Euroliga-alapszakasz: 6. forduló (2.)

Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az Euroliga történelmének egyik, ha nem a legjobb, legérdekesebb, legizgalmasabb, legkülönlegesebb játéknapján vagyunk túl! Őrségváltás történt a sorozat pontdobó örökranglistáján, láthattunk egy túlzás nélkül Reggie Miller-i egyéni performanszt a végjátékban – egyúttal utolsó pillanatokban szerzett győztes kosarat, rengeteg kiélezett, fordulatos mérkőzést és olyan egyéni teljesítményeket, melyeket talán soha nem fogunk elfelejteni. Ezek mellett volt egy olyan őrült összecsapásunk, amin minden megtörtént – és annak az ellenkezője is. Ha mindenki rajtra kész, akkor irány a csütörtöki nap összefoglalója – videókkal, statisztikákkal megspékelve!

D-csoport: Barcelona (spanyol, 6 – 0) – Union Olimpija (szlovén, 1 – 5) 72 – 46 (23-16, 17-10, 23-6, 9-14)

Kezdjük az előétellel – avagy a legkönnyebben emészthető falattal. A mérkőzés előtt tudtuk, hogy Juan Carlos Navarro-nak, a Batrca élő legendájának már csupán 14 pont hiányzik, hogy beérje az örökranglistán Marcus Brown-t. A 11 – 0-ával nyitó katalán sztárgárda szinte már az első percekben eldöntötte a találkozót, innen ugyanis semmiféle visszaút nem volt a nagy ünnepléshez teljes mértékben csak asszisztálni tudó szlovének számára. Navarro és Huertas rögtön az elején bekezdtek, de a center, Koszta Perovics is kihasználta, hogy most éppen kap lehetőséget a játékra. Az első negyedet ehhez képest még egész tisztes eredménnyel zárta a vendég alakulat, ám a második periódusban már visszaállt a 12-14 pont közötti állandó differencia a gólpassz külön-versenyt 16 – 4 arányban nyerő Barcelona javára. A fordulás után a spanyol válogatott csúcsdöntés előtt álló klasszisa már kézzelfogható közelségben volt a rekordhoz, majd Chuck Eidson volt az, aki átengedett neki egy ziccert, s azzal már öt és fél perccel a harmadik negyed vége előtt meglett Navarro-nak a 14 pont, ami összesen a 2716. volt neki az ezredforduló óta íródó Euroliga-pályafutása során. A fantasztikus csúcsdöntési pillanat után az egész Palau Blaugrana meghatódott és egy emberként éltetették a katalán szurkolók a nap hősét, aki a találkozó végén természetesen meg is kapta azt a labdát, amivel végrehajtotta az előzést. Az „ünnepelt” már nem is talált többet a gyűrűbe ezen az estén – erre gyakorlatilag szükség sem lett volna, hiszen éppen egy 19 – 2-es roham elején volt a vendéglátó, ami után már 30 feletti előnnyel rendelkezett a gránátvörös-kék csapat. Az utolsó negyedben már takaréklángon égett csak a hazai alakulat, így némileg kozmetikázni tudott az eredményen a 10 – 10 pontot szerző Capin és Green vezette Union Olimpija. A hihetetlen rekorddöntéshez természetesen mi is gratulálunk Navarro-nak, ahogy a Barcelonának is amiatt, hogy a teljes mezőnyben másodikként biztosította a helyét matematikailag a Top 16-ban – 4 fordulóval az alapszakasz-csoportkör vége előtt.

A Barcelona legjobbjai: Navarro (14 pont), Huertas (12 pont, 3-ból 2 tripla, 3 gólpassz, 2 szerzett labda), Perovics (12 pont, 2 blokk), Mickeal (8 pont, 2-ből 2 tripla, 2 szerzett labda)

Az Union Olimpija legjobbjai: Green (10 pont, 5 lepattanó, 3 eladott labda), Capin (10 pont, 6-ból 6 büntető, 5 kiharcolt falt), Thompson (8 pont, 3 lepattanó, 2 szerzett labda, 3 eladott labda)

 


D-csoport: Galatasaray (török, 3 – 3) – Asseco Prokom (lengyel, 0 – 6) 78 – 76 (12-14, 22-17, 12-26, 24-13, 8-6) – hosszabbítás után

Egy éles váltással térjünk is át a játéknap legőrültebb derbijére! Nem sokan vártuk volna, hogy a teljes mezőnyben egyedüliként továbbra is nyeretlen lengyel bajnok ennyire feladja a leckét annak a Galatasaray-nak, mely 5 héttel ezelőtt már diadalmaskodott a Prokom otthonában is. Pedig így történt, a törökök többszörösen meg is köszönhetik Motiejunasnak és társainak (de elsősorban a litván ifjoncnak), hogy gyakorlatilag továbbjuttatták őket ezen a találkozón. Mi lett volna, ha... Kezdhetnénk bele a történetbe, hiszen a hátralévő 4 mérkőzéséből 3-at hazai környezetben fog játszani Pacesas mester legénysége, ami egy mai győzelem után azt eredményezhette volna, hogy a továbbjutás kérdése teljes nyílt marad, lett volna félnivalója a Galatának. A vendégek mindent vagy semmit alapon álltak hozzá a találkozóhoz, persze teljes mértékben komolyan véve a védekezést, ami nem nagyon ízlett Andric-éknek kezdetben, 12 pontot tudott összeerőlködni Oktay Mahmuti legénysége az első 10 percben. A következő játékrészben beindult Lakovic és Shumpert, 28 – 24-nál már igazán lendületben volt a Galata, ám Motiejunas két triplája és Lafayette találata után szoros maradt az állás félidőre.

A fordulás után viszont jött a lengyel show! Zamojski nagyon elkapta a fonalat, Motiejunas is tovább termelt, pillanatok alatt csinált egy 13 – 0-s futást a vendég alakulat, összesen 26-ot vágtak ebben a 10 percben a még nyeretlenül álló Prokom játékosok. A negyedik negyedben sem akart csökkenni a különbség, annyira, hogy öt és fel perccel a rendes játékidő lejárta előtt még mindig 14 volt Hrycaniuk-ék fórja, de ekkor jött Motiejunas és mindent porig rombolt... A fiatal litván érthetetlen triplákat vállalt el, borzasztó rossz labdákat adott, a büntetővonalról pedig kulcsszituációkban hibázott, közben a vele szemben álló honfitárs, az addig semmit sem csináló Songaila három duplát is elsüllyesztett, Lakovic pedig fontos pontokkal segítette övéit. 70 – 70-nél Jamon Gordon távolijával már egyenlő! Addig szinte az extra feljavulás sem kellett a törököktől, elég volt a lengyelek hibáiból megélni, az amerikai hármasa volt az első olyan jelenet, aminél lehetett érzeni, igazán tűzbe jött a Galatasary. Motiejunas triplát vállalt egálnál, de mondani sem kell, hogy lejött a gyűrűről kísérlete. Zamosjki sem tudott kosarat szerezni, jöhetett a hosszabbítás!

Az idén Lucas néven futó Jamon Gordon ott folytatta, ahol fél perccel korábban abbahagyta, újabb kinti találatával megadta az alaphangot az extra percekre a hazai közönségnek, de Motiejunas és Lafayette újra megfordították az állást. Ami ez után történt, arra nem sok példát tudnánk említeni – főleg nem jelenlegi és leendő NBA játékosok főszereplésével. A végre hatékonyan játszó Pacsulija közelről volt eredményes, majd a vendégek litván nagyemberét faltolták, aki 42 szekundummal a ráadás vége előtt mindkét lehetőségét elpuskázta a büntetővonalról. Az ellentámadásnál a törökök grúz légiósát is szabálytalanul állították meg, de ő is mindkétszer rontott a vonalról! Motiejunas triplával próbálkozott, de ez sem esett a gyűrűbe, Pacsulija pedig megint mehetett büntetőzni plusz egynél és most is elbaltázta az első lehetőségét, igaz a második végre a helyére került. 5 másodperc volt már csak hátra, Lafayette pedig kihagyta a potenciális meccsnyerő triplát. Borzasztó nagy győzelmet aratott a mélyről visszakapaszkodó Galata, mely ezzel az elsőn hazai Euroliga találkozóját nyerte meg és rendkívül közel került a továbbjutáshoz. A Prokom hihetetlen esélyt szalasztott el, amivel minden bizonnyal meg is pecsételődött a sorsuk. Motiejunas-nak még sokat fogják emlegetni ezt a produkciót, hiába, hogy 22 pontjával és 10 lepattanójával szép dupla-duplát produkált.

A Galatasaray legjobbjai: Pacsulija (19 pont, 11-ből 7 mezőny, 10-ből 5 büntető, 10 lepattanó, 2 szerzett labda, 4 eladott labda, 10 kiharcolt falt), Shumpert (13 pont, 4-ből 2 tripla, 7 lepattanó, 3 eladott labda), Gordon (12 pont, 2-ből 2 tripla, 5 lepattanó, 3 szerzett labda, 3 eladott labda), Songaila (10 pont, 4 lepattanó – kipontozódott)

Az Asseco Prokom legjobbjai: Motiejunas (22 pont, 6-ból 3 tripla, 10-ből 5 büntető, 10 lepattanó, 3 szerzett labda, 4 blokk, 5 eladott labda, 8 kiharcolt falt), Lafayette (18 pont, 4 gólpassz, 4 szerzett labda, 3 eladott labda, 8 kiharcolt falt), Zamojski (15 pont, 5-ből 3 tripla)



A D-csoport állása:

  1. Barcelona 6 gy – 0 v

  2. Monte Paschi Siena 4 gy – 2 v

  3. UNICS Kazany 4 gy – 2 v

  4. Galatasaray 3 gy – 3 v

  5. Union Olimpija 1 gy – 5 v

  6. Asseco Prokom 0 gy – 6 v


B-csoport: Unicaja Malaga (spanyol, 3 – 3) – Panathinaikosz (görög, 4 – 2) 76 – 77 (17-27, 26-18, 14-13, 19-19)

A hullámvasutazás nem kifejezés arra, ahogyan ez a mérkőzés alakult, a végjáték pedig még ezen felül is egy külön történet. Nem hiába vártunk nagy csatát ettől az ütközettől, minden várakozást felülmúlt a zsinórban két vesztett Euroliga-meccsel érkező Pana és a Rowland-et sérülés miatt jegelő Unicaja rangadója. A malagai szemszögből az év eddigi MVP-jének számító Joel Freeland fájdalmai ellenére vállalta a megmérettetést, de korán faultgondokba keveredett, emiatt semmiféle lendületet vagy stabilitást nem tudott adni a hazaiaknak, így nem csoda, hogy a görögök már nagyon korán magabiztos vezetésre tettek szert. Korán meglett a közte 10, Steven Smith remekelt a helléneknél, de akadtak bőven társai is Diamantidisz és Sato személyében. A második etapból alig telt el pár perc, már 34 – 17-re ment a PAO, kis túlzással eldőlni látszott a derbi. Ám ekkor beerősített Zoric és Blanco, akiktől nem sokan vártuk volna, hogy egy ilyen feltámadást tudnak vezényelni. A nagy rohamnak az lett az eredménye, hogy félidőre már újra minden nyílttá vált, csupán két egységnyi maradt Vojukaszék előnyéből a nagyszünetre, Valters félpályás, dudaszós triplája után.

A fordulást követően a 21 pontig jutó Zoric gyorsan egyenlített is, ám Jasikevicius villanásaival már megint 7-tel mentek a vendégek. Darden, Fitch és Valters nem hagyták annyiban a dolgot és a két vezér (Rowland és a kipontozódás szélére sodródó, sérüléssel küszködő Freeland) távollétében hátukra vették a spanyolokat, a harmadik etap végére megint feljöttek egyre. Még Garbajosa is ihletett formában kosarazott a mai este folyamán, 68 – 67-nél újra a vendéglátóknál volt az előny, legutoljára 3 - 2-es állásnál történt ilyen ezen a találkozón. Hihetetlen izgalmak után 15,4 másodperccel a végső dudaszó előtt a lett Valters hármasánál 4 pontos fórhoz jutott az ACB-s együttes, ekkor szinte már ünnepelték a diadalt a lelkes hazai szurkolókkal együtt. Viszont most jön be a külön történet: Dimitrisz Diamantidisz. Amit művelt, az a legnagyobbakra emlékeztet, Reggie Miller-i magasságokba emelkedett a görög válogatott emblematikus figurája. 11,1 szekundummal a lefújás előtt bevágott egy emberes triplát, majd faltoltak a hellének, Darden pedig megtette azt a szívességet, hogy elhibázta az egyik büntetőjét. 9,6 másodperce maradt a vendégeknek, hogy alakítsanak valamit. Mindenki tudta a csarnokban, hogy mi következik, mégsem tudtak tenni ellene semmit sem a Malaga kosarasai. A tavalyi Euroliga MVP visszalépésből, védővel a nyakán vágta be a győzelmet jelentő távolit 1,3-nál (ez volt neki a 7. a mérkőzésen!), bődületesen nagy csodát vitt véghez tehát a Panathinaikosz alig 15 szekundum alatt. Az Unicaja-nak volt még egy lehetősége, de mivel semmi sem lett belőle, a görög bajnok rossz sorozata megszakadt, Diamatidisz pedig hőssé vált!

Az Unicaja Malaga legjobbjai: Zoric (21 pont, 13-ből 8 mezőny, 6 lepattanó, 2 blokk, 7 kiharcolt falt), Darden (13 pont, 7 lepattanó), Garbajosa (9 pont, 4 lepattanó, 2 szerzett labda), Fitch (9 pont)

A Panathinaikosz legjobbjai: Diamantidisz (23 pont, 11-ből 7 tripla, 3 lepattanó, 4 gólpassz, 5 kiharcolt falt), Smith (13 pont, 3-ból 2 tripla, 6 lepattanó), Sato (13 pont, 6 lepattanó), Batiste (8 pont, 3 lepattanó – kipontozódott), Logan (8 pont)



B-csoport: KK Zagreb (horvát, 2 – 4) – Brose Baskets Bamberg (német, 2 – 4) 86 – 74 (21-20, 15-14, 26-24, 24-16)

Ha valaki azt mondja két héttel ezelőtt, hogy a KK Zagreb hamarosan két találkozót is megnyer itt az Euroliga alapszakasz-csoportkörében, akkor az illetőt valószínűleg sokan megmosolyogták volna. Finoman fogalmazunk, ha azt állítjuk: a horvátok játékában, eddigi szereplésében semmilyen szinten sem volt benne a nagy feltámadás és az, hogy gyakorlatilag ne a becsületgyőzelemért, hanem a továbbjutásért harcolhassanak... Az biztos, hogy a zágrábiak az altatáshoz nagyon értenek, mert az összecsapás előtt Kasunról, Heytveltről és a héten leigazolt TJ Ford-ról is azt mondták, minden bizonnyal kihagyják a találkozót, de legalábbis sérüléssel bajlódnak. Azon még talán nem is lepődtünk meg, hogy az említett urak mind szerepet kaptak az ellen a Bamberg ellen, amelytől 31 ponttal kapott ki idegenben a KK Zagreb a nyitófordulóban. Kezdetben a hazaiaknak ment jobban, 18 – 10-re is mentek már, amikor a németek riadót fújtak és a mindig hasznos Szuput, valamint a kiváló dobóformában lévő Jacobsen 20 – 20-nál már ki is egyenlítettek. A dupla-duplát elérő Kasun elsőrangúan játszott bent a palánk alatt, a rutinos Mulaomerovic pedig szórta a pontokat és jól futott vele egyesben a horvát bajnok. Slaughter és Gavel is rákapcsoltak a Brose Baskets-nél, félidőben 36 – 34 volt az állás az akkora már TJ Ford-ot is bevető délszlávok javára.

Eddig semmi igazán extra nem történt a mérkőzésen, bár ekkor sem sokan panaszkodhattak a találkozó színvonala miatt. Ugyanakkor ami a második 20 percben következett, arra nincs jobb szó: frenetikus. Két játékos, nevezetesen Josh Heytvelt, aki már az előző, Zalgiris Kaunas elleni összecsapást is főszereplőként élte meg, ez alkalommal szabályosan megőrült! 3 perc leforgása alatt vágott be 5(!) hármast, ezzel egy 17 – 4-es futást vezényelt le, 59 – 52 a zágrábiaknak! Csöndben jegyezzük meg, hogy az amerikai Ford 10(!) gólpasszt osztott ki összesen 13 kapott játékperce alatt, ami az Euroligában a maga nemében hatalmas csúcs, nagyon szépen játszottak össze honfitársával, pedig sok idejük nem volt összeszokni a párnapos ismeretség alapján... A Bamberg azért nem adta fel, de mire Slaughter kosarával 62 - 62-nél nagy nehezen egyenlíteni tudott a német alakulat, Heytvelt megint bámulatos dolgokat művelt – konkrétan bevert 7 villámgyors pontot, alig 3 perccel a végső dudaszó előtt első alkalommal vezetett kétszámjegyű előnnyel a hazai gárda, ami elég is volt a célba éréshez. A KK Zagreb jelen pillanatban beérte a mai ellenfelét a táblázaton, igaz az egymás elleni eredmény nem nekik kedvez a múltkori nagy zakó után, de reális esélye lehet a Top 16-ra annak a horvát bajnoknak, melyet a legkevésbé az Euroligába valónak lehetett tekinteni alig két héttel ezelőtt! A Bamberg ezzel a buktával elvesztett azt az előnyét, amit a Panathinaikosz legyőzésével megszerzett a múlthéten, ráadásul szereztek maguknak még egy riválist a litvánokon kívül. A 25 pontos, 12 lepattanós Heytvelt (mindkettő karriercsúcs) mellett Kasun és Simon is dupla-duplázott, Ford produkciója pedig páratlan az európai mezőnyben ennyi játékperc alatt. Az az 50(!) lepattanó pedig, amit csapatszinten gyűjtött be a hazai gárda, szintén bődületes teljesítmény a vendégek 37-ével szemben.

A KK Zagreb legjobbjai: Heytvelt (25 pont, 13-ből 7 tripla, 12 lepattanó), Simon (16 pont, 5-ből 3 tripla, 12 lepattanó), Kasun (15 pont, 5-ből 5 büntető, 11 lepattanó, 3 eladott labda), Mulaomerovic (13 pont, 6-ból 6 büntető, 3 gólpassz, 5 eladott labda, 6 kiharcolt falt), May (6 pont, 9 lepattanó), Ford (0 pont, 10 gólpassz, 3 eladott labda – 13 játékperc alatt)

A Bamberg legjobbjai: Jacobsen (19 pont, 8-ból 4 tripla, 5-ből 5 büntető, 4 gólpassz, 3 eladott labda, 5 kiharcolt falt), Slaughter (16 pont, 10 lepattanó (ebből 6 támadó), 4 szerzett labda), Gavel (16 pont, 13-ból 9 büntető, 3 lepattanó, 3 gólpassz, 2 szerzett labda, 8 kiharcolt falt), Szuput (8 pont, 6 lepattanó, 2 blokk)



A B-csoport állása:

  1. CSZKA Moszkva 6 gy – 0 v

  2. Panathinaikosz 4 gy – 2 v

  3. Unicaja Malaga 3 gy – 3 v

  4. Brose Baskets Bamberg 2 gy – 4 v

  5. KK Zagreb 2 gy – 4 v

  6. Zalgiris Kaunas 1 gy – 5 v


C-csoport: Maccabi Tel-Aviv (izraeli, 5 – 1) - Olimpia Milano (olasz, 2 – 4) 85 – 76 (25-14, 27-24, 15-24, 18-14)

Jöhet a „harmadik negyed”, azaz a mai nyolc mérkőzésünk közül már az ötödiket vesézzük ki, s egyben négyből a harmadik csoport mostani eseményeit vizsgáljuk meg. A halálcsoportban ezúttal a megszokottnál kevesebb izgalom és meglepetés jutott erre a játéknapra, de ezen a mai két derbi után sem fanyaloghatunk, pusztán nem történtek akkora csodák, mint a többi csoport mostani meccsein. Az első körben rögtön meg is verte az idén összerakott olasz trónkövetelő a tavaly Euroliga döntőt játszó izraelieket, ám azóta sokat változott a helyzet, ahogy azt a napi beharangozónkban is fejtegettük. Hogy David Blatt mekkora taktikus, arról újfent megbizonyosodhattunk, hiszen az orosz szövetségi kapitányi posztot is betöltő szakember ez alkalommal is meghúzta, hogy Szofoklisz Szkorcanitiszt felküldte 4 kisemberrel (David Blu játszott négyest, természetesen igen messze a gyűrűtől), ezzel pedig a görög óriást a válogatottból és az Olimpiakoszból kiválóan ismerő Buruszisz semmit sem tudott kezdeni. 7 játékperc után a hazaiak centere 12(!) pontnál tartott, a Maccabi az ő vezetésével fokozatosan lépett el a milánóiaktól, az első etap végére meg is volt a kétszámjegyű fór a vendéglátóknál. A Big Sofo becenévre hallgató kosaras nem adta alább a következő játékrészben sem és a félidőre már 22 egységbél járt, csapata pedig 47 – 31-nél úgy tűnt, lassan meg is nyeri a derbit.

Mancinelli és társai azért némileg közelebb araszoltak a nagyszünetet jelző dudaszóig, majd a fordulás után repesztettek egy 10 – 0-át Gallinari segédletével. Szkorcanitisz a negyed derekán már 26 pontot jelentő karriercsúcsnál tartott, ám ekkor hirtelen rájött arra Sergio Scariolo legénysége, hogyan is kellene védeni az óriást, onnantól kezdve több támadóhibát tudtak kiharcolni vele szemben Fociszék és a hazaiak görög nagyembere már csak két egységnyit tudott hozzátenni az addigi, igen dicséretes terméshez. No ekkor jött a segítség a kisemberektől, Smith, Blu és Farmar is betaláltak távolról, újra elszakadóban volt a tel-avivi alakulat. 5 pontnál közelebb már nem is tudott férkőzni az olasz klub a hátralévő időben. Ez nem az NBA-ből átruccant ászok napja volt – legalábbis büntetőzésben egész biztosan nem. Gallinari ugyanis meglódult 24 szekundummal a lefújás előtt 6 pont mínusznál és sportszerűtlen faultot ütöttek rajta, de mindkét kísérletét elhibázta a vonalról, így nem maradt már több esélye a vendégeknek. A palánkalatti viszonyokról sokat elmond a 41 – 22-es lepattanó arány is, előre elképzelhetetlen lett volna, hogy az egy görög ennyire domináljon a másik két görög ellen. A sorozatban ötödik meccsét nyerő Maccabinál valamit nagyon jól tudnak (azon túl, hogy mindig van elég pénz egy jó kerethez), ugyanis ebben a csoportban ilyen szinten dominálni bárkitől nagy teljesítmény lenne, nemhogy egy félig-meddig leírt izraeli bajnoktól, mely azért hiába rendelkezik sok jó játékossal, papíron nincs olyan bomba kerete, mint mondjuk a Milano-nak, a Madridnak, de még talán a török Efes-hez hasonlítva sem. Az itáliaiak pedig most igazán jelentős lépéshátrányba kerültek, innentől nincs hibázási lehetőségük, a 4 hátralevő mérkőzésükből 3-at szinte biztosan nyerni kellene nekik, hogy továbbjussanak.

A Maccabi Tel-Aviv legjobbjai: Szkorcanitisz (28 pont, 12-ből 9 mezőny, 12-ből 10 büntető, 6 lepattanó, 6 eladott labda, 8 kiharcolt falt), Farmar (21 pont, 5-ből 3 tripla, 6 lepattanó, 5 gólpassz, 2 szerzett labda, 6 eladott labda), Smith (8 pont, 5 lepattanó, 2 blokk)

Az Olimpia Milano legjobbjai: Gallinari (24 pont, 4-ből 2 tripla, 10-ből 8 büntető, 3 gólpassz, 3 szerzett labda, 11 kiharcolt falt), Focisz (15 pont, 9 lepattanó), Cook (12 pont, 6-ból 4 tripla, 3 lepattanó, 8 gólpassz, 3 szerzett labda), Hairston (12 pont, 3-ból 2 tripla)



C-csoport: Real Madrid (spanyol, 4 – 2) – Spirou Charleroi (belga, 1 – 5) 93 – 89 (21-27, 27-19, 22-23, 23-20)

Miután a Real Madrid az első fordulóban végtelenül simán tudott diadalmaskodni a belgák otthonában, nem sokan várták, hogy most a spanyol fővárosban nehezíthetik meg Rudy Fernandezék dolgát Demond Mallet-ék. Pedig így történt, Pablo Laso egyébként brutálisan jó formában lévő, erőtől duzzadó együttese megszenvedett a győzelemért, ám a lényeg, hogy ez végül összejött. 6 – 0-al startolt a Madrid, ám az első negyed végén a már akkor 10 pontot összeszorgoskodó Green vezetésével 27 – 21-re ment a Spirou. Serge Ibaka pokolian nagyot játszott, 5 blokkot osztott ki csak az első félidőben és a pontokkal sem maradt adós, két hónapos szerződésének lejárta előtt végre tényleg formába jött, kár, hogy az ideiglenes kontraktusa hamarosan lejár a kongói-spanyolnak, no meg az is, hogy a Real vezetőedzője eddig nem használta ennyit és ilyen szinten támadásban is. A második negyedben az eddigi legjobb spanyolországi produkcióját nyújtó Pocius segítségével azért el tudta tüntetni a hátrányt, de valamiért nem akart leszakadni a Charleroi.

Talán akkor fogalmazunk a legjobban, ha azt mondjuk: a két csapat kihozta a másikból a maximumot, bár a Real-nál ez annyiban nem igaz, hogy Rudy Fernandez egészen pocsék napot fogott ki, 3 dobott ponttal fejezte be az ütközetet. Sergio Llull-nak valahogyan továbbra sem akar összejönni ez az az irányítósdi, bár most azért voltak jó dolgai, de ez akkor sem összehasonlítható azzal, amit Sergio Rodriguez játékkontrollban bemutat hozzá képest, most 9 gólpasszt osztott ki a nagy kedvvel kosarazó egykori NBA-s kisember. A harmadik negyed egyébként óriási kötélhúzásba torkollott, a vendégeknél Demond Mallet, Chris Hill és Tornike Shengelia is rendre be tudott találni a gyűrűbe, egypontos hazai előnynél ért véget az utolsó előtti játékrész. A záró periódusban aztán egy ideig még bírta a belga alakulat, majd a sokkal jobban lepattanózó (35 – 24) Real Madrid a nagyon higgadt Jaycee Carroll és a továbbra is lendületesen kosarazó Pocius pontjaival 9 pontos fórt épített, innen még 91 – 89-re fel tudott jönni a vendég alakulat, de a remekül teljesítő litván büntetőivel célba ért a a továbbjutáshoz igencsak közel kerülő spanyol sztárcsapat. A Charleroi hiába van ott mindig az ellenfelek nyakán, az áttörés nem akar jönni, így 1 – 5-ös mutatóval 4 fordulóval a zárás előtt jó eséllyel kiszálltak a halálcsoport Top 16-ért folyó harcából.

A Real Madrid legjobbjai: Pocius (20 pont, 4 lepattanó, 6 kiharcolt falt), Carroll (16 pont, 5-ből 5 büntető, 3 gólpassz, 3 eladott labda), Ibaka (12 pont, 6-ból 5 mezőny, 9 lepattanó, 5 blokk), Mirotic (12 pont), Reyes (8 pont, 9 lepattanó, 7 kiharcolt falt)

A Spirou Charleroi legjobbjai: Hill (18 pont, 5-ből 4 tripla, 4 lepattanó, 4 gólpassz – kipontozódott), Green (17 pont, 10-ből 7 mezőny, 2 szerzett labda), Mallet (15 pont, 4 gólpassz, 2 szerzett labda), Hamilton (13 pont, 7-ből 5 mezőny, 3-ból 2 tripla, 5 lepattanó, 4 gólpassz, 3 szerzett labda), Shengelia (11 pont, 4-ből 2 tripla, 5 lepattanó)



A C-csoport állása:

  1. Maccabi Tel-Aviv 5 gy – 1 v

  2. Real Madrid 4 gy – 2 v

  3. Anadolu Efes 3 gy – 3 v

  4. Partizan Belgrade 3 gy – 3 v

  5. Olimpia Milano 2 gy – 4 v

  6. Spirou Charleroi 1 gy – 5 v


A-csoport: Caja Laboral (spanyol, 4 – 2) – Fenerbahce Ulker (török, 3 – 3) 90 – 85 (16-14, 22-28, 16-18, 19-13, 17-12) – hosszabbítás után

Végül jöhet a „negyedik negyed”, ebben a csoportban aztán olyan kusza minden szál, hogy azt nem lesz akármi kibogozni a maradék 4 fordulóba, „célfotós” továbbjutások lesznek innen a Top 16-ba, erre már most mérget lehetne venni. A hatos első két helyezettje nézett farkasszemet egymással Vitoriában – már, ha van értelme egyáltalán rangsorolni egy olyan csoportban, ahol az elsőt és a hatodikat egyetlen győzelem választotta el egymástól a forduló előtt... Lényeg, ami lényeg, hogy a Goran Dragic-csal kiegészülő baszkok a feldobás után uralták a játékot, de egy fél játékrésznyi tapogatózás után felébredt a Fener is, mely ugye hazai pályán egyszer már kikapott ebben a sorozatban mostani ellenfelétől. Bogdanovic remek dobóformát fogott ki, vezetésével szorosan tapadt a vendég együttes, majd a második negyed vége előtt nem sokkal át is vették a vezetést, Sefolosha pedig egy óriási triplát dobott a félidő végét jelző dudaszó pillanatában, 4-gyel ment az Ulker a nagyszünetben.

A fordulás után San Emeterio is elkezdte a mérkőzést, valamint a szlovén szerzeményt is ekkor vetette be először Dusko Ivanovics mester, ám Savas villogott, Gist pedig ennek a negyednek a végén is szerzett egy hármast a vendégeknek az utolsó másodpercben. Mivel 6-tal vezetett már ekkor az egykor Vitoriában is edzősködő Neven Spahija legénysége, sejthető volt, hogy egy óriási 4. negyed következik. Így is lett, minden igényünket kielégíthette, ami innentől kezdve folyt a pályán (egyébként korábban sem lehetett semmi panaszunk a színvonalas, fordulatos derbi miatt). Az utolsó 10 percben a két Bjelica is rákapcsolt, Nemanja triplájával felezte a különbséget a Caja Laboral, majd San Emeterio és Prigioni is kintről volt eredményes, de nem sokkal később még Milko is bevert egy trojkát, aztán Oleson következett, 71 – 65-nél kellet időt kérnie a vendégeknek. Az elképesztő triplazápor után a maradék 2 percben előbb a pár éve még a spanyoloknál pattogtató Ukic szerzett egy duplát, aztán Jerrels volt hibátlan a büntetővonalról, Sefolosha labdaszerzése pedig azt jelentett, újra egyenlíthet a Fenerbahce! 24,2 másodperccel a rendes játékidő vége előtt a svájci bedobó helyére is tette mindkettőt a vonalról, pedig ugye ezen a napon az NBA-ből importált kosarasoknak nem ment a büntetőzés hasonló szituációban, Sefolosha meg már amúgy is két meccset „elvesztett” amiatt, hogy ilyen jellegű helyzetben remegett meg a keze. A sorozatban idén először 20 pont alatt dobó(!) Teletovic kihagyta a potenciális meccsnyerő triplát, így jöhetett a túlóra!

Az extra percekben a végül a forduló MVP-jének választott San Emeterio triplát, majd duplát dobott, ám még innen is lehetett volna visszaút a törökök számára, ha Milko Bjelica nem dob be falttal együtt egy olyan ziccert, aminél nem igazán tudta a montenegrói nagyember, hol is van a gyűrű éppen, de mégis beesett a gyűrűbe a labdája. Itt véget ért a mérkőzés érdemi része, óriási megkönnyebbülést lehetett látni a keménykezű Ivanovics mester fiainak arcán, ha ez a meccs sincs meg a Caja-nak, akkor nagyon nehézkes lett volna ilyen további sorsolással elérniük a Top 16-ot. Nagy dicséret illeti a törököket, akik egyébként zsinórban három győzelem után buktak el újra, a baszkokat már aligha érik be a maradék fordulók alatt, hiszen mindkétszer legyőzték őket Teletovic-ék, így az egymás elleni összevetésben is alulmaradnának, ha végül ugyanolyan mérleggel sikerülne nekik zárni.

A Caja Laboral legjobbjai: San Emeterio (25 pont, 12-ből 8 mezőny, 4-ből 3 tripla, 6-ból 6 büntető, 8 lepattanó, 5 kiharcolt falt), M. Bjelica (16 pont, 7 lepattanó, 5 kiharcolt falt), Oleson (13 pont, 6-ból 3 tripla), Teletovic (12 pont, 5 lepattanó, 5 eladott labda), Prigioni (11 pont, 5-ből 3 tripla, 4 lepattanó)

A Fenerbahce Ulker legjobbjai: Bogdanovic (19 pont, 11-ből 7 mezőny, 4-ből 3 tripla, 6 lepattanó, 2 szerzett labda), Savas (14 pont, 7-ből 6 mezőny, 4 lepattanó), Sefolosha (13 pont, 3-ból 2 tripla, 7 lepattanó, 4 gólpassz, 5 szerzett labda, 3 eladott labda), Jerrels (13 pont, 6-ból 6 büntető, 3 gólpassz, 5 kiharcolt falt)



A-csoport: Nancy (francia, 3 – 3 ) - Bennet Cantu (olasz, 3 – 3) 76 – 75 (16-20, 29-13, 11-29, 20-13)

Még egy egypontos meccs zárásként, ami ráadásul fordulatokban és színvonalában is felvette a versenyt az összes többi mai, elsőrangú ütközettel. Egyik csapat sem hagyta meglógni a másikat, de azért voltak periódusok, amikor nagyon az egyik vagy a másik félnek állt a zászló. Micov és Shermadini vezetésével 13 – 6-nál meglépett a Cantu, de időben elkezdett zárkózni a Nancy, a negyed végére már csak 4 volt közte. A találkozó elején már érezhető volt: ezen az estén nem Nicolas Batum (4 pont, 4-ből 2 mezőny, 5 lepattanó, 3 gólpassz, 5 eladott labda) fogja győzelemre vezetni övéit, pedig eddig azon a két meccsen, amit meg tudtak nyerni a gallok, az NBA-ből kölcsönvett bedobó MVP-performanszt hozott, így duplán nagy volt a feladat a hazai játékosok előtt. Ám Shuler és Samnick főszereplésével mégis fel tudott javulni a Pro A bajnoka, Linehan pontjai után már 45 – 33 volt a vendéglátóknak, itt ért véget a félidő, nagyot változott tehát a játék képe ebben a játékrészben. A fordulás után Micov 8 ponttal vette ki a részét egy 12 – 0-s rohanásból, mellyel újra egál lett, innentől kezdve kisebb sorozatokkal operáltak a gárdák, hol az egyik, hol a másik alakulat ment 5-6 ponttal, a harmadik 10 perc végén éppen 6 egységnyi volt az olaszok fórja. A csupán 7 pontig jutó Akingbala is hozzá tudott tenni egy kis plusz ebben a szakaszban a Nancy futásához, egy 10 – 2-es periódus után máris a hazaiaknál volt az előny, ezt pedig szépen meg is tudta őrizni a francia klub, bár maradtak izgalmak a végére is. Leunen találatai után 74 – 73 volt az állás 10 szekundummal a végső dudaszó előtt, de Shuler két sikeres büntetője azt jelentette, hogy hazai pályán veretlen maradt a Nacy, a Cantu pedig idegenben, mivel Leunen már csak egy kettest tudott értékesíteni az utolsó pillanatokban. Hihetetlenül alakulnak az események ebben a hatosban, jelenleg 4 csapat áll 3-3-as mérleggel, de a 2 – 4-es mutatóval rendelkező Bilbaót sem lehetne leírni 4 fordulóval az alapszakasz-csoportkör zárása előtt.

A Nancy legjobbjai: Amagou (18 pont, 8-ból 6 mezőny, 3-ból 3 tripla, 6 kiharcolt falt), Shuler (12 pont, 8-ból 5 mezőny, 4 lepattanó), Samnick (11 pont, 3 lepattanó, 2 blokk, 3 eladott labda), Linehan (9 pont, 3 lepattanó)

A Bennet Cantu legjobbjai: Leunen (18 pont, 9 lepattanó, 5 gólpassz), Micov (14 pont, 3-ból 2 tripla, 3 lepattanó, 5 gólpassz, 3 szerzett labda), Basile (10 pont, 7-ből 7 büntető, 6 gólpassz), Markoishvili (10 pont), Shermadini (9 pont, 3 lepattanó, 5 kiharcolt falt)



Az A-csoport állása:

  1. Caja Laboral 4 gy – 2 v

  2. Bennet Cantu 3 gy – 3 v

  3. Olimpiakosz 3 gy – 3 v

  4. Fenerbahce Ulker 3 gy – 3 v

  5. Nancy 3 gy – 3 v

  6. Bizkaia Bilbao 2 gy – 4 v


A forduló MVP-jének azt a Fernando San Emeterio-t választották, aki a Caja Laboral hosszabbításos győzelme alkalmával varázsolt be 25 pontot, kiváló dobószázalékokkal. Nézzük most az ő legemlékezetesebb megmozdulásait:



Végül a 10 legszebb jelenettel búcsúzunk az Euroligától erre a hétre:


Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus