekkor lehetett érezni, hogy gond lehet belőle hosszútávon, ha túlzottan csak az egyéni képességekre építenek, ez pedig a fordulás után maximálisan ki is jött. A Prokom nem csak „elől”, de „hátul”, azaz védekezésben sem állt még össze igazán, a Galata a remek formában tüzelő, 7-ből 6 triplát értékesítő Lakovic vezetésével 27 ponttal tömte meg a vendéglátók gyűrűjét a harmadik 10 percben, a negyedik negyed derekára pedig már 70 – 52-es fórban voltak – úgy festett, vége a derbinek. Ám a jó öreg Lakovic gondoskodott az izgalmakról, hirtelen előszedte az Eb-formát és számos rossz döntést hozott – közte kritikus eladott labdával, rossz ütemben felvállalt betörésekkel és védekezésbeli hibákkal, a lengyel klub pedig köszönte szépen, dobálta a ziccereket és kiegyenlített! Csak annak köszönhetik, hogy hamarabb nem tudták átvenni a vezetést és ezzel gyakorlatilag megnyerni a sírból visszahozott meccset, hogy a büntetőket rendre mellédobálták ebben a periódusban. A végén aztán hiába, hogy Andric kétszer, majd Lakovic egyszer hagyott ki kritikus „szabaddobást”, a Devin Brown fűtötte rohamok elhaltak, így egy nagyon megbecsülendő idegenbeli diadallal kezdte szereplését a modern Euroligában újoncnak számító Galatasaray. Mindezt úgy érte el, hogy legújabb szerzeménye, az NBA-ből hozott Zaza Pachulia 4 percet tudott vállalni az ütközetből.

A találkozón abszolút kijött, hogy a Prokom 9 új embert próbál beépíteni a csapatba, a taktikai elemeket pedig még csak keresgeti – jobban mondva a legegyszerűbbeket alkalmazza annak érdekében, hogy a sok remek képességű, ámde egymást még nem igazán ismerő játékos képes legyen hatékonyan játszani egymás mellett ebben a korai szakaszban is. A lengyel bajnok kiváló kerettel rendelkezik idén is, de ha nem szedik rövid időn belül össze magukat ezen a téren, akkor ugyanúgy fognak járni, mint tavaly – azaz nem élik túl az alapszakasz-csoportkört sem. Ez óriási blama lenne egy ilyen bevásárlás után, persze korán van még. A Galata ezzel szemben rengeteget profitált abból, hogy selejteznie kellett a főtáblás részvételért, illetve, hogy a török szuperkupában végigmeneteltek a mezőnyön. Szépen összerázódtak és egész egyérteéműen letisztázódtak már náluk a szerepek. Továbbá náluk érződik, ami a többi török nemzetközi kupás alakulatnál nem – van egy remek szakember a kispadjukon, aki érti a dolgát és helyesen tudja kezelni a sztárokat, ráadásul megfelelő egyensúlyt teremtett a hazai és a külföldi játékosai között. Még mindig sok minden áll vagy bukik Lakovic-on, ahogy azt ma is láthattuk, a szlovén hátvéd gyakorlatilag majdnem egyedül tudta romba dönteni azt, amit előtte 34 percen keresztül az ő vezetésével épített fel a csapata. Persze miden jó, ha a vége jó, ebben a szezonban eddig azt láthattuk, a Galatasaray tudja kezelni ezeket a helyzeteket és időben „félre tudja állítani” az ex-Barcás kisembert – más kérdés, hogy ilyen dobóformában nehéz bárkit is leültetni a padra, főleg kritikus szituációkban.

A Prokom legjobbjai: Motiejunas (15 pont, 5-ből 0 tripla, 10-ből 5 büntető, 5 lepattanó, 4 gólpassz, 8 kiharcolt falt, 3 eladott labda), Hrycaniuk (15 pont, 3-ból 3 tripla, 4 lepattanó), Lafayette (12 pont, 2-ből 2 tripla – kipontozódott), Gee (10 pont, 9 lepattanó)

A Galatasaray legjobbjai: Lakovic (21 pont, 3 lepattanó, 7-ből 6 tripla, 4 gólpassz, 5 kiharcolt falt), Shumpert (12 pont), Andric (11 pont, 4 lepattanó), Gordon (7 pont, 3 lepattanó, 6 gólpassz)

A-csoport: Fenerbahce Ulker (török) – Caja Laboral (spanyol) 66 – 69 (20-12, 16-22, 12-19, 18-16)

Az újonan igazolt Thabo Sefoloshát is bevető Ulker villámrajtot vett, úgy kezdték a meccset Ukic-ék, ahogy azt egy Euroliga Final Fourt megcélzó együttesnek kell, csakhogy... A folytatás már messze nem volt ilyen fényes, a teljesen maguk alatt lévő spanyolokat (nem csak a meccsre értendően, hanem úgy egyébként is az ACB-s zakó után) szépen magukra húzták a második negyedben köszönhetően az eladott labdáknak (összesen 14), illetve a kegyetlenül sok, rossz helyzetből elvállat triplának (19-ből 4). Nem szabad ennyiből ítélni, de félő, hogy idén is ugyanaz lesz a veszte a török gárdáknak, így a Fenernek is (tisztelet a kivételnek: Galatasaray), hogy a fantasztikus játékoskeret mellé nem sikerült olyan szakvezetőt szerezni, aki megfelelően össze tudná gyúrni a fantasztikus alapanyagot egy kész termékké. Persze, hosszú még az út, de már mi is nagyon sokszor hangsúlyoztuk, az utóbbi években ők és a többi török alakulat is rendre a gyenge szezonkezdet miatt vesztette el a fonalat és esett ki idejekorán az egyes nemzetközi kupasorozatokból.

Azért azt nem mondhatjuk, hogy égett volna a ház, de a középső két játékrészbeli mutatvány a hazaiak részéről nem volt valami biztató, viszont a végjátékra némileg sikerült felébredni. Ám kiderült, hogy ez már későn történt meg, a tanítani valóan játékot kontrolláló Prigioni vezetésével éppen annyit tudott megtartani az előnyéből a Caja Laboral, hogy a meccsvégi büntetőpárbajban úgymond látótávolságon kívül legyenek (a vonalról kritikus pillanatban rontó Sefolosha mutatványa után pláne), bár a rosszkor büntetőt rontó Ribas még adott egy esélyt a vendéglátóknak, de Onan hibázott, így behúzta a nagyon fontos idegenbeli győzelmet a spanyol alakulat. A diadalmaskodó félnél ki kell emelnünk Mirza Teletovic performanszát (aki látta őt az Eb-n a bosnyák válogatottban, annak talán hihetetlen, hogy ugyanarról a játékosról beszélünk), 23 pontot szórt, közte 3 triplával, ami mellé megkaparintott 6 lepattanót is. A derbi hőse az argentin karmester mellett tehát ő volt, Dorsey hiánya pedig Seraphin remek játéka mellett ezúttal nem érződött. A másik oldalon a 16-ig jutó Onan mellé nem igazán nőttek fel a többiek egyénileg, bár Gist hasznosan játszott, Jerrels pedig nagyon akart, a fantasztikus dobókézzel megáldott tavalyi pontkirály, Bojan Bogdanovic bemutatkozása viszont nagyon nem sikerül, 0 alkalommal talált be ugyanis 4 kísérletből. Mondani sem kell, nehéz helyzetben a Fener már most a hazai vereség miatt, de azért ez a csoport nem annyira erős, hogy ezt a csorbát ne lehessen még kiküszöbölni – csak ahhoz valamiféle szervezett támadójáték is szükségeltetne.

A Fenerbahce legjobbjai: Onan (16 pont, 9-ből 9 büntető, 7 lepattanó, 2 szerzett labda), Ukic (10 pont, 3 lepattanó, 3 eladott labda), Gist (10 pont, 7 lepattanó, 2 szerzett labda), Jerrels (8 pont), Sefolosha (7 pont, 2 szerzett labda)

A Caja Laboral legjobbjai: Teletovic (23 pont, 6 lepattanó, 2 blokk), Prigioni (5 pont, 3 lepattanó, 7 gólpassz, 6 szerzett labda), Seraphin (10 pont, 6 lepattanó), M. Bjelica (12 pont, 5 lepattanó)

 

A-csoport: Bennet Cantu (olasz) – Nancy (francia) 80 – 69 (17-21, 27-23, 13-8, 23-17)

A mai nap talán „legárnyékosabb oldalán” zajló csatája volt az olasz ezüstérmes és a francia bajnok között zajló. Habár sztárokból itt sem volt hiány, ám azért a derbi színvonalán is érződött, ez a két csapat nem valószínű, hogy ki tudja harcolni majd a továbbjutást ebből a csoportból – bár túlzottan nagy következtetéseket nem érdemes levonni ennyire korán. Mindenesetre a Cantu rossz kezdés és gyenge védekezés után megtalálta a sokáig tarthatatlan Akingbala ellenszerét és remek harmadik negyedének köszönhetően győzelemmel kezdte ezt az idényt a nemzetközi porondon. A 20 pontot szerző nigériai nagyemberről egyébként még sokat fogunk hallani idén, ebben a mezőnyben is kimagaslóan teljesíthet – ahogy azt a francia bajnokságban már egy ideje csodálhatják a gallok. Batum hozta az elképesztően hasznos játékát, ám sok könnyűnek tűnő dobást hibázott, ő is lendületét vesztette abban a bizonyos harmadik periódusban, így fájó vereséggel kezdett a Nancy. A hazaiak szemszögéből viszont abszolút biztató volt ez a ma esti mutatvány, mivel úgy tudott nyerni a Cantu, hogy igazából megvoltak az előre valószínűsített hiányosságaik (Akingbala védésének problémái, lepattanózás (31 – 24 a vendégeknek ebben a külön versenyben)), de a tapasztalat és a fantasztikusan kiegyenlített csapatteljesítmény (37 pont a kispadról, mind a 12 emberük pályára került és szerzett is pontot, hatan 8 fölött termeltek, de egyikőjük sem ért el 15 egységnél többet, 20 – 14-es diadal a gólpasszversenyben, 21-ből 10 tripla, 6 játékosuk is betalált távolról) meghozta nekik a sikert.

A Cantu legjobbjai: Cinciarini (15 pont, 3-ból 3 tripla, 3 eladott labda), Micov (14 pont, 2-ből 2 tripla, 3 lepattanó, Scekic (11 pont), Basile (9 pont, 6 gólpassz, 4 eladott labda), Shermadini (8 pont, 6 lepattanó, 6 kiharcolt falt)

A Nancy legjobbjai: Akingbala (20 pont, 14-ből 10 mezőnyből, 7 lepattanó, 5 eladott labda), Batum (13 pont, 7 lepattanó, 8 gólpassz, 7 kiharcolt falt, 5 eladott labda), Moerman (13 pont, 3 lepattanó, 5 kiharcolt falt)

 

A nap legjobbjának, Mirza Teletovic-nak a mozdulatai egy csokorban – tényleg érthetetlen, hol volt ez az energikus, erőtől duzzadó, pontos játék tőle a bosnyák válogatottban ezen a nyáron...