Euroliga, én így szeretlek! - Vol. 18

Sajnos Pete nem volt, így mindannyian szegényebbek lettünk az utóbbi évtized egyik, ha nem a legjobb, klasszikus bedobó játékosának tündöklésével. Ami szívfacsaróbbá teszi a pályán sokszor morcos amerikai történetét, az a hiányának oka. Tüdőembólia. Egy szó, orvosi kifejezés, a sportban korántsem tipikus betegség, mely szilánkokra törte egy fantasztikus harcos profi karrierjét és döntően befolyásolja további civil életét.

Pete Mickeal életútjára tekintek most vissza, melyben segítségemre lesz a blogger társadalom fényesen emelkedő ifjú csillaga, a Barca magyarországi rajongótáborának belevaló vezéralakja, Pénzes Tímea.

A szülinapját február 22-én ünneplő Mickeal 1978-ban született Illinois állam Rock Island nevű negyvenezres kisvárosában. Miután kiemelkedő atletikus képességekkel áldotta meg DNS atyánk, számos sportágban kiválóan teljesített. A gimnáziumi évek alatt sprinterként, távolugróként és az amerikai foci csapat biztoskezű elkapójaként tündökölt. Aki miatt azonban végérvényesen a kosárlabda mellett tette le a voksát egy élő legenda, Don Nelson volt. Mint a Rock Island High School valaha volt leghíresebb tanulója, egykori NBA bajnokként és vezetőedzőként (1335 győzelmével csúcstartó) tartott előadást az ifjúságnak a suli színháztermében, amely lenyűgözte Pete-et. Attól a perctől fogva nem volt kérdéses a jövő fókuszának iránya...

Lacafacázásnak nem volt helye, a kölyök Peti minden pontszerző rekordot átírt a gimi történetében. Egyetemi tanulmányait az Indian Hills CC főiskolán kezdte, ahol a hétköznapok történelem fakultás órái mellett futotta energiájából az NJCAA bajnokság duplázására. Vezetésével a gesztenyebarna-arany színben pompázó Harcosok 1996 és 98 között kisajátították maguknak a legfényesebb trófeát. A 48 éves oktatási intézmény öt NBA kiválasztottjának (Taylor, Bruton, Hightower és Ernest Brown) egyikeként, mint az IHCC legtöbb mezőny és büntetődobását értékesítő (533 és 299) sztárja igazolhatott át a Cincinnati egyetemére.

(Érdekesség I.: Pete Mickeal az egyetlen kosaras, akit az iskola Hírességek Csarnokába beválasztottak.)

Micsoda Bearcats volt az az ezredfordulós! A tejfelesszájú hátvédpár, a pökhendi Logan és a mosolygós Satterfield (később ő "aggatta" a Birdman becenevet akkori csapattársára, a Nuggets-se Chris Andersenre). A csupavégtag első éves fregoliember, DerMarr Johnson. A tapasztalt melósduó, Tate-Fletcher és természetesen az akkor már kétszeres konferencia Év Védője címmel jutalmazott Kenyon Martin. Mickeal, mint a csapat legeredményesebb pontszerzője (14,9) és legjobb lepattanózója (7,4) vágott neki végzős évének. Sokan a March Madness titkos esélyeseként tekintettek a kegyetlen edzésmódszerektől sem idegenkedő diktátor, Bob Huggins vezette Mosómedvékre. Óriási kérdőjel volt miképp sikerül a nagynevű öregeket csapattá gyúrni a feltörekvő suhancokkal. A megelőző években Huggins csapatai mindig elérték a 27 sikert. 

Álomszerűen kezdődött a második évezred utolsó szezonja az UC számára. 8-0-ás mutató, közöttük olyan skalpok, mint a Gonzaga vagy a North Carolina elleniek. Hősünk ekkor visszafogottabb teljesítményt hozott, de a Tar Heels legyőzésénél azért pirított egy 21p. - 8lp. statisztikát. Öt héten keresztül zsinórban tündököltek az egyes kiemelési számmal, egészen a sorsfordító Xavier elleni örökrangadó drámai (64-66) elbukásáig. Irónia a köbön: Mickeal tündökölt, a csapata hullámzott. Akad olyan széria, mikor négy alkalommal is a bűvös húsz pont fölé jut (Boise State, UNLV, UC Charlotte és Marquette), kiérdemelve a Conference USA Hét játékosa címét két egymást követő héten, ami korábban Cincinnati játékosnak még sohasem sikerült...

Martinék még egyszer összekapták magukat és félelmetes, 16 meccses veretlenségi szériát robbantottak. Ennek és a negyvenkét makulátlanul megvívott hazai szériának a Temple egyetem Baglyai vetettek véget, mikor 77-69-re lenyomták őket. A rájátszás első körében ütött be a ménkű. Az Év Játékosa címre is esélyes Martin a Conference USA tornájának első meccsén súlyos térdsérülést szenvedett. Hiába hozott kiváló számokat Mickeal (17,6 pont 54% mezőny), a Saint Louis Billikens túl nagy falatnak bizonyult. Ezzel ugrott az első számú "rajtcetli". A Márciusi Őrület során a 2-es kiemelést kapták. Bemelegítésként lezúzták a UNC Wilmingtont, 64-47 arányban, de a 32 között véget ért a szezon. A Tulsa ellen még egyszer, dacból visszajöttek Pete-ék mínusz 16-ról, ám a végjátékot Hurrikánok bírták jobban idegekkel...

Ugyan másodhegedűsként, de mégis stabil számokat (13,5 pont - 7 lepattanó) hozott, kiérdemelve a 2000-es NBA Draft második körének 58. választását, a Dallas Mavericks által. Egy álma vált valóra, főleg Don Nelson okán. Az egykori inspiráló szónokként Mickealt "sínre rakó" edzőfenomén gardírozta az akkori texasi bandát. Dirk Nowitzki szárnyait bontogatta, az egykori Dream Team tag Christian Leattner és Juwan Howard osztoztak a fennmaradó játékperceken bedobó poszton. A tizenöt fős profi keretbe az edzőtábor utolsó keretszűkítésénél a Florida egyetem ásza Donnell Harvey és Mexikó nemzeti kincse, az erőember Eduardo Najera került az újoncok közül. Don Nelson ide, nosztalgikus közös iskolában toltuk szirup oda, az újoncunknak mennie kellett. A New York befogadta őt, ám ha a Mavs bedobói láttán felszisszentünk, akkor a Knickerbocker keret láttán a minimum az egyperces néma főhajtás: Larry "Flanelhálóingben-is-szélmalom" Johnson, Latrell "Cérnalábú" Spreewell, Allen "Öltönyben-húszmilkás" Houston és Glen "Háromszámmal-nagyobb-a-rágóm" Rice. Edzőpartnerként kiváló, ám hivatalos NBA meccsen pályára lépéshez nem jutó draftoltént irány az ABA...

Hogy min is múlik sokszor egy-egy játékos pályafutása, azt érzékletesen mutatja a következő két szezon. Előbb a dallamos nevű Tampa Bay ThunderDawgs sikereiért küzdve hozott 11,5 pontot, majd robbantott a Kansas City Knights színeiben, 2002-ben. 35-3-ás győzelem vereség mutatót elérve a Lovagok bezsebelték a hányattatott sorsú pontvadászat első helyét. Pete Mickeal-t választották a sorozat MVP-jének. 

(Érdekesség II.: KCK-s csapattársa volt a 2006-os Euroliga győztes CSKA hátvéd David Vanterpool)

Az élet nem bánt kesztyűs kézzel vele. Kifogástalan NCAA karrier után elhúzta előtte az NBA mézesmadzagját. Következett a purgatóriumi ABA kalandozás, majd a mélypont, a Fülöp-Szigetek. A Space Jam fílingre hajazó névvel megáldott Talk'N Text Phone Pals csapatával ugyan ismét bajnokságot nyert, liga gólkirályi címmel megfejelve (23,4), ám a karrierje megfeneklett. Emberpróbáló nyár következett, mely során P.M. válaszúthoz érkezett: Kapaszkodjon-e még görcsösen a színes-szagos Stern-cirkusz egyre halványuló sziluettjébe vagy lépjen tovább és lezárva egy örök álom cizellált kapuját, ugoron fejest az ismeretlenbe?

Hosszú, töprengéssel és menedzser váltásokkal fűszerezett uborkaszezon után végül a józan ész győzedelmeskedett, Pete Mickeal Európába jött...

A görög Peristeri igazolta le az új fejezetet kezdő bedobót. Nagy tervek, erőltetett menet várt rájuk. Két szezon Euroliga részvétel után az azóta már megszűnt FIBA Champion's Cup versenysorozatban és a hektikus hellén pontvadászatban igyekeztek dobogóra állni. Egyik sem sikerült, de ez legkevésbé emberünkön múlt. Káprázatos, 21,1 pontos átlagot pirított, 61%-os mezőny és 85%-os büntető, 7,8 lepattanóval meccsenként. Ugródeszkának tökéletes volt ez a szezon, le is csapott rá az orosz gigász, a Dinamo Moszkva.

Filozofálgathatunk, vajon Pete nem volt még készen egy ekkora kihívásra, vagy a rendszer nem feküdt neki? Ki tudja? A lényeg, bebizonyosodott, minden év más és más, ő is csak emberből van, illetve egy sportoló lehet bármekkora klasszis, előfordul, hogy képtelen bizonyos helyeken, emberekkel, időben maximumot teljesíteni. Hiába volt a fedélzeten minden idők legjobb Euroliga pattanózója, Mirsad Türkcan, a 2003-04-es gólkirály, Lynn Greer, az alaszkai bérgyilkos Trajan Langdon, a varázslatos irányító, Ariel McDonald és a két center gigász, Papadosz Lazaropulosz és Ksistof Lavrinovic, Mickealnak novemberben, négy meccsen játszott tíz perccel az önéletrajzában mennie kellett...

Görögország Eurocup reprezentánsa, a Makedonikos együttese tárt karokkal fogadta. A csípős orosz télből felüdülést jelentett a simogató szaloniki levegő, PM újra ezer fokon égett. A klub történetének legcsodálatosabb eredményét, az Eurocup ezüstöt szállította abszolút elsőszámú vezérbikaként. 22 pont, 62 ill. 83-as dobószázalék, 7,2 lepattanóval hét összecsapáson. Az idén már a Panatinaikoszt poraiból újjáépítő Argilisz Pedulakisz vezette görögök 22 pontos hátrányban voltak a döntő utolsó felvonása előtt, ám képesek voltak végjátékot csinálni a kissé elkényelmesedő Lietuvos Rytas ellen. Mickeal -aki kizárólag azért nem lett Final Four MVP, mert vesztes csapatból a legritkább esetben választanak, pedig az elődöntőben 40(!!) indexpontot gyártott- eksztázisban játszva 31 VAL-t lapátolt a közösbe (24p; 9lp; 3gp és 9 kiharcolt fault). Társra azonban csak a Khizhniak-Rimac duóban talált, így a Stelmahers-Einikis-Nesby-Jasaitis-Javtokas ötösre építő litvánok locsolhatták ragadósra a Spiroudome parkettáját...

Az ekkor 28 éves amerikai a 2005-2006-os idényben jutott a kosaras paradicsom kapujába. Az öreg kontinens messze legnívósabb bajnokságának kiscsapata, a CB Breogán szerződtette le. Az ACB liga azonban teljesen más kávéház. Eszméletlen görög évek, felejthetetlen Eurocup produktum, ám a spanyol alapszakasz végén a galíciai egyesület kiesett az első osztályból. Pete ekkor is megtette, amit megkövetelt a haza, 19 pont - 7,5 képében.

Irány Baszkföld! Neven Spahija-t lehet szeretni, lehet utálni, de a játékos kiválasztáshoz fantasztikus szeme van, annyi szent. Az akkor még TAU Ceramica néven szárnyaló baszk sztárcsapat horvát vezetőedzője két éves kontraktussal kínálta meg Mickealt, aki épp a koreai bajnokságba haknizott a Daegu Orions csapatánál. Nem sokat teketóriázott a derék jenki, alákanyarította a papirost és ezzel kezdetét vette az Euroliga történetének egyik legmarkánsabb sikersztorija...

Baszkónia büszkesége a Final Four győzelmet tűzte a zászlójára a 2008-as kiírásban. Irányítóban "P-ék", Planinic és Prigioni, tüzérnek Rakocsevics-Teletovic-Jasaitis, míg zúzni McDonald és Splitter. Eszméletlen keret, magabiztos továbbjutás mind a csoportkörből (9-5), mind a legjobb 16-ból (5-1). a Partizan ellen vívott negyeddöntő harmadik, mindet eldöntő meccsén Mickeal 19 ponttal a legeredményesebbnek bizonyult. Első Euroliga szezonján rögtön a Négyes Döntőbe jutott, ahol a CSKA várt rájuk. A Madridban rendezett elődöntőben két egyenlő csapat találkozott. Nüanszokon múlt, hogy az orosz katonacsapat jutott az áhított fináléba. Pete jó volt, igaz extrát nem tett hozzá 11 pont-5 lepattanós teljesítményével. Végül az éremszerzés sem adatott meg a spanyoloknak, hiszen a Montepashi Siena a brilliáns F4 asszisztrekordot (12) felállító Terrell McIntyre vezetésével 97-93-ra nyert. Mickeal dupla-duplája veszendőbe ment, üres kézzel térhettek haza a piros-kék-fehérek. Kárpótlásként a honi pontvadászat aranyérmét besöpörték, MVPete hathatós segítségével.

A nyáron érkezett a tengerészgyalogos kiképzési módszereiről elhíresült egykori sikerkovács Dusko Ivanovics a kispadra, hátha a régi (acélszálas) seprű ismét jól seper majd. Planinics lépett Messinaékhoz, helyette jött a dörzsölt Ilievszki pattogtatni, míg új fiúként még a Hegy, Stanko Barac és a Baltaarcú Fernando San Emeterio érkezett. Az alapszakasz még a tavalyinál is simábbra sikeredett (8-2). A záró öt derbit veretlenül hozták. A TOP16-ban a Prokomot és a Milánót oda-visszaverve másodikként az Olimpiakosz mögött készülhettek a három győzelemig tartó élet-halál szériára az utált Barcelonával szemben. Az első mérkőzésen sikerült elvenniük a pálya előnyt, főképp a tanári Prigioni (14-5-8) mestermunkájának köszönhetően. A második mészárlást hozott (85-62), a gránátvörös-kékek felbőszülve egyenlítettek. Mickeal szolidan pattogtatott a Katalóniában letudott derbiken. Otthon aztán feljebb kapcsolt, a Fernando Buesa-ban rendezett harmadik derbin 11 pont, 9 lepattanó és 15 VAL került a neve mellé. Egyetlen győzelemre volt az Euroliga berlini Final Fourja. Ivanovics kockáztatott és hat emberes rotációval hajtotta kifulladásig a fiait. Nem jött be a taktika. Míg a Barcelonában nyolcan is szereztek legalább nyolc pontot, addig ez a hazai oldalon csak négy spílernek jött össze. Hiába Rakocsevics 25 egysége, Mickeal 14 pontja és 17 indexe, a TAU megtört, így az ötödik derbi már tükörsimára sikerült. Minden játékrészt a katalánok nyertek, a harmadik meccsen még -10-es VAL-t összebénázó Ilyasova élete fellépését (19p-10lp-4gp-24VAL) hozta, semmivé foszlatva a Splitter-Mickeal duó 33/14/38-át.

(Érdekesség III.: a későbbi harcostárssal, Navarróval hajszálra egyforma teljesítményt produkáltak a párharc során: 53 dobott és 62 index pont.)

A történelem ismételte magát néhány hónappal később. Miután az alapszakaszt első helyen zárták az ACB-ben és kiverték a Bilbaot és a Real Madridot, újra a Barca testén vezetett (volna) az út az üdvözüléshez. A mumus azonban ismét jobbnak bizonyult (3-1), Mickeal bajnoki ezüsttel és Király Kupa arannyal mehetett nyaralni. Mint később kiderült ezek voltak két éves baszk tartózkodásának utolsó emlékei, hiszen a floridai pancsikálás egyik reggelén telefoncsörgésre ébredt. A vonal túlsó végén ügynöke jelentkezett, átadva az addig átkozott Barcelona három esztendőről szóló szerződésének részleteit... 

Pete Mickeal méltó helyre került, ám a Barcelonával kötött házasság és örök szerelem részleteiről már Timi mesél:

A 2008/2009-es ACB liga MVP megszerzésével a katalánok egy motivált, tapasztalt, csapatjátékos, széles és hatékony repertoárral rendelkező, heves vérmérsékletű, de állandóan győzni akaró játékost tudhattak soraikban. Pete Mickeal nemcsak támadásban, de védekezésben is meghatározó szerepet tölt(ött) be a sztárgárda életében, remek fizikumának is köszönhetően. A hármas posztos játékos tökéletes helyzetfelismeréssel, egy az egy elleni játékban szinte megállíthatatlan, magas intelligenciája legendás. A 2009/2010-es szezon kezdete előtt már az egész spanyol liga érezhette, hogy a Barcelonában rengeteg a potenciál – minden poszton hemzsegtek a jobbnál jobb játékosok -, játszi könnyedséggel nyerte meg a gárda a Katalán Kupát és a Szuperkupát is. A Szuperkupa első két találkozóján Mickeal 11 pontot átlagolt, a döntőben a blanco-k ellen 29 perc alatt dobott 12 pontot és lekapott 5 lepattanót.

Az ACB és az Euroliga idényt is hatalmas elánnal kezdte meg a Barcelona, melynek legnagyobb fegyvere a csapatjátékban rejlett, de a fiatal Xavi Pascual érdemeit sem lehet vitatni, remekül összefogta a gárdát. Nem is kell csodálkozni, ha a 10-es átlag ponthatárt csak két személy tudta átlépni: a katalánok élő legendája, Juan Carlos Navarro és „harcostársa” Pete Mickeal. „Futott a szekér”. Az amerikai a 2009/2010-es Euroliga szezonban 21 meccsen 19 esetben jelen volt a kezdő feldobásnál, 26:43 percet töltött a pályán, ami alatt 12 pontot átlagolt. A kétpontosokat 57,5%-kal értékesítette, a hárompontosokat 40 százalékkal és nem volt érdemes őt szabálytalanul megállítani sem, a büntetőket 90,7%-kal küldte a helyére. Emellett 5,1 lepattanót kaparintott meg, indexmutatója 14,1-es értéke a csapat legkiegyensúlyozottabb játékosává tette. A sztárgárda az alapszakaszban nem talált legyőzőre, Mickeal legjobb mérkőzése akkor a Fenerbahce ellen jött össze, 32-es VAL-ja a hét legjobbja lett. A törököket 26 ponttal ajándékozta meg emellett kiosztott 3 gólpasszt és leszedett 7 lepattanót – a dobóformáját tekintve pedig abszolút elképesztő a számsor: a duplákat 89%-kal (8/9) értékesítette, egy triplakísérlete a gyűrűben landolt, valamint 100 százalékosan tüzelt a büntetővonalról is (7/7). Az alapszakaszban nyújtott játéka volt a legimpozánsabb: 26:31 percnyi játék alatt 14,8 egységet átlagolt, a kétpontosokat 63,9%-kal, a triplákat 55,6%-kal, a büntetőket 88,9 százalékkal értékesítette, valamint 5 lepattanó és 18,1 indexmutató került a neve mellé. Emellett látványban sem volt híján, mozdulatai élményszámba mentek.

A Top 16 között is csupán egyetlen együttes tudta megtréfálni a Palau Blaugrana lakóit: a pokoli hangulatú Partizán Belgrád otthonában egy ponttal elvesztették a mérkőzést Xavi Pascual legényei (67-66), ám Pete Mickeal ott is főszereplőként volt jelen. A Barcelonának volt esélye behúzni az összecsapást, az utolsó támadást ők vezették. A labda Pete Mickeal kezei közt lelt végső állomásra – aki azon a mérkőzésen csapata legértékesebb játékosa volt -, akinek a dobása úgy tűnt célba is ér, ám egy szerb védő – több perces videózás után eldöntve – még szabályos keretek között ütötte el a játékszert, így a gránátvörös-kékek alulmaradtak Bo McCalebb-ék csarnokában. A legjobb 16 között romlottak Mickeal mutatói, pontjai majdnem a felére csökkentek, csupán 7,8 pontot átlagolt 10,3-as VAL mutatóval.
Európa első számú sorozatában a rájátszást legnagyobb riválisával, a Real Madriddal kezdhette meg a katalán gárda, ahol az amerikai légiós újfent megcsillogtatta tehetségét. Az első összecsapáson a legértékesebb játékos személyében 18 ponttal terhelte meg a madridi gyűrűt (75%-os mezőnymutatóval) és 6 lepattanót is megszerzett. A playoff-ban elért mutatói néhány pozitív százalék eltéréssel megfeleltek az alapszakaszbeliekhez. Xavi Pascual fiai 3-1-es arányban túlléptek a madridiakon, jegyet váltva a párizsi Euroliga F4 hétvégére. A legjobb négyes összecsapásain 11-es átlagponttal nagy szerepet vett ki abból, hogy a Barcelona 2003 után újra felérjen Európa trónjára, a döntőben alapos verést mértek a Teo Papalukasz fémjelezte Olimpiakoszra.

Nemcsak az Euroligában, de az ACB bajnokságban sem mutattak kegyelmet; az alapszakaszt 31 győzelemmel és csupán 3 vereséggel zárták. Az amerikai 33 mérkőzésen lépett pályára, ebből csupán háromszor nem szerepelt a kezdő5-ben. Meccsenként átlagosan 24 percet töltött a pályán, amelyet 11,3 ponttal és 3,1 lepattanóval hálált meg. Legtöbb pontját a Granada és a Manresa ellen szerezte (23), de remekül szerepelt a nagycsapatok ellen is illetve a Királykupa hétvégéjén is emelt fővel távozhatott, főként a Bilbao ellen. (A képen Ricky Rubio-val ünneplik a Királykupa győzelmet)

A playoff-ban tovább javította statisztikáját, csapata legeredményesebb játékosa lett a maga 13,9 egységével. Emlékezetes az Unicaja elleni első összecsapása a negyeddöntőben, ahol 10-szer(!) varázsolta ki a labdát ellenfele kezéből. Mickeal és a Barcelona azonban nem tudtak tökéletes szezont futni: a bajnokságot máig érthetetlen módon „sima” 3-0-re elvesztették a Caja Laboral ellen – két mérkőzésen is egy ponttal buktak el -, így nem sikerült a „Hármas korona” elérése, amit csak azok az Euroligában résztvevő gárdák lehetnek képesek teljesíteni, akik az adott évben megnyerik Európa legpatinásabb versenysorozatának trófeáját illetve a bajnokságukban rendezett összes széria kupáit.

A 2010/2011-es szezont szinte ugyanazzal a felállással kezdte meg a Barca, mindösszesen egy csere történt, ötös poszton – Jordi Trias-nak nem volt maradása. Még az idény kezdete előtt az „NBA Europe Live Tour” keretein belül egy igazán impozáns kihíváson találkozott Európa bajnoka a világbajnokkal, a Los Angeles Lakers-szel. Mindenképp érdekes kitérni erre az összecsapásra, mivel Pete Mickeal még a mérkőzés előtt – akaratán kívül - kulcsszereplővé vált…Ron Artestnek a sajtóértekezleten sikerült degradáló módon megnyilvánulnia Mickeal-ről -  megkérdezte „Ki az a Pete Mickeal?” -, mikor az újságírók arról kérdezték, milyen felállásban készülnek a Juan Carlos Navarro és Pete Mickeal vezette katalán klub ellen. Valószínűleg ezzel Ron Artest többet segített honfitársának, hogy még inkább nyerni akarjon…

Az alábbi videóban látható, hogyan rugaszkodik egymásnak a két bajnokcsapat egy – barátságosnak aligha nevezhető – mérkőzésen! Már rögtön a rangadó elején Artest és Mickeal összeszólalkoztak és úgy látszott Kobe Bryant-tel se lettek „puszipajtások”, akivel egyébként a mérkőzés legizgalmasabb „match-up” párosát láthatta a nagyérdemű. Végül a Barcelona négy ponttal megverte a Staples Center házigazdáit, Mickeal (26 pont, 13 lepattanó, 7 gólpassz) és Navarro (25 pont) vezetésével. Mindkét játékmester szép megmozdulásokkal vetette észre magát, az amerikai is több triplával – egyszer fault-tal -, betöréssel valamint az ő blokkjával indult az a csodálatos „iskolajáték”, amelyből az 55. és az 56. pont született.

A mérkőzés után, mint a legértékesebb játékos nyilatkozott Pete Mickeal, aki kifejtette, hogy nem foglalkozott Artest arrogáns kijelentésével, ő csakis a győzelemre fókuszált, ám zárásként egy kicsit visszaszúrva megjegyezte, hogy a statisztika alapján inkább azt a kérdést lehetne feltenni, hogy „Ki az a Ron Artest?”! (Artest 10 ponttal zárta az összecsapást.) A Marca.com információi szerint a mérkőzés után Kobe Bryant azt súgta Pete fülébe, hogy helye lenne az NBA-ben…

Úgy érződött a bedobó remek szezont futhat, miután csapatával megnyerte a Katalán- és Szuperkupát is, ugyanis remek formája továbbra is kitartott. Ám sajnos a Barcelona szimpatizánsok és a semleges Euroliga szurkolók nem sokáig csodálhatták játékát… Csupán 8 spanyol bajnoki és 4 Euroliga mérkőzésen öltötte magára mezét. Kiesését egy térdműtét okozta, de a beavatkozás után még baljósabb esemény történt: vérrög keletkezett a tüdejében, így tüdőembóliával egész szezonra fel kellett hagynia a játékkal.

10 hónap kihagyás után, a 2011/2012-es szezon elején tért vissza a gránátvörös-kékekhez Mickeal, aki hétről-hétre, egyre több lehetőséget kapott a bajnokságban és az Euroligában is. A nemzetközi sorozat alapszakaszának egyik emlékezetes mérkőzésén az orosz Unics Kazany ellen már a nagy harcost láthattuk, 18 perc alatt 16 pontot hozott össze, szinte tökéletes mezőnymutatóval (5/6-kétpontosok, 2/2- triplák, 6 lepattanó, 21 VAL) Egy egészen különleges statisztikai mutatóra is felfigyelhetünk: az alapszakaszban 61,5%-kal termelte a hárompontosokat – pedig nem számított nagy triplagyárosnak! Míg az Euroliga alapszakaszában tündökölt, a spanyol ligáéban – igaz kevesebb lehetőséget kapva – visszaestek a hatékonysági mutatók. Mind az Euroliga, mind a Liga Endesa rájátszásában újra vezérszerepet töltött be csapata életében: az Unics Kazany játékstílusa kedvezett neki, még a tőle nem megszokott, szerényebb kétpontos mutató mellett (25%) is elképesztő formát mutatott: a triplákat 83,3 míg a büntetőket 100 százalékkal (14/14) dobta, a 16,3-as VAL értékmutatója csapata legpazarabb teljesítményét eredményezte. Könnyedén, sima 3-0-val érték el a Final Four-t, ott azonban döntő fontosságúnak tűnt, hogy nem tudott kiemelkedő performanszot (csupán 2-es VAL-lal) nyújtani sem az Olimpiakosz, sem a bronzcsatában a Panathinaikosz ellen.

Mint regnáló spanyol bajnok és alapszakasz győztes kezdte meg a Liga Endesa rájátszást a Barca, ahol „emberünk” ismét megcsillogtatta sokoldalúságát: irányításával a gárda simán jutott el a döntőig. Ott az ősi rivális „blancok” vártak rájuk, hogy lejátsszák az utóbbi évek egyik legizgalmasabb döntőjét! A playoff-ban 11 mérkőzésen 26 percet töltött a parketten, ami alatt 11,2 pontot, 5 lepattanót átlagolt, az ő stabilitásának köszönhetően 3-2-es arányban sikerült a címvédés, klubjával bajnoki trófeát ünnepelhetett. Kitűnő teljesítménye mellett a szakértők sem mehettek el, a spanyol liga második All-Star csapatában helyet kapott!

http://acbtv.acb.com/video/5095-lacb-20112012-playoff-43-pete_mickael_el_retorno_del_eterno_guerrero

Az idei szezon kezdete előtt a Barcelona ismét összecsapott egy NBA-s csapattal az „NBA Europe Live Tour” sorozatban, 2012. október 9-én, méghozzá a Pete Mickeal-t draftoló Dallas Mavericks ellen. A Barca könnyed sikert ért el (99-86) a sérültekkel teletűzdelt amerikai gárda ellen, Pete Mickeal és Juan Carlos Navarro 19-19 egységgel vették be a Dallas gyűrűjét, ezzel győzelemre vezetve a katalán gárdát.

Konstans teljesítményét megtartva remekeltek a Barcával az Euroligában (10,5 pont, 12,3 VAL), ám a spanyol bajnokságban szokatlan vereségeket szenvedtek, jó pár fordulót követően is csak a 7. pozícióban tanyáztak. Úgy tűnt, ami működött az európai porondon, az hazai fronton nem…Helyezésüknek köszönhetően már a Királykupa negyeddöntőjében összetalálkoztak a megerősödött, extrán magabiztos Real Madriddal, ami azt idézte elő, hogy idén biztosan nem lesz „El Clasico” döntő! Akik kihagyták ezt a mérkőzést, lemaradtak az utóbbi évek egyik legizgalmasabb, legszínvonalasabb, legfordulatosabb „klasszikusáról”. A felek vért izzadva feszültek egymásnak, a rendes játékidő végén nem is született végeredmény, jöhetett a hosszabbítás, amiből kettő is el kellett. Hatalmas erőfeszítések árán a gránátvörös-kékek örülhettek, Pete Mickeal a legnehezebb és legkritikusabb pillanatokban talált be, Xavi Pascual nem is adott neki sok pihenőt, az 50 percből 41-et a pályán töltött. A 35 éves ásznak nem remegett meg a keze a legextrémebb helyzetekben sen, nyomás alatt teljesített a legjobban, főszerepet játszott 26 pontja, 4 lepattanója, 4 szerzett labdája és 31-es indexmutatója, hogy a „Királyi gárdát” kiejtve, legfőbb várományosa legyen a legrangosabb spanyol trófeának! A Pete Mickeal fémjelezte Barcelona nem is okozott meglepetést: 23. Királykupáját ünnepelhette a Valencia döntőbeli legyőzésével, a legértékesebb játékos díját pedig blogunk főszereplője zsebelhette be, amely látható is az alábbi videóban:

http://acbtv.acb.com/video/5723-lacb-20122013-copa_del_rey-77-007-pete_mickeal_es_el_mvp_orange

S hogy többek között mi bizonyítja milyen remek csuklóval lett megáldva az amerikai? Az alapszakaszt az előkelő harmadik helyen fejezte be a 24 csapat játékosai között a büntetődobást illetően: 21 rádobásából 20 célba ért, így „laza” 95,2 százalékkal bosszulta meg ellenfelein a szabálytalanságokat. A Top 16-ban – igazi vezérhez méltóan – a nagy csapatok ellen mutatta meg igazi kvalitásai