Euroliga, én így szeretlek! - Vol.8.

Az alapszakasz végeztével elérkezett az idő, hogy számot vessek a 2012/2013-as szezon eddigi történései kapcsán. Következzen egy végtelenül szubjektív értékelés!

Masszívék:

3. CSKA Moszkva

Nehezen álltak össze. Az első három fordulóban mindössze tizenhat ponttal voltak összességében jobbak ellenfeleiknél (Rytas, Bamberg, Partizan). Egy megtévesztő isztambuli gála előadás után felmosatta velük a padlót a Barca. Utána rendezték a sorokat, lecserélték a megfásult Nicholast Christmas-ra, Teodoszics megszerette a csapattársait és a visszavágókon már 82 pontot átlagoltak.

2. Barcelona

Egyetlen vereségüket a záró fordulóban szenvedték el a már tét nélküli CSKA elleni rangadón. Megnyerték a csoportjukat. Nyertek erőt demonstrálva, oda-vissza parkettába döngölve a Lietuvost, húszast verve Messináékra Moszkvában és alázva az Abdi Ipekciben megutáltatva velem a török ellenfelüket (akkor sem vagyok hajlandó leírni sem a nevüket!). Behúzták a győzelmet, mikor nem nekik állt a zászló, ahogy a két Partizan összecsapáson tették. Tették mindezt úgy, hogy mindössze hat alapemberük (ha a derék Saras-t is megtisztelem ezzel a ranggal) léphetett minden meccsen pályára.

1. Olympiakosz

A szezon elején még érvényesült a "mindenki a bajnokot akarja elverni" tézis. Mielőtt azonban károgni kezdhettünk volna az 1-2-es mérleg miatt, Law-ék egy félelmetes, hétgyőzelmes sorozatot repesztettek. Bartzokasz mester elhallgattatta a Csodás Galambász távozása utáni időkért aggódókat. Megtalálta a hangot a régiekkel, beépítette az újakat (Perperoglu, Powell és Mavroeidisz). Összehangolt, kőkemény védekezés hátul, improvizatívan fegyelmezett támadás elől. Szpanulisz professzor és Hines-Papanikolaou tanársegédek vezetésével a végső győzelem legfőbb esélyesei idén is.

A Legdühítőbbek:

3. Efes

Színes-szagos sikerek az elején (16-tal simázták el a címvédőt), csupa mosoly, vidámság. Aztán a rózsaszín lufi kipukkadt, a Superman-nek hitt Farmar visszatért közénk. Nyekeregtek a fogaskerekek, durciztak a sztárok és bizony, ha nincs Vujacic káprázatos, 28 pontos - közte hat trojka nyolcból - előadása a Miláno ellen, akkor most az első helyen szidnám őket...

2. B......s

Azért nem magasan ők a listavezetők ebben eme nem túl hízelgő összevetésben, mert legalább továbbjutottak. Őrület! Sajnos/szerencsére a kosárlabdát sem szimpátiára, sem pedig lelkesedésre játsszák. Győzelmekben mérnek és nekik ebből volt öt. Szívük viszont nem sok. Lelkesedésük, becsületük pedig még annyi sem. Mert az is "világkamujával" menthető, hogy otthon kapsz egy huszonhetes csomagot a takaréklángos CSKA-tól, ám amikor úgy aláz a saját csarnokodban rommá a Barcelona, hogy NINCS Navarro és Mikael, Jasikevicius tölti a legtöbb időt a pályán és a "csapatod" össz-index mutatója 28(!), amiből Vidmar hoz 24(!!!) egységet, az szavakkal leírhatatlan...

1. Milano

3-7-es, elkeserítő mérleg egy olyan csapattól, ahol immár sokadik éve bizonyult volna jobb megoldásnak, ha Armani elnök úr inkább jótékonysági rendezvényeken osztogatja szét a Fotsziszékra elpocsékolt euromilliókat. Vagy költse egy bizonyos Obradovics nevű munkanélkülire, akinek van néhány vitrinnyi Euroliga serlege. Ő gatyába rázná az önelégült zsoldossereget!

"Ezt látni kell!"derbik:

3. Himki - Fener (6.forduló) 71-70

A meccs, ahol Rivers egyetlen lepattanót szedett, de az volt a nap legfontosabb megmozdulása. 1,5 másodperccel a vége előtt még vezetett az orosz fővárosban a Pianigiani-banda, ám Monya kétségbeesett triplakísérletét leszedte az amerikai hátvéd és a dudaszó utáni pillanatban tette vissza egy eldőlős középtávolival. A sérült McCalebb nélkül harcoló Fener kilenc ponttal jobb volt a második félidőben. Ekkor játszotta legjobbját Andersen (18p.,7lp.) és Ermis (11p.,4-4 gp-lp.), ám a külvárosiak megúszták. Nem ez volt a feltétlenül legszínvonalasabb idei derbi, de eszméletlenül kicentizték a fiúk, annyi szent.

2. Siena - Maccabi (7.forduló) 89-87

A fantasztikus formába kerülő olasz bajnok a csoport elsőségre hajtó Maccabit fogadta. Bobby Brown ekkorra már levetkőzte szégyellősebb énjét és extra klasszis formában vezényelte az európai hadszíntér legmagasabb nívójú "futás-tüzelés" csapatát. Hozott is egy korrekt 16-6-ot, de a Siena Hősei tablóról ezúttal a rasta Hackett és az ősz Ress vigyorgott ránk. Ők ketten 25 egységet pötyögtettek össze, ám értékét növelendő, ebből 21-et a záró játékrészben. Hiába hozott emberfelettit James a sárga mezeseknél a maga 39 indexpontjával, a 13/27-es talján trojka találati arány végül győzelmet és továbbjutást ért.

1. Bamberg - Partizan (10.forduló) 92-90

Csodálatos, térdcsapkodós, érthetetlen, könnyfacsaró. Elsőre ezek a "mindennapos" jelzők jutnak eszembe a záró forduló legfontosabb és az egész idei szezon legjobb meccséről. Láttunk csillogóbb sztárokat, gazdagabb klubokat és színvonalasabb összecsapásokat, viszont ennél őszintébbet nem. Miután a török adócsalók csak lenyomták a Rytast, egyértelművé vált, hogy a győztes viszi a D csoport negyedik, még továbbjutást érő helyezését. Volt itt minden! Hosszabbítás, szándékosan mellé dobott büntető utáni zsákolással a mezőny legjobbjától (Gordon14p.,15lp.,27VAL), újjászülető tékozló fiúval (Ford12p.,4bl.,14VAL), megremegő kezű vérprofival, ki mégis képes volt váltani (Jacobsen6/10 büntető,6-6 lp.-gp.), élete meccsét döbbenetesen dilettáns eladott labdákkal elrontó "majdnem hős" (Westermann: 16p.,6lp.,4gp.4el). És két csapat, amely közül sajnos csak egy juthatott tovább, holott megérdemelte volna a vesztes is...

Miből lesz a cserebogár...?!:

3. Anton Gavel - Brose Baskets Bamberg:

Miután nemes egyszerűséggel elcsalta "személyes randinkat" a nyári EB selejtezőkre történő edzőmeccsek magyar-szlovák partiján, nem hittem volna, hogy a németek második legfontosabb játékosa lesz. Rám cáfolt piszkosul. Továbbmentek csoportjukból 2006 óta először, nagyban köszönhető megbízható és nem egyszer bravúros játékának. Háromszor jutott tíz, háromszor húsz pont fölé. Hét alkalommal termelt két számjegyű hasznossággal. Közel 5 egész pontot javított eddigi Euroliga átlagán, 8-ról 13-ra. Dobószázalékok tekintetében is rendkívül stabil (55,1-41,3-76%). Viszont amit a számok nem mindig mutatnak: Gavel volt, aki az élet-halál Partizan meccs utolsó negyedében és a ráadásban jegyzett 9 pontot, 4 kiharcolt faultot, 3 lepattanót és 2-2 asszisztot és labdaszerzést.

2. Thomas Ress - Montepashi Siena:

Luca Bianchi "örökös másodedzőből" górévá történő kinevezésének egyik legboldogabb haszonélvezője a legvajkezűbb Euroliga centerek egyike. Habár továbbra sem játssza vádligörcsig magát bevetésenként alig több, mint 17 perccel, ezalatt nem tétlenkedik. 8,4 pont, 3,8 pattanó és 1 prakker (ami a 7.legjobb mutató), 9-es indexmutatóval párosulva. Élete legtermékenyebb szezonja a mostani. Eddigi kilenc évadának átlagai 3,4 pont és 2 lepattanó. Büntetőt sem pocsékol, a 67% helyett jelenleg 81,5-öt hoz. Óriási szerepe van csapata vadnyugati stílusának eredményességében, hiszen róla besegíteni nem lehet, emellett hosszútávfutó testfelépítése miatt az ellen magasai gyűlölik a vele való kilátástalan agarászást.

1. Shawn James - Maccabi Tel-Aviv:

Az izraeli rekordbajnok bigott szurkolói valószínűleg csomóstul tépték a hajukat, mikor az idei keretet böngészve azt látták, hogy emberünk az egy szem valódi 5-ös játékos. Blatt azonban vagy zseni vagy perverz hazárdőr, esetleg Nostredamus késői leszármazottja. Mert ki más gondolhatta, James tavalyi, debütáló szezonja után (2,6p. és 2,4 lp) a mostani zseniális alapszakaszt??!! Mert a 10 pont, 5,6 lepi, 1,6 takaró önmagában sem piskóta, ám ha mellérakjuk a játszott perc adatát könnyen keresgélhetjük percekig lesett állunk. 18 minutum alatt 16,6-os VAL! Igen, a legendás perc/index mutatótól alig elmaradva. Az pedig az extraklasszis vonulat. Két dupla-dupla, 70% feletti mezőnymutató és 81%-os büntetőzés, megfejelve a "siena-i káprázattal", mikor 9/9-cel szórt 22-t, 12 lepattanóval kapirgálva össze 39(!!) VAL-t. Ja, 28:54 alatt...

Igazolni tudni kell:

(Egy kis magyarázat a most következő lista, a legütősebb friss igazolások elé. Figyelembe vettem adott játékos képességeit, új csapatának elvárásait, céljait. Ki helyett és milyen feladatkörrel érkezett az illető illetve mikor. Ez még abszolút felelősségmentesen, szubjektíven sem volt egy könnyű rangsorolás, ezért is emelek ki egy kezdo5-ösnyi úriembert három helyett...)

3. Sonny Weems és Pietro Aradori:

Előbbi vezérbikának, bizonyított gólvágóként érkezett a régi-új sikerkovács, Messina Moszkvájába. Egyetlen gyenge meccse volt, viszont hozott is egyet cserébe, mikor a Pionírban vágott egy laza 30-ast a hosszabbításos thriller alatt. Drága, de vérprofi amerikaiként teszi a dolgát, nem lehet rá panasz (16,4 pont és 16 VAL).

Utóbbi a teljes mezőny legkiegyensúlyozottabb játékosa. Ha nem véreznek el a Fener elleni utolsó fordulós ki-ki meccsen feljebb végez a listán. Ettől függetlenül le a kalappal előtte! Nem volt gyenge meccse az olasznak. Otthagyta az átalakuló Siena-t, pedig sokan azt vélték, eljön az ő ideje. El is jött, de immár a Cantunál. 8 meccs, 8 kétszámjegyű dobó és index teljesítmény.

2. Bobby Brown:

Az Euroliga legdinamikusabb irányítójának megüresedett trónjába becsücsülni nem lehet hálás feladat. Folyamatosan össze-összehasonlítanak az előddel és csak a legnagyobbak állják ki a Bo McCalebb-el történő mérlegelést. Eddig sikerült neki. Pedig az első két fordulós visszafogott játékot követően már élesítették a kritikusok a pennákat. Aztán gyorsan eltették őket, a simlisebbek pedig nem győztek egyenesen az "én láttam már akkor is" kamuval előjönni. Amit a pamutlaza Bobby srác bemutatott a következő négy játéknapon, azt nem is érdemes melléknevekkel színezni. Számokkal így néz ki: 104 pont, 26 kiharcolt fault, 24 gólpassz és SZÁZTIZENNYOLC VAL. Azóta -érthető módon- kicsit szelídültek az adatok, de igazi vezérként ezzel egyenes arányban adott a többieknek erőt a folytatáshoz, akik szépen fel is nőttek a feladathoz. Brown a legjobb pontszerző (19,5) és a harmadik legjobb kiszolgáló (5,7).

Akik miatt mégsem az amerikai varázsló végzett az élen, az két gyökeresen eltérő játékstílusú, de hasonló életúttal bíró magasbedobó-center.

1. Bostjan Nachbar és Stephane Lasme:

A szlovén negyedik Euroliga csapatában a hatodik idényét tapossa és a kiábrándító tavalyi, Unics Kazany-os szenvedés után főnixmadárként kelt ismét életre. Valódi otthonra lelt Németországban, maximálisan élvezve Flemming mester és a társak bizalmát. Elévülhetetlen érdemei vannak a Bamberg csodával határos TOP16-ba jutásában. Tíz fontos kategóriában találjuk meg a nevét a legjobb tízben. 33 évesen érkezett el arra pontra, amikor nagyrészt tőle függ aktuális csapatának sikere.

A Gaboni Vipera nem aprózta el a legjobbak közé történő visszatérését. Két évnyi kitérő után szerződtette a sérülések miatt a Panathinaikosz. Gondolták, jól jön egy melós az újjáépítés idejére. Legvadabb álmaikat is felülmúlta a rugólábú afrikai. 10,1 pont, 6,4 lepattanó mellett Euroliga vezetést érő 2,6 sapka. Ezt fűszerezi nehezen értelmezhető 70,5%-os dobószázalékkal. És mindezt úgy, hogy a statisztikájába -természetesen- beleszámítják a félig sérülten-félig betegen kiszenvedett 3:14-et, amit a második fordulóban hozott a Cantu elleni bemutatkozó mérkőzésén. Ennek ismeretében még félelmetesebb a 15,8-as indexátlag.

Velük is csak többen voltak:

3. Mario Kasun - Motepaschi Siena:

Az Örök Ígéret. Lassan az unokáival játszhat, de ez a nem túl hízelgő becenév rajta marad az idők végezetéig. Ben Eze sérülése miatt gyakorlatilag konkurencia mentesen pattogtathatott az alapszakasz döntő részében. Két elfogadható meccsel nyitott (16 és 12 VAL), ám ne felejtsük, a Siena, akkortájt még botladozott. A nyíltsisakos, totális offenzívát eredményező identitáskeresés áldozata Kasun lett. Beszédes adat, hogy a parádés győzelmi szériához már csak, mint megtűrt mellékszereplő szólhatott hozzá. A 8. forduló után dobta be (vagy dobatták be vele..?) a törülköző és távozott. Kívánom, hogy nőjön be a feje lágya, mert a fizikai paraméterei továbbra is félelmetesek. Csak az a makacs fej ne lenne a nyakán...

2. Mike Batiste és David Andersen - Fenerbache:

Két center fenomén, akik kéz a kézben érkeztek a gigantikus terveket szövögető török csapathoz. Hat Euroliga trófea és megannyi emlékezetes küzdelem tapasztalata. Sokáig úgy voltam vele, sebaj, majd legközelebb. Igen ám, de az alapszakasz közben csöndben leketyegett. A fiúk pedig csak szenvedtek piszkosul, holott előbbi világ életében az elzárás/leválás koronázatlan királya volt (igaz, egy bizonyos Diamantidisz és Jasikevicius nevű úriemberekkel előadva...), míg utóbbi pedig fél szavakból is meg kellene hogy értse magát McCalebb-el a pályán a zöld-fehér aranyévek után. Megöregedtek, elkedvetlenedtek? Lehet, bár remélem nem. Becsületükre legyen mondva, a legfontosabb szakaszt -az összeérésre fordított- csoportmeccseket kiszenvedték végül. Ám nem kell felkent szakértőnek lennem hozzá, hogy rámutassak az 5,6/7,1 pont 3,1/4,3 lepattanó és 6,4/5,5 VAL karcsú lesz a középszakasz során...

1. Drew Nicholas - CSKA Moszkva:

Így múlik a világ dicsősége. Pedig Ettora Messina hitt a mesékben. 2-szeres bajnokról, egykori Euroliga gólkirályról van szó, gondolta csak van még valami a korosodó tank alján. Nincs. Nemhogy benzin nem, már kakaó sem. 1527 pontot hozott magával Drew, amihez írd és mondd kettő egységet tudott hozzátenni 4 meccs 60 percnyi játéka alatt. Ekkor köszönték meg neki a szerepvállalást az orosz vezetők. Nem vagyok egy bigott Nicholas rajongó, de komolyan mondom vérzik a szívem, hogy le kell írnom össz-index "teljesítményét": -14...


A főkolomposok:

3. Zoran Planinic - Himki Moszkva:

Élete szezonját futja az irányítók pályafutásának csúcspontján (28 és 33 év között). Nélküle a Himki nemhogy nem jut tovább, de még meccset sem nagyon nyer. 67%-kal dobni a duplákat mezőnyemberként, nem akármi. Igazi tanár a pályán, kíméletlenül büntetve a védelem hibáit. Előbb "osztom, csak aztán dobok" mentalitását imádják a társai, ezáltal sokuk jobbnak is tűnik, mint amilyen. Erre kizárólag a kivételes egyéniségek képesek. Kurtinaitis kiváló érzékkel bízta meg őt, a Döntések Felelőse szereppel, amiben lubickol. 17,3 VAL, ami szédítőbb lehetne, ha a triplákra és a büntetőkre képes lenne rendesen odakoncentrálni (16,7 és 64,3%)

2. Viktor Hjapa - CSKA Moszkva:

Sokan talán legyintenek, mondván miképp szállhat versenybe az Euroliga MVP címéért egy 9,5 pontátlagú játékos? Ha az illetőt Viktornak hívják, akkor simán! 11 indexes meccsnél rosszabbja ugyanis nem volt. "szürke eminenciásként" teszi a dolgát, mindig ott és úgy segítve a CSKA-t, ahol és ahogy azt éppen kell. Egyszer 14 ponttal, másszor 10 lepattanóval, harmadnap 5 gólpasszal vagy kiharcolt faulttal, de előfordult, hogy 3 szerzett labdáig illetve blokkig meg sem állt. Ő az univerzális prototípusa korunk kosárlabdájának. Csodálatosan komplex játékarzenáljával párosul idén halálos dobószázaléka (55-45,4-91,7%), mely együtt kiadja a 2012/2013-as vetélkedés második legértékesebb spílerét.

1. Vasszilisz Szpanulisz - Olympiakosz:

Az ember, aki lassacskán az Euroliga szimbólumává válik. A bajnok keretében Szpanulisz az "egyenlőbb az egyenlőek" között. Bartzokasz meghosszabbított jobbkeze, aki érett bátyóként terelgeti a fiatalokat, egyenrangú barátként lelkesíti a tapasztaltakat (szerintem, ha kell, még az éjszaka közepén kereket is cserél a gyúrónak...). A Csapattárs, a Vezér, az Ikon. Vele pályán minden Olympiakosz kosaras egy kicsit jobb játékosnak tűnik, mint amilyen valójában. Kiegyensúlyozottságára két adat: 16 dobott pontja van derbinként, pedig 23-nál többet egyiken sem szerzett. 28:25-ös bevetési idő alatt 17,7 VAL. Vele az is előfordult, ami kizárólag a korszakos egyéniségeknek adatik meg, mikor az Armani Milano vendégeként játszottak és lecserélése alkalmával felállva ünnepelte az olasz közönség...

Ők azok, akik szerény véleményem szerint a legtöbb érzelmet szabadították fel a szurkoló között. A TOP16 új lebonyolítása miatt csínján kell burkolni a bejgliket, hiszen december 27-én már ismét egymásnak feszülnek kedvenc gladiátoraink!

Éljen!

Addig is boldog, emberesen megrakott tányérokkal, Bud Spencer örökzöldekkel, környezetbarát csomagolásba rejtett ajándékokkal és rengeteg meghitt pillanattal fűszerezett Karácsonyt kívánok minden kezdo5.hu olvasónak!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus