Euroliga-alapszakasz: 8. forduló (2.)

A-csoport: Olimpiakosz (görög, 4 – 4) – Caja Laboral (spanyol, 4 – 4) 84 – 82 (19-26, 27-15, 19-21, 19-20)

Óriási tétje volt az A-csoport legnagyobb fordulóbeli rangadójának (bár melyik meccs nem rangadó a valaha volt legkiegyenlítettebb Euroliga-csoportban?), hiszen a görögök egy hazai vereség esetén nagyon nehéz helyzetbe kerültek volna a továbbjutást illetően, mivel ezen a héten némileg szétszakadt a mezőny – már a korábbi, teljes egált jelentő álláshoz képest, persze... A három fontos játékosát elvesztő baszk gárda pedig biztosíthatta volna a Top 16-os részvételt, amennyiben idegenben képes diadalmaskodni. A Seraphin (NBA lockout vége) – Milko Bjelica (sérülés) duó hiánya igen nagy űrt jelentett a palánk alatt, Goran Dragic (NBA lockout vége) távozása pedig a nem túl acélos hátvéd rotációt érintette igencsak érzékenyen. A vendéglátóknál is volt nagy hiányzó, Marko Keselj ebben az idényben eddig hol volt, hol nem volt – mint a mesében -, most épp sérültet jelentett. Ahhoz képest, hogy Dusan Ivkovics legénysége hazai pályán sebezhetetlennek tűnik idén, a spanyolok sokkal jobban kezdtek – 9 – 7 után villámgyorsan 12 – 23-ra alakult az állás. A karriercsúcsát beállító Mirza Teletovic (32 pont) és a tanítani valóan irányító Prigioni érzeték, hogy ma a fontos csapattagok elvesztése miatt nekik kell extra felelősséget vállalniuk és nagyon koncentrált játékkal lehet keresnivalójuk Görögországban is.

A második negyedben viszont Szpanulisz és a Keseljt elsőrangúan helyettesítő Papanikolau egy 14 – 2-es rohammal visszavették a vezetést az Olimpiakosznak, majd San Emeterio döntött úgy, hogy akkor ő is elkezd termelni, így nem igazán nőtt a különbség, csak Pelekanosz triplájával sikerült a félidei dudaszó pillanatában 5-tel meglépni. A fordulás után a 8 hárompontos kísérletéből 5-öt értékesítő Teletovic-nál gurult el a gyógyszer, nehezebbnél nehezebb távoliakat szórt be, rendre emberrel a nyakán, így újra egál-közelben volt a két gárda. A baszkok argentin irányítója időközben a negyedik szerzett labdájával átvette a vezetést az Euroliga örökranglistáján(!), de a most is hasznos Haines 2+1-es akciójával megint előnnyel tudta zárni a játékrészt a hazai alakulat (65 – 62).

A hellén gárda szíve, Papanikolau vette hátára csapatát a záró etap elején, majd a remek lepördülésekkel operáló Printezisz is beerősített, de a Caja Laboral bosnyák nagyemberét egyszerűen képtelenség volt megfogni, óriási kosaraival maradt a görögök nyakán a spanyol együttes. Szpanulisz, Printezisz és Hines viszont egymás után voltak eredményesek és eldöntötték a mérkőzést. Ekkor fel sem merült a hazai szimpatizánsokban, hogy gond lehet a minimum 3 pontos diadal kiharcolása, ami fontos az egymás elleni rangsorolásnál, 12,2 másodperccel a végső dudaszó előtt 7 egységnyi volt a vendéglátók fórja. Ám San Emeterio, ha a meccset nem is, de a párharcot megnyerte(!) övéinek, mivel egy közeli után ellopta Kacivelisz alapvonali bedobását és értékesített egy triplát is! Két ponttal diadalmaskodott az Olimpiakosz, de a mérkőzés végi szerencsétlenkedés nagyon sokba kerülhet a görögöknek, Ivkovics mester joggal téphette a haját – és ordibálhatta le fiai fejét. 12 pont a különbség a két alakulat közt, ennyivel többel kéne vernie utolsó két ellenfelét a helléneknek, hogy ugyanolyan győzelmi mutató esetén a Caja Laboral elé rangsorolják őket. Elnézve a sorsolásokat, ez minden bizonnyal számítani is fog.

Az Olimpiakosz legjobbjai: Szpanulisz (21 pont, 4-ből 2 tripla, 10-ből 9 büntető, 5 gólpassz, 4 eladott labda, 8 kiharcolt falt), Papanikolau (12 pont, 6-ból 5 mezőny, 5 lepattanó), Printezisz (11 pont, 7-ből 5 mezőny, 6 lepattanó), Hines (11 pont, 7-ből 5 mezőny, 6 lepattanó), Antics (8 pont, 5 lepattanó)

A Caja Laboral legjobbjai: Teletovic (32 pont, 8-ból 5 tripla, 7 lepattanó, 2 szerzett labda, 8 kiharcolt falt – kipontozódott), San Emeterio (14 pont, 6 lepattanó, 2 szerzett labda), Oleson (9 pont), Prigioni (8 pont, 5-ből 4 mezőny, 6 lepattanó, 6 gólpassz, 4 szerzett labda)

 

Az A-csoport állása:

1. Bennet Cantu 5 gy – 3 v

2. Fenerbahce Ulker 5 gy – 3 v

3. Caja Laboral 4 gy – 4 v

4. Olimpiakosz 4 gy – 4 v

5. Bizkaia Bilbao 3 gy – 5 v

6. Nancy 3 gy – 5 v

C-csoport: Real Madrid (spanyol, 6 – 2) – Maccabi Tel-Aviv (izraeli, 5 – 3) 88 – 64 (22-15, 26-25, 18-11, 22-13)

Nem akármilyen rangadó várt ránk a halálcsoportban, igaz itt már „csak” az aktuális csoportelsőség volt a tét, hiszen mind a Real, mind pedig a Maccabi továbbjutott már matematikailag is a feldobás előtt. Máris egy (újabb) hatalmas meglepetéssel kezdődött a derbi, hiszen a már kétszer(!) elbúcsúztatott Rudy Fernandez a kezdőcsapat tagjaként futott ki a parkettre, így „csak” Serge Ibaka (és az utóbbi hetekben ő általa helyettesített Novic Velicskovics) pótlását kellett megoldania Pablo Laso mesternek, ami azért így sem ígérkezett könnyű feladatnak, hiszen a túloldalon egy bizonyos Szofoklisz Szkorcanitisz „rombol” a palánk alatt. Ugyan Fernandez dobott pont nélkül zárta elvileg utolsó madridi mérkőzését, de volt helyette egy Mirotic, aki élete legjobbját teljesítette, alig 20 évesen nem akármilyen performanszt tett le az asztalra! Az első negyedben a Llull-al kezdő hazaiak akkor tudtak elszakadni, amikor a montenegrói-spanyol ifjonc beindult és 12 pontot szórt csak az első játékrészben. A második negyed elején már megvolt neki az Euroliga-karriercsúcs, azaz a 19 pont, majd a 15. perc végére már 22 egységnél tartott, 4-ből 4 értékesített hármassal. A Jordan Farmar távozása után érezhetően ritmust vesztő izraeliek vissza-vissza tudtak jönni ebben a szakaszban, a jóval nagyobb teret és a korábbi fordulókban megszokotthoz képest több labdát kapó Langford ponterős játékának köszönhetően. A most is brillírozó Sergio Rodriguez (7 gólpassz) segítségével viszont megnyugtatónak nevezhető, 8 egységnyi fórral mehetett pihenőre félidőben a spanyol alakulat.

A fordulás után valahogy még inkább kifogyott a lendület a vendégekből, a rengeteg mozgással, futással operáló Real lépésről lépésre el tudott szakadni és már 15-ös előnyben is voltak Pablo Laso fiai, végül az utolsó játékrésznek is éppen ennyi differenciával kezdhettek neki a felek. Jaycee Carroll, aki már nem csak Euroliga-specialista a madridiaknál, hanem a bajnokágban is kezd hasonlóan teljesíteni, mint ebben a sorozatban, emelt a tempón, főszereplésével már a 20-as különbség is megvolt, így az egymás elleni párharc (6 ponttal kaptak ki Tel-Avivban a spanyolok) is eldőlni látszott, nem csupán a mérkőzés. A lefújásig már csak nőtt a különbség, ami azért némileg túlzó lehet, de egyértelműen látszik, hogy David Blatt-nek ki kell találnia valamit, mert egészen más volt a Maccabi játéka Farmar nélkül – mind stílusában, mind pedig minőségileg. Rudy Fernandez tehát dobott pont nélkül búcsúzott, de ő is érzékeny veszteség a spanyol óriásnak, kérdéses, hogy látjuk-e még ebben a szezonban Real-szerelésben, minden a kérvényétől függ. A végül 26 pontig jutó Nikola Mirotic méltán érdemelte ki a forduló MVP címét, fantasztikus nagy érték az ifjonc és egyre bátrabban is játszik a madridiaknál a tavalyi Euroliga Rising Star.

A Real Madrid legjobbjai: Mirotic (26 pont, 13-ból 8 mezőny, 5-ből 4 tripla, 8 lepattanó, 3 szerzett labda, 6 kiharcolt falt), Carroll (17 pont, 4-ből 3 tripla, 6 lepattanó), Pocius (12 pont, 3-ból 2 tripla), Llull (9 pont, 3 gólpassz)

A Maccabi Tel-Aviv legjobbjai: Langford (18 pont, 6-ból 6 büntető, 4 lepattanó, 3 gólpassz, 2 szerzett labda, 2 blokk, 6 kiharcolt falt), Eliyahu (11 pont), Hendrix (10 pont, 5 lepattanó), Szkorcanitisz (9 pont, 4 lepattanó, 4 eladott labda, 6 kiharcolt falt)

 

C-csoport: Spirou Charleroi (belga, 2 – 6) – Partizan Belgrade (szerb, 4 – 4) 84 – 79 (13-18, 24-20, 32-23, 15-18)

Itt sem volt kicsi a tét, hiszen 10 pontos vagy nagyobb hazai győzelem esetén a Spirou még versenyben maradt volna a Top 16-ért, egy idegenbeli sikerrel pedig a Partizan tudta volna bebiztosítani a továbbjutását. Nos, a végeredmény „holt területre esett”, hiszen 5-tel nyert a Charleroi, ami az ő továbbjutási álmaikat szertefoszlatta, de az eddig idén Euroliga-győzelmet nem látó közönséget némileg kielégítette, s a hitet talán visszaadta – erre mondják, becsületgyőzelem, még ha nem is az első az alapszakasz-csoportkörben. A szerb bajnok viszont elkezdhet izgulni, hiszen innentől kezdve nem mellettük szól a papírforma egy meccsen sem, amennyiben összeszedi magát a Milano és képes két mérkőzésen keresztül úgy teljesíteni, ahogy az elvárható, akkor az utolsó fordulóban hatalmas derbi lesz a Top 16-ért az olaszokkal.

No, de mielőtt ennyire előretekintenénk, nézzünk azért „bele” ebbe a találkozóba egy picit. Acie Law mindenféle várakozással ellentétben pályára lépett Belgiumban, de ezzel együtt is óriási minőségi visszaesés volt tapasztalható a dél-szlávoknál az NBA-be távozó Pekovics hiányában, ám az összecsapás kezdeti szakasziban uralták a játékot. Az első negyed végén egy 6 – 0-s futással a vendégeknél volt az előny, amit a folytatásban sikerült kétszámjegyűre feltornázni (17 – 28). Ám Mallet és a sorozatban karriercsúcsot döntő Shengelia hátukra kapták a Spirou-t és a félidő végére már csak egy volt a hátránya a vendéglátóknak.

A fordulás után kitartott a belgák (inkább amerikaiak...) lendülete, volt már 60 – 51 is az állás, annak ellenére, hogy a kezdőcenterét vesztő Partizan is simán nyerte a lepattanó harcot (34 – 26). Még párszor képes volt 1-2 pontnyira faragni a különbséget Jovanovics mester legénysége, de végül vesztesen kellett elhagyniuk a pályát a belgrádiaknak. A Spirou érdekes módon nem erőltette a 10 pontos differencia kialakítását, ezzel a sikerrel is rendkívül boldogak voltak Chris Hillék.

A Spirou Charleroi legjobbjai: Mallet (22 pont, 5-ből 3 tripla, 2 szerzett labda), Shengelia (17 pont, 7 kiharcolt falt), Hill (15 pont, 4-ből 2 tripla, 2 szerzett labda), Welsch (13 pont, 5 lepattanó, 4 gólpassz, 2 szerzett labda), Green (9 pont, 7 lepattanó, 2 szerzett labda, 5 kiharcolt falt)

A Partizan Belgrade legjobbjai: Law (22 pont, 8-ból 8 büntető, 3 lepattanó, 3 szerzett labda, 4 eladott labda, 9 kiharcolt falt), Macsvan (10 pont, 12 lepattanó), Katics (10 pont), Raduljica (10 pont, 5 lepattanó – kipontozódott), Kecman (10 pont, 5-ből 4 mezőny, 2-ből 2 tripla, 3 gólpassz), Miloszavljevics (9 pont, 4 lepattanó, 4 eladott labda, 2 blokk)

 

A C-csoport állása:

1. Real Madrid 6 gy – 2 v

2. Maccabi Tel-Aviv 5 gy – 3 v

3. Anadolu Efes 5 gy – 3 v

4. Partizan Belgrade 4 gy – 4 v

5. Olimpia Milano 2 gy – 6 v

6. Spirou Charleroi 2 gy – 6 v

B-csoport: Unicaja Malaga (spanyol, 3 – 5) – Brose Baskets Bamberg (német, 3 – 5) 79 – 90 (23-24, 17-22, 21-21, 18-23)

Elég szépen beleásta magát abba a gödörbe az Unicaja, amiről csak sejtettük, hogy valameddig mélyülhet, de azt azért nem sokan vártuk, hogy be is temetheti oda magát a spanyol gárda. A rengeteg sérülés csak rátett még egy lapáttal, de lényeg, ami lényeg, hogy az eddig hazai pályán nagyon erős Bamberg most idegenbe bosszút állni jött és ez sikerült is nekik. A német bajnok szekerét minden periódusban más tudta megtolni egy picit, aztán még egy picit, így folyamatosan a spanyolok előtt jártak, ez pedig nagyon felőrölte az egyébként is tartalékos Malagát. Casey Jacobsen, ha mást nem is csinált a találkozón, de 3 triplát bevágott a negyedik negyed elején, amikor kezdett visszakapaszkodni a hazai gárda, onnantól már nem maradt erő Freeland-ékben és ezzel a vereséggel az egymás elleni párharcban is „elbuktak”, ugye emlékszünk még az andalúzok utolsó másodpercekben szerzett győztes kosarára az „odavágón”... Nos, könnyen megéghet a spanyol bajnokság jelenlegi harmadik helyezettje, ki-ki meccsük lesz Zágrábban a jövőhéten.

Ehhez a találkozóhoz visszakanyarodva Fitch és Freeland nagyot játszottak, ahogy Rowland is elkezdett pontszerző szerepkörben tündökölni, de nagyon hiányzott Valters és Rodriguez segítsége a hátvéd posztokon, valamint a sérült Darden távolléte sem juttatta előrébb a vendéglátókat. Rossz hír lehet az Unicaja szimpatizánsai számára, hogy immáron Zoric is sérült, Valters pedig az egész derbi alatt szenvedett, de Freeland-en is látszik, hogy valami nem stimmel nála, messze nem azt az energikus játékot hozza, mint az évad első heteiben. A németeknél Julius Jenkins most is óriásit produkált, de mellette Slaughter, Tucker és Gavel is „tologatta azt a bizonyos szekeret”, nem elfeledkezve a mostanában ritkán hasznos Jacobsen triplázós periódusáról. Egy 20 – 2-es vendég roham döntött még az első félidőben, azt követően egyszerűen képtelen volt átlendülni a holtpontokon a Malaga. Nagyon jó helyzetben a Brose Baskets, tőlük már komoly negatív meglepetések kellenének, hogy lecsússzanak a következő körről.

Az Unicaja Malaga legjobbjai: Freeland (17 pont, 3-ból 2 tripla, 7 lepattanó, 3 eladott labda), Rowland (17 pont, 3-ból 2 tripla, 3 lepattanó, 5 gólpassz), Fitch (15 pont), Zoric (11 pont, 4 lepattanó, 3 gólpassz)

A Brose Baskets Bamberg legjobbjai: Jenkins (23 pont, 6-ból 3 tripla, 5 gólpassz), Slaughter (14 pont, 8 lepattanó, 4 gólpassz, 3 szerzett labda), Gavel (12 pont), Tucker (11 pont, 13 lepattanó), Jacobsen (11 pont, 6-ból 3 tripla, 3 lepattanó)

 

A B-csoport állása:

1. CSZKA Moszkva 8 gy – 0 v

2. Panathinaikosz 6 gy – 2 v

3. Brose Baskets Bamberg 3 gy – 5 v

4. Unicaja Malaga 3 gy – 5 v

5. Zalgiris Kaunas 2 gy – 6 v

6. KK Zagreb 2 gy – 6 v

D-csoport: Galatasaray (török, 3 – 5) – Monte Paschi Siena (olasz, 6 – 2) 63 - 67 (18-19, 15-13, 10-18, 20-17)

Euroliga újonc lét ide, nem annyira extra keret oda, a Galatasaray csapatáról azt hittük az idény elején, hogy az egyik legmegbízhatóbb, legkiegyensúlyozottabb gárda lesznek a mezőnyben, de végül ez nagyon nem így lett – legalábbis egyelőre. A keret pedig nagyon korán összeállt, a formába hozás talán idő előtt sikerült – kellett is, hiszen a selejtezőtornát meg kellett nyerni valahogyan (no meg a török szuperkupát is...). Azóta viszont nagyon nem megy, főleg hazai pályán szenved Otay Mahmuti legénysége, ráadásul most a legstabilabbnak várt centerük, a nagy reményekkel leigazolt Zaza Pacsulija is elhagyta a társaságot, hiszen vissza kellett repülnie az USA-ba az NBA edzőtábor miatt.

A Sieana elképesztően tartalékos felállásban érkezett Törökországba, hiszen három kulcsember, Bo McCalebb, Rimantas Kaukenas és Ksistof Lavrinovic is sérült, utóbbi kettő hónapokra kidőlt, az amerikai kisember „csak” pár meccset lesz kénytelen kihagyni. Bootsy Thornton személyében le is igazoltak egy tapasztalt harcost éppen emiatt, legalább annyi örömük lehet, hogy David Andersen-nek nem kell visszamennie Amerikába és maradhat a csapatnál.

Ilyen előzmények után, főleg, hogy a hazaiaknak a továbbjutás matematikai bebiztosítása volt a cél, a vendégek pedig már rég a Top 16-ban vannak, ráadásul amúgy sincsenek formában, senki sem gondolta volna, hogy hátrányból is megleckéztetik Simone Pianigiani fiai a fanatikus török közönség által buzdított Galatát. Andersen, Rakocsevics, Moss és Ziszisz gyakorlatilag négyen elintézték a vendéglátókat, akiknél pedig még Lakovic is remekelt, igaz náluk is volt hiányzó Josh Shipp személyében. Az első félidő elég nyögvenyelősre sikerült a Galatánál, egy ponttal vezettek csupán 20 perc után, de villámrajtot vettek a harmadik negyedben, akkor két perc elteltével már 9-es fórban voltak Shumperték.

Ám onnantól kezdve csak egy csapat volt a pályán, 18 – 2-es futást mutatott be a Siena és nem engedte már át többé a vezetést a törököknek. A végjátékban Andersen nagyon higgadt volt a büntetőknél, ez pedig azt jelentette, hogy a Monte Paschi le is tudta zárni a derbit, győztesen. Érdekesség, hogy a hazaiaknál a 39 éves Yildirim is pályára került, sőt kosarat is szerzett, 2004 óta nem játszott ebben a sorozatban a Galatasaray nagy öregje, de ő sem segíthetett a hazaiakon. Teljesen megérdemelt a fegyelmezetten játszó olaszok diadala, az újonc Galata szépen megfizeti a tanulópénzt itt az alapszakasz csoportkörben, de nincs az a csoda, hogy ne jussanak innen tovább a következő két fordulóban.

A Galatasaray legjobbjai: Lakovic (15 pont, 6 kiharcolt falt), Andric (14 pont,7-ből 5 mezőny, 7 lepattanó, 8 kiharcolt falt), Gordon (10 pont, 6 lepattanó, 3 gólpassz, 5 szerzett labda)

A Siena legjobbjai: Andersen (18 pont, 8 lepattanó, 5 eladott labda, 7 kiharcolt falt), Rakocsevics (17 pont), Moss (9 pont, 3 lepattanó), Ziszisz (8 pont, 3 lepattanó, 6 gólpassz, 5 kiharcolt falt)

 

D-csoport: Barcelona (spanyol, 8 – 0) – UNICS Kazany (orosz, 5 – 3) 63 – 50 (21-15, 12-13, 14-15, 16-7)

Miután az „odavágón” fájóan simán diadalmaskodott a katalán együttes, nem sok izgalmat lehetett volna várni, ámde az oroszok azóta nagyon jó periódusban vannak és úgy teljesítenek, ahogy az elvárható, ennek fényében vívták meg ezt a derbit is a visszatérő Jawai-al megerősödő(?) kazanyiak. Három negyeden keresztül abszolút kiegyenlített volt a játék, nem jött a szokásos nagy Barca-tempóemelés vagy nagy roham, de a negyedik etapban összesen 7 pontot engedélyeztek a vendégeknek, így összességében simán behúzták a találkozót.

Navarro visszatért a múltkori kihagyása után, tovább is javított az Euroliga-csúcsot, most 13 pontjával volt csapata és az egész mezőny(!) legeredményesebbje. A kulcs az volt, hogy Lyday-nek és Domercant-nak nem engedték meg a spanyolok, hogy extrákat mutassanak, ezen felül a palánk alatt is a hazaiak voltak az utak (36 – 32 a lepattanóarány). A Barcelona védekezéséről sok mindent elárul, hogy 24(!) eladott labdába kényszerítették be a UNICS Kazanyt, és még csak igazán nem is kellett a csúcson pörögniük a győzelem megszerzéséhez. Control Game a jelszó a katalán világvárosban is, várjuk, hogy igazi ellenfélre találjon a gránátvörös-kék alakulat.

A Barcelona legjobbjai: Navarro (13 pont, 3 gólpassz, 3 szerzett labda, 6 eladott labda), Lorbek (11 pont, 4 lepattanó), Mickeal (10 pont, 3-ból 2 tripla, 3 lepattanó), Huertas (8 pont, 4 gólpassz, 4 szerzett labda)

Az UNICS Kazany legjobbjai: Lyaday (12 pont, 3 lepattanó, 3 eladott labda), Greer (10 pont, 4 lepattanó, 2 szerzett labda, 4 eladott labda), Domercant (9 pont, 5 lepattanó, 3 eladott labda, 6 kiharcolt falt)

A D-csoport állása:

1. Barcelona 8 gy – 0 v

2. Monte Paschi Siena 6 gy – 2 v

3. UNICS Kazany 5 gy – 3 v

4. Galatasaray 3 gy – 5 v

5. Asseco Prokom 1 gy – 7 v

6. Union Olimpija 1 gy – 7 v

Ennek a hétnek Nikola Mirotic, a Real Madrid üdvöskéje lett az MVP-je, miután 26 pontos karriercsúccsal jelentkezett a Maccabi Tel-Aviv ellen megnyert szuper-rangadón. Nézzük az ő legszebb momentumait:

Ezt a fordulót is a 10 legszebb jelenet rangsorolásával zárjuk: