Euroliga, én így szeretlek! - Vol.10
Nem is olyan régen temettem el élve a Caja Laboral csapatát. Erre fel tessék, beszállt Zan Tabak a munkába és egyenesen a verhetetlen kategóriába repítette a derék baszkokat. Sokan, köztük egyébként én is, örömmel konstatáljuk a vítoriaiak újjászületését. Most egy másik kirakatcsapatot fogok miszlikbe cincálni verbálisan, nem titkoltan azzal a hátsó szándékkal, hátha ezúttal is mellélövök és rajtam röhögve konstatálhatjuk poraikból való feltámadásukat.
A "sok jó játékos még nem feltétlenül jó csapat" elvet annyian és annyiszor elcsépelték. Köztük én is. A körmondatos szörnyülködés helyett inkább a számok halmazával szeretném érzékeltetni a megmagyarázhatatlant, a Fenerbahce szenvedésével kapcsolatban. A törökök iszonyatos slamasztikában vannak. A TOP16-os körben még nyeretlenek, bár sok hozzáértő szakember szerint még semmi sincs veszve, hiszen az új lebonyolítás szerint tizennégy mérkőzésen dől el a csoportonkénti 4-4 továbbjutó kiléte. Lehet igazuk van, de azért a 0-3 az gáz. Nagyon nagy gáz...
Éppen a hátralevő fordulók száma ("még sok meccs van, nyugi, nyugi..."), üthet vissza rettentő módon, hiszen az "F" csoport gránitkemény. Mindössze a teljesen töketlen Besiktas (jééé, még egy török csapat) nevezhető esélytelennek a negyeddöntőbe jutásra. A többiek viszont extra minőséget képviselnek, egytől egyig. A címvédő Olimpiakosz, a nézőcsalogató Siena, a büszke Maccabi, a céltudatos Barcelona és a már sokkal több, mint csak ígéretes Himki. Ráadásul a brigádot az a Caja Laboral vezeti makulátlan mérleggel, amely épp pénteken látogat Törökországba. Talán olyan pszichés attitűddel, miszerint minden sorozat megszakad egyszer (6/6 siker az Euroligában zsinórban), ne görcsöljük túl, élvezzük a játékot, még inkább, mint egyébként Tabakkal szoktuk...
Amennyiben a kék-sárgák képtelenek lesznek elbizonytalanítani Huerteléket, akiknél az egyéni illetve a csapatszintű önbizalom az egekben, sansztalanok. Ehhez azonban pont az utóbbira lenne a legnagyobb szükségük. Van nekik, kábé, mint Mackósajtban a brummogás...
Mi vezethetett idáig? Kitűnő kérdés, nagyrakás vélt vagy valós indoklási variációval: kiégtek, motiválatlanok, öregek, csúnyák, lassúak és különben is utálják egymást, a sportágat, a csapatbuszt, de még annak vezetőjét is.
Lárifári. Természetes a felfokozott hercehurca, mikor egy sztáredző, Simone Pianigiani kezébe nyomták múlt nyáron a klubtulajdonosok biankó-csekk füzetét és a varázsceruzát. Ez lett belőle. A jelenlegi keret, mely a kiábrándító búcsú csúfságától paraszthajszálnyira került, a következő karrier "számokat" tudja felmutatni.
Megjegyzés: az összevetésbe kizárólag a stabil, 12-es keret tagjait vettem bele, a maradék három játékost, valamint a már kipenderített ex-NBA-s J.R.Bremert nem...
Összes dobott pontok száma az Euroligában: 12019 (pl. a Barcelonánál ez a szám: 10123)
Összes leszedett lepattanók száma az Euroligában: 4726 (pl. az Olimpiakosznál ez a szám: 2103)
Összes kiosztott gólpasszok száma az Euroligában: 1313 (pl. a Caja Laboralnál ez a szám: 1204)
Összes mérkőzés az Euroligában: 1259 (pl. a Maccabinál ez a szám: 451)
Final Four szereplés az Euroligában: 13 alkalommal Euroliga arany: 7 darab Év Euroliga Csapattag: 4 alkalommal Alphonso Ford trófea: 1
Nemzeti bajnoki aranyérmek száma: 44 Kupa aranyérmek: 41 Bajnoki, Kupa, Szuperkupa MVP címek: 4 alkalommal
Azt már felesleges is megemlítenem, hogy mindenki saját nemzeti válogatottjának jelenlegi vagy ex-tagja, az egy szem Mike Batiste-t leszámítva, akit nem szállt meg talán a honosítás iránti vágy...
Végezetül elmondható, a múlt, a régi sikerek, a renomé mind mind addig érnek bármit is, amíg a címek, rangok, kitüntetések büszke viselői a pályán képesek ezeket a mában bizonyítani. Különben nem alkalmasak másra, mint az elvetemült statisztikusok szórakoztatására. Minden év, minden ország, minden csapat más és más. Csak a legeslegnagyobb egyéniségek voltak képesek kivételes adottságaik maximális kamatoztatására, miközben társaik teljesítménye szintén magas szinten mozogva generálta csapatuk sikereit...
Képes lehet-e erre a Fener? És ha a válasz igen, akkor nem túl későn-e? Hamarosan minden kiderül. A tudás, a tapasztalat megvan. Alázat és bátorság kellene...
Különben hiába dúdolják egymásnak a Kartell klasszikus retro örökzöldjének refrénjét, hogy -"Ki a f...a gyerek, Simone, te tudod?!"- válasz nem érkezik majd rá az biztos.