Euroliga, én így szeretlek! - Vol.2.
Négy forduló elteltével nem sok csapat büszkélkedhet hibátlan mutatóval a férfi Euroliga 2012/2013-as kiírásában. A három szuper nagyhatalom (Barcelona, CSKA, Maccabi) makulátlansága nem meglepő. Viszont az impozáns quartett negyedik tagja annál inkább! Mert tegyük a szívünkre a kezünket és valljuk be: egy lyukas garast nem adtunk volna azért, hogy a Zalgiris Kaunas 4-0-ás mérleggel pózoljon csoportja legelőkelőbb helyén...
A két hazai siker nevezhető papírformának, főképp a Cedevita Zagreb váratlan mélyrepülése és a Milano szeszélyessége miatt, ám az idegenbeli diadalok mellett nem mehetek el szó nélkül. Végjátékot hozni Vítoriában illetve demoralizálni Pireuszban?! Azt nem a "szél fújja össze"...
A tavalyi, felejthető szezon után gyökeres változáson ment át az örökös litván bajnok. A zsinórban hat elveszített mérkőzéssel lezárt kiírás után nemcsak a kiürülő játékoskeretet, hanem a megkopott renomét is újjá kellett építeni. A gárdánál maradó öt játékosból kettő - Javtokas és Klimavicius - már a szezon megkezdése előtt, sérülés miatt kidőlt. Sem a görög Zouros, sem a szerb Trifunovic nem bizonyult számottevő megoldásnak, erre fel ismét külhonból szerződtettek egy edzőt. Példának okáért egy spanyolt, Joan Plaza-t, akinek ez az első légiós éve. Persze, a hispán pontvadászat az egyik legerősebb az öreg kontinensen, a Real Madrid blokk sem megvetendő a CV-ben, de azért mégsem egy Obradovics-Kazlauskas vonulat. Amerikai vonalon a csillogó pontgyáros Weems helyett a "szürke" Darden-Lafayette páros jött. Húzóembernek a Lavrinovic-Kaukenas-Lavrinovic "retro triót" hozták haza, akik együtt 104 alkalommal falatoztak a szülinapi tortájukból (bár, lehet az ikreknek egyet kellett megosztani kölyökként)...
"Hogy lesz ebből ütőképes csapat?!"- hallatszott a fanyalgók cöccögése.
Bevallom, ha az ember felületesen, csípőből mondott ítéletet a litvánok esélyei kapcsán, hajlamos lehetett hasonló sportközhelyekkel magyarázni a nem túl derűsnek látszó jelenképet. Ám, a számok és a sztereotípiák mögött sokkal érdekesebb összefüggések bújtak meg...
Már akkor érezhető volt, Plaza tudja mit csinál, mikor habkönnyedén lemondott korunk legkomplexebb balti irányítójáról, Kalnietisről. Ő már látta, a Csapatjáték mindenek felett! lesz a jelszó idén. Ehhez nem volt szüksége sztárokra. A derék Mantas, a zöld-fehér szurkolók meghatott integetése közepette felszállt a Kubanba tartó lokomotívra, - új impulzus és növekvő havi apanázs reményében - a csapat pedig elindult felfelé.
A semleges európai kosárlabda rajongók közel egy évtizede várnak egy ütőképes Zalgirist. Amely nem csak hazája bajnokságában és a balti ligában vigéckedik, hanem markáns teljesítményt nyújtva ellenfele lehet bárkinek Európában is. Hölgyeim és Uraim, az óhaj meghallgattatott! Négy győzelem, 84,5 dobott pont meccsenként, első hely a "C" jelű halálcsoportban! Nyolc játékos rendelkezik minimum hét pontos átlaggal, míg a két legeredményesebb - Popovic és Lafayette - sem szerez többet 13-nál. Tízen kapnak legalább tíz percet a bizonyításra, eközben senkinek sem kell "hősüzemmódban adót csalni", hiszen a mindenes Darden sem tölt 27 percet a parketten. Az biztos, nem kaunasi játékosokkal lesznek tömve az egyéni statisztikai mutatókat tartalmazó rovatok. Jankunas a legjobb lepattanózó (4,5), míg Lafayette a legzsugásabb (2,8) a csapaton belül. A legelőkelőbb helyen álló spílerük a VAL ranglistán 26. Darjus Lavrinovic...
Amit viszont a számok nem mutatnak: A három hazatérő, rutinos litván válogatott korántsem levezetni érkezett. 271 meccsel a hátuk mögött szilárd meggyőződéssel vallják, Nemzetük Kirakatcsapatában kísérlik meg megnyerni a karrierjük első Euroliga trófeáját. Az amcsi trióban is hatalmas a bizonyítási vágy. Lafayette az igazi elismertségért küzd, hisz eddigi három Euroligás kenyéradójánál (Partizan, Prokom, Efes) nem sikerült az áttörés. Darden szeretne végre "otthonra" lelni. 8 ország és 10 csapat után megragadhat valahol huzamosabb ideig. Jaaber pedig egy kegyetlenül elhúzódó térdsérülés után bizonyítaná, van még benne néhány "rómás" év. A tavalyi kemény mag sztorija is megér egy rövid misét. Az örökmozgó motoregér Popovic pályafutásából - Eurocup arany és MVP cím ide vagy oda - még az Euroliga győzelem hiányzik. Mr. Csupaszív, azaz Jankunas pedig a valaha volt legjobb Zalgiris centerek képzeletbeli listáján végérvényesen felzárkózhat az utánozhatatlan Sabonis mögé.
Láttunk már csillogóbb-villogóbb játékot, ünnepeltebb sztárokkal teletűzdelt kereteket, amelyeknek esélyük sem volt veretlenül csoportot vezetni. Viszont Plaza mester csapatával egység tekintetében, talán csak a tavalyi Olimpiakosz veheti fel a versenyt. Csütörtökön vízválasztó mérkőzés következik, a rangadók rangadója. Isztambulban, a pályán kívül a fanatikus ultrák, a pályán belül az idei kiírás legjobb játékosa (Jordan Farmar) által vezetett, a felzárkózásra ácsingózó Efes feni a jatagánokat.
Vajon miről írok, ha a forduló után egy 5-ös szerepel majd Delasék győzelem rovatában?