Euroliga, én így szeretlek! - Vol.13.
A minap olvastam a világ egyik legjobb edzőjének nyilatkozatát. Ebben Gregg Popovich nyilatkozott a kosárlabda globalizációjáról. Beszélt az európai szekció rohamléptű fejlődéséről, a két kultúra összesimulásáról. A Spurs Géniusza kiemelte, az öreg kontinens játékosainak technikai, taktikai, összjátékbeli előnyét, valamint rámutatott az edzői garnitúra szakmai tudására. Eddig is a kedvenceim közé tartozott Pop, ez a vélemény ezt csak tovább erősítette bennem. Annyira fellelkesültem, elhatároztam meglepem magam egy Kosztasz Carcarisz mezzel...
Mint az örök álmodozó, kinek bilibe lóg a keze. Az Euroliga hivatalos oldalán kiábrándító kép fogadott. Akadt ugyan néhány T-shirt, galléros póló és kiegészítő kütyük, ám a lényeg, a melegítők, kabátok, pulóverek és természetesen a hőseink nevével ellátott hivatalos mezeknek se híre se hamva. Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki rendelne az utóbbiakból.
Érdekes és elgondolkodtató dolog ez. Miközben hiteles szakértők készítenek elemzéseket az NBA világszintű terjeszkedésének nem is annyira távoli megvalósulásáról, a világ második (?) legjobb bajnokságából nem tudok normális relikviákhoz jutni. Dühítő, komikus, érthetetlen. És nem ez az egyetlen furcsaság. Hiába közeledik egymáshoz rohamléptekben a két kontinens kosárlabdája, a körítés tekintetében még rengeteget kell tanulnunk a jenkiktől.
A táncoslányokban hiba nincs. Sorjáznak a pamutlábú topmodellek, főképp a balti és orosz meccseken (mondjuk, ha valaki megmagyarázza, miért kell őket legtöbbször madártávlatból mutatni...). Vannak kabalaállatok, mint a taktikai utasításokat adó Himkis Sündisznó vagy a CSKA (pornó)lova. Az utóbbi elég bizarr, főleg mikor a piros-kék selyemköntösében lófrál a tinédzser orosz lányok körül. De legalább van...
Aki látott már Zalgiris derbit a Zalgirio arénából, tudja, a bemutatás egészen kivételes csemege. A derék litván porondmester orgánuma Dörner Györgyéhez hasonlatos, a hangulatfokozásként használt AC/DC talpalávalók hallatán nincs ember, ki nem ragadna sportfelszerelést. A nézőtéri mentalitás, jó értelemben vett őrület, amit szinte mindenhol tapasztalhatunk lenyűgöző. Ennyit a pozitívumokról...
Ami azonban a sérülések, hiányzások kapcsán történő informálást illeti, egészen hihetetlen az e téren tapasztalható nihil. Van ugyan egy "Sérültek listája" rovat a hivatalos honlapon, ám egyre többször érzem úgy, jobb lenne, ha egyáltalán nem írnának erről semmit. Mert így legalább elkerülhetnék azt a blamát, mikor nagy, cizellált betűkkel leírják, Gipsz Jakab a mai napon nem lép parkettre, erre néhány óra múlva száguld, mint a luxus gepárd. Ez még nem minden...
Sűrűn fordul elő a másik véglet. Közli a rovat, mindenki kicsattan, az adott csapat teljes kerettel menetel a csatába, aztán a lóvátett magyar parittya fejvakarva hunyorít a feldobásnál, a kispadon ülőket vizslatva. Hogy aszongya, most akkor ki az aki nincs is csapatban?!
Ez a probléma azonban jóval összetettebb, mint a színes-szagos mezekhez való hozzájutás feletti bosszúság. A kommentátorok felkészülését, a közvetítést, felvezetést megzavaró oldalon túl ott vannak a szurkolók. A "sima" rajongók nézőpontjából is, de akkor mit mondjunk a "fantasy ligákban" versengőkről, ahol a presztízsen túl iszonyatosan komoly díjakról van szó. A hivatalos kiírás bajnoka egy fullextrás Final Four hétvégét nyer jutalmul!
Elhihetitek, mint néhány hónappal ezelőtt írtam róla, elragad, megszédít és függővé tesz ez a fajta versengés. Tervezel, számolsz, jósolsz, statisztikát böngészel, teóriákat gyártasz. Erre tessék, a sztárod, kire felépítetted a stratégiát göthösen csücsül a szállodai szobájában...
Színezhetjük tovább. A sportfogadás a világgazdaság egyik legkomolyabb szeletét adja. Tetszik vagy nem, a szerencsejáték iparág. Manapság ez csak fokozódik az internetes portálok térnyerésével. A családi vagyont rakhatod fel arra, hogy Navarro hányszor telleget egy negyeden belül, mikor frissen borotvált az arcszőre, akkor rohadtul nem mindegy, tudomásod van-e alapvető részletekről. Mondjuk arról, Juan Carlos méltóztatik egyáltalán részt venni adott sporteseményen...
Én most tudatosan elpoénkodom ezt a felvetést, ám ezrek lehetnek, akik a pokolba kívánják az Euroliga vezetőségét a nemtörődöm magatartás és hozzáállás miatt. Bezzeg a Nagy Stern Cirkuszban! Ott a legutolsó kenyérfényező padmelegítő kislábujj ficamáról is tudomást szerzünk. Diagnózis, kezelési mód, rövid értekezés a dokitól, előrejelzés a várható kihagyási időről. Amerikában nagyon tudják mitől döglik a légy. Ott minimális elvárás a szurkolók és a média kifogástalan kiszolgálása.
Az európai csúcskosárlabdázás PR gépezete rettenetes lemaradásban van. Elmúlt már az az idő, mikor elégnek bizonyult a tessék-lássék tájékoztatás. Köszönőviszonyban sincs a versengő csapatok teljesítménye és a háttérszemélyzet munkája. Míg az előbbi vér, addig az utóbbi mindössze álprofi...