Indul az Euroliga alapszakasza - B-csoport

Az Euroliga idei kiírásának rajtjánál igyekszünk bemutatni az alapszakasz-csoportkör mezőnyét, benne 24 csapattal, melyek 4 darab 6-os csoportban küzdenek majd a Top 16-ba kerülésért. Idén talán kicsit könnyebb kategorizálni a klubokat, mint egy évvel ezelőtt, hiszen néminemű szétszakadás tapasztalható a mezőnyben, ami a játékos kereteket illeti, s a B-jelű hatosban bizony rögtön megtalálhatunk két olyan, mondhatni állandó rájátszás-szereplőt, a Maccabi Tel-Avivot és az olasz bajnok Monte Paschi Sienát, mely alaposan átalakult a nyáron. Az Unicaja Malaga ezzel egy időben rendesen megerősödött, s méltó ellenfele lehet a két (korábbi) óriásnak, a francia aranyérmes Elan Chalon, valamint a lengyel egyeduralkodó, az Asseco Prokom és az ideiglenes licencet kapó német Alba Berlin pedig hatalmas harcot vívhat egymással a papíron csak egy kiadó továbbjutást érő pozícióért. Lássuk, mit érdemes tudnunk ezekről a gárdákról!


B-csoport

Maccabi Tel-Aviv (izraeli)

Az utóbbi években picit "identitását vesztő" izraeli sztárcsapat olyan ikonjainak intett búcsút kényszerűségből, mint az Amerikába visszatérő David Blu vagy a játékkal felhagyó Tal Burstein, de mellettük két görög ász, az itt a vártnál sokkal kevesebbet használt Teo Papalukasz és Szofoklisz Szkorcanitisz is elhagyta Tel-Avivot. A két amerikai, a nagyon hasznos center, Richard Hendrix és az itt is húzóemberként tündöklő Keith Langford az Olimpia Milanóhoz szerződtek, így főhetett a feje David Blatt mesternek, hogyan szervezze át csapatát, de végül annyira nem jött ki rosszul ebből a holtszezonból az Adria Liga győztese (mely egyébként idén már nem versenyez a dél-szláv élcsapatokat tömörítő versenysorozatban). Yogev Ohayon körül hatalmas hercehurca volt a nyáron, de végül maradt a válogatott játékmester, aki a tavalyi, berobbanást jelentő idénye után  most biztosan a vezérek közt lesz számon tartva, pláne, hogy az egyik legnevesebb érkező, a Panathinaikosztól elhozott David Logan borzasztó évadon van túl. Jött még Ricky Hickman is Olaszországból, szintén a periméter játékot erősítvén, de ezt a csapatrészt talán még egész korrektül szinten is tudta tartani a klubvezetés, nem úgy a feljebbi sorokat, ahová csupán Malcolm Thomas, Nik Caner-Medley és a grúz Shermadini érkeztek. Bár finoman szólva is romlott a színvonal a csapat keretét tekintve, azért a tavalyról itt maradt Devin Smith és a még mindig a fiatalabbak közé tartozó Lior Eliyahuban szerintünk még vannak tartalékok, pláne utóbbinak jelenthet ez egy áttörést jelentő szezont. Noha már tavaly is látszottak a repedések a pajzson és nem jutott a Final Fourba a Maccabi, az igazi visszaesést inkább ez az idény hozhatja meg, nem szabad meglepődnünk, ha a Blatt-legénységgel már a rájátszásban sem találkozhatnánk, de azért a csoportból való továbbjutás vélhetően nem okoz majd nekik ebből a gyenge, de kiegyenlítettnek tűnő hatosból.


Unicaja Malaga (spanyol)

Nagytakarítás ezerrel, új bútorokkal megspékelve. Röviden így lehetne jellemezni a Malaga nyarát, a klubnál ugyanis Zoricon és a sok vizet nem zavaró Limán kívül senki sem maradt. Új edző ül a kispadon Jasmin Repesa személyében, aki túl van egysikeres Európa-bajnoki selejtezőn a horvát válogatottal, és nem egyszerű feladatra vállalkozott, hiszen egy egymásnak teljesen idegen társaságot kell csapattá kovácsolnia. Vannak itt NBA-t megjárt kosarasok (James Gist és Marcus Williams), ex-Barcások (Fran Vazquez, Koszta Perovics), híres báty nyomdokaiba igyekvő tálentumok (Zoran Dragic) és kitűnő európai ajánlólevéllel érkező játékosok (Earl Calloway, Sergi Vidal, Txemi Urtasun). Egy ilyen rotációval még egy Maccabi, vagy egy Siena is remegő lábakkal léphet pályára ellenük, a probléma így elsőre az összeszokottságban lehet. Tavaly is azzal gyűlt meg az aktuális vezetőedző baja, hogy nem tudta a keretből kihozni a maximumot, most talán egy olyan sokat látott mester irányítja az andalúzokat, aki képes lehet egy jó szezont futni velük. Ha ez sikerül, akkor a legjobb háromban mindenképp benne lesznek a csoporton belül, sőt, az sem lenne nagy meglepetés, ha első helyen jutnának a Top 16-ba, ahonnan szintén elvárás lenne velük szemben a rájátszásba kerülés.


Monte Paschi Siena (olasz)

Az utóbbi 6 év sikercsapata egészen példátlan átalakuláson ment keresztül, olyan csillagok távoztak a mesés toszkán városból mint Bo McCalebb, Zizis, Kaukenas, Lavrinovic, David Andersen, Stonerook vagy Rakocevic. Mindezek tetejébe a gárda, immáron egykori, sikeredzője, Simone Pianigiani is a Boszporusz partjára tette át a székhelyét, hogy a török sztárcsapatot, a Fenerbahcét vezesse hasonló sikerekhez. A pótlásukra igazolt játékosok mind mind remek profik, de 1-2 poszton érezhető a visszalépés. Ilyen poszt lehet az irányító szerepköre, ahol az új igazolás, az egykori Sacramento-hátvéd Bobby Brown kiváló képességű kosaras, de McCalebb egyedülálló klasszisát aligha tudja pótolni, ráadásul igazi helyettese sincs, hasonló mint az elmúlt években Zizis volt, mert mind a szerb válogatott Alekszandar Rasics, mind az olasz nemzeti csapat alapembere Daniel Hackett, a két új szerzemény, ugyan elboldogul a karmester szerepkörében is, de alapvetően egyikük sem az. Matt Janning és Marcelius Kemp leigazolásával a hátvédposztok kifejezetten erősödtek, de épp utóbbi, a talján kosaras zuhanyhíradó hírei szerint, szeptemberi sérülésével már most közel került a szerződésbontáshoz. A centerposztra érkező olasz-nigériai Benjamin Eze, mint egykori Siena játékos, a helyi szurkolók régi kedvence, de la fekete óriás lassan egy éve nem játszott tétmeccset. Hasonló helyzetben van a horvát Mario Kasun is, az ő képességeit sem vitatja senki, de ő is kicsit "eltemette" magát az utóbbi években. Az észt Kristjan Kangur és a grúz Viktor Sanikidze viszont a Serie A legjobb formában játszó erőcsatárai voltak ex klubjaikban (Varese, Bologna). Ki kell emelnünk még az újonc szakvezetőt, Luca Banchit, aki  ugyan vezetőedzőként újonc az olasz első osztályban, azonban a teljes sienai sikersztorit végig asszisztálta  Pianigiani első számú segítőjeként, így joggal feltételezhetjük, rengeteget leshetett el egykori főnökétől. Ez a Montepaschi jó csapat, erős csapat, de hogy Top 8-as gárda lenne idén? Ez már erősen kétséges...


Elan Chalon (francia)

Nekünk, magyaroknak a francia bajnok igencsak ismerős csapat lehet, hiszen az EuroChallenge sorozat tavalyi ezüstérmese Debrecen Final Fourozott, előtte pedig kétszer is megmérkőzött a Szolnoki Olajjal és érdekesség, hogy a Tiszaligeti Sportcsarnokban bizony meg is égett Gregor Beugnot legénysége, pedig - itt jön az érdekesség - nagyjából ezzel a csapattal állt fel Gulyás Róbert egykori kenyéradója, mint amelyikkel most a kontinens első számú klubsorozatában fog. Blake Schilb megtartása kisebb fajta csodának tekinthető, hiszen a pokolian jó szezont felmutató amerikai bedobóra gyakorlatilag a világon mindenhol felfigyeltek az utóbbi hónapokban, ő egyértelműen a klub legjobb játékosa és húzóembere lesz ebben az évadban is. Mellette az irányítóposzton Steed Tchicamboud is az állandóságot képviseli, de ő amellett, hogy a francia válogatottban is megfordult, sokak szerint meglepetés, hogy maradhatott egyáltalán a kezdő irányító posztján. A legnagyobb változás centerben történt, a nigériai válogatottal az olimpiát is megjáró Alade Aminu helyett jött az NBA-ből Shelden Williams, ami azt jelenti, hogy egy tehetségesebb, de kevésbé megbízható nagyember után az élő kiegyensúlyozottság centerezik majd odabent, bár a maga 206 centijével kicsit alacsonyak tűnik az egykori NCAA-sztár. A San Antonio Spurs által draftolt Marcus Denmon lehetett volna a másik nagy érkezőjük, de ő lesérült és hosszú időre kiesett, a helyére (ideiglenesen) Brion Rush-t hozták Oroszországból. A kispad ugyanazokból a fiatal titánokból áll, mint tavaly, a Nicolas Lang, Joffrey Lauvergne, Jordan Aboudou trió mellett a rutinos Ilian Evtimov - Jean-Baptiste Adolphe jelenti majd a rutint az általunk negyedik helyen továbbjutónak várt Chalonnál.


Asseco Prokom (lengyel)

A lengyel bajnok is tavaly indult meg a lejtőn a Maccabihoz hasonlóan, de a gdyniaiak ezt egy egészen másik szinten művelik, mint a sokkal tehetősebb izraeli sztárcsapat. Már az előző kiírásban is pofozógéppé vált a Prokom, idén pedig az NBA-be távozó Donatas Motiejunas és a Zamojski, Lapeta, Dimitriev trió elvesztésével még mélyebbre süllyedhetnek - hacsak nem kapja össze a társaságot a kispadra érkező litván szövetségi kapitány, Kestutis Kemzura mester. Julian Khazzouh-ról gyorsan kiderült, hogy nem ő a megfelelő ember a palánk alatt, a rutinos Alex Acker viszont már számottevő érkező, mellette Frank Robinsontól lehet várni a legtöbbet és Drew Viney sem lesz vélhetően haszontalan. Az erősítés, mint olyan inkább a lengyel játékosok frissítésében tűnhet ki, jött ugyanis a válogatott Lukas Koszarek és a '93-as születésű, de már a felnőttek között is hatékony Mateusz Ponitka, továbbá a Pamula - Sneig duó is hozhat egy kis frissességet, de csakis abszolút kiegészítőemberként. Utóbbiaknál kicsit talán nagyobb szerepet kaphat az általunk már az osztrák válogatott centereként nagyon jól megismert Rasid Mahalbasic, aki a török Fenerbahce tulajdona, de kölcsönbe most Bosznia után egy kosárlabda szempontból lényegesen komolyabb helyre adták. Egy-két bravúr benne van ebben a társaságban, de hiába maradt itt a Hrycaniuk, Witka, Blassingame tengely, az érkezők nagyon messze elmaradtnak attól a szinttől, amit egy Top 16-os csapat megkívánna. 


Alba Berlin (német)

Már az sem akármi, hogy a korábbi fényénél sokkal kevésbé csillogó berlini alakulat mégis hogyan kerülhetett be a mezőnybe a tavalyi többfrontú gyenge szereplés után, de végül tény, ami tény, az Alba kapta meg a Virtus Roma helyett az A-licencet, de csak erre az egy évre, amolyan beugróként. Sok mindent elmond (negatív és pozitív értelemben is) a németekről az a tény, hogy a legnagyobb sztárjuk a kispadon ül, öltönyben. Ő Szasa Obradovics, a tavaly még a BC Donetsk csapatát ukrán bajnoki címre vezető edző, aki akkori gárdájával az EurópaKupában vitézkedett az előző évadban, most pedig tőle várják a csodát Berlinben is. Az NBA Europe Live Tour keretein belül lejátszott Dallas Mavericks ellen kis híján megnyert meccsen már megmutatták, hogy azért egész erős egységet alkotnak, de azért az meglepő lenne, ha tovább tudnák verekedni magukat ebből a hatosból, bár a negyedik helyért folytatott harc elvileg számukra is nyílt. A keret nem kimondottan erős, de vannak benne rutinos harcosok (Sven Schultze, Heiko Shaffartzik) és most érkező, nagyon tehetséges fiatalok (Nihad Djedovic, David Herwig) is. Ami érdekesség, hogy csak a két idősebb német válogatott kosaras, illetve az amerikai DaShaun Wood maradtak a tavalyi társaságból Yassin Idbihi mellett, de jött egy olyan játékos az amerikai Deon Thompson személyében, akiről azt suttogják szakmai berkekben, hogy az egész mezőny(!) egyik legjobb magasbedobója lehet ebben a szezonban. Vule Avdalovics a másik nagyobb hal, akit kihalászott az Alba ezen a nyáron, Brian Randle és Zach Morley pedig két másik újonnan igazolt amerikai. Mellettük a spanyol center, Albert Miralles lehet még tagja az aktív rotációnak. Érdekes, izgalmas, de véleményünk szerint nem túl eredményes csapat lesz ez a berlini.   


Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus